Mi feszítettük meg barátom !

Megszületett mosolygó kisdedként, a jászolban az isteni gondviselés vele volt, királyok látogatták meg szalmában fekvő kisdedként, életét az Úrnak szentelte, hisz a gyermeke volt. Csodákat művelt, hogy lássák a hitetlenek az erejét, prédikált és tanított, hogy megnyissa a szíveket és elültesse bennük a kereszténység magvát. Megvédte és megáldotta az elesetteket, kioktatta és szeretetben elküldte a gonosztevőket, mintegy hagyva, hogy azok saját gonoszságuk alatt vesszenek el, de ugyanakkor megmutatva a helyes út felé vezető ösvényt.

A szeretet hírnöke volt, aki tűrte az emberek gonoszságát és álnokságát, megszánva a lelki szegényeket, kik őt megvetették és hitetlenül fogadták. Atyjának egyetlen igaz fia, aki sosem mondott ellent, szót fogadott és soha nem kételkedett az atyai parancsokban. Ő volt az az ember, aki talán utoljára igazi kapocs volt emberek és Isten között. Az emberi gyarlóság, hitetlenség és irigykedés áldozata lett, amit tudott már előre, hogy be fog következni. Meghalt értünk, hogy tisztára mossa bűneinket. Meghalt értem és meghalt érted is, azért, hogy mi ugyanolyan bűnös módon folytassuk az életünket és egy kézlegyintéssel elintézzük az egészet, vállat vonjunk és meg nem tagadva ugyanazt a gyarlóságot, mint ami keresztre feszítette Őt, azt mondjuk, hogy á, ez csak mese, hiszen ha létezne, akkor nem így történne minden az életben.

Ugyanúgy véres a te kezed, mint az enyém. Ugyanúgy ott a kalapács és a szeg a te kezedben is mint az enyémben. Mi feszítettük meg Jézus Krisztust barátom, azáltal, hogy olyanok vagyunk amilyenek. Mert még ilyen ünnepekkor mint a Húsvét, akkor sem vagyunk képesek legalább a szokásoknak, hagyományoknak behódolni és Nagypénteken böjtöt tartani, majd Húsvétban úrvacsorát venni a templomban, ahelyett az elkényelmesedett nyugati élet mintájára formázott életünket folytatjuk és böjt helyett egy jót eszünk a gyorsétkezdében és úrvacsora helyett inkább alszunk és bezárt ajtók mögött, süket fülekkel és zárt szívekkel úgy küldjük el az egyetemes szeretet hírnökét, mint azokat a locsoló fiatalokat akik az ajtónkat verik reggel nyolc óra óta.

Kopp,kopp…, hallod ahogy egyre bennebb verjük a szeget a kezeibe? Drága barátom, legalább fele annyira engedjük be őt és üzenetét a szívünkbe. Meghalt értünk, de feltámadt, megmutatta, hogy mennyire erőtlen az emberi rosszaság az isteni szeretet előtt, ezzel reményt adva minden újrakezdéshez. Legyen akkor Nekünk példa, hogy mindig van remény az újrakezdéshez, csupán szeretet kell hozzá, hinni önmagunkban és a szerető Istenben, remélni a jót és képes lenni a nyíltságra, legalább szeretteinkkel szemben.

Így próbáljunk meg áldott húsvéti ünnepeket kívánni egymásnak barátom, ha már a vért a kezünkről lemosni úgysem tudjuk.

Gálfalvi G. Zsolt , erdely.ma

admin
 

>