Archive

Monthly Archives: március 2010

Maroshévíz Székely Tanácsának és az MPP városi szervezetének közleménye

A Maroshévíz Területi Székely Tanács és helyi MPP tudomásul véve, hogy a Hargita, Kovászna és Maros megyei Románok Civil Fóruma holnap magyarellenes tüntetésre készül, felkér minden tisztességes székely magyart, hogy ne menjen elébe semmiféle provokációnak.

A magyarokat arra kérjük, ne vegyenek reszt semmifele ellentüntetésen és maradjon mindenki nyugodt, hiszen ez a provokatív megnyilvánulás mindössze a figyelemfelkeltés és a médiában való szereplés ócska ösztöne.

Adjon Isten szebb jövőt!

marosheviz.ro , erdely.ma

1

2010. Március 15. – Isten, haza, szabadság

2010. Március 15.

Isten, haza, szabadság

Szokatlanul szomorú időjárással, de a már megszokott román nacionalista hőbörgéssel kopogtatott be az idén március idusa.

Ha mindezekhez még magánéleti gondok is hozzátevődnek, akkor nem csuda ha  az emberben nem teng túl az ünnepváró lelkesedés.

Szűkebb közösségünkben se rózsás a helyzet: ember embernek farkasa, az erős bántja a gyengét, a többség a másként gondolkozó kisebbséget.

Nem tudunk sem együtt dolgozni, sem együtt ünnepelni.

Ha távolabbra tekintünk sem vidulunk fel.

A mostoha anyaországban javában zajlik a választási kampány a velejáró mocsoközönnel, édes hazánkban meg a már említett ünnepre hangoló magyargyűlölet.

Így állunk ma: se haza se  szabadság!

Maradt az Isten.

Úgy döntünk, az idén vele ünnepelünk. Felvettük hát legszebb ruhánkat, feltűztük a kokárdát, és a harangunk hívó szavára elmentünk a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Legnagyobb megdöbbenésünkre, majdhogy kinéztek bennünket a padból, mert az egész gyülekezetben csak nekünk volt kokárdánk! A bevonuló tiszteletes urunk mentette meg a helyzetünket: fekete palástján ott virított a piros-fehér-zöld.

Megkönnyebbülten kapcsolódtunk be az igehirdetés szokásos menetébe: énekeltünk, imádkoztunk. Bár nem volt meghirdetve  ünnepi istentisztelet, titokban reménykedtünk, hogy a „mi” tiszteletesünk prédikációja azért alkalomhoz illő lesz.

Nem csalatkoztunk. Sőt!

Olyan prédikációt hallhatott a gyülekezet, amit hosszú ideig fogunk emlegetni. Síri csendben hallgattuk az igemagyarázást, a történelmi visszatekintést, az irodalmi idézeteket, kisebbségi létünk sirámait.

Nyoma sem volt a hurráoptimizmusnak, inkább valami mély bánat és aggodalom nehezedett a gyülekezetre, amelyet még a záró akkordként felcsendülő nemzeti imánk se oszlatott el…

Csak órák múltán, mikor már szűkebb társaságban,  pohár boroktól felbátorodva meneteltünk Kossuth Lajos regimentjében, döbbentem rá, hogy az az igazi szabadság, ha hitet teszünk az igazi értékek mellett.

Egy rendhagyó Március 15-én.

Sz.Z.

Külön ünnep, külön gyász

Egyre inkább úgy tűnik, kevés a gyakorlati hozadéka a tavaly életre hívott és oly nagyon ünnepelt magyar összefogásnak. Pillanatnyi célját — az eredményes közös szereplést az EP-választásokon — elérte, ám azóta szinte nem akadt olyan kérdés, amelyben egyetértettek volna a felek. Nem sorakoztak fel a Tőkés László által megálmodott módon a nagy és szent ügyek mellé, mi több, az éppen ezek kapcsán élesedő nézetkülönbségek csak erősítik a széthúzást.

Az autonómia-munkacsoportot életre hívták, ám munkájuk jó esetben is csak vánszorog, eddig eredménynek a látszatát sem sikerült felmutatniuk. Nem született megállapodás sem tavaly, sem idén a székelyföldi önkormányzati nagygyűlések ügyében, a politikai szekértáborok külön-külön rendezvényeken hangoztatták zengzetes autonómiakövetelő szólamaikat. Nincs közös tervezés, közös cselekvés, egyetértés a legalapvetőbb kérdésekben sem, így nem csodálkozhatunk azon, hogy külön emlékeznek a húsz esztendővel ezelőtti tragikus marosvásárhelyi eseményekre.

Tőkés László és az EMNT idejekorán elkezdte többnapos megemlékező rendezvénysorozata szervezését, céltudatosan a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás folyamatába illesztették Marosvásárhely fekete márciusának felidézését. Jelképesen is fontos momentum, hogy társszervezőjükké szegődött a Smaranda Enache nevével fémjelzett Pro Europa Liga, gyertyás felvonulással, majd konferenciával, neves előadókkal emlékeznek 1990 márciusára.

Az RMDSZ nem volt hajlandó „közösködni”, Markó Béla kijelentette, ő semmiféle fáklyás menetnek nem híve, s kiderült, számukra nem kívánatos efféle megemlékezésen részt venni. Az RMDSZ egy tizenegy órás dokumentumfilm levetítése során, az ezt követő beszélgetésen idézi fel a húsz évvel ezelőtti történéseket.

Nehezen megmagyarázható, miért van szükség a külön-külön emlékezésre. Nem mondhatjuk, hogy az RMDSZ szabadulni próbál a nyomasztó évfordulótól, hisz több alkalommal idézték az elmúlt napokban az egykori eseményeket, és kérték a dokumentumok titkosításának feloldását is. Mégis, úgy tűnik, a hatalom részeseiként a szelídebb, kevéssé látványos múltidézést tartják időszerűnek. Került hát ismét valami, ami elválaszt nemcsak magyart a romántól, de közvetlenül is érintett magyart a magyartól. Újabb alkalom, hogy bebizonyosodjék: nemcsak ünnepelni, de emlékezni, gyászolni sem tudunk közösen.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

Bűnügyi eljárás a székely zászló kiakasztása miatt

Fotó: Márton Zoltán

Bűnügyi vizsgálatot indítottak a rendőrök egy Maros megyei, szovátai férfi ellen, aki szerdán a szovátai polgármesteri hivatal épületének egyik falára székely zászlót tűzött ki, majd egész nap őrizte egy baltával. Péter Ferenc, szovátai polgármester szerdán a Mediafax hírügynökségnek elmondta: a férfi szerdán egész nap őrizte a zászlót. A rendőrség hivatalból vizsgálatot indított ellene – magyarázta a polgármester.

Virgil Aldea, a segesvári törvényszék mellett működő ügyészség vezetője szerint a férfit nem tartóztatták le, nem vették őrizetbe.

Paprika Rádió , erdely.ma

2

Király Károly: Tájékoztatás az alelnöki kabinet részére – dokumentum

Alelnöki kabinet, 1990. február 10., 32-es ikt.szám

Tájékoztatás
Erdély egyes övezeteiben veszélyes helyzet alakult ki, mivel bizonyos elemek felszították a nacionalista érzelmeket a diktatúra idejéből, amelyet az erőszakos asszimilációra való ösztönzés jellemzett. Rövidesen véget kell vetni ennek, ami a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsára hárul, figyelembe véve a nemzetközi megegyezéseket, a svájci, svéd, finn tapasztalatokat, az 1918-as gyulafehérvári határozatot, az 1946-os nemzetiségi alapszabályt, továbbá a Nemzeti Megmentési Front nyilatkozatát.

Tárgyalni szükséges kormányszinten, tisztázva az egyenlő nemzetiségi jogokat, az etnikumok együttélési alapszabályait a demokratikus állam keretében. Részrehajlás nélkül tisztázni kell a felelősséget az egymásra uszítás, a gyanakvás, a bizalmatlanság, a vádaskodás légköre miatt. Ellenkező esetben mindennek beláthatatlan következményei lesznek, ártva az ország nemzetközi tekintélyének is. Továbbra is érkeznek címünkre az országból információk a jól szervezett nacionalista megnyilvánulásokról.

Maros megyében különösen kritikus a helyzet. Szászrégenben január 26-án magyarellenes tüntetésre került sor. Marosvásárhelyen megsemmisítették a kétnyelvű feliratokat, és a Vatra [Româneasca] tüntetést szervezett január 26-án, magyarellenes jelszavakkal, halállal fenyegetve a magyar vezető-személyiségeket.
(Rövidített fordítás)

Részlet Király Károly: Nyílt kártyákkal című könyvéből.

erdely.ma

33

Olvasói kérésre – pincefeltörés a Sarmaság-i hegyen

  1. Empépések, tik még mindig ünnepeltek?
    Jó hogy nektek semmi gondotok, bezzeg nekem jól elrontották a kedvemet.
    Az éjszaka feltörték a pincémet. Már harmadjára!
    Éjjen a magyar szabadság!
    Éjjen a haza!

  2. admin kerlek tedd ki utobbi hozzaszolast topicnak!

    Óhajodat teljesítem sarmasagi mert igazából én is kíváncsi vagyok ki művelhette ezt pincéinkkel. Hátha közös erővel ki fogjuk tudni deríteni az elkövetők kilétét…

    Admin.

Karhatalmi erődemonstráció zajlik Marosvásárhelyen

Marosvásárhely, 1990. március 21.

Most jövünk a városközpontból (kedd, 17:40 az email beérkezése – szerk.), ahol a kinti mínusz 2 fokon is kezd mind jobban forrósodni a hangulat, a félelemkeltés nagymesterei máris kenyérbe léptek. Kékruhások tömeges áradata lepte el Marosvásárhelyt. Az uniformisba bújtatott hivatalos szervek minden méretben és mennyiségben elözönlötték a város szinte minden részét.

A város több pontján is rendőrautók vesztegelnek, teszik mindezt teljes nyugalommal, közpénzeken és fölötte rendkívül ráérősen. Amúgy a főtéren keresztül szinte percenként, megszámlálhatatlan mennyiségben haladnak át a rendőrautók, és ez így zajlott menetrendszerűen az elmúlt több mint másfél órában. Mikor negyedórával ezelőtt eljöttünk a városközpontból, mintegy búcsúzóul, egyszerre még két újabb rendőrségi Logan húzott el villámsebesen mellettünk. Eközben a rend kivezényelt jámbor őrei, a főtér két oldalán, valamint a Vár szomszédságában több diszkréten leparkolt rendőrautóból, egy rendőrségi rohamkocsiból, az utcáról, meg minden lehetséges és egyéb lehetetlen helyekről, továbbra is árgus tekintettel leselkedtek mindenre és mindenkire, aki él és még merészel mozogni. Azt remélik, hogy a népet, a leváltottat, így lehet még jobban kikezdeni, ráncba szedni, szellemiekben is aprópénzre váltani!

Mire való ez az erődemonstráció, kitől félnek olyannyira közegék? Mire jó ez a leselkedés, meg a még annál értelmetlenebb ide-oda vágtázás, hiszen rendőrautóval úgysem lehet egykönnyen eljutni Spanyolhonba! Onnan ide igen, és ezt az utat ily módon közülük már többen is megtették, de innen arrafelé már kissé nehezebb a dolog, mert már a határnál leállítanák őket. Ha már annyira eltökéltek, inkább menjenek busszal! Gondterhelt arcú, állandóan ugrásra kész, végsőkig kötekedésre beállított közegék, autóikkal percenként süvítenek el a gyanútlan városlakók mellett, mintha furcsa viselkedésükkel valamiféle soron kívül bekövetkezni akaró feltámadásszerűségre szeretnék felhívni figyelmünket! Ezt a világfájdalmat! Lehet, félnek a feladattól, hogy a végén nekik kell majd bábáskodniuk a magyar nemzet újjászületésénél?

Tényleg, mitől félnek ennyire a karhatalmi erők: Petőfiék által belénk táplált, oly makacsul megrögzült, megújító erejű tüzes márciusi szellemünktől? Szegények, ha tudnák a teljes igazságot. Tény az, hogy tegnap a Székely Vértanúk emlékművénél rendkívül sokan gyűltünk össze. Többen is megállapították, hogy bizony már nagyon régen voltunk együtt ennyin egy rendezvényen. Nekünk szent emlékhely, nekik viszont madridi központi pályaudvar képét idézhette fel a tegnapi rendezvényre összejött sokadalom. És közben állandóan érkeztek az újabb és újabb megemlékezni óhajtó, lelki-szellemi megújhodásra vágyó kíváncsi személyek. A megemlékező ünnepség végéig folyamatosan szivárgott a tömeg a rendezvény helyszínére. Egyetlen percig nem állapodott meg ez a mesébe illően szép, szóban már-már leírhatatlan gyarapodási folyamat. Volt mit látniuk az idegeneknek, talán ettől ijedtek meg a legjobban, s ezért is játszanak nekünk most rendőrösdit.

Látni kellett volna az arcukat, szinte ordított róluk a gondolat: hinnye, honnan vannak ezek itt ennyin? Ma a csapból is ők folynak, ez már több mint sok, és mily nyugodtak, s mily szervezettek, és ni, egytől-egyig mennyire fegyelmezettek, tisztelettudóak és ráadásul kedvük sem szegi, hogy mi ilyen nagy létszámban sürgölődünk itt körülöttük. És valószínűleg közegék ettől csordultak túl olyannyira köcsögileg!

Szép volt, sokan voltunk, de valahogy mintha hiányzott volna a szíve az egésznek. Az a régi hatalmasat dobbanó, melyet annyira megszoktunk, és melyet már hiába is keresgélünk, mert úgy tűnik, csak árnyékai vagyunk régi önmagunknak. Ott voltunk, meghallgattuk az elhangzó beszédeket, de minden egyes kimondott szó oly üresen csengett számunkra, legfeljebb annyi elégtételünk lehet, hogy ott lehettünk, megmutattuk, hogy még vagyunk, hogy a jövőben is mindig számolni kell majd velünk. És lassan hozzá kell majd szokniuk ahhoz is, hogy ennek a ránk vonatkozó megállapításnak az érvénye, holtunk után is megmarad! Egy egyszerű porladó magyartetem csontjai kitesznek több ezer élőt, egy Wass Albert hamvai viszont több millió élőt tesznek ki. Úgy bizony közeg feleim, lehet máris futkározni.

Visszatérve a még szomorúbb szürke mába szegény Sebestyén Aba színművész hiába is hívta segítségül Petőfit, az a jól ismert tűz, nem akart sehogyan sem újra belénk lopózkodni. Kihunyni látszanak már bennünk lévő utolsó szikrák is, csak sodródunk, mintha olykor ilyenkor egy-egy újabb temetésre gyűlnénk össze. Talán a forradalmáraink egykori kivégzése idején sem lehetett emelkedettebb a hangulat. De mi nem akarunk csak úgy elmúlni, eltűnni a semmibe, örökre lesüllyedni a balkán lélektelen, kiüresedett, minden felelősségérzetet nélkülöző, nincstelen, sötét erkölcsi fertőjébe! Pedig láttuk ismét kísérteni az ördögöt! Mint ahogyan Pascan prefektusnak tegnapi rendezvényen való jelenése is példázza, mára szinte teljesen mindegy már, hogy mi gyűlünk-e össze a vértanúk emlékművénél, vagy a frátyéék jönnek el és mondják el saját nyelvükön ugyanolyan képmutató módon ugyanazokat a bikkfanyelven megfogalmazott semmitmondó beszédeket. És már szinte vártam volna elnök úrtól, hogy ekként szóljon a megemlékezőkhöz: „Egybegyűltek, jól nézzetek meg minket, mert rövidesen együtt verjük majd szét örökre Marosvásárhely városát! Közösen! Impreuna! Értitek, azaz bajtársiasan együtt, ahogyan azt volt kedvenc főnökön is mondaná ilyenkor. Ti meg első osztályosok, jól figyeljetek, mert hozzátok már csak románul szólok. Tudjátok ez az állam nyelve, ez meg itt a Balkán, minekünk, cselédi magyaroknak mindig is tudnunk kell, hogy cselédek vagyunk és maradunk!”

Huh, ez a kinyilatkozás szerencsénkre ezennel elmaradt! Valaki keresse már meg azt az utat számunkra, amelyen visszatalálhatnánk végre önmagunkhoz. A hitetlen ember kezében a nemzeti zászló is mind, mintha megannyi hóhéri bárdnak tűnne, a szavai is oly hamisan csengenek, hogy azok inkább varjúkárogásra emlékeztetnek. Maga a hely meg, igazi békebeli vesztőhely! Ezek nem mi vagyunk, törjünk ki, ránk erőszakolt hazug világból, törjünk ki és legyünk igazán szabadok.

A szabadsághoz igazi hit kell, ha van hit, lesz tűz is, s lehet majd jövőt építeni. Ezért azt javaslom, hogy mindenki jöjjön el a hétvégén Marosvásárhelyre, a Fáklyásmenetünkre. Ha leszünk elegen, a minket kerülgető féktelen balkáni ördög magától is elinal. Legyünk ott minél többen, hogy az a kihunyni készülő, már-már senyvedő állapotú több ezeréves lángunk új erőre kaphasson. Isten velünk, s meglátják, leszünk majd annyin, mint fűszál a réten, csillag az égen!

Fazakas Csaba , erdely.ma

Gazda: jól ismert recept szerint reagáltak

Gazda Zoltán, a Kovászna megyei MPP alelnöke ma azt nyilatkozta, nem lepődött meg román politikusok nyilatkozatain, a „jól ismert recept szerint” viszonyultak a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűléshez.

Gazda elmondta, elvárta volna, hogy legalább a térségben élő román politikusok másképp viszonyuljanak, s itt elsősorban Dan Manolăchescura, a PD-L sepsiszentgyörgyi elnökére utalt.

Véleménye szerint a legnagyobb gond, hogy a politikusok nagy része nem ismeri a székelyföldi gondokat, így nem lehet velük érdemi vitát folytatni, azok pedig akik ismerik, pártjuk irányvonalát követik.

Az RMDSZ-es önkormányzati képviselők távolmaradásáról úgy vélekedett, hogy ez elítélhető, főként, hogy tavaly szeptemberben, Csíkszeredában az RMDSZ döntött arról, hogy 2010. március 12-én Sepsiszentgyörgyön tartsák meg a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést.

„Az RMDSZ számára nem a nagygyűlés megszervezése vagy a magyar közösség nemzeti érdekeinek képviselet a fontos, hanem az, hány tisztséget tudnak megszerezni”, fejtette ki Gazda.

Az MPP alelnöke hangsúlyozta, a párt tanácstagjai a következő időszakban beterjesztik a helyi tanácsokban a nagygyűlésen elfogadott határozatokat.

Körülbelül 300 Kovászna, Hargita és Maros megyei helyi és megyei tanácsos, polgármester, alpolgármester vett részt pénteken délután Sepsiszentgyörgyön a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen. A Szakszervezetek Művelődési Házában lezajlott rendezvényen többségében MPP-s választott tisztségviselők jelentek meg, de eljött néhány RMDSZ-es, független, illetve zöld párti képviselő is.

Az összegyűltek elfogadták a napirendre tűzött négy határozatot – egy közülük a magyar nyelv hivatalossá tételére vonatkozik –, illetve a nagygyűlés házszabályát.

Az egyik határozat szerint a magyar nyelvnek Székelyföldön hivatalos nyelvvé kell válnia, ennek az állam nyelvével azonos státuszt kell betöltenie.

A határozattervezet, amelyet januárban hoztak nyilvánosságra előírja, hogy minden székelyföldi lakhellyel rendelkező személynek joga van szóban és beszédben a románhoz hasonló módon szabadon használnia a magyar nyelvet, hogy a hatóságoknak biztosítaniuk kell mindkét nyelv hivatalos használatát, határozatokat kell elfogadniuk, amelyek a két nyelv teljes egyenlőségét biztosítják, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés házbizottsága, a helyi önkormányzatok szakértőivel közösen dönt azokról a köztisztviselői állásokról, melyeket csak olyan személyek foglalhatnak el, akik mindkét nyelvet ismerik.

A másik három beterjesztett határozatot – március 15. Székelyföld hivatalos ünnepévé tétele, a román parlament megkeresése a székelyföldi autonómia statútum ügyében, illetve az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez fordulás – vita nélkül fogadta el a nagygyűlés.

Dan Manolăchescu, a PD-L sepsiszentgyörgyi elnöke, szombaton nyilatkozott az egy nappal korábban lezajlott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről, kifejtette, az elfogadott határozatoknak nincs jogi következményük, ezek „érzelmi síkon” maradnak.

„Ez egy újabb március 15., egy újabb összejövetelnek lehetünk tanúi, újabb listának, újabb érzelmi töltetű rendezvénynek… Semmi új a nap alatt”, fejtette ki Dan Manolăchescu.

Úgy látja, az a tény, hogy az RMDSZ nem vett részt a nagygyűlésen jelzi, politikai rendezvényről van szó, és az elfogadott határozatok nem képviselik a teljes magyar közösség követeléseit.
„Azon túl, hogy érzelmi töltete van a nagygyűlésnek, politikai oldala is van. Nem kell a teljes magyar közösség követeléseinek tekintenünk”, nyilatkozta Manolăchescu.

nyugatijelen.com/Mediafax , erdely.ma

Obama köszöntötte az 1848-as forradalmat

Barack Obama amerikai elnök vasárnap nyilatkozatban köszöntötte az 1848-as magyar forradalom 162. évfordulójának ünneplőit.

“Legmelegebb üdvözletem küldöm mindazoknak, akik az 1848-as magyar forradalom évfordulóját ünneplik holnap” – áll az elnöki köszöntésben, amelyet a Fehér Ház szóvivői irodája hozott nyilvánosságra.

Obama kiemelte: az 1848-as forradalom meghatározó pillanat volt Magyarországnak a szabadságért vívott küzdelmében, és továbbra is lelkesítőleg hat mindazokra, akik támogatják a szabadság ügyét.

Az amerikai elnök nyilatkozata szerint az Egyesült Államok és Magyarország népét összekötik a közös értékek, valamint az ünnepélyes elkötelezettség egymás biztonsága iránt a NATO alapokmány 5. cikkelyén keresztül.

Barack Obama az évforduló alkalmából tiszteletét fejezte ki a magyarországi gyökerekkel rendelkező amerikaiak iránt, akik “továbbra is fontos szerepet játszanak társadalmunkban, gazdagítják az Egyesült Államok jellemét és kultúráját”.

index.hu

Marosvásárhelyen megbüntették a Zöld Székelyföld használt-olaj gyűjtőt

Jól kezdődött, ennyi maradt

A Zöld Székelyföld Egyesület szervezésében szombaton délelőtt 10 órától használtolaj-gyűjtés zajlott Marosvásárhelyen. A csíkszeredai székhelyű környezetvédő-szervezet a tervezett akció előtt közel két héttel beadta az engedélykérését a polgármesteri hivatalhoz, amelyre csak csütörtökön kaptak választ: a polgármester az igényelt 12 helyszínből csak kettőt hagyott jóvá. Közben, látván, hogy nem érkezik a válasz, az egyesület egy újabb kérést adott be, ezúttal személyesen Csegzi Sándorhoz. Ezt az alpolgármester jóváhagyta, mind a 12 helyszínre vonatkozóan.

Az egyesület tehát minden kétség nélkül szervezte tovább az olajgyűjtést, amelyhez a logisztikai hátteret egy székelyudvarhelyi cég biztosította, és amelyhez a csíkiak mellé a vásárhelyi Fókus Öko Központ közel 50 lelkes önkéntese is jelentkezett. Tehát a szervezés „olajozottan” működött.

Szombaton reggel mind a 12 tervezett helyszínen felállították a tevékenységhez szükséges sátrakat. Alig pár perccel 10 óra után a főtéri Virágóránál dolgozó önkéntesekre egy tízfős polgárőrkommandó csapott le. Nem sokkal ezután a helyszínen megjelent Dorin Florea is. Csonta László, a Zöld Székelyföld Egyesület elnöke szerint a polgármester utasította a polgárőröket, hogy bírságolják meg a „szabálytalankodókat”. Négy marosvásárhelyi fiatal esetében ez meg is történt.

Az egyesület munkatársai telefonon megkeresték Borbély László környezetvédelmi minisztert, aki szerint felháborító, amit az önkéntesekkel a polgárőrök műveltek. Megígérte, hogy hétfőn intézkedni fog az ügyben. (tudósítónktól)

erdely.ma

Hozzászóló: gedeon (2010-03-14 10:29:32)

A közéleti bunkóság és a balkáni primitivizmus mintapéldájáróé győződhettünk meg.
nem hiába nyiletkozta annak idején Sabin Gherman: “elegem van Romániából”.
na de kitartást Zöldek! kell egy kicsit erőltetni is a civilizációt, az európaiságot.

Hozzászóló: Fazakas Csaba (2010-03-14 10:10:28)

A marosvásárhelyi románoknak tökéletesen kinyílt már a szeme és többen közülük azt állítják, hogy bizony ők soha nem választották meg Florea-t polgármesternek. A szeku máig működő magyar és román struktúráinak, illetve az utolsó vérig hathatósan közreműködő lakáj RMDSz banda ténykedéseinek köszönhető, hogy a jelenlegi polgármester immár harmadszorra bitorolhatja a hivatali székét. Ez lenne a tényleges reális helyzet, de mi csak mondjuk tovább a miénket, mármint azt, amit magyar szekusbesúgóink belénk adagolnak naponta. Érdemes lesz az elárultatásunk egyéb részleteiről külön-külön is megkérdezni Benedek, Bakos és Csegzi urakat, a polgármester buzgómócsing utazócsicskásait, akik a legutóbbi helyhatósági választásokkor nyíltan Florea mellé álltak, miáltal a tanácsi többségünk is odalett. Amit ezek itt közösen leműveltek, ha valóban rendeltetésüknek megfelelően működnének az igazságügyi szervek, ezeknek, az elszabadultaknak többé nem a tanácsban lenne a helyük, hanem teljesen másutt. És nyíltan csinálják tovább, és hiába írják meg a lapok a legapróbb részletekig pénzügyi mismásolásaik, isten barmai annyira ostobák, hogy bár legalább még újságot sem vesznek kezükbe soha. Le lehet írni bármit róluk, őket úgy sem érinti, hiszen kezük nem érint soha sajtókiadványt. És amiről ők nem olvasnak, az egyszerűen nincs is! Rendben, de mit keresnek ezek, az analfabéta bunkók a város élén? Markó 2000-ben egy „Marosvásárhelyi terv” kidolgozását ígérte. Most meg ott állunk, hogy a marosvásárhelyi tanácsosok a balkánnal közösen szövetkezve- a civil szervezeteink kétségbeesett tiltakozásait teljesen figyelmen kívül hagyva- megszavazták a város főterének a lehetséges legbalkánibb módon való szétverését. Hab a tortán, hogy ráadásul Borbélyban is alábbhagyott az eddig megtapasztalt legénykedő lendület, visszakézből a Somostetőt is odavetette nekik. Tökéletes öngól kapásból! Mint ahogyan Verespatak sorsa is el van már döntve. Itt nincs is mit tovább reménykedni. És mi meg egy pár olajos köcsög miatt sírunk! Az is csak egy köcsög, mint akár a többi, és ráadásul nem is parlamenteri. És ha nem, akkor hol fájhasson, bizony a Köcsög utcai köcsög fiúk nem mennek oly könnyen lépre, hátha pont itt, ezen az olajpacán csúsznak el majd és akkor fuccs, annyi lesz további politikai karrierjüknek. És mi se sírjunk, panaszkodjunk, hisz ez a köcsög lesz a mi sírunk, abba temetnek majd el minket és felhelyeznek majd valahova egy polcra, hogy ott pihenjük ki egykori létünk fáradalmait a világ végezetéig, mint az történik per pillanat Fazekas Jánossal. Ő még szerencsés is, mert őt a kedves felesége tésztakészítés közben soha nem fogja összekeverni holmi finomliszttel, ami viszont a mi esetünkben könnyen megeshet ebben a leépült világban. Toducz doki, ebben a virtuális olajpacában a leendő, végleg feladott Targu-Mures jövőjét látom megelevenedni.

Hozzászóló: toducz endre (2010-03-14 09:37:07)

Borboly pont olyan mint Borbély, csak fiatalabb és dagadtabb kiadásban.

Hozzászóló: pesta (2010-03-14 09:16:07)

Vasszékelynek: neki már mindegy, csak szidhassa.

Hozzászóló: Vasszékelynek (2010-03-14 08:30:54)

Borboly nem összetévesztendő Borbélyal

Hozzászóló: Bedő Zoltán (2010-03-13 23:13:37)

Valóban felháborító ami történt. A marosvásárhelyi románoknak is kinyilhatna végre a szemük. Hiszen az általuk második alkalommal megválasztott polgármester, a gyűlöletkelltésen kivül semmit sem tud felmutatni a bársonyszékben eltöltött évei alatt. Egyik félnek sem használt a mostani erőfitogtatás, mint ahogy az előzőek sem. Környezetünk megvédése az emberiség legnagyobb gondja, melyet csak közös erővel lehet megoldani. Dorin Florea polgármester pedig szégyelheti magát, hogy előljáróként így viselkedik.

Hozzászóló: Miklos Julia (2010-03-13 22:05:45)

Pontositok.
A Polgarmesteri Hivatalhoz 2010 marcius 3-an adtuk le a kerest, az meg is kapta a neki jaro 2899/03.03.2010-es iktatoszamot .
Erre nem kaptunk valaszt egeszen 11.03.2010-ig. 12.03.2010-en(penteken) a Fokus Oko Kozpont egy kollegaja szemelyesen kereste meg az alpolgarmester urat, aki ala is irta a kerest.
Kozben fax-on megerkezett a polgarmester valasza is, ami pentek 12.03.2010en delutan 14:59 kor lett elkuldve.
Mi szervezok az alpolgarmester altal alairt papirral kezdtunk neki a munkanak szombaton 13.03.2010en.
A polgarmester urral egesz harmadikatol nem sikerult beszelni a polgarmesteri hivatal vezetekes telefonszaman, a gyujtes inditasa utan fel oraval viszont tiszteletet tette es felhaborodva mondta, hogy szedjuk otthon az olajat, es hogy milyen dolog a varos legszebb pontjaban mocsok veszelyes hulladekot gyujteni? Mindezert a lakoktol es onkentesektol elnezest kerunk, nem is gondoltuk, hogy ez a mar egy eve jol mukodo akcio ilyen rossz dologkent is elkepzelheto.

Hozzászóló: bingyó biri (2010-03-13 21:09:52)

Jellemző. Ezek mindenütt éreztetni akarják hatalmukat.

Hozzászóló: Gabi (2010-03-13 17:30:58)

Szerintem ha láncfűrésszel érkeztek volna fát vágni,díszpolgári címet is kaptak volna Floreatól.

Hozzászóló: Vasszékely (2010-03-13 17:26:36)

Még egy esély arra,hogy Borbolykát isteníthessék Vásárhelyen! Ha ha

2

Támadják Tőkést amiért nyílvánosságra hozta a listákat – Közlemény

K Ö Z L E M É NY
A Securitate tisztjeinek (136), illetve a tartótisztek, valamint kollaboránsaik és – közös – megfigyeltjeik együttes névjegyzékének (40) a nyilvánosságra hozatala, továbbá a Temesvári Kiáltvány 8. pontja érvényesítésének Bihar megyére tekintő kísérlete nagy felzúdulást keltett egyházi és közéletünk egyes köreiben.

Egyebek mellett igen feltűnő az az összefonódás, mely – ebben a vonatkozásban – a bihari/nagyváradi RMDSZ és a református egyház szolgáinak egy része között mutatkozik. Különösképpen kirívó, hogy a CE-Szövetség megszólaló képviselői – közvetve vagy közvetlenül – rendre a titkosszolgálati múlt átvilágítása ellenében szólalnak meg. A volt besúgók iránti cinkos viszonyulásukat rendszerint a bűnbánat–bűnbocsánat keresztény elvével igazolják, fájdalmas módon megfeledkezvén a besúgás, illetve a Securitate kárvallottjairól és áldozatairól: a meghurcolt személyekről és családjaikról, az üldözöttek, a bebörtönzöttek – nem egyszer kivégzettek – ezreiről, a kommunizmus áldozatairól. Ugyanakkor a tönkretett társadalmi közbizalom és féltve szeretett Anyaszentegyházunk tönkretétele sem számít nekik. Azt is feledik egyben, hogy II. János Pál pápa merénylőjének ugyan megbocsátott, Ali Agcának azonban mindemellett törvényes börtönbüntetését le kellett töltenie. – Ez a fajta szemforgató ignorancia nem más, mint erkölcstelen bűnpártolás, mely hitünk tanításával semmiképpen sem egyeztethető össze.

Az említett egyházi és rmdsz-es körök természetellenes együttállása és zajos közfelháborodása – mutatis mutandis – nagy mértékben emlékeztethet bennünket az SZDSZ és az MSZP áldatlan frigyére, melyet egyébként – éppen mostanság – méltóképpen megítél a nemzet, és majdan a történelem.


Tőkés László volt temesvári lelkipásztor meg van győződve arról, hogy Anyaszentegyházunkban a becsületes, a titkosszolgálati kollaborációnak ellenállott lelkészek és nem-lelkészi szolgák száma a címeres besúgók számát messze felülhaladja. Arra nézve sincsen kétsége, hogy Egyházunk megítélésében a híveket a volt informátorok személye és ügynökösködése nem téveszti meg – hiszen igencsak szeretik az igazságot, másfelől pedig az Anyaszentegyház hit- és társadalomépítő, valamint nemzetmegtartó szerepének messzemenően tudatában vannak.

A titkosszolgálati átvilágítás újabb adalékaként tesszük közzé azokat az információkat, melyek az elvetemült Stelian nevű besúgó dr. Bartha Tibor ortopéd főorvossal való azonosságát kétségen kívüli módon bizonyítják. Az általa terjesztett CNSAS-bizonylat feltételezhetően hamisítvány. A bizonylat tartalma kapcsán viszont azt is szükséges tisztázni, hogy: (1) önmagában a hálózati iratcsomó hiánya még nem bizonyítja valakinek az ártatlanságát, sőt (2) joggal feltételezhető, hogy ezekben az esetekben fedezett ügynökökkel lehet dolgunk. A mellékelt „áldozati” névsorból egyébként kitűnik, hogy Stelian valóságos „ökumenikus” ügynökként fejtette ki gyalázatos tevékenységét.

A volt szekustisztek kilétének felfedése kapcsán Tőkés László meglepetésének ad hangot a tapasztalható felháborodás láttán. Eddig azért bírálták, mert – úgymond – „csak” az informátorokat leplezte le. Most viszont a tartótisztek névsorának nyilvánosságra hozataláért is hasonló támadások érik. Reméli, hogy bár Sass Kálmán rehabilitációjának az előmozdítása fog az egyházi közvéleményben osztatlan egyetértéssel találkozni.

Európai képviselőnk ezúton is javasolja és szorgalmazza, hogy az igazságtétel és a belső egyházi megtisztulás érdekében a volt kollaborátorok:

– Kérjék ki és tegyék közzé szekus-dossziéikat.
– Ők maguk leplezzék le egykori tartótisztjeiket.
– Hozzák nyilvánosságra azok nevét, akikről jelentettek.
– Az előbbiek értelmében – és több, idevágó egyházi körlevél felszólításának megfelelően – jelentkezzenek az illetékes egyházkerületi hatóságnál.

Végezetre Tőkés László, az RMDSZ-szel szövetséges EMNT elnöke felemeli a szavát az ellen, hogy a Királyhágómelléktől elorozott – nagyváradi – úgynevezett Ady Endre Kulturális Központot a kultúrától idegen párttevékenység folytatására használják. Ez lánglelkű Költőnk, Ady Endre nevét árnyékolja be.

Hasonlóképpen visszautasítja a Szacsvay Imre Akadémia elnevezésű intézmény létrehozását. RMDSZ-es aktivisták képzése ebben az intézetben az érettünk életét áldozó Szacsvay Imre nevét kompromittálná. Március idusán a bihari RMDSZ indítványa ünneprontó és kegyeletsértő.

Nagyvárad, 2010. március 12.

Tőkés László
EP-képviselő sajtóirodája

* * *

A dr. Tőkés István, Tőkés László, Tőkés Eszter, Tőkés Zsolt és Tőkés Erzsébet megfigyelési dossziéjaiban a Stelian néven szereplő informátor által jelentett/megfigyelt „reprezentatív“ személyek:
Ara Kovács Attila, Bálint Tibor, Balogh Ferenc, Bodor Pál, Borbély Ernő, Czirják Árpád, Csató Béla, Cseke Éva (Cs. Gyimesi Éva), Cselényi László, Dancsuly András., Dienes Sándor, Dobai István, Doina Cornea, Fésüs Erzsébet, Fodor Sándor, Gáll Judith, Haraszti Miklós, Havadtői Sándor, Jakab Gábor, Kallós Zoltán, Kányádi Sándor, Király Károly, Kovács Miklós, Murádin Jenő, Murgu Pál, Páskándi Géza, Salamon Rudolf, Szabó Zsolt-László, Szőcs Géza, Szőllősi Pál, Tubák Csaba, Újvári Ferenc dr.

erdely.ma

1

Tőkés László: Alkossuk meg a Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményét

F E L H Í V Á S
„Mert most tükör által homályosan látunk,
akkor pedig színről színre” (1Kor.13,12)

Mai napig nem sikerült kielégítő módon feltárnunk a Szekuritáté archívumában őrzött dokumentumokat, már amennyihez hozzájuthattunk. Pedig rólunk van szó az ott őrzött lapokon: álmainkról, vágyainkról, terveinkről, véleményünkről, kapcsolatainkról – és bűneinkről számoltak be a kommunista diktatúra titkosrendőreinek ellenségeink, barátaink, családtagjaink.

Jogunk van tudni, ki kit súgott be, mint ahogyan azt is jogunk van tudni, kik és hogyan szolgálták a Diktátort – látnunk kell tehát a rendszert is. És mindez nem csupán jogunk: felelősségünk is.

Felelősek vagyunk az ártatlanul meghurcoltakért. És felelősséget kell vállalnunk saját hallgatásunkért, felelősséget kell vállalnunk tetteinkért.

Ugyanakkor felelősséget kell vállalnunk utódaink előtt is: nem mentegethetjük elvesztegetett éveinket (fél évszázadot!), csak mert „lehetetlen választások” határozták meg életünket az „Aranykorszakban”. Annál is inkább itt az ideje a felelősségvállalásnak, hogy továbbélő reflexeinkkel, a kommunizmus örökségével ne terheljük jelenünket – és az ő jövőjüket.

Húsz évvel a rendszerváltozás elkezdése után nézzünk végre őszintén szembe a kommunizmus bűneivel.

Számoljuk fel végre az 1989 előtti idők „vakfoltját”. Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Nem „idegeníthetjük” el magunktól mindazt, ami velünk történt, nem száműzhetjük majdani történelemkönyvek lapjaira.

Élő emlékezetre van szükségünk.

Ennek érdekében kezdeményezem egy olyan munkacsoport létrejöttét, amely lehetővé teszi, hogy a világhálón egy felületre összegyűjthessük mindazt, amit a Szekuritáté rólunk tudott – érthető összefoglalókkal, emlékezésekkel kiegészítve –; és mindazt, amit mi megtudunk róluk, a rendszerről: a múltunkról.

Közös munkával alakítsuk ki A Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményét.

Tegyük lehetővé, hogy bárki feltölthesse saját dossziéját – és hogy bárki tanulmányozhassa az összes iratot.

A kutatók mellett munkára hívom mindazokat, akikben még él a múlt megismerésének igénye.

Tartozunk magunknak és utódainknak ezzel!

Nagyvárad, 2010. március 13.

Tőkés László
EP-képviselő

erdely.ma

SZÖN2 – Távolmaradtak az egyetértők

Fotó: Márkó László

Elsősorban az MPP-s polgármesterek, tanácstagok tettek eleget a meghívásnak, de a regisztráció alapján kiderült, néhány RMDSZ-es, független és zöld párti képviselő is fontosnak tartotta a megjelenést. A SZÖN csonkaságát igazolta, hogy a kétezer fősre becsült testületnek csupán 332 tagja jelent meg Sepsiszentgyörgyön.

Elfogadták a magyar nyelv székelyföldi hivatalossá tételét, azt, hogy március 15. legyen Székelyföld hivatalos nemzeti ünnepe, megszavazták a határozatot, mely alapján a román parlamenthez és az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez fordulnak, és nemcsak a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés házszabályát hitelesítették voksukkal, de az új, immár hivatalos házbizottságot is megválasztották — ezeket az előre kitűzött napirendi pontokat teljesítette tegnap Sepsiszentgyörgyön a tavaly ősszel életre hívott testület, melynek minden székelyföldi választott tisztégviselő tagja pártállástól, nemzetiségtől függetlenül.

A majdani autonóm Székelyföld parlamentjének előfutára legteljesebb formá jában eddig tavaly Csíkszeredában gyűlt össze, akkor döntöttek úgy, hogy március 12-én megtartják a második nagygyűlést. Az udvarhelyen megválasztott ideiglenes házbizottság azonban hiába próbált másodszor teljes testületet összetoborozni, az RMDSZ „nem tartotta időszerűnek” a március 12-i időpontot, és a szövetség színeiben megválasztott önkormányzatisokat eltanácsolta a részvételtől. Hiába szerepelt a programtervezetben Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor megyeitanács-elnök köszöntője, egyikük sem jelent meg az önkormányzati nagygyűlésen.

A hivatalosan is munkaülésnek tekintett összejövetel ezúttal kevésbé volt ünnepélyes, Kovács István unitárius lelkész rövid imája után a házigazdák nevében Ferencz Csaba köszöntötte az egybegyűlteket, „március idusán a történelem kötelez mindannyiunkat” mondotta, hogy vállalják, megteremtik a leendő autonómia parlamentjének előképét. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elégedetten nyugtázta, hogy a SZÖN jelentős határozatokat készül elfogadni, hisz a magyar nyelv hivatalossá tétele elengedhetetlen — hangsúlyozta. Húsz évvel a rendszerváltás után eljött az ideje, hogy ne a farkasok szabadságát, hanem emberi szabadságot akarjunk — utalt Petőfi versére.

Farkas Csaba, az Udvarhelyen megválasztott ideiglenes házbizottság elnöke az elmúlt hónapok munkáját ismertette, a második nagygyűlés előkészítésének nehézségeit. Egy igen nehéz „négyszög” — az RMDSZ, EMNT, MPP és SZNT — közegében kellett mozogniuk, konszenzust találniuk, és bár tárgyaltak, egyeztettek, ez nem sikerült. Beszámolója után a testület előbb a SZÖN házszabályát fogadta el, majd vita nélkül sorra megszavazta a beterjesztett határozatokat. Ugyancsak egyhangú vokssal fogadták el az ideiglenes házbizottság által beterjesztett listát, így az immár hivatalos házbizottságnak kilenc tagja lesz, köztük két háromszéki: Bálint József sepsiszentgyörgyi MPP-s tanácstag és Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármestere. A házbizottság elnöke Farkas Csaba maradt, aki bár korábban igen nehéznek nevezte az eltelt néhány hónapot, mégis elfogadta a megbizatást, mert, mint mondotta, úgy érzi „átjárást teremthet a politikai szereplők között”, ha egymással nem is, de minden jel szerint vele hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni, és autonómia terén siker csakis a konszenzus megteremtésével elképzelhető.

A második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés alig másfél órát tartott, a székely és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.

Farkas Réka, Háromszék

SZÖN2 – Nem hiszem hogy megbüntetnék ha eljönnek

Mintegy 400 önkormányzati képviselőt várnak pénteken a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésre, amelyet Sepsiszentgyörgyön tartanak délután három órakor a Szakszervezetek Művelődési Házában – közölte a sajtóval Ferencz Csaba, az Ideiglenes Házbizottság tagja. Az önkormányzati nagygyűlésre meghívták az RMDSZ-es, az MPP-s, független, valamint a román pártok képviselőit is, eddig azonban ezek nem jelezték részvételüket.

„Nem hiszem, hogy szankciókban részesülnek azok, akik eljönnek” – nyilatkozta Ferencz Csaba.

A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés napirendjén három határozattervezet szerepel. Egyik a magyar nyelv székelyföldi hivatalosításáról szól. A második tervezetben kérni fogják, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése nevezzen ki egy székelyföldi jelentéstevőt, aki felmérné Székelyföld általános helyzetét és az autonómiaigényt, és ezen jelentés alapján fogadjanak el határozatot Székelyföld autonómiájáról. A harmadik határozattervezet értelmében hivatalos szabadnappá nyilvánítanák március 15-ét.

Január végén a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Ideiglenes Házbizottsága úgy döntött, Sepsiszentgyörgyön hívják össze a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést.

nyugatijelen.com , erdely.ma

A korrupció rejtett útjai

Miközben a szenátus bizonyos tagjai azzal vannak elfoglalva, hogyan hívhatnák vissza posztjáról Mircea Geoanăt — noha az érvényes házszabály szerint a szenátus elnökét csak pártja hívhatja vissza, a szociáldemokraták, akik erre a funkcióra jelölték —, egy másik ügy is borzolja a kedélyeket.

Amint arról néhány hete hírt adtunk, az utcán, háza előtt, autójába való beszállás közben tartóztatták le Cătălin Voicu szociáldemokrata szenátort, akit a Korrupcióellenes Ügyészség befolyással való üzérkedéssel és csúszópénzek elfogadásával vádolt. Most az ügy olyan szakaszba érkezett, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség kéri a szenátor kiadatását. Hogy mi történik, kiadják-e vagy sem, egyelőre kérdéses. Ezért költői vénával megáldott vagy megvert tévécsatornák szerint nemsokára bilincsek csörgése verheti fel a szenátus unalmas csendjét, és ébresztheti az igazak álmát alvó szenátor urakat (ez nem költői túlzás, láthattunk felvételeket a haza ülés közben békésen alvó atyáiról), hiszen a törvény hosszú keze ide is Cătălin Voicu után nyúlhat.

Ami az érintettet illeti, tagadja a vádakat, és egyértelműen politikai támadást sejt az ellene folyó vizsgálat mögött. Azt állítja, Traian Băsescu személyes bosszújáról van szó, az államfő akkor neheztelt meg rá, amikor vizsgálni kezdte a decemberi elnökválasztás megdöbbentő külföldi eredményeit, sejtve, hogy Mircea Geoană éppen a nyugati és afrikai (?) választókörzetekben történő csalások miatt veszítette el a választást. Visszatérve a vádakra kijelentette, légből kapottak azok az állítások, miszerint ő bizonyos üzletembereknek ötven- vagy kétszázezer euróért azt ígérte volna, hogy közbenjár a vizsgálatokat folytató ügyészeknél, kamatoztatva kapcsolatait. Ez azért sem áll meg — fejtegette lendületesen Voicu —, mert az említett üzletemberek azóta elveszítették a perüket. Ettől persze ő még nyugodtan fogadhatott el csúszópénzeket, csakhogy ezt bizonyítani is kellene. S egyelőre nem tudni, milyen bizonyítékok vannak az ügyészek kezében. Kétségtelen viszont, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség tevékenysége az utóbbi időben a befolyásosnak tűnő Solomon craiovai és Sechelariu bákói polgármester letartóztatásával igen megélénkült, s ahogy hírlik, a Voicu-ügyben is vannak még érintettek. Voicu persze igen könnyen elveszítheti mentelmi jogát, s akkor elválik, milyen kártyáik vannak az ügyészeknek. Pártja egyelőre még nem hátrált ki Voicu mögül, ahogyan például a kormányzó Demokrata-Liberális Párt Antonie Solomon mögül — igen, de ez csak idő kérdése. A korrupció elleni harc újra teljes erővel zajlik…

Bogdán László, Háromszék , erdely.ma

>