1

Szász Jenő beszéde az MPP Országos Tanácsának gyergyószentmiklósi ülésén

Tisztelt Országos Tanács, Kedves barátaim!

Köszöntöm a Magyar Polgári Párt legfőbb döntéshozó testületének szavazati joggal rendelkező küldötteit, valamint köszöntöm az ülésünkre meghívott, tanácskozási joggal rendelkező önkormányzati képviselőinket az Országos Tanács mai rendkívüli ülésén. Üdvözlöm a sajtó megjelent képviselőit, akiknek külön megköszönöm, ha mai ülésünkről hitelesen tájékoztatják a közvéleményt. Elöljáróban engedjenek meg néhány ügyrendi, eljárási észrevételt, szempontot. Biztosítani akarom minden tagtársunkat, hogy néhányak szándéka ellenére, a Magyar Polgári Párt politikai, szervezeti és személyi döntéseiről  soha nem párton kívül, hanem mindig párton belül, soha nem a legszűkebb körben, hanem mindig a lehető legszélesebb körben fogunk dönteni. A lehető legszélesebb körben biztosítjuk minden tagtársunk számára a véleménynyilvánítás jogát, mindig tiszteletben tartva és végrehajtva a demokratikus többség akaratát, még akkor is, ha ez néhány társunknak nincs ínyére, még akkor is, ha ezen ülésről való távolmaradásra buzdító néhány társunk súlyos sértéseket merészel azok fejéhez vágni, akik időt és fáradságot nem kímélve ma eljöttek ide, hogy közös dolgainkat megbeszéljük és eldöntsük. Mai ülésünk nem csak soron kívüli időpontja miatt minősül rendkívüli ülésnek, hanem azért is rendkívüli ez az ülés,mert tulajdonképpen a tavalyi ülésünk egyfajta „megismétlése”. Azért kell ismételnünk, mert velünk az a rendkívüli dolog történt, hogy miközben tudomásom szerint Romániában húsz esztendeje egyetlen politikai pártnak sem utasították vissza az alapszabály módosítása iránti kérelmét a bukaresti bíróságon, a Magyar Polgári Párt kérelmét  – egy esztendős huzavona után –  mégis  sikerült elutasítani. Nyilván ez azért van, mert a  többi  romániai politikai párt, beleértve az RMDSZ-t is, nagyon jogkövető,  húsz év alatt  egyetlen szabályt sem szegtek  meg,  a  Magyar Polgári Párttal ellentétben. Nekünk már 2004-ben megtanították, elsőre semmi nem sikerülhet, a 2004-es önkormányzati választásokon sem indulhattunk; csak négy évvel később, második nekifutásra, 2004-ben is azt mondták nekünk, 54 ezer aláírás ellenére, hogy jogszabályt sértettünk. Tehát edzettek vagyunk, így a tavalyi ülésünket ma úgymond megismételjük, döntéseinket ismét meghozzuk, módosított alapszabályzatunkat, ha aktuálissá válik, ismét benyújtjuk.

A bukaresti törvényszék elutasító döntését ismerjük, annak részletes írásbeli indoklását azonban még mindig nem kaptuk kézhez.  Ettől függetlenül, szándékom már korábban is az volt, hogy a bírósági döntés megszületése után, annak eredményétől függetlenül, az Országos Tanácsot haladéktalanul összehívom. Azért van erre szükség, mert a Magyar Polgári Pártot valójában nem egy  jogi probléma, hanem egy jogi problémának álcázott politikai probléma gyötri egy esztendeje. Egy esztendeje nem egy jogvita, hanem egy jogvitának álcázott ádáz politikai vita az eredője a pártunkon belüli feszültségeknek.  z az állapot árt a Magyar Polgári Pártnak és használ a párt ellenfeleinek, ezért ez az állapot tovább nem tűrhető és kötelességünk ezt az állapotot mielőbb felszámolni. A politikai vitákat pedig nem jogi úton, jogi döntésekkel, hanem politikai döntésekkel lehet és kell rendezni. Ezen politikai döntések meghozatalára Önök jogosultak, itt és most.
Ismétlés a tudás atyja – mondják, így az Országos Tanács ezen újabb ülésén ismételjük át, mi is történt a Magyar Polgári Párttal az elmúlt egy esztendőben és beszéljünk tisztán és világosan arról a politikai vitáról, amelyet ma le kell véglegesen zárnunk.

Tisztelt  Országos Tanács!
A Magyar Polgári Párton belül zajló politikai vita lényege két kérdésben foglalható össze:
1.) Megőrizzük-e a párt önállóságát és függetlenségét vagy alárendeljük a Magyar Polgári  Pártot külső politikai csoportok akaratának, törekvésének, vagy különböző különalkuk prédájává dobjuk?
2.) Megilleti-e a Magyar Polgári Pártot a szervezeti önvédelem joga azokkal szemben, akik a pártok politikai ellenfélnek tekintik? És miként gyakorolható ez a szervezeti önvédelmi jog ?
Ezen két kérdésre mai napon két választ kell adnunk. Ez a két válasz fogja meghatározni a Magyar Polgári Párt jövőbeli politikáját, stratégiáját és ez a két válasz fogja kijelölni a párt választott vezetőinek a cselekvését.
2009 február hónapjában, alig néhány héttel a Magyar Polgári Párt Országos Tanácsának első ülése előtt átrendeződőtt az erdélyi magyar politika térképe, mely átrendeződés lényeges kihatással volt pártunkra is.
A Magyar Polgári Párt korábbi szövetségese, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a politikai versenytársunk, az RMDSZ különalkut kötöttek egymással, így felbomlott az RMDSZ egyeduralmával szemben 2003 és 2008 között megszerveződő, intézményesülő és eredményesen működő erdélyi nemzeti ellenzék, az EMNT, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt politikai szövetsége.
Az RMDSZ és az EMNT „ nemzeti összefogás” fedőnevű különalkujának a nyilvánosan bevallott, célja az volt, hogy az érintet felek europarlamenti mandátumát kockázat mentesen biztosítsa. Ezen céljukat a különalkut kötő felek elérték.
A nyilvánosan be nem vallott, talán az előbbinél fontosabb másik céljuk pedig az volt, hogy az EMNT maga alá gyűrje a korábbi szövetségeseit, az MPP-t és SZNT-t. A három nemzeti szervezet korábbi, egyenrangú és mellérendelt együttműködését egy hierarchikus, alá-fölé rendeltségi kapcsolatra változtassa, mely kapcsolatban az EMNT átveszi az irányítást korábbi szövetségesei felett. Az RMDSZ érdekelt volt az erdélyi nemzeti ellenzék meghasításában, az EMNT pedig úgy gondolta, képes bekebelezni korábbi szövetségeseit és így majd növeli a súlyát az RMDSZ-el szemben, vagy ami még tárgyilagosabban hangzik, hogy az RMDSZ-en belül.
A különalkut kötő felek, Markó Béla és Tőkés László illetve munkatársaik ezen nem nyilvános terve megvalósítása érdekében mindent megtettek. Ám a terv ezidáig nem sikerült.
Próbálták felcsalogatni az MPP-t az RMDSZ  europarlamenti lista negyedik helyére, hogy osztozzunk a különalku erkölcstelenségében és azt ne kritizálhassuk. Az első Országos Tanács ülésén igyekeztek  nekik tetsző vezetőséget ültetni az MPP élére és amikor az MPP többségi akaratába ütköztek, akkor próbálták az egész ülést botrányba fullasztani, majd jogilag vitatni a többség akaratát. Utána  létrehozták az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum nevű csapdának szánt gittegyletet, ahová mézes-mázos szavakkal hívtak az MPP és SZNT képviselőit, de nem saját jogon, hanem csak az EMNT színeiben, aztán megpróbálták eltulajdonítani az SZNT kezdeményezését a Székely Önkormányzati Nagygyűlések megrendezésére vonatkozóan, majd amikor ez nem sikerült nekik, akkor cserbenhagyták az egészet és távolmaradtak a sepsiszentgyörgyi Nagygyűlésről.
A Markó-Tőkés különalku, a „nemzeti összefogás” hazugsága a cserbenhagyott szentgyörgyi Nagygyűlés után mutatkozott meg teljes pőreségében, meztelenségében.  Hasonlóan ahhoz, amikor a viccbéli székely fiú megkérdezte az apját: „Apám, ejsze maga nem húzott alsónadrágot? / – Miért fiam, látszik valami? – / Igen, apám, mert felsőnadrágot sem húzott! /
Azzal, hogy az RMDSZ és az EMNT a  szentgyörgyi Székely Önkormányzati Naggyűlést cserbenhagyta, a Markó-Tőkés különalkuról végleg lefeslett a hazugság, és a „ nemzeti összefogás” fedőnevű akción nem maradt már sem felső, sem alsónadrág.
Ahogy lassan nyilvánvalóvá vált, hogy az MPP bedarálása nem működik, az EMNT átvette az RMDSZ korábbi szerepét és színfalak előtt és mögött heves rágalomhadjáratot indított az MPP ellen, illetve az EMNT azon aktivistái, akik egyidejűleg az MPP-nek is tagjai a párton belül minden többségi döntést vitatnak és politikailag vesztes küzdelmüket jogi eszközökkel próbálják mindenáron folytatni. Mindeközben Markó Béla és társai a Köcsög utcában elégedetten röhögnek a markukba, nekik már semmit nem kell tenniük csak hátradőlni, partnerük a „nemzeti összefogásban”, az EMNT szorgosan elvégzi a piszkos munkát. Az EMNT így süllyedt le az RMDSZ egyik platformjává!
Tőkés László az RMDSZ-el történő „nemzeti összefogás” hazugságával becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar emberek. Ahelyett hogy a Magyar Polgári Párttal akarna egy esztendeje leszámolni, Tőkés Lászlónak a saját lelkiismeretével kellene elszámolnia.
Az elmúlt esztendőben az MPP-re zúdított rágalmakból, mint az MPP elnöke, talán én kaptam a legtöbbet.
Hogy „illegitim vagyok”. Antidemokrata. Akarnok. Ámokfutó. Basescu elnök embere.  Markóék ügynöke, szélsőséges, nagymagyar, és legújabban a „Fidesztől eltávolodó, Jobbik támogató”.
Mindennek és mindennek az ellenkezőjének el lettem mondva, ami megerősített abban, hogy jó helyen állok.
Azt mondták, az MPP az elmúlt egy esztendőben agonizál, tetszhalott, talán már nem is létezik. Kövér László elnök úr köszöntőjében megemlített néhány példát az MPP életéből és eredményeiből, szebben és hitelesebben én sem tudnám összefoglalni mindazt, amire tényleg büszkék lehetünk.

Tisztelt Országos Tanács!
Van azonban két fájó pont, amiben úgy gondolom, magam is hibáztam.
A tavalyi Országos Tanács ülésén azt javasoltam Önöknek – és Önök elfogadták a javaslatomat – hogy a lehető legszélesebb demokratikus akaratnyilvánítás, a döntések lehető legerősebb politikai megalapozása érdekében az Országos Tanács küldöttein kívül a párt megválasztott önkormányzati képviselői is szavazhassanak. A hibát ott követtem el, hogy naív voltam és azt feltételeztem, ezért egyetlen párttársunk sem fordul bírósághoz, hiszen egyetlen párttársunkat sem sértheti, ha szavazati jogunkat nem szűkítjük, hanem kiterjesztjük. Azt gondoltam, egyik társunk sem sajnálja a másiktól a szavazati jogot. Tévedtem. Erkölcsi szégyellnivalót ezért nem érzek, de elismerem, hiba volt, függetlenül attól, hogy pontosan mi derül majd ki a bírósági döntésből és függetlenül attól is, hogy ezen ok hiányában másik ok miatt támadtak volna bennünket a bíróságon azok a társaink, akik nem hajlandók a párton belüli többségi döntést elfogadni.
Egy másik pont, ahol hibáztam, az a tavaly december 1-ei Cotroceni látogatás. Nem azzal hibáztunk, hogy két társammal együtt odamentünk, hanem azzal, hogy miután a polgármesterekkel és alpolgármesterekkel egyeztettem, előzetesen Önöknek egy körlevélben nem fejtettem ki pontosan a látogatás indokát.
El kellett volna mondanom előzetesen Önöknek, hogy az erdélyi magyar autonómia követelésére nincs erősebb hivatkozási alapunk, mint az 1918. december 1.-ei gyulafehérvári román nagygyűlésen tett román ígéretek. Annak a napnak az évfordulója a román honfitársainknak ünnep, nekünk, magyaroknak, egy beváltatlan adósság fordulónapja. Ahhoz, hogy mi is megbékéljünk azzal a nappal, 92 éves adósságát kellene velünk szemben rendezze a román állam. Erre az adósságra lehetőség szerint minden nap kellene emlékeztessük a román nemzetet, így különösen december 1-én, a mai napig  nem rendezett  adósság keletkezésének évfordulóin. Amíg nem lesz Erdélyben autonómiánk és amíg engem, az MPP elnökét, meghívnak a Cotroceni palotába, mindaddig el fogok oda menni december 1-én, nem koccintani, nem elveket feladni és „hazát” árulni hanem jelenlétünkkel emlékeztetni: hogy az adósság rendezése esedékes.

Tisztelt Országos Tanács!
Korábban azt mondtam, két kérdésre kell ma két választ adnunk.
Felteszem tehát (szavazásra) az első kérdést:
1.) Megőrizzük-e a párt önállóságát és függetlenségét vagy alárendeljük a Magyar Polgári  Pártot külső politikai csoportok akaratának és törekvésének, vagy esetleg azok külön alkuinak ? Tehát, ki ért egyet a párt önállóságának fontosságával?
Felteszem (szavazásra) a második kérdést:
2.) Megilleti-e a Magyar Polgári Pártot a szervezeti önvédelem joga azokkal szemben, akik a szervezetünket politikai ellenfélnek tekintik ?
Szervezeti önvédelmi jogunk gyakorlásának érdekében kérem, hogy a továbbiakban mondjunk véleményt arról, hogy egyetértenek-e azzal, hogy mindaddig, míg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem mondja fel az RMDSZ-el kötött különalkuját, míg az EMNT politikai ellenfelének tekinti az MPP-t, addig az EMNT keretében kifejtett tevékenység politikailag összeférhetetlen a Magyar Polgári Párt tagságával és az érintett személyek MPP-ben fennálló párttagságával!
(Köszönöm)

Tisztelt Országos Tanács!
Tisztelt Küldöttek!

Politikai nézeteimet, erényeimet és gyarlóságaimat egyaránt ismerik.
Elnökjelölti programom alapvetése a következő:
1. Mindent megteszek azért, hogy az MPP önállósága és függetlensége sértetlen maradjon, és mindenkor alávetem magam az MPP demokratikus többsége akaratának.
2. Mindent megteszek azért, hogy az MPP a 2012-ben esedékes önkormányzati választásokon növelje súlyát és jelenlétét, a parlamenti választásokon, pedig megkerülhetetlen tényezővé váljon.
3. Mindent megteszek azért, hogy a 2016-ban esedékes önkormányzati választásokon az MPP rendelkezzen a székelyföldi magyar szavazatok többségével  és az akkor esedékes  parlamenti választásokon a magyar erő vezető ereje legyen — MPP. polgaripart.ro

admin
 

>