1

2010. Március 15. – Isten, haza, szabadság

2010. Március 15.

Isten, haza, szabadság

Szokatlanul szomorú időjárással, de a már megszokott román nacionalista hőbörgéssel kopogtatott be az idén március idusa.

Ha mindezekhez még magánéleti gondok is hozzátevődnek, akkor nem csuda ha  az emberben nem teng túl az ünnepváró lelkesedés.

Szűkebb közösségünkben se rózsás a helyzet: ember embernek farkasa, az erős bántja a gyengét, a többség a másként gondolkozó kisebbséget.

Nem tudunk sem együtt dolgozni, sem együtt ünnepelni.

Ha távolabbra tekintünk sem vidulunk fel.

A mostoha anyaországban javában zajlik a választási kampány a velejáró mocsoközönnel, édes hazánkban meg a már említett ünnepre hangoló magyargyűlölet.

Így állunk ma: se haza se  szabadság!

Maradt az Isten.

Úgy döntünk, az idén vele ünnepelünk. Felvettük hát legszebb ruhánkat, feltűztük a kokárdát, és a harangunk hívó szavára elmentünk a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Legnagyobb megdöbbenésünkre, majdhogy kinéztek bennünket a padból, mert az egész gyülekezetben csak nekünk volt kokárdánk! A bevonuló tiszteletes urunk mentette meg a helyzetünket: fekete palástján ott virított a piros-fehér-zöld.

Megkönnyebbülten kapcsolódtunk be az igehirdetés szokásos menetébe: énekeltünk, imádkoztunk. Bár nem volt meghirdetve  ünnepi istentisztelet, titokban reménykedtünk, hogy a „mi” tiszteletesünk prédikációja azért alkalomhoz illő lesz.

Nem csalatkoztunk. Sőt!

Olyan prédikációt hallhatott a gyülekezet, amit hosszú ideig fogunk emlegetni. Síri csendben hallgattuk az igemagyarázást, a történelmi visszatekintést, az irodalmi idézeteket, kisebbségi létünk sirámait.

Nyoma sem volt a hurráoptimizmusnak, inkább valami mély bánat és aggodalom nehezedett a gyülekezetre, amelyet még a záró akkordként felcsendülő nemzeti imánk se oszlatott el…

Csak órák múltán, mikor már szűkebb társaságban,  pohár boroktól felbátorodva meneteltünk Kossuth Lajos regimentjében, döbbentem rá, hogy az az igazi szabadság, ha hitet teszünk az igazi értékek mellett.

Egy rendhagyó Március 15-én.

Sz.Z.

admin
 

  • Sz.Z. szerint:

    Elnézést kérek!
    Még volt egy fiatal srác, aki az említett vasárnapi istentiszteleten kokárdát viselt. A legénykarban űlt.
    (a szemüvegem a hibás. Szerencsére, mások jobban látnak, és figyelmeztettek)
    Megköszönném, ha valaki beírna, hogy ki volt a fiatalember. Megérdemli a nyílvánosságot!

  • >