2

Politikai bukfencek

Sem ingünk, sem gatyánk Mircea Geoană, nem dobogtatta meg szívünket múlt őszi elnökválasztási kampánya, és nem ejtünk könnycseppeket, ha leváltják a szenátus éléről. A történések más szempontból, de a magyarság számára is érdekesek: ismét igazolódott, az RMDSZ ékesen idomult a Dâmboviţa-parti, balkáni politizáláshoz, s mi több, már a tisztességesség, következetesség látszatát sem próbálja megőrizni.

Nagyon közeli hónapokban történt, emlékezetünkben még frissen él, miként kampányolt a szövetség minden rendű-rangú tisztségviselője Mircea Geoană mellett. Maga Markó Béla járta a magyarok lakta megyéket, szavazatokat próbált gyűjteni az SZDP azóta megbukott vezérének. S tette ezt erdővidéki körzetében megyénk meglehetősen hallgatag és tétlen szenátora, aki most az elsők közt igyekezett aláírásával támogatni ugyanannak a Mircea Geoanãnak menesztését. Előbb okos taktikázásnak tetszett a lépés, a sürgősen hazautazó szenátorok sokasága, illetve Frunda György és Borbély László óvatos nyilatkozatai: az RMDSZ számára nem ez a legfontosabb kérdés, majd hétfőn elemzik jogi oldalát, s döntenek. Markó Béla azonban péntek délután lerombolt minden illúziót: „az ő engedélyével” írták alá a túlbuzgó magyar szenátorok a listát, mondotta, s nem késett érvelése sem, sokkal könnyebben, jobban lehet kormányozni, ha a parlament mindkét házát koalíciós partnerek vezetik. Az egy kéz, egy gyeplő igazsága ez.

Röpke egy év alatt, amíg ellenzékben volt, sokszor szólalt fel az RMDSZ az éppen aktuális kormánykoalíció Băsescunak alárendelt hatalomösszpontosító törekvései ellen. Élesen vagy siránkozva bírálták az ellenzék teljes elnémítására tett kísérleteket, azt a módot, ahogy a többség erőszakos úthengerként próbálja elsöpörni a legapróbb ellenvéleményt. Most ugyanez, a másik oldalról nemcsak megengedett, de üdvös. Némán tűrik, hogyan számol le a hatalom mindazokkal, akik nem tettek hűségesküt, hogyan tüntetik el az ilyen-olyan funkciókból a Traian Băsescu ellen szót emelőket. S lám, ha szükséges, tettekkel is segítik az államelnök nagytakarítását. Nem ímmel-ámmal, szinte lelkesen.

Markó Béla „engedélyadásról” szóló nyilatkozata sokat elárul az RMDSZ jelenlegi belső demokráciájáról. Rendet és fegyelmet teremtettek a szövetségben, az elnök dönt, szava szent, vitára nincs szükség és lehetőség. Az egykor sokféle véleményt ötvöző szervezet mára szigorú és fegyelmezett párttá vált, vezetői számára a belső vagy a külső többszínűség teher, akadály. Mindaddig, amíg hatalmon vannak…

Azok, akik számára a politikai erkölcs nem különválasztható az általános emberitől, szomorúan szemlélik a szövetséget, melyre néhány esztendővel ezelőtt még büszkén tekintettünk. Az elvek, értékek feladásával együtt váshat a bizalom. Ám nemcsak napi politikai bukfencekre lenne szüksége a romániai magyaroknak, hanem távlatokra.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

admin
 

  • sarmasági szerint:

    Az ilyen és ehhez hasonló írásokat olvasva döbben rá az ember fia, hogy mennyire egyoldalú (volt?) az információhoz való hozzáférés Sarmaságon.
    Akinek nincs internete tiszta tulipánban látja a világot:
    Sarmasági Hírmondó, Szilágyság, Új magyar Szó
    Pedig már az ókori rómaiak is arra biztattak, hogy halgassuk meg a másik felet is. Meg olvassuk, ha van rá lehetőségünk.
    Azt már a jelenkori okosok mondták, hogy manapság háborúban csak az lehet győztes, aki megnyeri az információs csatát.
    Ay utóbbit a profi eremdéesz nagyon megtanulta.
    Lefizették a legtöbb “informátort”, így azok azt és úgy
    írnak, ahogy ők tollbamondják nekik.
    Mi, mezei balgák meg olvassuk és elhisszük, mert nem is keresünk más alternatívát.
    A mi családunkba például ötven éve bejératos az Új magyar szó (Magyar szó, Előre). Úgy hozzánk nőtt, hogy most már nem tudunk lemondani róla. Pedig van választási lehetőségünk, és élünk is vele.
    Dehát a megszokás nagy úr, de talán nem olyan nagy katasztrófa.
    Olyan régóta járatok újságot, hogy az “átkosban” alkalmam volt megtanulni a sorok közt is olvasni. Ezt a jószokásomat a mai napig megtartottam, és buzgón gyakorlom. Éppencsak nem olyan értelemben, mint a csau rendszerben. Én is modernizálódtam: internetes honlapokon navigálva informálódok.
    Ennek az az előnye, hogy összevethetem az információk tartalmát, és szinte percre “friss” vagyok.
    Például:
    délután olvasom az erdély.ma-n, hogy a PSD-kongresszus után hízásnak induló “függetlenek” egyre nagyobb veszélyt jelentenek az eremdéesz kormánypozicióira. Természetesen Markó cáfol már az esti tévé híradóban, de engem nem győz meg: érződik a hangján, hogy megrezgett a léc.
    Másnap délután türelmetlenűl várom az utórezgést az “Új magyar szó”-ban. Semmi konkrét cikk a fenti hírrel kapcsolatban, de nem úgy a sorok között!
    Rögtön feltünt, hogy a nemzeti oldal szolgálatos szapulóját időlegesen elkűldték szőlőt metszeni, és elővették az összefogás aktuális felelősét,aki nagy sietve leporolta az egyik kampánycikke szövegét:
    “…a román politika hajtűkanyaraiban csak akkor maradhatunk pályán, ha a romániai magyarságképviselői nem egymás ellenében, hanem a romániai magyarság egészének érdekében, egymást erősítve…” bla-bla-bla.
    Szinte látom ahogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum ilusztris tagjai egymás sarkát tapossák, hogy közösen kezeljék a helyzetet.

  • empépés szerint:

    Băsescu törleszt.
    A hír: az államelnöki hivatal konzultációra invitálja a parlamenti pártokat a Cotroceni-palotába.
    A konzultáció témája a decemberi enökválasztások alkalmával lebonyolított referendum tárgyának (egykamarás parlament, a képviselők számának csökkentése) parlamenti utóélete.
    Hogy mi ebben a pláne az eremdéesz számára?
    Hát először is, ha rajtuk állna, csak sohanapján bocsátanák parlamenti szavazásra a képviselő(i)k számának csökkentését. Nem úgy koalíciós partnerük, a PDL és annak szellemi atyja, Băsescu elnök.
    Így jár aki nem támaszt feltételeket a kormánykoalícióba lépéskor, hanem csak úgy bekunyerálja magát!
    A másik keserű galuska a “szivélyes invitáció” időpontja: 2010. március 15.
    Nem 14 vagy 16, hanem éppen Március 15!
    Mi ez, ha nem a magyarság legszebb ünnepének bagatelizálása, az erdélyi magyar közképviselet vezetőinek szemberöhögése (hogy ne mondjam, szembe
    köpése)?!
    Ha távoli Ingusföldiként szemelgettném ezeket a híreket, talán még (kár)örvendenék is, de erdélyi
    magyarként csak lesütöm a fejem, és szégyenletemben legszívesebben a föld alá süjjednék.

  • >