Archive

Monthly Archives: március 2010

Demonstráció vagy kollaboráció?

Sütő András, 1990. március 19.
Fotó: MTI

„Ahhoz, hogy manapság – s ez a manapság immár jó hét évtizede tart – egy zsidó magyarnak fogadtassék el, bizonyos föltételeknek kell megfelelnie, amelyek, hogy rövid legyek, lényegében önmegtagadáshoz vezetnek. Az élet ugyanis vagy demonstráció, vagy kollaboráció.” (Kertész Imre)

Az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett író fenti gondolatai kíméletlenül érvényesek a romániai magyar állampolgárok átokkal vert szinte kétmilliónyi közösségére. Hatványozottan annak fővezéreire. Azzal a lényeges pontosítással, hogy bennünket ez az átok nem hét, hanem kilenc évtizede üt. Azt sem elhanyagolva, hogy: minket ez az alig száz esztendeje reánk nyomuló náció, több mint ezer éves ittlétünkkel együtt kénytelen megemészteni. Azzal az ősiséggel, melynek törzsi nyomaival, emlékeivel naponta kénytelen szembesülnie a magyar szálláshelyre áhítozó románságnak.

Meg kell jegyezni még, hogy mi, erdélyi magyarok nem úgy lettünk nemzeti kisebbség, pontosabban államalkotó nemzet(!), hogy valahonnan ideömlöttünk erre a román többségre. Mi nem önszántunkból lettünk kisebbség egy másik állam területén, ahová befogadtak minket. Mi itt hazánkat vesztettük el. Mindezek ellenére is feltevődik a kérdés: demonstráció vagy kollaboráció? Ha a történelmünket alaposan megfigyeljük, akkor hamar rájövünk, hogy általában nem a kollaboránsok vitték előbbre ügyeinket. Szabadságjogainkat legtöbbször a demonstrálók vívták ki. Ők tartottak meg minket. Őket ünnepeljük március 15-én.

Aki Dél-Tirol történetét tanulmányozza, szintén hamar rájön, hogy ott sem a hajlongók vívták ki a hőn óhajtott függetlenséget. Annál inkább azok, akik soha nem mentek le Rómába kormányozgatni, inkább elvágták a magas feszültséget, és villanyáram nélkül hagyták Milánót. Tárgyalásra bírták az olaszokat.

Épeszű ember nem akar ma emberáldozatot. De ettől a kollaborációig erősen hosszú az út. Lehet úgy is élni, hogy szívósabban követelem azt, mi kijár népemnek. (Igaz, ez kizárja a gyors meggazdagodást.) Vannak ma a demonstrációnak olyan demokratikus formái, amelyek méltósággal gyakorolhatók.

Feltevődik tehát a kérdés: demonstráció vagy kollaboráció? A több mint 20 évvel ezelőtti temesvári, forradalmi megmozdulások lelkipásztorhőse a demonstrációt választja, és erre buzdítja a marosvásárhelyieket is.

Vele ellentétben az RMDSZ elnöke ekképpen nyilatkozik: „Nem vagyok én ilyen fáklyásmenetpárti… gyermekkoromban cipeltek el… fáklyásmenetekre…” Harmadik út nincsen.

Csíki Sándor

Megjelenés előtt a Polgári Életben, erdely.ma

>