""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Semjén Zsolt a kettős állampolgárságról és a szavazati jogról

 

Megjelent az Erdély.ma-ban [ 2010. június 22., 11:05

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel közölt interjút a Krónika kedden, az erdélyi napilapnak a politikus egyebek között a kettős állampolgárságról beszélt. A magyar állampolgárságnak a határon túli magyarokra való kiterjesztéséről elmondta: nagyon fontosnak tartja, hogy az Országgyűlés 97,7 százaléka fogadta el az állampolgársági törvényt. Leszögezte, hogy ez a jogszabály nem választójogi vagy a társadalombiztosítási törvény.

"A jelenlegi helyzet az, hogy ha egy kolozsvári magyar január után megkapja a magyar állampolgárságot, akkor pontosan ugyanaz lesz a jogi státusa mint egy Ausztriában élő magyarnak, vagyis akkor van teljes szavazati joga, ha van magyarországi lakcíme" – mondta a politikus.

Hozzátette: a választójogi törvényhez mindenképpen hozzá kell nyúlni, de – mint mondta – most még nem tudja, hogy az Országgyűlés pontosan milyen választójogi törvényt fog megalkotni. A határon túli magyarok esetleges szavazati joga kapcsán rámutatott, hogy az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak.

A miniszterelnök-helyettes kifejtette, hogy személyes álláspontja szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól, ugyanakkor ennek a technikai módozatát nem lehet igennel-nemmel megválaszolni. „Ha például valakinek nincs magyarországi lakcíme, akkor nyilvánvaló, hogy nem tud szavazni valamelyik választókörzetben. Hiszen miként dönti el, hogy Siófokon vagy Esztergomban voksol? Ahhoz, hogy valakinek teljes szavazati joga legyen, nyilvánvalóan magyarországi lakcímmel kell rendelkeznie" – mondta.

Semjén Zsolt rámutatott: az egyéb módozatok tekintetében számos megoldás létezik a világon, példaként említette a horvátokat, de Romániát is, ahol külön kontingenst tartanak fenn a határon túli románok részére. „Ismert olyan rendszer is, miszerint ha egyetlen lista van, akkor arra a világon bárhol élő adott állampolgár szavazhat" – mondta.

Közölte még, hogy már a nyáron összehívják a Magyar Állandó Értekezletet, és élettel töltik meg a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is – olvasható a Krónikában.Duna Televízió
Írja meg a véleményét a fentiek kapcsán!
Hozzászóló: aprosag (2010-06-22 17:10:58)

Bizonyára emlékeznek a Legényanya című legendás filmre – tudják, amikor a Bélák lakta Rátóton kitört a demokrácia. Van benne egy jelenet, amikor a téeszelnök Béla elmélyülten veri a zongorát, majd ránéz a kottára és így szól: csak tudnám, mit jelentenek ezek a biszbaszok! A filmtörténeti jelentőségű kifakadás Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek a romániai tárgyalópartnereit firtató erdélyi újságírói kérdésre adott válasza után jutott eszembe, mert a KDNP elnöke így reagált: „a magyar kormánynak nem dolga eligazodni az erdélyi magyar szervezetek zegzugos dolgaiban”. Azon túl, hogy ezt a különösen cinikus választ akár Lendvai Ildikó is mondhatta volna, halkan megjegyezném: a magyar kormányt azért fizetik az adófizetők, hogy eligazodjon az efféle zegzugokban. Különösen a határon túli magyarok ügyéért (is) felelős miniszterelnök-helyettesnek illene eligazodnia ebben a kérdésben, ha már vállalta a feladatot. Ha mégsem, akkor marad a „csak tudnám, mit jelentenek ezek a zegzugok”boldog együgyűsége.

De induljunk el a kályhától! Pár napja Romániába látogatott Semjén Zsolt magyar miniszterelnök helyettes, és a három nap alatt mindjárt három súlyos hibát is összehozott a nemzetpolitikában (ezek szerint is) járatlan politikus. Az első, a legenyhébb, csak egy szimbolikus tévedés, de Erdélyben ennek különös jelentősége van: az új magyar (és nemzeti) kormány hivatalos képviselője első hivatalos útján először nem a magyarlakta területekre, hanem Bukarestbe érkezett. Arról már nem tehet – csak én jegyzem meg -, hogy ott a Népszabadság volt újságírója várta, bukaresti magyar nagyköveti minőségében, de arról már igen, hogy valaki belerángatta abba is, a mosolydiplomácia jegyében találkozzék a román pátriárkával. A netes keresők világában pár kattintásba került volna kiguglizni, hogy Preafericitul Daniel nem éppen magyarbarátságáról híres, a doktori dolgozatának címe például ez volt magyar fordításban: A szent ortodoxia győzelme Kovászna és Hargita megyékben. A dolgozat a mai napig a Székelyföld elrománosításán dolgozó ortodox egyház, a hagymakupolás honfoglalás kiskátéja. A román sajtó biztosra veszi, hogy a főpap nem csak a Securitate volt, hanem a mostani SRI besúgója és fizetett informátora is, és anyagilag támogatja az Antonescu szobrok állítását szerte az országban. Szóval Semjénnek sikerült békés semmitmondásokkal elcsevegni a mai román közélet egyik legellentmondásosabb, fasisztoid, xenofób és magyargyűlölő egyházi méltóságával.

A harmadik súlyos hiba, hogy látványosan kerülte a találkozást és a tárgyalást az autonomista erdélyi magyar szervezetek – így például a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt és egy másik fontos közképviseleti szervezet, az Izsák Balázs vezette Székely Nemzeti Tanács embereivel. A székely autonómia ügyében legharcosabban küzdő szervezetek mellőzése kapcsán a politikus helyettes államtitkára azt mondta az érintetteknek, hogy ők most „nem fértek bele” a programba, később meg az volt a magyarázat, hogy a magyar miniszterelnök-helyettest kísérő Román Őrezred útvonalterve miatt nem találkozhatnak. Az eset kísértetiesen emlékeztet egy másik kínos történetre, amikor egy egész falu, Gyulakuta népe várta órákig a tűző napon, kaláccsal és pálinkával a tusnádfürdői szabadegyetemre látogató Orbán Viktor konvoját, de mivel a falu -egyébként mozgássérült – polgármestere MPP-s, valakiknek sikerült az egész utat az utolsó pillanatban úgy átszervezni, hogy az autók elkerülték a falut.

Semjén különben nem volt mindenkivel távolságtartó. Elment az RMDSZ és a Tőkés vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által a „nemzeti összefogás” jegyében szervezett egyeztető fórumra is, ahova viszont nem hívták meg a korábbi résztvevők közül az Erdélyi Magyar Ifjak képviselőit, vagyis azokat, akik Eörsi Mátyás 2004. december ötödike utáni, rosszemlékű kolozsvári látogatása ellen látványosan tiltakoztak. A Semjén látogatása kapcsán tanúsított, a gyurcsányi nemzetpolitikai gyakorlat töretlen folytatását biztosító látványos politikai kirekesztésre jött aztán a magyarázatféle a zegzugokban való eligazodás nehézségeiről.

Véleményem szerint taktikai hiba volt az is, hogy az új magyar kormány nemzetpolitikai ügyekért felelős vezetője az első megnyilatkozásaiban nem állt ki nagyon erőteljesen a székely területi autonómia mellett. Ugyanis ha Romániában a magyarok valós kulturális autonómiát akarnak, akkor székelyföldi területi autonómiát is kell követelniük, mert csak így van némi esélye annak, hogy erőteljes diplomáciai küzdelem és kompromisszum után nem újabb önbecsapás, hanem valódi kulturális autonómia jusson.

Semjén erdélyi magatartása alapján úgy tűnik, szerinte az erdélyi magyar társadalomnak nem jár az, ami a magyarországi magyar társadalomnak. Nevezetesen a nyolc év nemzetromboló kormányzás után a hatalomban tobzódó politikusok (Erdélyben ez az RMDSZ-t jelenti) erkölcsi, netán jogi elszámoltatása. Semjén odament, és nyájas mosolyok kíséretében tiszta lapot adott az RMDSZ vezetőinek, mint ahogy egyébként elvárták tőle tanácsadói, útjának szervezői. Az erdélyi magyarok – miként a magyarországi társaik is – azonban az Orbán kormánytól, annak nemzetpolitikai főtisztviselőjétől mindenekelőtt és végre tiszta beszédet várnak. Nem udvarias mellébeszélést és langyos hazugságokat. Tévedés ne essék: nem azt várják, az Orbán kormánytól, hogy tegyen rendet az erdélyi magyar politikában, hanem azt, hogy ne legyen cinkosa a fojtogató hazugságnak és erkölcstelenségnek. Semjénnek az első erdélyi útján ez nem sikerült – ahogy a Háromszék című erdélyi napilap szerzője udvariasan fogalmaz: "Semjén Zsolt útja összességében több bizonytalanságot keltett, mint amennyi reménykedést csepegtetett a várakozókba." És hogy Semjénnek az RMDSZ számára nyújtott tiszta lapját milyen fricskával viszonozta a Markó Béla vezette szervezet, arra beszédes példa, hogy miközben a magyar miniszterelnök-helyettes vasárnap elmondta, Magyarország kategorikusan ellenzi a verespataki ciános aranykitermelést, másnap az RMDSZ környezetvédelmi minisztere gyorsan bejelentette, elhárult minden akadály az engedélyezési eljárás megkezdésének útjából.

Minden új kormánynak jár a türelmi idő, de most már talán ideje megfogalmazni a kételyeket: miközben még a kormány megalakulása előtt a fideszes többségű Országgyűlés nemzetpolitikai szempontból korszakalkotó jelentőségű törvényeket fogadott el az állampolgársági törvény kiterjesztésével és a nemzeti összetartozás törvényének megalkotásával, a kormány megalakulása után a végrehajtás aggasztó jeleket mutat, szervezetileg és személyileg egyaránt. Bizonyos értelemben folytatódik az, amivel vádolták nyolc éven keresztül a szocialista-liberális kormányt. Akkor azt hangoztatták- egyébként jogosan -, hogy a MEH-ben egy eldugott főosztály képviselte ezt az ügyet, de most sem jött létre a korábban a Fidesz által is tervezett Nemzeti Integrációs Minisztérium, de még a megszűntetett Határon Túli Magyarok Hivatalát sem állították vissza. A nemzetpolitikát egy magas tisztséggel felruházott, ám ezen a területen járatlan politikus kezébe adták, akit egy korábbi személyi titkár segít helyettes államtitkárként.

Talán ennek a végig nem gondolt gondolatnak az eredménye, hogy Semjén első hivatalos romániai munkalátogatása, annak időzítése, tartalma és protokollja politikailag és szakmailag előkészítetlen és hibás volt. A miniszterelnök-helyettes első önálló nemzetpolitikai megnyilvánulás nevezhető – talán jóhiszemű – dilletantizmusnak is. A csorba persze javítható, de ehhez első körben sürgősen el kell küldeni az eddigi tanácsadókat. Ellenkező esetben érdemes a nemzetpolitikában a biztonsági öveket sürgősen bekapcsolni, mert folytatódnak a romlásba vezető pótcselekvések, langyos hazugságok és önbecsapások. Semjén Zsolt megszívlelhetné egy másik hasonló nehéz területen, a magyarországi kisebbségek területén kormányzati szerepet vállaló kollegája hitvallását: Balogh Zoltán számára a szakmai iránytű a valóságismeret és nem egyéb.

Egy párt nem feltétlenül a szavazatok száma alapján nyer vagy veszít, hanem alapvetően akkor nyertes vagy vesztes, ha megőrzi, illetve elveszíti erkölcsi iránytűjét. A Fidesznek hosszú évek óta sikerült megőriznie a maga erkölcsi iránytűjét, és jó volna, ha a nemzetpolitikában sem herdálnák el azt az értéket, amelyben nemcsak Magyarországon, hanem Kárpát-medence szerte bíznak a magyarok.

Hozzászóló: pati (2010-06-22 15:37:36)hatalmas forradalom és hatalmas nemzeti egység/front/ld Kósa és Szijgyártó blödijeit!hatalmas nemzeti egység a Semjén 1%-os pártjával,melynek államtitkára be akarja venni a Jóistent és teremtést az Alkotmányba!1990-ben ők gúnyolódtak a kereszténydemokratákon a parlamentben! p.
Hozzászóló: toducz endre (2010-06-22 13:22:39)Ágoston gratulálok, kezdi döntögetni a hosszanírás rekordját az erdély.ma-n.
Hozzászóló: Zoli (2010-06-22 12:36:31)Drága véreim!!!!!
Szavazás!mert erröl beszélünk most és mostanság ez folyik a cspból is!!!!
Gondolkodjunk el van-e erkölcsi alapunk,hogy eldöntsük egy más országból a választás kimenetelét???
Vegyünk egy példát: a választáson indul X és Y.Csak a magyarországi állapolgárok voksolnak igy az eredmény 40% X-nek 28% Y nak.X megnyerte.Nekünk akik Erdélyben vagy máshol de nem az anyaországban élünk Y tetszik.Megszavazzuk és mondjuk 42 %-al nyer.Tehát eldöntöttük mint kivülállok a választás kimenetelét annak ellenére h nem ott élünk nem is ismerjük annyira a politikusokat mint az anyaországiak (monjuk csak a felső vezetését).Mi az erkölcsi alapja ennek???
Semmilyen erkölcsi alapja nincs tehát meg kell-kellene elégedni a magyar személyivel,útlevéllel ,anyakönyvi kivonattal.
Szerintem az bőven elég!!!!!!
Adjon az Isten Szebb Jövőt!
Hozzászóló: Ágoston (2010-06-22 11:59:42)A teljes interjú:
Orbán Viktor Fidesz-elnök az országgyűlési választások után úgy értékelt: forradalom zajlott le a szavazófülkékben. Mivel magyarázza az áprilisi megmérettetésen szerzett kétharmados többséget a Fidesszel pártszövetséget alkotó Kereszténydemokrata Néppárt elnökeként?

– Ennek legalább három oka van. Az óriási támogatottságot alapvetően a Fidesz-KDNP-pártszövetség által képviselt keresztény-polgári-nemzeti értékrend tette lehetővé, amihez hozzájárul a két alakulat közötti szövetség politikai konstrukciója, az elmúlt időszakban folytatott politizálás. A másik oldalról nyilvánvalóan benne van, hogy a társadalom torkig volt a gyurcsányizmussal, a Magyar Szocialista Pártot jellemző korrupcióval, azzal, hogy Gyurcsány Ferenc porig rombolta az országot, és azt mondta: ebből elég volt. Politikai értelemben ez a három komponens hatott oda, hogy a magyar társadalom kétharmados, alkotmányozó többséggel ruházta fel a Fidesz-KDNP-t, ezért a mostani Országgyűlés joggal mondhatja, hogy alkotmányozó nemzetgyűlés.

Erre a szocialisták azt szokták válaszolni, hogy Horn Gyulának is volt kétharmada 1994-ben. Csakhogy a kettő között az a döntő különbség, hogy Horn Gyula kétharmadára senki nem szavazott, hanem az MSZP és a Szabad Demokraták Szövetsége kötött egy pártpaktumot, és ennek következtében jött létre egy technikai kétharmad, de e mögött nem állt a választópolgárok akarata. A mostani választásokon viszont éppen a szocialisták definiálták úgy a választások tétjét a második fordulóban, hogy lesz-e a Fidesz-KDNP-nek kétharmada, amire az emberek igennel szavaztak. Mi nem kértünk száz- vagy tíznapos türelmi időt, hanem még a kormány megalakulása előtt meghoztuk az állampolgársági és a nemzeti együvé tartozás törvényét, illetve felére csökkentettük a parlamenti képviselők létszámát, az októberi helyhatósági választások után pedig már feleannyi önkormányzati képviselő lesz, mint korábban.

Az Orbán-kormány által meghirdetett nemzetpolitikai paradigmaváltás egyik első lépése volt a nemzeti együvé tartozásról szóló Trianon-törvény. Miként járulhat hozzá a jogszabály a békediktátum okozta sebek begyógyításához?

– Részint azért is kellett a törvény, hogy a nemzet egy jogszabály formájában is szembenézzen a trianoni katasztrófával, fejet hajtson azok előtt, akik életüket, szabadságukat áldozták azért, hogy a magyarságot megtartsák és a határon túli területeken is megőrizzék a magyar kultúrát, a történelmi sorsközösséget. A törvény lényege az, hogy a történelmi igazságot kimondva nyitott a jövő tekintetében, és a Magyarország körül létrejött országokkal való együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódik értelemszerűen az állampolgársági törvény, amely lehetővé teszi, hogy a világon bárhol élő magyarok úgy lehessenek magyar állampolgárok, hogy ne kelljen elhagyni a szülőföldjüket. Az a magyar nemzet, amely nyelvében, kultúrájában, történelmében mindig is egy volt, most végre közjogi értelemben is egyesülhet az állampolgársági törvény vonatkozásában.

– A kettős állampolgárságról szóló jogszabály kapcsán éles vita folyt az országgyűlési pártok között a határon túli magyarok szavazati joga ügyében. A választójogi törvény várhatóan miként rendezi ezt a kérdést?

– Először is nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar Országgyűlés 97,7 százaléka elfogadta az állampolgársági törvényt, ami azt jelenti, hogy a szocialisták egy része is igennel szavazott, kivéve Gyurcsány Ferencet és két tettestársát, akik nem átallottak nemmel voksolni. Mindez megmutatta, hogy a jogszabály mögött az egész Országgyűlés, az egész magyar nemzet akarata áll. Természetesen teljesen soha nem lehet jóvátenni azt a lelki Trianont, azt a sebet, amelyet kicsinyes pártpolitikai megfontolásból Gyurcsány Ferenc okozott, amikor 2004. december 5-én megint csak nem átallott a saját nemzete ellen kampányolni.

Azért fontosnak éreztük azonnal kiterjeszteni a kettős állampolgárságot, hogy amennyire lehet, jóvátegyük a népszavazás eredményét. Mármost ez a jogszabály nem a választójogi vagy a társadalombiztosítási törvény. A jelenlegi helyzet az, hogy ha egy kolozsvári magyar január után megkapja a magyar állampolgárságot, akkor pontosan ugyanaz lesz a jogi státusa, mint mondjuk egy Ausztriában élő magyarnak, vagyis akkor van teljes szavazati joga, ha van magyarországi lakcíme. A választójogi törvényhez mindenképpen hozzá kell nyúlni, hiszen az alkotmányban rögzítettük, hogy a felére csökkentjük az országgyűlési képviselők létszámát. A tekintetben, hogy az Országgyűlés pontosan milyen választójogi törvényt fog megalkotni, most nem tudok válaszolni, mivel nem vagyok próféta. Számos megoldás létezik a világban, és az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak.

– Az Ön eddigi nyilatkozataiból egyértelműen úgy tűnik, hogy szavazati joggal ruházná fel a határon túl élő magyarokat. Tévedek?

– Személyes álláspontom szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól. Ennek a technikai módozata más kérdés. Mindezt nem lehet igen-nemmel megválaszolni. Ha például valakinek nincs magyarországi lakcíme, akkor nyilvánvaló, hogy nem tud szavazni valamelyik választókörzetben. Hiszen miként dönti el, hogy Siófokon vagy Esztergomban voksol? Ahhoz, hogy valakinek teljes szavazati joga legyen, nyilvánvalóan magyarországi lakcímmel kell rendelkeznie. Az egyéb módozatok tekintetében számos megoldás van, például a horvátoknál, ugyanakkor Romániában külön kontingenst tartanak fenn a határon túli románok részére. Ismert olyan rendszer is, miszerint ha egyetlen lista van, akkor arra a világon bárhol élő adott állampolgár szavazhat. Ismétlem: nincs felkentségem a tekintetben, hogy milyen lesz a választójogi törvény.

Fontos viszont kihangsúlyozni, hogy ez az állampolgársági jogszabály nem tartalmaz megszorításokat. Különben ezt a törvényt én még a választások előtt benyújtottam az Országgyűlésnek, ahol csak az időközben kiesett SZDSZ ellenezte, a szocialistákkal pedig komoly tárgyalásokat folytattunk, ők viszont olyan szabályokat akartak bevinni, amelyek korlátozták volna a határon túli magyarok teljes értelemben vett állampolgárságát. Lakcímkártya-szigorításokat és ellenőrzési módokat javasoltak, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák a határon túli magyarok viszonylag könnyű magyarországi lakcímszerzését, és hogy szavazzanak. Én akkor inkább visszavontam a törvényjavaslatot, hogy ne legyen első- és másodosztályú állampolgárság. Az azóta elfogadott jogszabályban nincs magyarországi, illetve határon túli magyar állampolgárság: egy magyar nemzet van egy állampolgársággal.

– Miként kívánják fellendíteni a balliberális kormányzás idején elhanyagolt magyar-magyar intézményes kapcsolatokat?

– A magyar-magyar viszonyban még a nyáron összehívjuk a Magyar Állandó Értekezletet, és élettel töltjük meg a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is. A Máért tekintetében 2004 végén összecsapás alakult ki Gyurcsány Ferenc és a határon túli magyar vezetők között amiatt, hogy az akkori kormányfő megpróbálta lenyomni a torkukon azt, hogy ellenzi a kettős állampolgárságot, mire Gyurcsány sértődött gyerekként többé nem hívta össze a testületet. Szili Katalinnak egyébként nagy érdemei vannak abban, hogy a KMKF valahogy átvészelte a Gyurcsány-korszakot.

– Erdélyi látogatása során többször is összefogásra, egységre szólította a magyar szervezeteket, holott a romániai magyar politikai életben már jó ideje tetten érhető a pluralizmus.

– A magyar államnak nyilvánvalóan nem feladata, hogy beavatkozzon a határon túli magyarok politikai vagy kulturális szervezeteinek belső ügyeibe. Tudomásul vesszük, tiszteletben tartjuk az erdélyi magyarok politikai döntését, és az a tárgyalópartnerünk, akit a közösség politikai bizalma támogat – akár a kormányban, a parlamentben vagy az önkormányzatokban. De a józan nemzeti önérdek azt mondja, hogy akkor tudjuk a nemzeti érdekeinket érvényesíteni, ha minél inkább összefog a magyarság. Ami persze nem jelent egyszínűséget, az összefogás lehet nagyon sokszínű, de a lényeg az, hogy minél inkább az öszszefogás érvényesüljön. Ezért messzemenően üdvözlöm a Markó Béla vezette RMDSZ és a Tőkés László vezette EMNT együttműködését.

– Lát-e esélyt előrelépésre az erdélyi magyarság autonómiakövetelése kapcsán most, miután Budapesten és Bukarestben egyaránt jobboldali, az Európai Néppártot erősítő pártok vannak hatalmon?

– Mi a minél szélesebb autonómia mellett vagyunk, a szórvány esetében a kulturális, a tömbmagyarság esetében pedig a területi autonómiát támogatjuk. Mindezt természetesen alkotmányos körülmények között, az európai és a nemzetközi jognak és szokásoknak megfelelően. Ha ilyen autonómiák az Európai Unióban számos népcsoportot megilletnek, akkor a magyarság sem lehet másodrangú, vagyis ami az EU-ban általános és elfogadott, az megilleti a magyarságot is.

Román barátaink vonatkozásában az a helyzet, hogy nyilván nem lehet egyetlen tárgyaláson az élet minden területét rendezni. Vannak véleménykülönbségek, de a mostani tárgyalásokon számunkra az állampolgárság kérdése és a tanügyi törvény keresztülvitele, a román fél számára pedig a schengeni övezethez való csatlakozás ügye volt nagyon fontos – tekintve, hogy jövőre Magyarország tölti be az EU soros elnökségét. Nagyon sok témában léptünk előre, és sok kérdésben nyilvánvalóan továbbra is véleménykülönbség van.

De azt gondolom, hogy a pozitív előrelépésre kell helyezni a hangsúlyt, éppen ezért nagyon fontosnak vélem, hogy a legmagasabb szintű bukaresti tárgyalásokon egyetlen negatív hangot nem tapasztaltam, ami egy új, a bizalmi együttműködés kezdetének a jele, ami később jótékonyan fog kihatni az élet minden más területére.

BEJEGYEZTE: MPP.KOLOZS.BLOGSPOT.COM DÁTUM: 20:39

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák