""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Köszönöm szépen, jól vagyok

2010 augusztus 19., csütörtök

Az elmúlt húsz évben nem érvényesülhettek a nemzetpolitikai elképzelések Magyarországon – jelentette ki a Polgári Életnek adott interjújában Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke. Az újonnan megválasztott házelnök első útja Erdélybe vezetett, ahol a Magyar Polgári Párt országos és megyei vezetőivel folytatott megbeszélést, de találkozott a Székely Nemzeti Tanács elöljáróival is. Kövér László a Maros megyei Gyulakután székely kaput avatott.
– Négynapos erdélyi látogatása során sok mindenről kérdezte a sajtó, miről nem?
– Még nem kérdezték meg, hogy vagyok.
– Köszönöm a segítséget, én megkérdem…
– Eldöntöttem a választások második fordulójának éjszakáján, amikor kiderült, hogy kétharmados többségünk lesz az Országgyűlésben, hogy erre a kérdésre minimum négy éven keresztül azt fogom mondani, hogy jól vagyok, függetlenül a napi gondoktól.  A nyolc esztendő után, amit magunk mögött hagytunk és hála Istennek túléltünk, hogy lehetne másképp az ember, mint jól? Visszakerült a cselekvés lehetősége a kezünkbe, van valami esély, remény arra, hogy a szakadék széléről visszarántsuk az országot és adja Isten, hogy emelkedő pályára is tudjuk állítani ebben az első négy esztendőben. Más az embernek a lelkivilága, még a nap is másképp süt, ezt nem én szoktam megfogalmazni, hanem azok az emberek, akik velem együtt nagyon régóta várták, hogy fordulat álljon be Magyarországon. Köszönöm szépen, jól vagyok, és most különösen jól, mert Székelyudvarhelyen vagyok és nekem mindig a szülővárosomat juttatja eszembe. 
– Mennyiben változott meg az élete a választásokat követően?
– Nyolc év tétnélküliség jellemezte az ember életét ellenzéki képviselőként, amikor nem történt semmi jó a nemzet életében, legfeljebb a kártételt, a rombolást lehetett megakadályozni, vagy enyhíteni, csökkenteni. Ilyen nyolc esztendő után az ember minden nap úgy kel föl, hogy azon a napon is tud valami értelmeset csinálni… s ez már szinte szokatlan érzés.
– Hogy is volt azzal a hajvágási fogadalommal?
– Onnan indítanék, hogy a rendszerváltás időszakában, tehát a nyolcvanas években nekem nagyon hosszú hajam volt, nem olyan, mint mostanság , s abban az időben elköltözött a fodrászom a szemben lévő utcafrontról. Ilyen vonatkozásban – lusta ember lévén – egy idő után, miután kellő hosszúságúra megnőtt, feltették nekem a kérdést cinkos hunyorítással, hogy miért növesztem a hajam. Azon túlmenően, hogy mondtam, nő az magától is, nem kell növeszteni, valami hirtelen ötlet nyomán rávágtam: azt várom, hogy kimenjenek az oroszok. Ez valahogy elterjedt, újságírók körében is egyre ismertebb lett, hogy – amint Cseh Tamás énekli – „ez valami demonstráció” akar lenni.
Amikor újabban feltették negyedszer- ötödször a kérdést, akkor mondtam, hogy addig nem vágatom le a hajamat, amíg a Gyurcsány-féle banda el nem takarodik az ország éléről. Most azért bevallom őszintén és férfiasan, nem gondoltam, hogy ennyi éven keresztül fogok szenvedni télben, nyárban. Azt hittem, rövidebb lesz az a korszak, ha tudtam volna, hogy mégsem, nem lettem volna ilyen bátor. De mindenféle értelemben megkönnyebbültem a választások után.
– Miért nem láthatjuk Tusványoson Kövér Lászlót?
– Mert nem hívtak meg, még egy egyszerű meghívót sem kaptam. Másodszor: ha kaptam volna, sem biztos, hogy nagyon törekedtem volna, hogy eljussak Tusványosra. Azt gondolom, a Fidesz politikai és értékrendi irányvonalától ez a tábor – finoman fogalmazva – balra esik. Legalábbis az én szemüvegemen keresztül olyannyira balra, hogy nem is biztos, ez rendjén való
– Az elnök úr úgy fogalmazott, nem véletlen, hogy most itt lehet. Miért tartotta fontosnak, hogy házelnökként első útja Erdélybe vezessen?
Nem hiszek a véletlenekben. Amikor meghívást kaptam az eseményre, illetve az EMI-táborba, még egyszerű parlamenti képviselőként, illetve a FIDESZ választmányi elnökeként mondtam igent. Gyulakuta tekintetében egyébként egy korábbi adósságot törlesztettem. Ami pedig a gondviselést illeti, a Jóistenen kívül a sok-sok barátnak is köszönhető, hogy az ember szívesen jön Erdélybe. Ide egy kicsit mindig hazajövök.
– Jóérzéssel tölti el Erdélyben az embereket, hogy végre a nemzeti vonal kerekedett felül Magyarországon. Sajnos az elmúlt időszakban nem mindig volt ez elmondható. Hogyan alakul az új kormány határon túli magyarokat érintő politikája?   
Én nem szeretem a határon túli kifejezést. Ebben a szókapcsolatban benne van az elválasztás. A magyar nemzetről pedig egységében kell gondolkodni. Még mielőtt valaki megvádolna, tisztáznom kell, hogy nem valami erőszakos revizionista kijelentés ez, csupán annak a ténynek az elismerése, amit úgy szoktunk megfogalmazni, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe. Magam is megfogalmaztam azt a kicsit talán szigorú ítéletet, hogy a kommunista Magyarországon, de sajnos az elmúlt 20 esztendőben nem volt nemzetpolitikánk. A rendszerváltás utáni időket kissé finomítva azt mondhatom, hogy amit a jobboldali kormányzatok leraktak ezen a területen azt a balliberális kormányzatok lerombolták. Ez azt jelenti, hogy az előző kormányok idején nem volt meg az a minimális konszenzus, ami a nemzeti minimum szintjén elvárható lett volna. Ha akarat volt, a lehetőség nem adatott meg arra, hogy az előző kormányzatok orvosolni tudják azokat a problémákat, amelyek a magyar nemzet széttagoltságából adódnak. A mostani választás és az ebből adódó felhatalmazás erejével viszont el kell érni mindent, amit csak lehet a bel- és külpolitikában egyaránt. Fontos és üzenetértékű, hogy első intézkedésként fogadtuk el az állampolgársági törvényt. Ugyanúgy üzenetértékű a Nemzeti Összetertozás Napjáról szóló törvény elfogadása is. Nem csak jelképes gesztusokban gondolkodunk. Ki kell dolgozni az állampolgársági törvény kapcsán, hogy ne legyenek első- és másodrendű állampolgárok, de figyelni kell arra is, hogy például a státustörvény biztosította előnyök ne csorbuljanak, ha egy marosvásárhelyi magyar kérelmezi az állampolgárságot.
– Külpolitikai téren milyen mozgástere van a kormánynak? Tudják-e támogatni az autonómia-törekvéseket? 
– Fontos a nemzetközi közvélemény megnyerése, de csakis konkrét célok mentén tudunk lobbizni. Nem élhetünk abban a tévképzetben, hogy majd valaki megoldja helyettünk problémáinkat. Ugye, a két világháború között a revíziós politikához megpróbáltak szövetségeseket keresni. Aztán jött az internacionalista rendszer. Kiderült, hogy ez nemcsak téveszme, de hazugság is volt. Csehszlovákia, Jugoszlávia vagy éppen Románia példája ékes bizonyítéka a nemzetiségek elnyomásának. Aztán jött az EU – amikor azt gondoltuk, hogy majd az Unión belül megoldódnak ezek a kérdések. De sajnos erre is van ellenpélda. Soha nem volt olyan rossz helyzetben a felvidéki magyarság, mint most az Európai Unióban. A tanulságot viszont megfogalmazhatjuk: ki kell használni a kereteket, és ezen belül érvényesíteni jogainkat. Ha az autonómiára kérdezett rá, hát igenis, van precedens bőven erre az EU-n belül. Ezekre hivatkozni lehet, de a kérést nekünk, pontosabban az itteni közösségnek kell megfogalmaznia, mi pedig ezt maximálisan támogatjuk. Ha az erdélyi magyarság nem fogalmazza meg és nem képviseli vezetői által az autonómia-törekvéseket, ezt az Unióban senki sem fogja helyettünk megtenni. Tehát nekünk kell kérni. Olyan politikai osztályra van szükség, amely nemcsak választási szlogenként használja ezt, hanem következetesen képviseli is azt, minden fórumon. Kérni kell, tudatosítasni kell ezt az igényt, akkor eredmény is lesz. Méltóságunk és felelősségtudatunk birtokában ki kell jelenteni, hogy nem kerülhetünk csak azért másodrendű sorba, mert nem nyúltunk és nem nyúlunk erőszakos eszközökhöz. Ettől még jár nekünk az autonómia.
-  Sokat cikkezett a magyar sajtó a Fideszen belüli törésvonalakról. Hogyan viszonyul ön az erdélyi politikai szervezetekhez?
-. A törésvonalak nem stratégiai törésvonalak. Például az alapvető kérdések legfontosabbika, az autonómia tekintetében nincs különbség a Fidesz politikusai között. Ebben látjuk a Kárpát-medencei magyarság megmaradásának zálogát. Ha ebben konszenzus van, nagy baj nem lehet. Persze kinek-kinek megvan a maga kapcsolatrendszere és személyes szimpátiája. Taktikai vagy erkölcsi alapon. Az erőltetett véleményazonosság nem vinné előre az ügyet. Az MPP-t én azért tartom fontosnak, mert szerintem ez az a párt, amely úgy gondolja, hogy az elveket érvényesíteni is kell. Ilyen az autonómia kérdése is, ami négyévente biztos előkerül, de vannak olyan politikusok, akik a kampány elteltével ezeket a célkitűzéseket zárójelbe teszik, vagy elsülyesztik fiókjaikban, hogy aztán négy év elteltével azt újra elővegyék. Ezek a politikusok lemondanak a stratégiai célokról csak azért, hogy egyszer ilyen, egyszer olyan politikai színezetű kormány tagjai lehessenek. Én az MPP-ben látom a garanciát. Eddig következetesen kiállt a nemzeti ügyek mellett. Igaz, még csak önkormányzati szinten jutottak szóhoz, de az is beszédes lehet, hogy amikor egy szinte színmagyar településen a magyar utcanevek kérdése kerül napirendre, akkor ezen párt tanácsnokai támogatják ezt, míg más magyar, vagy magukat magyarnak nevező szervezetek kihátrálnak ezen kezdeményezések mögül. Házelnökként is támogatom a jó ügyet. Vannak írott és íratlan szabályok. Mindezek áthágása nélkül a saját meggyőződésem szerint cselekszem majd. Azt mindenképpen ígérhetem, hogy tisztségemből adódóan, mint például a KMKF elnöke, igyekszem korrekt lenni azokkal is, akikkel amúgy nem értek egyet.

— jenei István, Balázs Árpád/ Polgári Élet, polgaripart.ro

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák