Magyarfóbia

Írta: Jakab Lőrinc

2010. május 25. kedd 16:19

Amint közeledik a trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulója, erősödnek a magyarellenes hangok az utódállamokban. Az élen természetesen ismét a tótok járnak, élükön Robert Ficóval. A szlovákok nyúlfarknyi nemzeti történelmétől is frusztrált Fico kijelentései és tettei már régóta foglalkoztatják az elmegyógyászokat, legutóbbi megnyilvánulásai pedig arra engednek következtetni, hogy a beteg állapota exponenciálisan hanyatlik. A kormányfő, aki évek óta a Dunán átkelő magyar tankhadosztályokról vizionál, jelenleg 24 órás ultimátummal fenyegeti a frissen megalakult magyar kormányt, és konzultációt követel a kettős állampolgárság kapcsán. Mert ha nem, annak súlyos következményei lesznek. Ha eljátszadozunk a gondolattal, ilyen súlyos következmény lehetne például az, ha holnap Robert Fico hadat üzenne Magyarországnak, egymagában átkelne a Mária-Valéria hídon, egy AK 47-es géppisztollyal szétlőné az esztergomi bazilikát, majd erőltetett menetben Budapest felé indulna, és megostromolná a Várat. Mekkora hír lenne, ha a deszantosok a Halászbástya tövéből szállítanák kényszerzubbonyban egyenesen haza, pl. a rákospalotai diliházba.
A román hasonszőrűek nem ennyire harciasak ezekben a magyar-veszélyes napokban. Ők szép csendben építgetik a székelyföldi ortodox templomokat, kaszárnyákat, néhanap megvernek néhány góbét azért, mert magyarul beszélnek Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen vagy másutt. A parlamentben pedig szépen kiherélik az RMD szövetkezet utolsó bizalmi bástyáját, az oktatási törvénytervezetet. Előkerültek a régi lózungok is: ha a magyar gyerek magyarul tanulja a földrajzot és történelmet, veszélyben az ország egysége, a lojalitás. A lojalitás valóban veszélyben van, de nem ezért, hanem azért, mert még mindig másodosztályú állampolgárként kezelnek. Itt egyedül a tulipánosok lojalitása nincs (már megint) veszélyben.
Voltaképpen örvendeznünk kellene amiatt, hogy ennyit foglalkoznak velünk, mert ez azt jelenti, tartanak tőlünk. Egy kis összefogással megmutathatnánk, hogy 1000+kilencven év után még mindig bennünk van az a valami, ami belőlük hiányzik.

Jakab Lőrinc , polgarielet.ro

admin
 

>