""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Romániai magyar sajtó – konzílium egy állatorvosi ló fölött

Koncz Attila (Fotó: pluszportal.ro)

Van, és mégse látszik. Igénylik, és mégse kell. Birtokolni akarják, pedig nincs befolyása. Nincs hatalma, pedig azt hiszik. Virágzik, de haldoklik. Esetleg éppen fordítva: haldoklik, de virágzik. Mi az? Reggelig vagy napestig folytathatnánk a paradox találós kérdések sorozatát, amelyek megfejtése: romániai magyar sajtó.

Húsz évvel ezelőtt nagyot fordult velünk a világ, és ezt nemcsak saját életünkben, hanem a sajtó átalakulásában is érzékeljük: az elnyomástól, a szabadság fogalmának értelmezhetetlenségétől mára eljutottunk a válságig, a különböző politikai, társadalmi és pénzügyi kényszerek uralmáig. Eljött az ideje annak, hogy a romániai magyar újságírók és általában a média szereplői szembenézzenek az elmúlt két évtized történéseivel, illetve a jelenlegi helyzettel, majd ebből kiindulva irányt szabjanak a jövőnek.

A társadalmi párbeszéd folyamata lehetőséget teremtene valamennyi érintett számára, hogy együtt gondolkodjon, és az eddiginél sokkal tudatosabban, határozottabban alakítsa saját és általában a romániai magyar nyilvánosság jövőjét. Hasonló vállalkozás sem Erdélyben, sem Magyarországon nem volt még, de például Franciaországban már érzékelhetők egy hasonló kezdeményezés eredményei.

A franciáknál évszázados hagyománya van egyrészt a szakmai önszerveződésnek, másrészt az intézményesített társadalmi párbeszédnek. Ebből az örökségből táplálkozott az írott sajtó helyzetéről és jövőjéről rendezett konferenciasorozat, amelyre 2008 októbere és 2009 januárja között került sor.

Mindaz, ami a különböző fórumokon szóban vagy írásban napvilágra került, nem tűnt el nyom nélkül: a konzultációs folyamat végeredménye az úgynevezett Zöld könyv (Livre vert), amely az egyes munkacsoportok szerinti sorrendben összegzi a résztvevők helyzetértékelését, javaslatait. A Zöld könyv nyomán több felmérés és tanulmány készült, illetve számos konkrét döntés született, amelyekről rendszeresen beszámolnak a közvéleménynek.

A franciaországi közvitának négy sarokpontja volt: az újságírásnak, mint szakmának a jövője, az újságkészítésnek, mint ipari folyamatnak a vizsgálata, az internetes forradalom kihívásainak való megfelelés nehézségei, illetve a sajtó és a társadalom egymáshoz való viszonya.

Aki az újságot csinálja

A francia felfogás szerint az állampolgároknak joguk van a lehető legteljesebb körű informálódáshoz, az újságíróknak pedig (az etikai szabályok keretei között) maximális szabadságuk van abban, hogyan tájékoztatják olvasóikat. Ezeknek az elvárásoknak a teljesülését elsősorban a szakmai képzés erősítésével, illetve a jogok és kötelességek világos megfogalmazásával látják lehetségesnek.

A francia újságírók háromnegyede úgy dolgozik a szakmában, hogy nem rendelkezik szakirányú végzettséggel, diplomával. Azt javasolják ezért, hogy mindazok, akik kívülről érkeznek erre a pályára, alkalmazásuk első három évében kapjanak megfelelő képzést az alapvető szakmai ismeretekből. Ennek megszervezésére törvénnyel köteleznék a munkáltatókat.

A minőségbiztosítás fontos lépése, hogy korlátozni kívánják azoknak az intézményeknek, illetve kurzusoknak a számát, amelyek elismert képzést nyújthatnak. A minősítés természetesen világos kritériumok alapján történne, és háromévente ismételnék.

A képzéshez hasonló jelentőségű kérdés a jogok és a kötelességek világos megfogalmazása. Természetesen számos szakmai etikai kódex ismeretes a francia médiában, ezek azonban csak egy-egy konkrét orgánum belső szabályozásai. Szükség volna ezek szintézisére, amely egyrészt a társadalmi partnerekkel való egyezetés folyamatában alakulna ki, másrészt jogi megerősítést is kapna.

Amennyiből az újság készül

A franciaországi írott sajtó gazdasági vállalkozásként egyre kevésbé állja a versenyt a piacon.

Az előállítási költségek nagysága igen súlyos probléma. Ennek leszorítására egyrészt a lapoknak közösen újra kell tárgyalniuk a nyomdaiparral megkötött szerződéseket, illetve komoly átalakításra, racionalizálásra volna szükség a szerkesztőségek tekintetében.

A gazdaságosság problémáját másik oldalról közelíti meg az eladott példányszámok kérdése.

A törvény hiába mondja ki a terjesztés szabadságát, azaz hogy a laptulajdonosoknak joguk van a számukra legjobb, leghatékonyabb eszközöket igénybe venni az elosztásban, ha eközben kvázi monopóliumok uralják a piacot. Növelni kell az elárusító helyek számát, illetve kapacitását, egyszersmind vonzóbbá kell tenni az előfizetéses lapvásárlást. A mennyiség növekedése egyszersmind a költségek arányos csökkenésével is járna, ami dupla haszon.

A francia írott sajtó egyszerre kénytelen szembesülni a gazdasági és pénzügyi válság fizetőképes keresletet csökkentő hatásával, illetve az ingyenes lapok és az internetes tartalomszolgáltatók kínálatot növelő szaporodásával. E két tendencia következményeként a nyomtatott újságok reklámbevétele 2000 óta stagnál, a reklámtortából való részesedésük aránya pedig lassan, de biztosan csökken. A reklámozókat egyetlen dologgal lehetne visszacsábítani: ha a lapok növekvő eladási adatokkal bizonyítanák, hogy hatékonyan érik el a hirdetők által megcélzott kört.

Az újság és a digitális világ

Sokk – ezzel a szóval írják le a franciák az internet hatását a nyomtatott sajtóra. A digitális forradalom kibontakozása egyre inkább átalakítja nemcsak a médiafogyasztási szokásokat, hanem azt a társadalmi, kulturális és gazdasági környezetet, amelyben az újságoknak továbbra is állniuk kellene a versenyt.

Az adatok mindenesetre egészen megdöbbentők. A globális médiakínálat évente 30 százalékkal bővül, amivel a fogyasztás már nem tud lépést tartani. Túlkínálat alakult ki a piacon: tíz év alatt megháromszorozódott a televíziós csatornák száma, a nyomtatott magazinoké pedig megnégyszereződött az elmúlt 25 évben. Mindeközben az interneten elérhető tartalom naponta másfélmillió oldallal bővül. Nem csoda, hogy egyre kevesebb figyelem jut egy-egy médiumra, azaz mind jobban fragmentálódik a fogyasztók közössége.

A szélesebb olvasóközönség megteremtése a digitális eszközök professzionális használatával minimális befektetés mellett érhető el. Az újságok honlapjai egyfajta virtuális agorává válhatnának, amelyek egyszerű hozzáféréssel, olcsón, gyorsan és interaktív módon tennék megismerhetővé az előállított tartalmat. Mindez kombinálható a közösségi oldalak használatának lehetőségeivel, a személyre szabottság és a multimedialitás vonzerejével. Egy profin megtervezett világhálós megjelenés már középtávon komoly hirdetési potenciált jelentene a kiadónak.

Akik az újságot olvassák – vagy nem

A társadalom és a sajtó kapcsolata legalább olyan neuralgikus kérdés napjainkban, mint a pénzügyi nehézségek. Ráadásul a kettő szorosan össze is függ: egyre kevesebben és egyre kevésbé bíznak az újságírókban, ennek következtében mind jobban csökken a lapok példányszáma.

Ha nem sikerül a fiatal korosztályokat újságolvasásra nevelni, előbb-utóbb meghal a nyomtatott sajtó. Ebben a tekintetben a tartalom és a forma egyaránt megújításra szorul: az érdeklődésüknek megfelelő tartalmat kell kínálni, és nemcsak a hagyományos, hanem digitális hordozókon is.

Az első lépés annak megszervezése, hogy egyáltalán közvetlen, fizikai kapcsolatba kerülhessenek az újságokkal a reménybeli fiatal olvasók. Ennek érdekében a francia nyelvterületen már több akciót elindítottak. Az egyik szerint a tanév folyamán minden iskolai osztály megkap két-két napilapot. A másik kezdeményezés a 18 és 24 év közötti fiataloknak kínál ingyenes előfizetést heti egy lapszámra, egy teljes évig.

Mindez azonban sehova sem vezet hosszú távon, ha a fiatalok nem találnak olyan olvasnivalót a lapokban, ami számot tarthat az érdeklődésükre. Ennek biztosítására javasolják a francia szakma képviselői, hogy minden kiadónál legyenek úgynevezett „nagykövetei” a 25 év alatti korosztálynak. Ezek a fiatalok aktívan részt vesznek a szerkesztőség munkájában, a napi értekezleteken rendszeresen témaajánlatokat tesznek, a többi aktuális anyaggal kapcsolatban pedig ifjúsági véleményt, szempontokat fogalmaznak meg.

A konzultáció résztvevői a képzés fontosságát szintén hangsúlyozták: az iskolai oktatásnak részévé tennék a médiaismeretet, illetve a tartalmak közös feldolgozásával készítenék fel a fiatalokat az önálló értelmezésre.

A nyomtatott sajtó és a társadalom viszonyának egyik legsúlyosabb problémája a bizalomhiány. Paradox helyzetben vagyunk: miközben egyre nagyobb az információéhség, egyre kevésbé bízunk meg a szolgáltatott tartalomban. Ennek okai között persze bőven találunk objektív tényezőket: kétséges a médiumok politikai és gazdasági függetlensége, a feldolgozott témák gyakran távol állnak a hétköznapi élettől, sok a pontatlanság a cikkekben, ugyanakkor egyre sűrűbben jelennek meg amúgy indokolatlan helyreigazítások, ami a lapok elbátortalanodásának és ezáltal befolyásolhatóságának érzetét kelti az olvasóban.

A konzultáció résztvevői fontosnak tartják az egyes sajtóvállalkozások saját belső működési szabályainak írásba foglalását is, egyszersmind ezeknek és az alapvető szervezeti adatoknak a nyilvánosságra hozatalát. Véleményük szerint az olvasóknak joguk van ismerni a kiadó tulajdonosi szerkezetét, a vezetőség személyi összetételét, a szerkesztőség és a pénzügyi-kereskedelmi háttérszervezet struktúráját stb.

Magyar sajtóparlament Romániában?

Annak érdekében, hogy mindezeket az elveket, javaslatokat a magunk körülményeire, igényeire és lehetőségeire szabjuk, elkerülhetetlen annak a fáradságos folyamatnak a megismétlése, amelyet a francia példában láttunk. Húsz évvel a rendszerváltás után itt az ideje annak, hogy szembenézzünk a romániai magyar sajtó helyzetével, ezért létre kell hozni azt a nyilvános szakmai fórumot, amely mindennek keretéül szolgálhat.

Az első lépés egy kuratórium felállítása, amely szakmai és szervezési oldalról egyaránt irányítani fogja a konzultáció folyamatát. Ebbe a testületbe tagot delegálhat minden szakmai érdekképviselet, a felsőoktatási intézmények médiatanszékei, illetve az érintett társadalmi és tudományos szervezetek. A kuratórium feladata lenne a fórum sarokpontjainak kijelölése, a munkacsoportok felállítása. Miután ezeket sikerült meghatározni, a munkacsoportok kidolgozhatják azokat az alapdokumentumokat, amelyek a további eszmecsere alapját képezik. Ezzel lezárul a folyamat első szakasza.

A második részben valamennyi érintett oldal: az újságírók, a kiadók, a civil szervezetek, a politikum és persze maguk az olvasók fejthetnék ki véleményüket a témáról, szervezett keretek között. Ennek egyik formája a regionális találkozókon való aktív részvétel lenne, a másik pedig a konzultáció internetes oldalán való hozzászólás lehetősége.

Miután ezek a nyilvános, illetve internetes viták lezajlanak, újra a kuratóriumé, illetve a munkacsoportoké a főszerep: egyetlen dokumentumban foglalják össze azokat az ötleteket, javaslatokat, amelyek megfogalmazódtak, és amelyek körül valamiféle konszenzus alakult ki a megelőző szakaszban. Megszületne tehát a romániai magyar sajtó „Zöld könyve”, ami egy egész szakmai közösség szellemi potenciálját mozgósítaná a közös cél, az írott sajtó túlélése és felvirágzása érdekében. A konzultációs folyamat lebonyolítása körülbelül egy évet igényel.

Még nem vagyunk elkésve, de az idő sürget.

Koncz Attila

Az írás bővebb, átdolgozott változata a Magyar kisebbség című folyóirat 2009/3-4. számában jelenik meg – 2010-ben.

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák