""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Bűnösök-e a szekusok?

Kedden Tőkés László közzétette 99 szekus nevét. Mint mondta, az illetékes bizottság eddig főként az áldozatokkal, illetve a besúgókkal foglalkozott (az egyházi átvilágítás részeredményeiről Molnár János szegedi egyháztörténész rakott össze egy vaskosabb könyvet Szigorúan ellenőrzött evangéliumcímmel, kiadójaként írtam erről). Ők azonban nem maguktól váltak besúgókká, valakik beszervezték, irányították őket. Tehát a volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell nevezi, akiknek nagyobb a felelőssége a besúgókénál, és akik közül ugyan sokan elhunytak már, de a többiek kiemelt nyugdíjat élveznek, illetve a hatalomban vannak, vagy épp ismét a titkosszolgálatok kötelékében tevékenykednek – jelezte a püspök.

Kiegészítésképp: az ún. „hálózati dossziék” mai napig nem kutathatók, tehát a volt tartótisztek stb. neveit csak ilyenformán, az egyéni dossziékból lehet kibányászni – és eleddig nem hozták a szekusok neveit nyilvánosságra.

Szerdán írtam egy bejegyzést a saját blogomon, többek között megemlítve, hogy a listán szereplő, a forradalomkor székelyek által meglincselt „Agache milicista fia rögvest e-mailt írt, és ma reggel felhívott engem telefonon, mondván, konfirmáljam, hogy a levél megérkezett. Konfirmáltam.” Oszt’ estére arra eszméltem, hogy az Agache-fiúval vitatkozom románul.

Az Agache-ügyről röviden, a korabeli sajtó alapján: Agache Aurel milicistát Kézdivásárhelyen 1989 dec. 22-én megölték a feldühödött emberek. Agache ékszereket és pénzt vett el emberektől zsarolással, megfélemlítéssel. Mindezt Ardeleanu Gavril ezredes, a Kovászna megyei rendőrség parancsnoka mondta el nyilatkozatában: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 1990. jan. 5. és febr. 3./. Simon Irén elmondta, mit csinált családjukkal Agache: törvénytelen házkutatás, napokon át kihallgatásra berendelés, az asszonyt megfenyegette, megöli, ha nem mondja meg, hol az ékszer. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 1991. márc. 15./ A cikk megjelenése után huszonhárom személy jelentkezett: Agache tőlük is ékszert, pénzt, élelmiszert vett el zsarolással, megfélemlítéssel. Közülük csak hárman mertek névvel nyilatkozni, a többi még mindig fél a megtorlástól. /Háromszék, 1991. ápr. 4./

Agachét 1993-ban Ion Iliescu államfő elnöki rendelettel mártírhőssé avatta, post mortem előléptették, közben bűnvádi eljárás indult öt kézdivásárhelyi személy ellen (mondván, ők ölték meg, szó sem volt többé lincselő tömegről, netán az érvényes általános amnesztiáról), Filip Orbán Daniella Kamillát hét év börtönbüntetésre, öt évig politikai jogainak felfüggesztésére, Héjja Dezsőt és Paizs Ottót négy-négy év börtönbüntetésre és két évig politikai jogaik felfüggesztésére és súlyos anyagi kártérítésre, Reiner Antalt és ifj. Konrád Jánost három év börtönbüntetésre ítélték. Több kacskaringó és tragédia után Strasbourgig jutott az ügy, és még ma sem hiszem, hogy vége lenne.

Mert az Agache-fiú nem olyan, nem hagyja magát, illetve apja emlékét.

Igazság nicken jelentkezett be nálam először. Azelőtt ugyane nick alatt a teljes erdélyi magyar elektronikus médiafelületet végigkommentelte, először románul vágva be a beadványát, majd miután a magyar sajtó is hírt csinált belőle, magyarul idézte a vonatkozó cikket. Mondok neki finomutalásféleképpen, hogy látom az IP-címed, nem baj?, ilyen a blogmotor, csak szólok, hogy lementem. Nem akarta érteni, egy darabig még magyarul tartotta a tempót, én közben elvonultam BL-meccset nézni, mert fontossági sorrend is van az életben. Arra érkeztem vissza, hogy emberi jogi szempontokat vet fel a kommunista múlt megismerésének összefüggésében, „Fogom követni ezt az ügyet, persze az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szempontjából.”, írta. Ok, válaszoltam, „Az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről visszamenőleg is érvényes számodra? Pl. 1989 decembere előtti érvényességéről Romániában mi a véleményed?” Mire ő: „Jogilag: Az Emberi Jogok Európai Egyezményét az Európa Tanács államai 1950. november 4-én fogadták el Rómában. Románia 1993. október 7-én írta alá, és 1994. június 20-án került a megerősítésre a 30. számú törvény elfogadásával.”

Gondoltam, azért jelzem, hogy volt egy 1948. december 10-i ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is, amit Románia szintén elfogadott. Innen váltott át román nyelvre (‘Igazságból’ csak akkor vedlett ‘Agache Aurel Dionisie’-vé, amikor személyesen megszólítottam), a továbbiakban ezt a vitát magyarítom némiképp rövidítve:

Az Agache-fiú szerint a püspök úrnak törvényi kötelezettsége válaszolni a beadványára, és fog is, mert erkölcsi tekintélye a tét. Akkor nem szólt semmit, amikor azokat a kézdivásárhelyieket segítette, akik megölték az apját – ellenben az igazság kiderítésében úgy kell eljárni, hogy ne sértsük az érintettek emberi jogait. Várja a választ.

Megismételtem, hogy kap választ. Utána felsoroltam, hogy a kommunista Románia milyen emberjogi egyezményeket fogadott el az idők során, rákérdezvén: ha már az átvilágításról és az emberi jogokról beszélünk: az aranykorszakban élő embereknek (nekünk) voltak jogai(n)k?

Erre azt mondta az Agache-fiú, hogy azokat a jogokat, amelyekről én beszélek, a román államnak és képviselőinek kellett volna respektálniuk, az embereknek meg harcolniuk kellett volna. Nem harcoltak. Hagyták, hogy lábbal tiporják a jogaikat. Ő most a saját emberi jogairól beszél. Egyébként is, nemsokára érvénybe fog lépni az új polgári törvénykönyv, és mit csinálunk majd akkor, ha Tőkés úr egyből a bíróság elé kerül, amennyiben hasonló nyilatkozatokat tesz? Vegyük már észre, hogy az Európai Unió nem játszik a szavakkal, a tagországokban koercitív [kényszerítő] törvénykezést vált valóra, amely, na, ezt szó szerint idézem: „Vasököl bársonykesztyűben azok számára, akik semmibe veszik” . Még a milicistáknak is vannak jogaik, még ha elhunytak is. Ahogy a Brassói Igazság (Adevărul de Braşov) c. újágban közzétette: ha bebizonyosodik, hogy az apja a politikai rendőrségnek dolgozott, térden állva kér bocsánatot az áldozatoktól – amennyiben nem, akkor Tőkés László úr nyilvánosan bocsánatot kér?

No, mondok, ez a személyes blogom, nem adhatok hivatalos választ, pláne nem Tőkés László nevében, de igencsak érdekes, amit a román állam és polgárai ötven éves jogtiprásáról vall, kérdem, ezt is közzétette az újságban? Egyetértenek ezzel a honfitársai? És csak a román állam a hibás, rajta kívül senki más nem felelős a kommunizmus áldozataiért? Csak Ceauşescu elvtárs volt a képviselője? A terrorgépezetnek: a Milíciának, a Szekuritáténak, a hadseregnek nem volt semmi felelőssége? Milyen posztkommunista narratíva ez? „Mi nem csináltuk semmit, az emberek voltak gyávák” , vagy „A fentről jött parancsot teljesítettük, szabad akarat nélküli eszközök voltunk” … Húsz év után az Európai Unióban tényleg azt hiszi, hogy lehet így érvelni?

Erre aszongya, hogy ha bármi félnivalója lenne a lista közzététele elleni eljárása esetleges következményei miatt, akkor hallgatna, és három nap alatt el is felejtenék az egészet. De ő nem akarja, precedenst akar teremteni, mert most arról beszélünk, hogy a demokráciában brutális módon lábbal tiporják egyes emberek jogait, az MTI is lehozta a hírt, nem lehet majd elkenni a dolgot.

Visszakérdeztem, honnan gondolja, hogy mi az elkenés szándékával hoztuk nyilvánosságra a listát, nem lenne ez egy kissé logikátlan? És idéztem Tőkés László nyilatkozatából: „Azokkal értünk egyet, akik a múlt bűneinek feltárását, valamint a bűnösök leleplezését és felelősségrevonását követelik. Marius Opreával és Herta Müllerrel értünk egyet. És a megalakulásának 20. évébe érkezett Temesvári Társaság Kiáltványának 8. pontjával valljuk, hogy a kommunista múlt ügynökeinek és kiszolgálóinak a közhivatalokban nincs keresnivalójuk. De nem csupán a volt kollaboránsoktól kell szabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell neveznünk, akiknek felelőssége az amazokénál is nagyobb. A „parancsra tettem” kifogása sem mentheti őket – mint ahogyan Adolf Eichmann sem igazolhatta magát ezzel.”

Mire ő: mindezzel messzemenően egyetért, de a választott eszközök nem korrektek. Nem lehet valamely nemes eszme nevében egyesek emberi jogait megsérteni. A közzétett anyagból – amely rövid időn belül hozzá is elkerült – számára az derült ki, hogy készítői, mint valami amatőrök, nem rendelkeznek kellő jogi ismeretekkel. Mert ha rendelkeznének, akkor nem siettek volna a publikálással, kihasználva egy kedvező közvetítő konjuntúrát, és az érvényes törvényeket tiszteletben tartva cselekedtek volna.

Erre már nem válaszoltam.

Készülök a perre. A kommunizmus romániai perére.

tempetőfi, mandiner.blog.hu , erdely.ma

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák