""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Balkanizálódik a magyar elit – Beszélgetés Marius Cosmeanuval

[ 2010. június 22., 13:57 ] [909]

Marius Cosmeanuval, az ofCorso erdélyi hetilap főszerkesztőjével beszélgettünk életútjáról, a román–magyar interetnikai kapcsolatokról, a média függetlenségéről.
Milyen szálak fűzik a magyar ajkú közösséghez?
– Vegyes házasságból származom: édesanyám magyar, édesapám román. Marosvásárhelyen születtem, a baráti körömben is vannak magyarok, Budapesten éltem pár évet. Mondhatni tehát, hogy gyerekkorom óta forgok magyar körökben is.
Milyen szakmai életutat járt be addig a jelenbeli pontig, amikor az ofCorso kulturális hetilap főszerkesztője lett?
– Szülővárosomban végeztem a líceumot, katonaság után szintén Marosvásárhelyen bejutottam az almérnökire. Fél évem maradt az almérnöki befejezéséig, amikor jött a forradalom, és akkor nem láttam értelmét annak, hogy ezt a képzést befejezzem; abban az időben rengeteg mérnök került ki az egyetemekről. Abbahagytam hát, de rá egy évre Temesváron beiratkoztam a szociológia szakra. A szociológiai alapképzés után Budapesten mesteriztem. Ezek után szociológusként dolgoztam az ENSZ-nél, majd egy belga, illetve a Soros alapítványoknál, végül ismét az ENSZ-nél. Addig, amíg 2004-ben Caţavencuék elhívtak Bukarestbe, majd a Cotidianulhoz kerültem és rovatszerkesztő lettem, egy olyan, napilapi témákhoz képest szokatlan médiaágazatban, amely tudomány, szociológia, média, ökológia, kisebbség és más hasonló témákkal foglalkozott. 2008-ig folytattam ezt a munkát, majd ismét szociológusként kezdtem dolgozni. Közben jelentek meg írásaim az origo.hu-n és különböző román napilapokban. 2009-ben felajánlottak egy projektet: létezett itt, Vásárhelyen az Informaţia de Mureş című kiadvány, aminek az új tulajdonosa felkért, hogy dolgozzam át egy új projektté a régi újságot. Megírtam a projektet és tulajdonképpen ebből lett aztán a Corso, ami végül egy erdélyi hetilappá nőtte ki magát. Amikor a projekt kész volt, akkor az a döntés született, hogy egy nagyobb régiót fedjen le, ne csak Marosvásárhelyt.

– Milyen tapasztalatai vannak a román és magyar értelmiségiek közötti viszonyról?
– A ’90-es évek közepétől azt észlelem, hogy a két közösség elitje elég közel került egymáshoz. Politikai szempontból olyasmire gondolok, hogy például az RMDSZ többször tagja volt a kormánykoalíciónak, Tompa Gábor nyeri az Uniter-díjakat stb. Van tehát egy közeledés, amit jó dolognak tartok. Ugyanakkor, amit az utóbbi két-három évben észlelek, a bukaresti elit gyenge pontjait átveszi a magyar elit. Felületesebbek, komolytalanabbak, egyre többet adnak a látszatra, egyszóval olyan benyomásom van, mintha egyre inkább balkanizálódnának. Ezeken a tapasztalatokon túl a két közösség elitje közötti viszony szerintem konstans és potenciálisan konfliktusmentes. És így jól van, de hangsúlyozom ismét, hogy a közeledés egyfajta cserét is jelentett: a román elit jobban megérti napjainkban a romániai magyar közösséget ennek elitjén keresztül, viszont a magyar elit rossz dolgokat is átvett román nyelvű társaitól.
-Mi van az eliten túl? Mit gondol a mindennapi életben történő román–magyar interetnikai kapcsolatokról?
– Hu, hat éve Bukarestben élek!… Ez persze csak vicc, figyelem, sőt szereplője vagyok a magyar médiának. Publikálok a magyarországi origo internetes hírportálon, olvasom a Transindexet, a HVG-t, a Magyar Narancsot, nézem a magyarországi tévécsatornákat. Nem hiszem, hogy az emberek annyira megváltoztak volna, inkább az életmódjuk és az érdekeik változtak meg. Annyira, hogy ez a kérdés már nem elsődleges prioritású, sem a magyar közösség, sem a román közösség tagjai között. Egy kissé rezignált a helyzet, más problémák lettek fontosabbak, ezek foglalkoztatják az embereket. De azt gondolom, hogy bármikor terítékre kerülhet a téma, és nem telne három hétbe, s a nemzeti érzelmeket szélsőséges módon lehetne aktivizálni. Tehát inkább egy felületes változásról lehet beszélni. Nincs egy tudatos stratégia sem a médiában, sem az oktatásban arra nézve, hogy a két közösséget milyen módon lehetne közelíteni. Az egész inkább gazdaságilag van megoldva és mindent az érdekek mozgatnak. Persze ez generációs különbségek mentén megoszlik. Az idősebb generációkban nem történtek nagy változások, inkább a fiatalokban. A román és a romániai magyar ifjúság sokkal inkább vagy bukaresti, vagy nyugati modelleken keresztül szocializálódik. Én például ’67-es vagyok, és annak idején is volt egy ilyen jelenség, mert az erdélyi magyarság Budapesten keresztül szocializálódott és ebből nagy különbségek fakadtak, attól elkezdve, hogy milyen zenét hallgattunk, hogyan öltözködtünk, mit olvastunk. Ezek a dolgok mára összemosódtak, és a mai román és romániai magyar ifjúságnak szinte ugyanazok a szocializálódási forrásai, ezért valószínűleg könnyebb a kommunikáció a két csoport között. Azt gondolom, egy sokkal nyitottabb és toleránsabb nemzedék van felnövekvőben. Látom a bukaresti románokon, hogy kíváncsiak és érdeklődnek a magyarok iránt. Van egy érdekes tapasztalatom: a bukaresti románok részéről nagyobb érdeklődést és kíváncsiságot észlelek az erdélyi magyarság irányába, mint az erdélyi románok részéről. Persze, Bukarestben, a magyar egy picit egzotikum.
-Mit gondol a média függetlenségéről? Objektívan tájékoztat-e a mai romániai média?
– Az erdélyi magyar médiát sajnos nem nevezhetném függetlennek. A romániai magyar sajtó még annyira sem független, mint a román – az sem független. A politika irányítja ezeket a sajtóorgánumokat, ez már közhely. Vannak független sajtótermékek, ezt magam is megtapasztaltam. Például a Cotidianulnál sose volt korlátozva újságírói szabadságom, nem szóltak bele a munkámba. A média függetlenségének feszegetése nem is elég a kérdés pontos megválaszolásához, a nagy probléma az, hogy nem profi. Olyan a román sajtó, mint a román társadalom. Olyan minőségű emberek kerülnek a sajtóba, amilyenekből a társadalom áll. Többnyire alkalmatlan emberek töltenek be meghatározónak számító vezetői pozíciókat. A sajtó sem kivétel, olyan gyenge minőségű emberek kerülnek a médiába, akiknek az értékrendszere teljesen eltér a nyugati sajtósokétól. Tehát nem is arról van szó, hogy függetlenek vagy sem, hanem gyakran nem tudják, hogy mi a releváns és sokszor gerinctelenek. Sok olyan kiadvány van, amelyek nem függetlenek, a jó lapok azonban azok. A román sajtóra jellemző, hogy a komoly dolgokat is komolytalanul kezelik, ami szerintem nem helyes, mert nem lehet mindennel poénkodni.
-Mit gondol az írott sajtó jövőjéről?
– Hát… szomorú. Nem hiszem, hogy hosszú életű lesz. Egyre kevesebb sajtókiadvány jelenik meg és ez a csökkenő tendencia, úgy tűnik, folytatódni fog; egy-két színvonalas napilap fog megmaradni, s annyi. A fiatal generációnak nincs sajtófogyasztási kultúrája, és az írott sajtóból való információszerzést nem is fogják igényelni, nekik elég lesz az internet, az i-pod. Ők egy új világ ilyen szempontból. Gutenberg meghalt! Úgy gondolom, a jövő az on-line médiáé.
Vass Gyopár

Központ hetilap , erdely.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák