""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Mi hergeli a románokat és miért? – film

Tabukat döntögető, a román-magyar együttélésről írt könyvet Dan Manolachescu sepsiszentgyörgyi újságíró, politikus. A szerző számba veszi azokat a mítoszokat, sztereotípiákat, amelyek elkülönítik egymástól a székelyföldi magyarokat és románokat, és gátolják a két közösség közti kommunikációt.

„Össztűz Székelyföld ellen…” – ezzel a címmel jelent meg a napokban írás az Erdély.ma hírportálon, amelyben elemzik a román politika heves reakcióját Románia fejlesztési régióinak újrafelosztása kapcsán. Ami hergeli a románságot az, hogy – az új felosztási terv szerint – a Székelyföldet is magába foglaló – Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkotna. Friss híradás az is, hogy „román ellenes dzsihád zajlik Hargita megyében”. Legalábbis ezt állítja Mircea Dusa szociáldemokrata képviselő. Ilyen és ehhez hasonló, a székelyföldi románok és magyarok közti ellentétet taglaló, vagy éppen mélyítő híradások naponta jelennek meg a romániai sajtóban. Székelyföld területi autonómiájának kérdése ugyancsak puskaporos hordó, a románság jó része hallani sem akar róla.

Popa Eneida román nemzetiségű tanár, aki 25 éve él Székelyudvarhelyen, így magyarázza a románság autonómia-ellenességét.

– Nagyon sok Székelyföldön a telepes román, tehát akik más tájegységekről érkeztek, Moldvából vagy éppen Olténiából, és nem értik, hogy a magyar nyelvben a nemzet, nemzetiség, nemzeti államnak más az értelme, mint a románnak. Én történelemszakos vagyok, és a román történelemben az autonómia egy szükséges rossz volt, hiszen évszázadokig a török birodalomtól függtek a román országok. A törököktől való elszakadási szándék, vagy a törökökkel való szembenállás mindig az autonómiával volt magyarázható – vélekedett a tanár.

Kíváncsiak voltunk, hogyan látja ma Székelyföld területi autonómiájának kérdését egy fiatal. Kiváltképp egy olyan fiatal újságíró, akinek édesanyja román, ő maga pedig magyar nemzetiségűnek tartja magát. Mert ilyen is megtörténhet …

– A magyar lényegében az apanyelvem, de ugyanolyan értékes számomra, mint a román. Az történt, hogy – egy huszonéves román nőtől nem várt gesztusként – amikor óvodás korú lettem, édesanyám kézen fogott, és elvitt a magyar óvodába azt mondva: édes fiam, bőven lesz időd megtanulni románul is, egyelőre tanuld meg az apád nyelvét – emlékezett vissza Zilahi Imre, aki a következőképpen vélekedik Székelyföld területi autonómiájáról:

– Autonómia-beszélgetések vannak, de effektív törekvések nincsenek. Éppen ezért én úgy látom, hogy a legokosabb, amit tehet mindenki, ha a saját autonómiáját próbálja, az egyéni autonómiáját kivívni, és megpróbál kiemelkedni a sztereotípiákból.

A székelyföldi magyarok és románok együttélését át- meg átszövik a sztereotípiák. Ezt állítja Dan Manolescu sepsiszentgyörgyi újságíró, politikus is, aki Székelyföld mítoszai című, nemrég megjelent könyvében megpróbálja tárgyilagosan elemezni a két nemzetiség között feszülő ellentéteket. A szerző úttörő – mondják a magyar olvasók.

– Van empátiakészség Manolachescuban, aki egy román ember szemével próbál ezekre a kérdésekre válaszolni. Tudni kell, hogy egy doktrinált román tömegről van szó, amelyik ezt a témát egyszerűen tabutémaként kezelte – magyarázta Geréd Gábor tanár.

Dan Manolachescu ezt írja könyve előszavában: azokhoz kívánt szólni, akik hiszik, hogy a Románia szívében levő megyék nem hasonlítanak sem Koszovóra, sem Transznisztriára. De legfőképpen azoknak írta könyvét, akik szomszédjaik arcán mosolyt szeretnének látni, függetlenül attól, hogy milyen nyelven köszöntik egymást.

Fábián Kornélia, Dakó István és Fancsali Levente
Duna Televízió, Térkép , erdely.ma

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák