Az 1945. – ös Nemzetiségi statútum

Hatvanöt esztendővel ezelőtt, 1945. március 6-án alakult meg a Groza-kormány, ez és a Nemzetiségi statútum elfogadása alapfeltétele volt annak, hogy Petru Groza és Sztálin március 13-i táviratváltása nyomán Észak-Erdélyben újra engedélyezte a román közigazgatás bevezetését az a szovjet hatalom, amely ezt megelőzően az észak-erdélyi román atrocitások miatt (Szárazajta, Csíkszentdomokos, Egeres stb.) kitiltotta a tömeggyilkosságokra és vérengzésekre vetemedő félkatonai alakulatokat és a helyi, meg a magasabb szintű adminisztrációt megszálló személyeket. Ezzel a táviratváltással voltaképpen diplomáciai szempontból eldőlt az a dilemma, hogy Erdély egésze vagy ennek egy része tartozzék-e Romániához.

Egyik felső-háromszéki tanár ismerősöm, aki neve elhallgatását kéri — máig sem értem, miért —, idejében figyelmeztetett ennek az évfordulónak, illetve az egykori Nemzetiségi statútumnak a fontosságára, különösen napjainkban, amikor a parlament új nemzetiségi törvény elfogadására készül. Kedves barátom, aki a szamárvezetőt adta — a nemzetiségi kérdésre vonatkozó 1945—46-os események és rendeletek kronológiáját —, nyomatékkal hívta fel a figyelmemet arra, hogy 1946-ban a párizsi békekonferencián nemcsak a szovjetek, hanem a Szövetségi Hatalmak is elismeréssel szóltak az 1945/86. számú romániai törvényről, amely, mindannyian tudjuk, éppen azért került elfogadásra, hogy Erdély hovatartozását eldöntse. Mindehhez, persze, hozzájárultak az észak-erdélyi magyar baloldal akkor formálódó politikai alakulatai is, a dél-erdélyi magyar baloldaliak pedig ennél is tovább mentek, és a teljes romániai magyar behódolást támogatták. (Az észak-erdélyi baloldal egy része is elégedetlen volt a Groza-féle Nemzetiségi statútummal, amelynek hangot is adott, de a kommunista irányítás alatt álló MNSZ nagy gőzzel agitált Erdély Romániához csatolásáért.)

A jelenlegi romániai helyzet annyiban mérhető össze az 1945—46-os évek politikai sodrásaival, hogy a magyarság Kárpát-medencei háború utáni szorongattatásával ha nem is azonos, de az akkorihoz hasonló magyarságot bekebelező vagy kiszorító törekvéseknek vagyunk tanúi és szenvedő alanyai — lásd a szlovákiai és kárpátaljai eseményeket — , mi több, van, ahol az akkori diszkriminatív, a magyarság egészét bűnös nemzetté nyilvánító dekrétumokat megerősítik, és ezek miatt a magyarkérdésnek újra meg újra európai fórumok elé kell kerülnie. Mindezt Romániára vonatkoztatva nem elhanyagolandó a román kormányzatnak az az igyekezete, hogy — Traian Băsescu szóhasználatával élve — „az egy vérből való románokat” egy nemzettestben egyesítse. Ez alájátszik annak, hogy a magyar politikusok — a határ belső és külső oldalán — a behódolást és szélsőséges ködevést is elkerülve, parlamenti és diplomáciai eszközökkel olyan nemzetiségi törvény elfogadásáért küzdjenek, amely olyan jogokat tartalmazzon, és ezek alkalmazhatóságát garantálja, amelyek a saját maguk számára is megfelelnének.

A múlt évben a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó gondozásában, a Communitas Alapítvány — tehát az RMDSZ — támogatásával, mintha időzítették volna, Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston összeállításában és előbbi bevezető tanulmányával megjelent az Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez, 1944 — 1953 című, 600 oldalas kötet. A vaskos dokumentumgyűjtemény és a bevezető tanulmány megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen a mai nemzetpolitikák alakításában. A kötet a Bukaresti Nemzeti Központi Levéltárban előkerült, a Magyar Népi Szövetség mostanig elveszettnek vélt iratanyagára alapoz elsősorban, és emellett más forráshelyek témára vonatkozó dokumentumait is képbe hozza.

A mai kutató, a téma iránt érdeklődő és — főleg — a nemzetiségi törvény megalkotói/jóváhagyói számára A hatalomba került kisebbség politikai magatartását és sorsát szemléltető fejezetet különösképpen ajánljuk azzal a céllal, hogy az akkori hibák, tévedések ne ismétlődhessenek meg, és a beilleszkedés mértéktelen vágya vagy kényszere ne vezessen az érdekvédelmi szervezet pusztulásához, mint az MNSZ esetében.

Dr. Petru Groza 1945. március 8-án Sztálin marsallhoz intézett táviratának azt a passzusát kívülről illik tudni, miszerint: „A román kormány tudja, hogy annak a közigazgatásnak, amely bevonul ebbe az országrészbe, védelmeznie kell az együtt lakó népek jogait, s módszerében az egész lakossággal szemben az egyenlőség elveit kell meghonosítania.”

Sztálin március 9-i válaszából: „Tekintetbe véve, hogy az új román kormány, amely most vette át az ország kormányzását, Erdély területén a kívánatos rendért és csendért, a nemzetiségek jogainak biztosításáért… felelősséget vállal, a szovjet kormány elhatározta a román kormány kérésének teljesítését, s az 1944. szeptember 12-i fegyverszüneti megállapodás értelmében a román kormány közigazgatásának Erdélybe való bevezetését megengedi.”

A későbbiekben, ha valakinek más gondolata támadt, vagy elképzelése született Erdély sorsáról, azt koncepciós perekbe fogták, kivégezték vagy súlyos börtönbüntetésre ítélték. És nem kerülhették el sorsukat az MNSZ vezetői sem.

Sylvester Lajos

* * *

NEMZETISÉGI STATÚTUM

Általános rendelkezések

1. Minden román állampolgár — származásra, nemzetiségre, anyanyelvre és vallásra való tekintet nélkül — egyenjogú a törvény előtt, és ugyanazon polgári és politikai jogokat élvezi.

2. A faji származásnak a román állampolgárok jogi helyzetének megállapítása céljából való kutatása tilos.

3. A nyelvi, vallási, származási, illetve nemzetiségi különbség egyetlen román állampolgár részére sem képezhet akadályt mind a polgári vagy politikai jogok megszerzését és gyakorlását, mind a közhivatalokba való kinevezést vagy bármely foglalkozás űzését illetőleg.

4. A nem román anyanyelvű, fajú vagy vallású állampolgárok ugyanolyan bánásmódban, valamint jogi és tényleges védelemben részesülnek, mint a többi román állampolgár.

Az állampolgári jogoknak a román állampolgárok származása, vallása vagy nemzetisége alapján való közvetlen vagy közvetett korlátozását, valamint az ilyen alapon való kiváltságok megállapítását és a faji, vallási és nemzetiségi elkülönülés, gyűlölet és megvetés hirdetését a törvény bünteti.

5. Minden román állampolgár kizárólagos és egyéni joga anyanyelvének vagy nemzetiségének megállapítása. Ilyen tekintetben a hatóságok beavatkozása tilos, közegeik pedig kötelesek az illető állampolgár nyilatkozatát elfogadni.

A nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezések

6. A román állam hivatalos nyelve a román nyelv. Mégis, azokban a közigazgatási és bírósági kerületekben, melyekben a lakosság túlnyomó része nem román ajkú, a 8. §-ban foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást.

7. A magántermészetű kapcsolatok tekintetében, mint a levelezésben, a távbeszélő-forgalomban stb., az ipari és kereskedelmi életben, a vallási életben és a sajtóban, valamint bármilyen természetű kiadványokban, közleményekben és a nyilvános gyűléseken a román állampolgárok szabadon és minden megszorítás nélkül használhatnak bármely nyelvet.

8. Azok a törvényszékek és járásbíróságok, amelyeknek körzetében a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság legalább 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek:

a) az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének

b) a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni

c) a felet saját anyanyelvén meghallgatni. (…)

10. Azok a községi és megyei hatóságok, amelyeknek körzetében a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság legalább 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek:

a) az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének

b) a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni

c) a felet saját anyanyelvén meghallgatni

d) ezekben a körzetekben a 30 százalékot kitevő nemzetiségek választott vagy jog szerinti képviselői a községi vagy megyei tanácsokban saját anyanyelvükön szólalhatnak fel. (…)

13. A nem román nyelven megjelenő napilapok és időszakos sajtótermékek megjelenési székhelyüket, valamint az ország többi helységeinek nevét az illető nemzetiség nyelvén jelölhetik meg. (…)

16. A köztisztviselők, fokozatukra való tekintet nélkül, semmi szín alatt nem kötelezhetők románnyelv-vizsgára, amennyiben kinevezésük államilag elismert tanintézet által kiállított oklevél vagy bizonyítvány alapján történt.

17. Az 1944. augusztus 23-a után megjelent törvényeket és ezek végrehajtási utasításait hivatalos törvénytárban kell közzétenni mindazoknak a nemzetiségeknek a nyelvén, amelyek a legutóbbi népszámlálás adatai szerint az ország lakosságának legalább 5 százalékát alkotják.

A helyi hatóságok rendeleteit, szabályzatait és közleményeit mindazoknak a nemzetiségeknek a nyelvén is közzé kell tenni, amelyek az illető megye vagy helység lakosságának legalább 30 százalékát képezik.

A közoktatásra vonatkozó rendelkezések

18. A román állam biztosítja az anyanyelvi oktatást állami elemi, középfokú és felsőfokú iskolák útján mindazoknak az együtt élő nemzetiségeknek, amelyek megfelelő számú tanulóval rendelkeznek, azoknak a helységeknek a kivételével, ahol a felekezeti iskolák ezeket a szükségleteket kielégítik. A nem román nyelvű állami iskolák tanítói és tanárai állásainak a betöltésénél az illető nemzetiséghez tartozók részesülnek előnyben.

19. A román felekezeti iskolákra vonatkozó rendelkezéseket a nemzetiségek felekezeti iskoláira is alkalmazni kell.

20. A nem román nyelvű állami iskolákban és ezek tagozatain, valamint a nemzetiségek felekezeti iskoláiban a tanulókat azon a nyelven kell vizsgáknak alávetni, beleértve az érettségi vizsgát is, amelyen az illető tárgyakat előadták, kivéve azt az esetet, amikor maga a tanuló kéri, hogy román nyelven vizsgáztassák.

21. A nemzetiségek felekezeti iskolái ugyanolyan államsegélyben részesülnek, mint a román felekezeti iskolák.

22. A szükségletekhez képest, illetve a hallgatók nemzetiségi megoszlásának figyelembevétele mellett a kolozsvári tudományegyetem jogtudományi és bölcsészeti karán magyar és német nyelvű tanszékek létesítendők.

A vallásgyakorlatra vonatkozó rendelkezések

23. Az elismert felekezetek vagyonukat a vallásfelekezetek működését szabályozó törvényes intézkedéseknek megfelelően alapszabályaik vagy alapítási iratuk szerint kezelik.

24. A vallásügyi minisztérium kivételével más közigazgatási hatóságnak tilos az elismert felekezetek vallásgyakorlati kérdéseibe beavatkozni. (…)

Háromszék , erdely.ma

admin
 

>