Virágvasárnap

Legyek szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor mezőn járnak,
A virágban gyönyörködjenek
(Reményik Sándor)

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának napját ünneppé emelte az egyház. A Húsvét előtti vasárnapon már a hetedik századtól pálmaágat szenteltek. Erdélyben a barkaszentelés, pimpószentelés szertartása elengedhetetlen része a virágvasárnapnak. Az első tavaszi virágok egyike, a fűzfabarka megszárítva sok otthonban megbecsült helyen áll a következő húsvétig, esetleg hamvazószerdáig: vannak vidékek, ahol a nagyböjt kezdetén az előző évi virágvasárnapi barkát elégetik, és azzal hamvazkodnak.

Helyenként a szentelt barkát rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is használták. A megszentelt barka erejére egy idős asszony így emlékezik:
– Azt a szentelt pimpót megtartottuk a következő év húsvétjáig, s avval hevítettek bé az ünnepi kalácsnak. A pimpóból a kép mellé szúrtak több szálat, ami a következő esztendő húsvétjáig ott volt, hogy távol tartsa a villámokat, betegségeket, és újabban a sírokra is szoktunk egy-egy szálat szúrni, s evvel a templomban nyert érdemeket a holtakért ajánljuk fel.

„Ő mindannyiunk bűnét magára vette” – Passiójáték Csíksomlyón

A barkaszentelés mellett a római katolikus templomokban külön szépséget ad az ünnepi szentmisének a virágvasárnapi körmenet és a passió eléneklése. Jézus szenvedéstörténetének és keresztre feszítésének felelevenítése előkészíti a nagyhéti lelkiismeret-vizsgálatot, a magunkba fordulást, hogy Húsvét vasárnapján tiszta lélekkel örvendhessünk a Megváltó feltámadásának.

erdely.ma

admin
 

>