Archive

Monthly Archives: február 2010

Mégis lesz Nagygyűlés

2010 február 25., csütörtök Nyomtat Email

A Magyar Polgári Párt tanácsosaival és a Székely Nemzeti Tanács küldötteinek részvételével Sepsiszentgyörgyön március 12-én megtartják a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést – jelentette be kedden Szász Jenő.

Az MPP és az SZNT közös döntése alapján megtartják a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést – közölte Szász Jenő. A polgári párt elnöke szerint a találkozóra március 12-én kerül sor Sepsiszentgyörgyön.

A nagygyűlés előkészítésének nehézségeiről, illetve az RMDSZ-szel és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal folytatott sikertelen párbeszédről Farkas Csaba számolt be. Az SZNT alelnöke szerint világossá vált, hogy az RMDSZ kihátrált az önkormányzati nagygyűlés terve mögül, például a határidő leteltéig nem nevesítette a kérdésben egyeztető bizottság tagjait. Farkas hangsúlyozta, hogy a nagygyűlést „nem lehet aktuálpolitikai kérdéseknek alávetni”, és bírálta az RMDSZ „hibás politikai filozófiáját”.

– Felrúgta saját korábbi határozatát az RMDSZ, és Tőkés László is megtorpant – fogalmazott Szász Jenő, ezúttal is hangot adva álláspontjának, amely szerint az RMDSZ feladta az autonómia ügyét, és a kisebbségi törvénnyel próbálja azt helyettesíteni.

A sajtótájékoztatón elhangzott, a sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen kivétel nélkül jelen lesznek az MPP önkormányzati képviselői, és pártállástól függetlenül bárkit szívesen látnak. Kérdésünkre, hogy az RMDSZ és az EMNT kap-e meghívót, Szász igennel válaszolt.

A tervezett Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűléssel kapcsolatban Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke lapunknak úgy nyilatkozott, mérlegelni kell, hogy van-e értelme a nagygyűlésnek akkor, ha azon a választott önkormányzati képviselők kétharmada nem vesz részt.

– Az EMNT nem tartja most időszerűnek a nagygyűlés megszervezését. Viszont küldöttek útján részt venne az egyeztető bizottságban, amely döntene a megfelelő időpontról – közölte Toró. Hozzátette: reméli, hogy az RMDSZ is nevesíteni fogja az egyeztető bizottságban részt vevő személyeket, és a végleges döntés közös megbeszélés alapján születik majd. — Lázár Emese, Honline , www.polgaripart.ro


Eckstein megvédte a cigányozókat

A szerdai utcai tiltakozó akciójuk után tegnap ismételten távozásra szólították fel az emberjogi szervezetek a román külügyminisztert állítólagos rasszista kijelentései miatt.

A Jogi Erőforrás-központ (CRJ) közleményben követelte Teodor Baconschi lemondását, egyben pedig bírálta Traian Băsescu legutóbbi, romákkal kapcsolatos nyilatkozatait.

A CRJ állásfoglalása szerint a külügyminiszter kedden rátett egy lapáttal arra – a civilszervezetek tiltakozó sorozatát kirobbantó – múlt heti kijelentésére, miszerint „egyes romániai közösségekben, elsősorban a roma etnikumúak körében fiziológiai probléma a bűnözés”. Teodor Baconschi a rasszizmus vádját kivédendő kedden már a romák „született intelligenciájáról” beszélt. „Ez a megfogalmazás rasszizmusra vall” – állapította meg tegnap a civilszervezet.

Közleményük szerint Traian Băsescu „retrográd közösségnek” tekinti a romákat. „Erre vall az államfőnek az a kijelentése, hogy a romák szerinte nem akarják iskoláztatni gyermekeiket. Mi több, Traian Băsescu arra is figyelmeztetett, hogy a roma közösség körében nagy a gyermekszaporulat és ez lakáshiányhoz vezet” – véli a CRJ, amely azt a következtetést vonja le, hogy „a romániai politikai osztály felkarolja azoknak az eszméit, akik a holokauszt tragédiáját okozták”.

Az elnöki hivatal kisebbségügyi tanácsosa tegnap Teodor Baconschi és Traian Băsescu védelmére kelt. Eckstein-Kovács Péter szerint a külügyminiszter „félreértelmezhető” kijelentéseket tett, melyeket bírálói kiragadtak kontextusukból. „A Franciaországban bűncselekményeket elkövető román állampolgárokról szóló nyilatkozatában Teodor Baconschi már elöljáróban leszögezte: a bűnözésnek nincs etnikai jellege. Mivel azonban félreértelmezhetően fogalmazott, kijelentéseit félre is értelmezték” – magyarázta a tanácsos.

A Traian Băsescut érő bírálatokról azt mondta: a romák jogait védő civilszervezetek megfeledkeznek arról, hogy az államfő maga is részt vett a roma közösségek helyzete javításáról szóló stratégia vitáján. „Ezen a találkozón az elnök, kissé szabad szájúan, nevén nevezett dolgokat, de nem hinném, hogy bárkit is megsértett volna” – érvelt Eckstein-Kovács Péter.

Korábban Teodor Baconschi azzal is védekezett: a Pierre Lellouche francia külügyi államtitkárral tartott találkozója utáni nyilatkozatában elhangzó „fiziológiai” kifejezést félreértelmezték bírálói.

„A szóval azt akartam magyarázni, hogy a Franciaországban élő román közösségekben természetes arányú a bűnözési ráta, vagyis nem tér el a más közösségekben tapasztalható aránytól. Éppen azt a vádat szerettem volna kijelentésemmel kivédeni, hogy a franciaországi román állampolgárok körében azért elterjedtebb a bűnözés, mert többségében romák alkotják” – magyarázta a külügyminiszter.

Kitekintő / Új Magyar Szó , erdely.ma

Székely tartománynév – valakik fúrják?

Hetek óta nem lehet aláírni a http://www.pontsic.org/ honlapon a .SIC legfelsőbb internetes tartománynév működtetésére vonatkozó petíciót — számolt be a Háromszék érdeklődésére Gazda Zoltán, aki a kezdeményezés durva megtorpedózásának minősítette a szerver blokkolását.

A Székely Nemzeti Tanács tavaly kezdeményezte az önálló internetes tartománynév — a székelység latin megnevezéséből, a siculitasból származó .SIC rövidítés — kérését, az akció célja, hogy a virtuális térben is önálló entitásként jelenítsék meg Székelyföldet. A doméniumnevek kiosztását és felügyeletét ellátó nemzetközi szervezet, az ICANN tavaly jóváhagyta a kérést, de a hivatalos elfogadás feltétele, hogy bizonyítást nyerjen: az illető térségben van igény a tartománynévre. Ezért kezdeményezték az aláírásgyűjtést, az elképzelés szerint idén márciusig háromszázezer aláírást kellett volna összegyűjteni.

A kezdeti hatalmas érdeklődés után csökkent az aláírásgyűjtés ritmusa, mintegy három héttel ezelőtt ötvenötezer felé közelített a támogatók száma. Jóllehet jelenleg igen csekély a valószínűsége annak, hogy néhány hét alatt összegyűl a háromszázezer támogató, Gazda Zoltán szerint mégsem reménytelen a tartománynév megszerzése, hiszen a nagyszámú aláírás csupán egyik feltétele az odaítélésnek, ráadásul szerinte halasztást is lehet kérni a szerver blokkolása miatt.

erdely.ma

62

Sarmaság község 2010. -ik évi költségvetés- tervezete

A vonatkozó információkat letöldheted román nyelven a megfelelő linkre kattintva.

A dokumentumok megnézéséhez pdf olvasóra van szükséges ami ingyen letölthető innen: www.acrobat.com .

Ne felejtsd, adott helység éves költségvetése képes a közösséget megemelni, de ugyanakkor tönkretenni . Ezért az éves kötltsévetés tervezetnek vagy más néven éves büzsének óriási tétje van a közel, de ugyanakkor a távoli jövő megrajzolásában.

Szólj hozzá, de kerüld a nem ide való hangot mert ki foglak tiltani a rendszerből.

Üdvözlettel: admin.

Invitatie nr. 843 din 19.02.2010

Proiect de Hotarare privind adoptarea bugetului local al comunei Sarmasag pe anul 2010

HOTARAREA NR.68

Proiect de Hotarare privind transmiterea in folosinta gratuita a unui spatiu proprietate privata a comunei Sarmasag pentru sediu al Administratiei Finantelor Publice a comunei Sarmasag

Proiect de Hotarare pentru executarea lucrarilor de intretinere infrastructura apartinand cailor de comunicatii de interes local

Proiect de Hotarare pentru executarea lucrarii Executatie podet din beton armat pe str. Stadionului, loc. Sarmasag

Proiect de Hotarare pentru executarea lucrarii Reabilitare imobil- Casa de Pompe Moiad in vederea amenajarii unui Centru de Perfectionare Rurala Sarmasag

Proiect de Hotarare pentru stabilirea modalitatilor de efectuare a pazei bunurilor publice si ale cetatenilor si stabilirea taxei speciale de ordine publica pentru anul 2010

Proiect de Hotarare pentru stabilirea situatiilor deosebite pentru acordarea ajutoarelor de urgenta

Proiect de Hotarare privind concesionarea unor suprafete de teren proprietatea statului roman situate in comuna Sarmasag

10 Proiect de hotarare privind constituirea Comisiei Locale de Ordine Publica

11 Proiect de Hotarare privind obligatiile si responsabilitatile ce revin cetatenilor, institutilor publice, angajatilor economici, celorlate persoane juridice pentru buna gospodarire

12 Proiect de hotarare privind stabilirea limitelor venturilor nete

Raport privind prevederile bugetului local pe anul 2010

Raport privind situatia economica, sociala si de mediu a comunei Sarmasag pe anul 2009

Clubul Sportiv OMEGA

A Maros megyei MPP ügyvezető elnökének nyílt levele

Nyílt levél
Lokodi Edit Emőke
Maros megyei tanácselnökhöz és
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökhöz

„Nehézségektől sújtott időkben fellépésünknek a leginkább szükséget szenvedőkre kell irányulnia” – Memorandum, székely önkormányzati nagygyűlés, Csíkszereda, 2009. szeptember 4.

Jogosan tevődik fel a kérdés, hogy kik a leginkább szükséget szenvedők? Mit jelent orvosolni a helyzetet és milyen következményekkel jár a késleltetése?

Tovább folytatva a kérdéseket, mit jelent a kevés pénz? Mit jelent a hatékony felhasználása? Mit jelent ellenőrizni, esetleg büntetni a rosszul elvégzett munkálatok miatt? És nem utolsósorban miért a lakosság kell elviselje a következményeket?

Bözöd pontosan olyan település, mint bármelyik más a megyében, élni akaró – és nem kivándorlásra kényszerülő – becsületes emberekkel. A Ceausescu-diktatúra átka őket jobban érintette, hiszen Bözödújfalu elvesztése emberi és rokoni kapcsolatok károsodásával is járt.

Biztató jel a bözödiek számára, hogy egy olyan megyei rangú út mellett laknak, amelyet két adminisztráció rendez, a Maros illetve a Hargita Megyei Tanács.

Az Erdőszentgyörgy–Székelykeresztúr útszakasz állapota annyira leromlott, hogy csak kényszerből használható, javítása és karbantartása halaszthatatlan.

A szabadság, a jog és a kötelezettség meghatározóak kell legyenek mindannyiunk számára, ha egyáltalán komolyan vesszük a nemzeti megbízatásunkat.

Mindig tisztelettel,
Bartha Jenő, a Maros megyei MPP ügyvezető elnöke , erdely.ma

Tárgyalgatnak, tárgyalgatnak…

Félszájú üzenettel zárult az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) szombati ülése. Reményt lebegtet, hogy a tárgyalások folytatódnak, az együttműködés nem szaladt zsákutcába, ám kétségeket is ébreszt, hisz az igazán fontos kérdésekben felemás döntések születtek.

Az RMDSZ-re ellenzékben sem volt jellemző a radikális fellépés, ám most, hogy ismét hatalmon van, újra előtérbe került a kis lépések politikája. Vezetői — a legjobb indulatú feltételezés szerint — egy általuk elképzelt forgatókönyv alapján, törvényről törvényre haladva, kompromisszumok, egyezségek útján szeretnének eljutni az igen távoli s talán számukra is homályos célhoz. Tárgyalnak a kisebbségi törvényről, a regionális átszervezésről, az oktatási törvényről. Fontos kérdéseket, napi gondokat orvosolhatnak, de a hosszú távú megmaradást nem szavatolják.

Az RMDSZ számára ismét nem aktuális az autonómiaharc. Legfeljebb a látszat kedvéért, egy szépen-lassan dolgozgató munkabizottság szintjén. Egy évvel ezelőtt, a különböző kampányok idején hatalmas csinnadrattával trombitálták össze a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést. Nem a fórum időszerűségét vitatták, az vált hiúsági kérdéssé, ki lesz a mozgalom zászlóvivője. S született két eredménytelen nagygyűlés, no meg a remény, idén márciusban újabb, immár közös nagy önkormányzati összejövetelt tartanak Sepsiszentgyörgyön. Az RMDSZ által toborzott gyűlés ígérete azonban mára aktualitását veszítette. A szövetségnek kényelmetlen lenne, most fontos törvényekről kell lehetőleg eredményesen egyeztetniük, nem nagygyűlésesdit játszaniuk — érvel Markó.

Minden logika szerint a legésszerűbb megoldás az volna, ha a politikai hadszíntéren zajlanának a taktikai, olykor lassúnak tűnő egyeztetések, ám ezzel párhuzamosan és éppen ezt erősítendő kibontakozhatna az a polgári mozgalom, amely nagygyűléseken fogalmazhatja meg — akár radikálisan — követeléseit. Ez lenne a kézenfekvő munkamegosztás. Tíz évvel ezelőtt még nem volt valós veszély, de ma már joggal tarthatnak a szövetség vezetői attól, ha átengedik a kezdeményezést, ha mást is közel engednek a „néphez”, könnyen oda lehet hatalmuk. Ezért inkább folytatódik a porhintés, s eljátsszák, hogy tárgyalnak, hol Tőkéssel keresik a közös megoldást, hol Bukarestben egyeztetnek. Csakhogy félő, ebben a nagy megoldáskeresési tüsténkedésben éppen a célok vesznek el.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

,,Ragaszkodunk Székelyföldhöz mint önálló régióhoz” – az EMNT közleménye


Bár számos kérdésben eltérő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ álláspontja, a 2010. február 20-i marosvásárhelyi találkozójukon a párbeszéd és az egyeztetések folytatásáról döntöttek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon belül.

Az EMNT álláspontja szerint az autonómia az erdélyi magyar közösség jogos igénye, függetlenül attól, hogy az RMDSZ kormányoz, vagy ellenzékben van. Ennek érdekében tehát az autonómia-munkacsoportnak folytatnia kell a munkáját. Stratégiai és az aktuálpolitikai szinten is olyan törvényjavaslatot kell kialakítani, amely belső demokráciát teremt, és esélyegyenlőséget biztosít a politikai szereplőknek, továbbá megteremti a kulturális autonómia intézményi és jogi kereteit – fogalmazták meg az autonómia-munkabizottság előtt álló feladat irányelveit.

A találkozón a magyar közösség számára különösen fontos aktuálpolitikai kérdésekről is egyeztettek. A közoktatás egészét érintő költségvetési szigor, amelynek értelmében bevezetik a normatív finanszírozást (vagyis ősztől a tanulók létszáma alapján fizetik majd a tanárokat), a kisebbségi oktatást halmozottan hátrányos helyzetbe hozza. Ezért az EMEF résztvevői elhatározták: oktatási bizottságot alakítanak, amelyet azzal a feladattal bíznak meg, hogy a lehető legrövidebb idő alatt dolgozzon ki tervet a normatív tanügyi támogatás hátrányainak kivédésére a kisebbségi oktatás pozitív diszkriminációjának elve alapján. A felek egyetértettek abban, hogy az új tanügyi törvényben paradigmaváltásra van szükség, tovább kell lépni az oktatási autonómia fele, hogy reform címén ne számolhassanak fel magyar osztályokat, iskolákat.

Ami a küszöbön álló közigazgatási reform kérdését illeti, Tőkés László EMNT-elnök leszögezte: „Regionális ügyekben kimondtuk és kimondjuk, hogy Székelyföld sem közigazgatási, sem regionális átalakítási módszerekkel, eszközökkel, törvényekkel nem feldarabolható. Ragaszkodunk Székelyföldhöz, mint önálló régióhoz és annak fenntartásához”.

Az EMEF napirendjén szerepelt a verespataki aranykitermelést ciántechnológiával megoldani kívánó bányaprojekt is. A felek egyetértettek abban, hogy nemet kell mondani a ciántechnológián alapuló verespataki kitermelésre, továbbá abban is megegyeztek: közösen lépnek fel annak érdekében, hogy az Európai Unió egész területén tiltsák be a ciántechnológián alapuló bányászatot.

Szóba került a Kulturális Autonómia Tanács megalakításának kérdése is. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a mielőbbi megalakulást szorgalmazta, de elfogadta az RMDSZ javaslatát, melynek értelmében májusban megalakul a Kulturális Autonómia Tanács.

Felemás eredményre jutottak a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) összehívásával kapcsolatban. A korábban közösen elfogadott, és a tavaly őszi nagygyűlésen kitűzött márciusi időpontot már nem tartja alkalmasnak az RMDSZ, ugyanakkor a napokban megnevezi a küldötteit, akik a paritásos bizottságban egyeztetnek a tartalmi és szervezési kérdésekről.

A támogatáspolitikáról is eltérőek az álláspontok: az RMDSZ szerint a törvény értelmében a parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségi szervezetnek jár az állami költségvetési támogatás, az EMNT szerint ez a magyar közösséget illeti. Az EMEF márciusban összeülő támogatáspolitikai munkacsoportjának feladata lesz a kompromisszumos álláspont kidolgozása.

A közeljövő egyik fontos eseménye, a marosvásárhelyi Fekete Márciusra emlékező rendezvénysorozat tárgyában sikerült közös nevezőt találni. Az elhangzottak értelmében az ezelőtt húsz évvel egész erdélyi magyar közösségünk, a magyar-román megbékélés, valamint a parlamentáris demokrácia ellen irányuló, háttérből szervezett „ellenforradalomra”, amely a visszarendeződést készítette elő, az EMEF keretén belül közösen szerveznek megemlékező eseményeket.

Marosvásárhely, 2010. február 20.

Az EMNT
Tájékoztatási Szolgálata , erdely.ma

Már hivatalosan is az RMDSZ kezeli az erdélyi magyarságnak szánt közpénzt

Lemond a pártoknak járó támogatásról az RMDSZ, és ezután hivatalosan is a szövetség kasszájába folynak be azok a költségvetési pénzek, melyeket a kormány a magyarság támogatására szán.

Korábban a támogatást az e célból létrehozott Communitas Alapítvány kezelte, a jövőben csak az összeg egyharmadát kapja meg az RMDSZ-től, ennyire írhat ki pályázatot.

Az állam által folyósított kisebbségi támogatások 1997-ig ugyancsak az RMDSZ-hez folytak be, az ekkor megjelenő párttörvény azonban úgy rendelkezett: egy szervezet vagy kisebbségi támogatást kap, vagy a parlamenti pártoknak járó illetményt veszi fel. A szövetség ekkor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesü letre (EMKE) bízta a magyarságnak juttatott pénzek kezelését, később, éppen az EMKE kérésére, létrehozta a Communitas Alapítványt. Néhány éve a Krónikában megjelenő riportsorozat derített fényt arra, hogy a magyarságnak kiutalt pénzek alig egyharmadát osztották el nyílt, többé-kevésbé tisztességes pályáztatással, a többi a szervezet és ennek vezetői érdekeit szolgálta.

Az RMDSZ jelenlegi ügyvezető elnöke, Takács Csaba szerint éppen a tisztánlátás végett volt szükség erre a lépésre, lemondtak a pártoknak járó támogatásról (ez jóval kisebb, alig félmillió lej), így joggal és törvényesen kezelhetik a magyar kisebbségnek szánt több mint tizenötmilliót.

Bíznak abban is, így elkerülik azt is, hogy egyfolytában magyarázkodniuk kelljen az ellenőrző hatóságnak vagy a médiának. Kezdeményezésük érthető, hisz a pénzeket kezelő Interetnikai Kapcsolatok Hivatalánál a romániai magyarság egyedüli bejegyzett képviselője az RMDSZ. Kérést nyújtottak be, s így tavaly márciustól nekik utalják a pénzt — mondta el Markó Attila államtitkár, aki ugyancsak a szövetség jóvoltából töltheti be ezt a tisztséget.

A kérdés azért vált időszerűvé, mert szerdán jelent meg a Hivatalos Közlönyben az a kormányrendelet, amely szerint a kormányfőtitkárság tizenötmillió lejt utal ki az RMDSZ-nek. A főtitkárság hetvenmillió lejt osztott szét a romániai nemzeti kisebbségek szervezetei között, Frunda György szenátor szerint a magyarság pénzét azért az RMDSZ kapta, mert kettős szerepet tölt be, a politikai mellett a szövetség vállalta a reprezentatív kulturális képviseletet is.

Farkas Réka, Háromszék , erdely.ma

Romániai magyar sajtó – konzílium egy állatorvosi ló fölött

Koncz Attila (Fotó: pluszportal.ro)

Van, és mégse látszik. Igénylik, és mégse kell. Birtokolni akarják, pedig nincs befolyása. Nincs hatalma, pedig azt hiszik. Virágzik, de haldoklik. Esetleg éppen fordítva: haldoklik, de virágzik. Mi az? Reggelig vagy napestig folytathatnánk a paradox találós kérdések sorozatát, amelyek megfejtése: romániai magyar sajtó.

Húsz évvel ezelőtt nagyot fordult velünk a világ, és ezt nemcsak saját életünkben, hanem a sajtó átalakulásában is érzékeljük: az elnyomástól, a szabadság fogalmának értelmezhetetlenségétől mára eljutottunk a válságig, a különböző politikai, társadalmi és pénzügyi kényszerek uralmáig. Eljött az ideje annak, hogy a romániai magyar újságírók és általában a média szereplői szembenézzenek az elmúlt két évtized történéseivel, illetve a jelenlegi helyzettel, majd ebből kiindulva irányt szabjanak a jövőnek.

A társadalmi párbeszéd folyamata lehetőséget teremtene valamennyi érintett számára, hogy együtt gondolkodjon, és az eddiginél sokkal tudatosabban, határozottabban alakítsa saját és általában a romániai magyar nyilvánosság jövőjét. Hasonló vállalkozás sem Erdélyben, sem Magyarországon nem volt még, de például Franciaországban már érzékelhetők egy hasonló kezdeményezés eredményei.

A franciáknál évszázados hagyománya van egyrészt a szakmai önszerveződésnek, másrészt az intézményesített társadalmi párbeszédnek. Ebből az örökségből táplálkozott az írott sajtó helyzetéről és jövőjéről rendezett konferenciasorozat, amelyre 2008 októbere és 2009 januárja között került sor.

Mindaz, ami a különböző fórumokon szóban vagy írásban napvilágra került, nem tűnt el nyom nélkül: a konzultációs folyamat végeredménye az úgynevezett Zöld könyv (Livre vert), amely az egyes munkacsoportok szerinti sorrendben összegzi a résztvevők helyzetértékelését, javaslatait. A Zöld könyv nyomán több felmérés és tanulmány készült, illetve számos konkrét döntés született, amelyekről rendszeresen beszámolnak a közvéleménynek.

A franciaországi közvitának négy sarokpontja volt: az újságírásnak, mint szakmának a jövője, az újságkészítésnek, mint ipari folyamatnak a vizsgálata, az internetes forradalom kihívásainak való megfelelés nehézségei, illetve a sajtó és a társadalom egymáshoz való viszonya.

Aki az újságot csinálja

A francia felfogás szerint az állampolgároknak joguk van a lehető legteljesebb körű informálódáshoz, az újságíróknak pedig (az etikai szabályok keretei között) maximális szabadságuk van abban, hogyan tájékoztatják olvasóikat. Ezeknek az elvárásoknak a teljesülését elsősorban a szakmai képzés erősítésével, illetve a jogok és kötelességek világos megfogalmazásával látják lehetségesnek.

A francia újságírók háromnegyede úgy dolgozik a szakmában, hogy nem rendelkezik szakirányú végzettséggel, diplomával. Azt javasolják ezért, hogy mindazok, akik kívülről érkeznek erre a pályára, alkalmazásuk első három évében kapjanak megfelelő képzést az alapvető szakmai ismeretekből. Ennek megszervezésére törvénnyel köteleznék a munkáltatókat.

A minőségbiztosítás fontos lépése, hogy korlátozni kívánják azoknak az intézményeknek, illetve kurzusoknak a számát, amelyek elismert képzést nyújthatnak. A minősítés természetesen világos kritériumok alapján történne, és háromévente ismételnék.

A képzéshez hasonló jelentőségű kérdés a jogok és a kötelességek világos megfogalmazása. Természetesen számos szakmai etikai kódex ismeretes a francia médiában, ezek azonban csak egy-egy konkrét orgánum belső szabályozásai. Szükség volna ezek szintézisére, amely egyrészt a társadalmi partnerekkel való egyezetés folyamatában alakulna ki, másrészt jogi megerősítést is kapna.

Amennyiből az újság készül

A franciaországi írott sajtó gazdasági vállalkozásként egyre kevésbé állja a versenyt a piacon.

Az előállítási költségek nagysága igen súlyos probléma. Ennek leszorítására egyrészt a lapoknak közösen újra kell tárgyalniuk a nyomdaiparral megkötött szerződéseket, illetve komoly átalakításra, racionalizálásra volna szükség a szerkesztőségek tekintetében.

A gazdaságosság problémáját másik oldalról közelíti meg az eladott példányszámok kérdése.

A törvény hiába mondja ki a terjesztés szabadságát, azaz hogy a laptulajdonosoknak joguk van a számukra legjobb, leghatékonyabb eszközöket igénybe venni az elosztásban, ha eközben kvázi monopóliumok uralják a piacot. Növelni kell az elárusító helyek számát, illetve kapacitását, egyszersmind vonzóbbá kell tenni az előfizetéses lapvásárlást. A mennyiség növekedése egyszersmind a költségek arányos csökkenésével is járna, ami dupla haszon.

A francia írott sajtó egyszerre kénytelen szembesülni a gazdasági és pénzügyi válság fizetőképes keresletet csökkentő hatásával, illetve az ingyenes lapok és az internetes tartalomszolgáltatók kínálatot növelő szaporodásával. E két tendencia következményeként a nyomtatott újságok reklámbevétele 2000 óta stagnál, a reklámtortából való részesedésük aránya pedig lassan, de biztosan csökken. A reklámozókat egyetlen dologgal lehetne visszacsábítani: ha a lapok növekvő eladási adatokkal bizonyítanák, hogy hatékonyan érik el a hirdetők által megcélzott kört.

Az újság és a digitális világ

Sokk – ezzel a szóval írják le a franciák az internet hatását a nyomtatott sajtóra. A digitális forradalom kibontakozása egyre inkább átalakítja nemcsak a médiafogyasztási szokásokat, hanem azt a társadalmi, kulturális és gazdasági környezetet, amelyben az újságoknak továbbra is állniuk kellene a versenyt.

Az adatok mindenesetre egészen megdöbbentők. A globális médiakínálat évente 30 százalékkal bővül, amivel a fogyasztás már nem tud lépést tartani. Túlkínálat alakult ki a piacon: tíz év alatt megháromszorozódott a televíziós csatornák száma, a nyomtatott magazinoké pedig megnégyszereződött az elmúlt 25 évben. Mindeközben az interneten elérhető tartalom naponta másfélmillió oldallal bővül. Nem csoda, hogy egyre kevesebb figyelem jut egy-egy médiumra, azaz mind jobban fragmentálódik a fogyasztók közössége.

A szélesebb olvasóközönség megteremtése a digitális eszközök professzionális használatával minimális befektetés mellett érhető el. Az újságok honlapjai egyfajta virtuális agorává válhatnának, amelyek egyszerű hozzáféréssel, olcsón, gyorsan és interaktív módon tennék megismerhetővé az előállított tartalmat. Mindez kombinálható a közösségi oldalak használatának lehetőségeivel, a személyre szabottság és a multimedialitás vonzerejével. Egy profin megtervezett világhálós megjelenés már középtávon komoly hirdetési potenciált jelentene a kiadónak.

Akik az újságot olvassák – vagy nem

A társadalom és a sajtó kapcsolata legalább olyan neuralgikus kérdés napjainkban, mint a pénzügyi nehézségek. Ráadásul a kettő szorosan össze is függ: egyre kevesebben és egyre kevésbé bíznak az újságírókban, ennek következtében mind jobban csökken a lapok példányszáma.

Ha nem sikerül a fiatal korosztályokat újságolvasásra nevelni, előbb-utóbb meghal a nyomtatott sajtó. Ebben a tekintetben a tartalom és a forma egyaránt megújításra szorul: az érdeklődésüknek megfelelő tartalmat kell kínálni, és nemcsak a hagyományos, hanem digitális hordozókon is.

Az első lépés annak megszervezése, hogy egyáltalán közvetlen, fizikai kapcsolatba kerülhessenek az újságokkal a reménybeli fiatal olvasók. Ennek érdekében a francia nyelvterületen már több akciót elindítottak. Az egyik szerint a tanév folyamán minden iskolai osztály megkap két-két napilapot. A másik kezdeményezés a 18 és 24 év közötti fiataloknak kínál ingyenes előfizetést heti egy lapszámra, egy teljes évig.

Mindez azonban sehova sem vezet hosszú távon, ha a fiatalok nem találnak olyan olvasnivalót a lapokban, ami számot tarthat az érdeklődésükre. Ennek biztosítására javasolják a francia szakma képviselői, hogy minden kiadónál legyenek úgynevezett „nagykövetei” a 25 év alatti korosztálynak. Ezek a fiatalok aktívan részt vesznek a szerkesztőség munkájában, a napi értekezleteken rendszeresen témaajánlatokat tesznek, a többi aktuális anyaggal kapcsolatban pedig ifjúsági véleményt, szempontokat fogalmaznak meg.

A konzultáció résztvevői a képzés fontosságát szintén hangsúlyozták: az iskolai oktatásnak részévé tennék a médiaismeretet, illetve a tartalmak közös feldolgozásával készítenék fel a fiatalokat az önálló értelmezésre.

A nyomtatott sajtó és a társadalom viszonyának egyik legsúlyosabb problémája a bizalomhiány. Paradox helyzetben vagyunk: miközben egyre nagyobb az információéhség, egyre kevésbé bízunk meg a szolgáltatott tartalomban. Ennek okai között persze bőven találunk objektív tényezőket: kétséges a médiumok politikai és gazdasági függetlensége, a feldolgozott témák gyakran távol állnak a hétköznapi élettől, sok a pontatlanság a cikkekben, ugyanakkor egyre sűrűbben jelennek meg amúgy indokolatlan helyreigazítások, ami a lapok elbátortalanodásának és ezáltal befolyásolhatóságának érzetét kelti az olvasóban.

A konzultáció résztvevői fontosnak tartják az egyes sajtóvállalkozások saját belső működési szabályainak írásba foglalását is, egyszersmind ezeknek és az alapvető szervezeti adatoknak a nyilvánosságra hozatalát. Véleményük szerint az olvasóknak joguk van ismerni a kiadó tulajdonosi szerkezetét, a vezetőség személyi összetételét, a szerkesztőség és a pénzügyi-kereskedelmi háttérszervezet struktúráját stb.

Magyar sajtóparlament Romániában?

Annak érdekében, hogy mindezeket az elveket, javaslatokat a magunk körülményeire, igényeire és lehetőségeire szabjuk, elkerülhetetlen annak a fáradságos folyamatnak a megismétlése, amelyet a francia példában láttunk. Húsz évvel a rendszerváltás után itt az ideje annak, hogy szembenézzünk a romániai magyar sajtó helyzetével, ezért létre kell hozni azt a nyilvános szakmai fórumot, amely mindennek keretéül szolgálhat.

Az első lépés egy kuratórium felállítása, amely szakmai és szervezési oldalról egyaránt irányítani fogja a konzultáció folyamatát. Ebbe a testületbe tagot delegálhat minden szakmai érdekképviselet, a felsőoktatási intézmények médiatanszékei, illetve az érintett társadalmi és tudományos szervezetek. A kuratórium feladata lenne a fórum sarokpontjainak kijelölése, a munkacsoportok felállítása. Miután ezeket sikerült meghatározni, a munkacsoportok kidolgozhatják azokat az alapdokumentumokat, amelyek a további eszmecsere alapját képezik. Ezzel lezárul a folyamat első szakasza.

A második részben valamennyi érintett oldal: az újságírók, a kiadók, a civil szervezetek, a politikum és persze maguk az olvasók fejthetnék ki véleményüket a témáról, szervezett keretek között. Ennek egyik formája a regionális találkozókon való aktív részvétel lenne, a másik pedig a konzultáció internetes oldalán való hozzászólás lehetősége.

Miután ezek a nyilvános, illetve internetes viták lezajlanak, újra a kuratóriumé, illetve a munkacsoportoké a főszerep: egyetlen dokumentumban foglalják össze azokat az ötleteket, javaslatokat, amelyek megfogalmazódtak, és amelyek körül valamiféle konszenzus alakult ki a megelőző szakaszban. Megszületne tehát a romániai magyar sajtó „Zöld könyve”, ami egy egész szakmai közösség szellemi potenciálját mozgósítaná a közös cél, az írott sajtó túlélése és felvirágzása érdekében. A konzultációs folyamat lebonyolítása körülbelül egy évet igényel.

Még nem vagyunk elkésve, de az idő sürget.

Koncz Attila

Az írás bővebb, átdolgozott változata a Magyar kisebbség című folyóirat 2009/3-4. számában jelenik meg – 2010-ben.

Az osztogatás csapdája

Kinél a pénz, annál a hatalom — egyetlen percre sem téveszti szem elől ezt az elvet az RMDSZ.

Egy évvel ezelőtt a választási szövetség reményében, bár fájó szívvel, még hajlandó volt tárgyalni a romániai magyarságnak szánt kormánypénzek tisztességes elosztásáról. A szavakat azonban nem követték tettek, s úgy tűnik, a hatalmi bársonyszékek kényelmében immár a látszat sem fontos.

Évek óta gondot okoz, főleg az ellenzéki szervezeteknek, hogy az RMDSZ mint saját tulajdonáról rendelkezik a magyarságnak szánt pénzekről. Dönt a román kormány által kiutalt összegről, és határoz a magyar állami támogatások sorsáról. Pályáztat ugyan, de bizalmi emberei rábólintása nélkül egyetlen fillér sem találhat gazdára, jól átgondoltan, célirányosan vándorolnak az adólejek, forintok a hűséges civil szervezetek, médiumok kasszájába, s maradnak támogatás nélkül mindazok, akik bírálni merészelték a szövetséget. Így volt ez eddig is, amíg egy úgymond független alapítvány, a Communitas rendelkezett a pénzekről, és várható, hogy még inkább így lesz ezután.

A magyar—magyar összefogásnak, a Tőkéssel kötött egyezségnek kényes pontja volt a támogatási rendszer alakítása, végül konkrét megoldás nem született, egy ködös mondat került a megállapodásba, mely szerint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum munkacsoportja igyekszik majd „hatékonyabbá és átláthatóbbá tenni a támogatási rendszert”.

Eltelt majd egy esztendő, s a rendszer valóban átláthatóbb lett. Immár kétségek sem merülhetnek fel: csak és egyedül az RMDSZ rendelkezik a magyarságnak szánt pénzekről. Többé az sem titok, hogy csupán az összeg egyharmada kerül nyílt, pályázati úton történő elosztásra, a többiről esetleg a legkiváltságosabbak, a csúcson levők tudhatnak, dönthetnek.

Az RMDSZ hatalmon van, nem közelednek választások, nincs szükség látszatkéznyújtásra, tisztességességet sugalló gesztusokra. Az elmúlt esztendők igazolni látszanak az eddigi pénzosztogatási módszer hatásosságát, hisz sikerült parlamenti helyeket szerezniük, ismét kormányra lépniük. Csakhogy ingatag az elmúlt választásokon elért eredmény, s ha a szövetség felrúgja a magyar összefogást, azt a megállapodást, amely a legutóbbi siker záloga volt, megtörténhet, önnön kapzsisága áldozatává válik: elveszítheti politikai hatalmát és ezáltal a pénzes láda kulcsát is.

Farkas Réka, Háromszék

Bűnösök-e a szekusok?

Kedden Tőkés László közzétette 99 szekus nevét. Mint mondta, az illetékes bizottság eddig főként az áldozatokkal, illetve a besúgókkal foglalkozott (az egyházi átvilágítás részeredményeiről Molnár János szegedi egyháztörténész rakott össze egy vaskosabb könyvet Szigorúan ellenőrzött evangéliumcímmel, kiadójaként írtam erről). Ők azonban nem maguktól váltak besúgókká, valakik beszervezték, irányították őket. Tehát a volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell nevezi, akiknek nagyobb a felelőssége a besúgókénál, és akik közül ugyan sokan elhunytak már, de a többiek kiemelt nyugdíjat élveznek, illetve a hatalomban vannak, vagy épp ismét a titkosszolgálatok kötelékében tevékenykednek – jelezte a püspök.

Kiegészítésképp: az ún. „hálózati dossziék” mai napig nem kutathatók, tehát a volt tartótisztek stb. neveit csak ilyenformán, az egyéni dossziékból lehet kibányászni – és eleddig nem hozták a szekusok neveit nyilvánosságra.

Szerdán írtam egy bejegyzést a saját blogomon, többek között megemlítve, hogy a listán szereplő, a forradalomkor székelyek által meglincselt „Agache milicista fia rögvest e-mailt írt, és ma reggel felhívott engem telefonon, mondván, konfirmáljam, hogy a levél megérkezett. Konfirmáltam.” Oszt’ estére arra eszméltem, hogy az Agache-fiúval vitatkozom románul.

Az Agache-ügyről röviden, a korabeli sajtó alapján: Agache Aurel milicistát Kézdivásárhelyen 1989 dec. 22-én megölték a feldühödött emberek. Agache ékszereket és pénzt vett el emberektől zsarolással, megfélemlítéssel. Mindezt Ardeleanu Gavril ezredes, a Kovászna megyei rendőrség parancsnoka mondta el nyilatkozatában: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 1990. jan. 5. és febr. 3./. Simon Irén elmondta, mit csinált családjukkal Agache: törvénytelen házkutatás, napokon át kihallgatásra berendelés, az asszonyt megfenyegette, megöli, ha nem mondja meg, hol az ékszer. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 1991. márc. 15./ A cikk megjelenése után huszonhárom személy jelentkezett: Agache tőlük is ékszert, pénzt, élelmiszert vett el zsarolással, megfélemlítéssel. Közülük csak hárman mertek névvel nyilatkozni, a többi még mindig fél a megtorlástól. /Háromszék, 1991. ápr. 4./

Agachét 1993-ban Ion Iliescu államfő elnöki rendelettel mártírhőssé avatta, post mortem előléptették, közben bűnvádi eljárás indult öt kézdivásárhelyi személy ellen (mondván, ők ölték meg, szó sem volt többé lincselő tömegről, netán az érvényes általános amnesztiáról), Filip Orbán Daniella Kamillát hét év börtönbüntetésre, öt évig politikai jogainak felfüggesztésére, Héjja Dezsőt és Paizs Ottót négy-négy év börtönbüntetésre és két évig politikai jogaik felfüggesztésére és súlyos anyagi kártérítésre, Reiner Antalt és ifj. Konrád Jánost három év börtönbüntetésre ítélték. Több kacskaringó és tragédia után Strasbourgig jutott az ügy, és még ma sem hiszem, hogy vége lenne.

Mert az Agache-fiú nem olyan, nem hagyja magát, illetve apja emlékét.

Igazság nicken jelentkezett be nálam először. Azelőtt ugyane nick alatt a teljes erdélyi magyar elektronikus médiafelületet végigkommentelte, először románul vágva be a beadványát, majd miután a magyar sajtó is hírt csinált belőle, magyarul idézte a vonatkozó cikket. Mondok neki finomutalásféleképpen, hogy látom az IP-címed, nem baj?, ilyen a blogmotor, csak szólok, hogy lementem. Nem akarta érteni, egy darabig még magyarul tartotta a tempót, én közben elvonultam BL-meccset nézni, mert fontossági sorrend is van az életben. Arra érkeztem vissza, hogy emberi jogi szempontokat vet fel a kommunista múlt megismerésének összefüggésében, „Fogom követni ezt az ügyet, persze az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szempontjából.”, írta. Ok, válaszoltam, „Az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről visszamenőleg is érvényes számodra? Pl. 1989 decembere előtti érvényességéről Romániában mi a véleményed?” Mire ő: „Jogilag: Az Emberi Jogok Európai Egyezményét az Európa Tanács államai 1950. november 4-én fogadták el Rómában. Románia 1993. október 7-én írta alá, és 1994. június 20-án került a megerősítésre a 30. számú törvény elfogadásával.”

Gondoltam, azért jelzem, hogy volt egy 1948. december 10-i ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is, amit Románia szintén elfogadott. Innen váltott át román nyelvre (‘Igazságból’ csak akkor vedlett ‘Agache Aurel Dionisie’-vé, amikor személyesen megszólítottam), a továbbiakban ezt a vitát magyarítom némiképp rövidítve:

Az Agache-fiú szerint a püspök úrnak törvényi kötelezettsége válaszolni a beadványára, és fog is, mert erkölcsi tekintélye a tét. Akkor nem szólt semmit, amikor azokat a kézdivásárhelyieket segítette, akik megölték az apját – ellenben az igazság kiderítésében úgy kell eljárni, hogy ne sértsük az érintettek emberi jogait. Várja a választ.

Megismételtem, hogy kap választ. Utána felsoroltam, hogy a kommunista Románia milyen emberjogi egyezményeket fogadott el az idők során, rákérdezvén: ha már az átvilágításról és az emberi jogokról beszélünk: az aranykorszakban élő embereknek (nekünk) voltak jogai(n)k?

Erre azt mondta az Agache-fiú, hogy azokat a jogokat, amelyekről én beszélek, a román államnak és képviselőinek kellett volna respektálniuk, az embereknek meg harcolniuk kellett volna. Nem harcoltak. Hagyták, hogy lábbal tiporják a jogaikat. Ő most a saját emberi jogairól beszél. Egyébként is, nemsokára érvénybe fog lépni az új polgári törvénykönyv, és mit csinálunk majd akkor, ha Tőkés úr egyből a bíróság elé kerül, amennyiben hasonló nyilatkozatokat tesz? Vegyük már észre, hogy az Európai Unió nem játszik a szavakkal, a tagországokban koercitív [kényszerítő] törvénykezést vált valóra, amely, na, ezt szó szerint idézem: „Vasököl bársonykesztyűben azok számára, akik semmibe veszik” . Még a milicistáknak is vannak jogaik, még ha elhunytak is. Ahogy a Brassói Igazság (Adevărul de Braşov) c. újágban közzétette: ha bebizonyosodik, hogy az apja a politikai rendőrségnek dolgozott, térden állva kér bocsánatot az áldozatoktól – amennyiben nem, akkor Tőkés László úr nyilvánosan bocsánatot kér?

No, mondok, ez a személyes blogom, nem adhatok hivatalos választ, pláne nem Tőkés László nevében, de igencsak érdekes, amit a román állam és polgárai ötven éves jogtiprásáról vall, kérdem, ezt is közzétette az újságban? Egyetértenek ezzel a honfitársai? És csak a román állam a hibás, rajta kívül senki más nem felelős a kommunizmus áldozataiért? Csak Ceauşescu elvtárs volt a képviselője? A terrorgépezetnek: a Milíciának, a Szekuritáténak, a hadseregnek nem volt semmi felelőssége? Milyen posztkommunista narratíva ez? „Mi nem csináltuk semmit, az emberek voltak gyávák” , vagy „A fentről jött parancsot teljesítettük, szabad akarat nélküli eszközök voltunk” … Húsz év után az Európai Unióban tényleg azt hiszi, hogy lehet így érvelni?

Erre aszongya, hogy ha bármi félnivalója lenne a lista közzététele elleni eljárása esetleges következményei miatt, akkor hallgatna, és három nap alatt el is felejtenék az egészet. De ő nem akarja, precedenst akar teremteni, mert most arról beszélünk, hogy a demokráciában brutális módon lábbal tiporják egyes emberek jogait, az MTI is lehozta a hírt, nem lehet majd elkenni a dolgot.

Visszakérdeztem, honnan gondolja, hogy mi az elkenés szándékával hoztuk nyilvánosságra a listát, nem lenne ez egy kissé logikátlan? És idéztem Tőkés László nyilatkozatából: „Azokkal értünk egyet, akik a múlt bűneinek feltárását, valamint a bűnösök leleplezését és felelősségrevonását követelik. Marius Opreával és Herta Müllerrel értünk egyet. És a megalakulásának 20. évébe érkezett Temesvári Társaság Kiáltványának 8. pontjával valljuk, hogy a kommunista múlt ügynökeinek és kiszolgálóinak a közhivatalokban nincs keresnivalójuk. De nem csupán a volt kollaboránsoktól kell szabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell neveznünk, akiknek felelőssége az amazokénál is nagyobb. A „parancsra tettem” kifogása sem mentheti őket – mint ahogyan Adolf Eichmann sem igazolhatta magát ezzel.”

Mire ő: mindezzel messzemenően egyetért, de a választott eszközök nem korrektek. Nem lehet valamely nemes eszme nevében egyesek emberi jogait megsérteni. A közzétett anyagból – amely rövid időn belül hozzá is elkerült – számára az derült ki, hogy készítői, mint valami amatőrök, nem rendelkeznek kellő jogi ismeretekkel. Mert ha rendelkeznének, akkor nem siettek volna a publikálással, kihasználva egy kedvező közvetítő konjuntúrát, és az érvényes törvényeket tiszteletben tartva cselekedtek volna.

Erre már nem válaszoltam.

Készülök a perre. A kommunizmus romániai perére.

tempetőfi, mandiner.blog.hu , erdely.ma

Mi hergeli a románokat és miért? – film

Tabukat döntögető, a román-magyar együttélésről írt könyvet Dan Manolachescu sepsiszentgyörgyi újságíró, politikus. A szerző számba veszi azokat a mítoszokat, sztereotípiákat, amelyek elkülönítik egymástól a székelyföldi magyarokat és románokat, és gátolják a két közösség közti kommunikációt.

„Össztűz Székelyföld ellen…” – ezzel a címmel jelent meg a napokban írás az Erdély.ma hírportálon, amelyben elemzik a román politika heves reakcióját Románia fejlesztési régióinak újrafelosztása kapcsán. Ami hergeli a románságot az, hogy – az új felosztási terv szerint – a Székelyföldet is magába foglaló – Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkotna. Friss híradás az is, hogy „román ellenes dzsihád zajlik Hargita megyében”. Legalábbis ezt állítja Mircea Dusa szociáldemokrata képviselő. Ilyen és ehhez hasonló, a székelyföldi románok és magyarok közti ellentétet taglaló, vagy éppen mélyítő híradások naponta jelennek meg a romániai sajtóban. Székelyföld területi autonómiájának kérdése ugyancsak puskaporos hordó, a románság jó része hallani sem akar róla.

Popa Eneida román nemzetiségű tanár, aki 25 éve él Székelyudvarhelyen, így magyarázza a románság autonómia-ellenességét.

– Nagyon sok Székelyföldön a telepes román, tehát akik más tájegységekről érkeztek, Moldvából vagy éppen Olténiából, és nem értik, hogy a magyar nyelvben a nemzet, nemzetiség, nemzeti államnak más az értelme, mint a románnak. Én történelemszakos vagyok, és a román történelemben az autonómia egy szükséges rossz volt, hiszen évszázadokig a török birodalomtól függtek a román országok. A törököktől való elszakadási szándék, vagy a törökökkel való szembenállás mindig az autonómiával volt magyarázható – vélekedett a tanár.

Kíváncsiak voltunk, hogyan látja ma Székelyföld területi autonómiájának kérdését egy fiatal. Kiváltképp egy olyan fiatal újságíró, akinek édesanyja román, ő maga pedig magyar nemzetiségűnek tartja magát. Mert ilyen is megtörténhet …

– A magyar lényegében az apanyelvem, de ugyanolyan értékes számomra, mint a román. Az történt, hogy – egy huszonéves román nőtől nem várt gesztusként – amikor óvodás korú lettem, édesanyám kézen fogott, és elvitt a magyar óvodába azt mondva: édes fiam, bőven lesz időd megtanulni románul is, egyelőre tanuld meg az apád nyelvét – emlékezett vissza Zilahi Imre, aki a következőképpen vélekedik Székelyföld területi autonómiájáról:

– Autonómia-beszélgetések vannak, de effektív törekvések nincsenek. Éppen ezért én úgy látom, hogy a legokosabb, amit tehet mindenki, ha a saját autonómiáját próbálja, az egyéni autonómiáját kivívni, és megpróbál kiemelkedni a sztereotípiákból.

A székelyföldi magyarok és románok együttélését át- meg átszövik a sztereotípiák. Ezt állítja Dan Manolescu sepsiszentgyörgyi újságíró, politikus is, aki Székelyföld mítoszai című, nemrég megjelent könyvében megpróbálja tárgyilagosan elemezni a két nemzetiség között feszülő ellentéteket. A szerző úttörő – mondják a magyar olvasók.

– Van empátiakészség Manolachescuban, aki egy román ember szemével próbál ezekre a kérdésekre válaszolni. Tudni kell, hogy egy doktrinált román tömegről van szó, amelyik ezt a témát egyszerűen tabutémaként kezelte – magyarázta Geréd Gábor tanár.

Dan Manolachescu ezt írja könyve előszavában: azokhoz kívánt szólni, akik hiszik, hogy a Románia szívében levő megyék nem hasonlítanak sem Koszovóra, sem Transznisztriára. De legfőképpen azoknak írta könyvét, akik szomszédjaik arcán mosolyt szeretnének látni, függetlenül attól, hogy milyen nyelven köszöntik egymást.

Fábián Kornélia, Dakó István és Fancsali Levente
Duna Televízió, Térkép , erdely.ma

1998. febr. 17.-én halt meg szemtegyedi és czegei gr.Wass Albert

Erdélyi hitvallás

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben,
és hiszem azt, hogy igazságos vagy,
bár emberi elmémmel megérteni nem tudom
igazságodnak szörnyű módszerét.
Hiszek jóságodban is,
bár szemem csak gonoszat lát,
amikor Erdély felé tekint.

Mint Szent Fiadat hajdani időben,
ma népemet feszítik keresztre
az istenkáromló gonoszak.
Júdások árulják el naponta,
rongyain martalócok osztozkodnak,
s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak
másfelé, hogy kínjait ne lássák.

Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa
és hitem kívánsága szerint,
de szeretem a népemet is, Uram,
szegény elesett erdélyi magyar népemet,
s bocsáss meg nekem, Uram,
ha népem felé ma hangosabb, fájóbb,
lelkesebb és türelmetlenebb bennem
ez a szeretet talán, mint Tefeléd.

De lám, Te hatalmas vagy, uram,
mindeneknél hatalmasabb,
míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen
és mezítelenül fetrengnek a világod porában,
mindenkitől elhagyottan,
s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van
az én szeretetemre, mint Teneked,
ki Minden Világok Ura vagy.

Azt is tudom, Uram,
hogy minden ember egyforma Teelőtted,
bármilyen nyelven imádkozzon is,
vagy káromoljon. Bevallom azonban,
hogy az én szívemben elfogultság lakozik,
és ma csak az testvérem
nekem ezen a földön, aki magyar,
s ez mindaddig így lészen,
míg a magyar a világmindenség
legtestvértelenebb népe,
míg minden csizma a magyart rúgja,
mindenki a magyart tapossa,
addig, Uram, bocsásd meg bűnömet,
más testvérem nekem
nem lehet ezen a földön!

Én kell pótoljam azt,
amit mások megtagadnak tőle.
Kiknek szemét kiszúrták,
azoknak én adok szemet.
Kiknek kezét béklyóba kötözték,
azoknak én adok kezet.
Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak,
azok helyett ma én vagyok a hörgés,
a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság,
ez ma mind én vagyok!

Köszönöm, Uram, hogy kimentettél
a pokolból és szabad földre irányítottad
tévelygő lábamat.
Köszönöm jóságodat, köszönöm.
Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban
csak akkor hallasz éntőlem, Uram,
amikor rab népemen megkönyörülsz
s Erdély földjére, magyarok földjére
rámosolygod szabadságod fölkelő napjának
áldásos fényét.

Legyen meg a Te akaratod, Uram.
De alázatos szívvel megkérlek nagyon:
legyen már egyszer a Te akaratod jó
a magyarnak, áldás, békesség,
szabadság, öröm!
S legyen már végre egyszer valóban
Tied az ország, s ne a gonoszaké,
Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké,
mert bizony, Uram, mindaddig,
amíg ez meg nem történik,
nehéz lesz elhinnünk,
hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké..

Ámen,

1

A rasszista nap és irredenta hold – RMDSZ-es polgármester tette

A furcsa cím mögött szűkebb pátriánk, Marosszék egy túlbuzgó polgármesterének a „hőstettére” szeretnék kitérni. Pontosabban arról van szó, hogy Makfalva, azaz Ghindari (ez a hivatalos neve, a másik csak megtűrt) polgármestere feljelentette közvetlen munkatársait, azon (MPP-s) tanácsosokat, akik kitűzték a székely lobogót a polgármesteri hivatal, azaz a „Primöria” homlokzatára. A hírt olvasva, nehezen fogtam fel, hogy valójában mi is indokolhat egy ilyen „fegyvertényt”. Tehát a polgármester úr feljelentést tett a rendőrségen.

A rendőrség köteles hivatalból kivizsgálni az „ügyet”. Saját szavaikkal élve meg kell vizsgálják, hogy a székely zászló mennyire irredenta avagy rasszista jellegű. (Képzelem, egyeseknek milyen perverz örömet okoz eme ügyön csámcsogni, melyet egy „lojális ungur” alattvaló kínált tálcán nekik. A polgármester úr jó pártkatona, túl jó. A polgármester úr úgy cselekedett, mint az a vadászkutya, aki nemcsak megfogja a vadat, de szét is marcangolja. A hűséges állat boldogan teszi le „megmocskolt” áldozatát a Gazda lábai elé, farkcsóválva várván az elismerést. De az elismerés elmarad. A Gazda kelletlenül félrerúgja az áldozatot (nem akarja bepiszkítani magát), és a túlbuzgó ebnek semmit sem ad. A Gazda hallgat, bosszús. Ki a fenének hiányzott ez a cirkusz? Pont most.

De lássuk csak, milyen szimbólumokról van szó.

Aranyló nap és ezüstszínű hold, kék háttérben. A székelyek címere. Ismereteink szerint a XVI. század végétől napjainkig benne van Erdély címerében. Benne volt a millenniumot ünneplő Nagy-Magyarország címerében. Amikor Ferdinánd román király 1922-ben felkérte Köpeczi Sebestyén Józsefet Nagy-Románia címerének megalkotására, bekerült a román államcímerbe is. És senkit sem zavart. 1992-ben elfogadták az új román címert, melynek kiindulópontja az 1922-es címer volt. Így a székely szimbólumok bekerültek az 1992-es mai címerbe is. És senkit sem zavartak annyira, hogy megváltoztassák őket.

Manapság tanúi vagyunk a székely közösség önkeresésének, önmeghatározási próbálkozásainak. Ennek hozadékaként a székely szimbólumokat és zászlót széles körben használják Csík, Gyergyó, Udvarhely és Háromszék számtalan településén (Marosszéken is vannak bátortalan próbálkozások), nemcsak a „polgári” oldal, hanem számtalan RMDSZ-es polgármester és önkormányzat is. Sőt, Hargita megyében éppen eme szimbólumok használatára bátorít az RMDSZ. Talán a szimbólumok szabad használata azon kevés dolgok egyike, melyben teljes összhang van a különböző oldalak között.

De van egy bátor honfiú ki szembeszáll az irredentizmusnak eme rasszista és szakadár áramlatával, a saját népével ha kell. De vajon végig tudja csinálni meghasonlás nélkül? Hogy mi lehet a fejében? Ami a Hajdú Győző fejében lehetett…

A polgármester úr rossz politikát folytat. Lehet ugyan, hogy dicső tettét személyes bosszú mozgatta, de nem számolt azzal, hogy ez esetben a negatív reklám is reklám, meglehet, hogy akarata és szándéka ellenére e szimbólumok szélesebb körű használatát segíti elő a feljelentésével.

Polgármester úr híres, ismert lett… A kisember, aki egyből láthatóvá vált. Mindenesetre türelmetlenül várjuk, hogy érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ miképpen véleményezi túlbuzgó katonájának eme „hőstettét”. Addig is minden áldott nap felkel és lenyugszik Isten kék egén a rasszista nap és az irredenta hold.

Sásvári Előd , erdely.ma

Markó Béla áll-e majd Tőkés László esernyője alá?

Fogyunk, hát fogjunk össze!

Lakossági fórumokon ritkán tapasztalt parázs eszmecsere alakult ki kedd este Margittán. A Berettyó-parti városban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének rendezvényén majd félszázan jelentek meg, s szóltak hozzá érdemben – ami párját ritkító – a nemzetpolitikai kérdéshez: hogyan tovább erdélyi magyarság.

A központi Margaréta étterem egyik különtermében már jóval a beharangozott késődélutáni hat óra előtt gyülekeztek az érdeklődők, nem csak margittaiak, hanem a közeli Albisból is tucatnyian érkeztek. Talán azért is meglepő mindez, mert mindössze az aznapi Reggeli Újságban jelenhetett meg az esemény beharangozója. Ezt is magyarázta vitaindító beszédében Török Sándor, az EMNT megyei szervezetének elnöke: a közelgő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megszervezésének teendői miatt csak aznap derült ki, hogy sem Tőkés László EMNT-elnök, sem Toró T. Tibor ügyvezető elnök nem tud részt venni a margittai eszmecserén. Ezért nem hirdették meg jobban a fórumot – tudatta Török, aki ismertette a politikai célokért civil eszközökkel küzdő szervezet meg-, illetve újjáalakulásának indokait: az erdélyi magyar megmaradást szolgálja az EMNT, illetve ennek megvalósíthatóságát, az autonómiát. A kivihetőséget pedig ernyőszervezetként szolgálná, egymáshoz közelítve a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget és a Magyar Polgári Pártot, valamint a párton kívülieket. Az erdélyi magyar politizálás zsákutcába jutott – értett egyet Orbán Viktor volt (és valószínűleg leendő) magyarországi miniszterelnök diagnózisával. És ezért nélkülözhetetlen egy tömörítő erő, mégpedig az itteni magyarság hitelessége végett – érvelt. „Röhejessé váltunk azzal, hogy az RMDSZ úgymond mindenkivel lefekszik” – mondta, s arról is szólt, hogy az MPP sem olyan lett, amilyennek eltervezték. Arról is beszélt, hogy ilyen körülmények között a politikai hitelesség az egyetlen járható út, ennek pedig eszményeként Tőkés László leköszönt református püspököt, európai parlamenti képviselőt nevezte meg. Hosszas beszédében ismertette egyebek mellett az autonómiaformákat is, így a területit, a kulturálist.

A margittai EMNT-szervezet vezetője, Bordás István ezután példát mutatott abban, hogy lényegbeli hozzászólásokra hogyan lehet buzdítani: bemutatta a jelenlévőket, köztük iskolaigazgatót, nyugdíjas bankvezetőt, ügyvédet, vállalkozót, fazekasmestert stb. El is kezdődött a fórum lényege, az eszmecsere. A szomorú margittai valóságot ismertette például Juhász András, az egyetlen helyi magyar közjegyző. Szakmájából adódóan látta, látja, hogy míg a románságnak rendre van pénze a földeket megvásárolni, a magyarságnak nem. A siralmas anyagi közállapotainkon túl a magyarságtudat hiányát fájlalta. Legalább egy kis koncot kapunk, ha ezt sem, akkor semmit – jellemezte az RMDSZ hozzáállását, illetve az ebből adódó passzivitást. Nem ez a helyes magatartás, domborította ki válaszában Zatykó Gyula EMNT-alelnök, aki az MPP váradi szervezetének elnökeként összefüggést vélt felfedezni aközött, hogy az RMDSZ nem áll következetesen az autonómia – a megoldás – mögé és mindegyre kormányszerepre törekszik. Amint mondta, az RMDSZ ereje abban áll, hogy a bukaresti pénzcsapokat irányítja, következtetésképpen nem érdeke megszüntetni ezt az állapotot azzal, hogy erdélyi vagy még alacsonyabb szinten szülessenek meg a döntések. Juhász közjegyző beszélt később az elszomorító megfogyatkozásunkról, s a követendő utat az egyházak, illetve ezek intézményeinek megerősítésében jelölte meg, amint mondta, ezek hivatottak az erkölcsi és a nemzettudati nevelésre. Egyetértett ezzel Bereczki András paptamási parókus lelkész, az EMNT megyei szervezetének elnökségi tagja: a felekezeti iskolák révén lehet megállítani az erdélyi magyarság eltűnését. Színmagyar település tizenhárom konfirmandusából öten román tagozaton tanulnak – szolgált adalékkal a közállapotokhoz.

Ilyen körülmények között pedig szükséges az összefogás – derült ki több hozzászólásból. S ennek kivívását abban látták, hogy a Tőkés László kijelölte úton kell megindulni. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon az RMDSZ be fog-e az EMNT-elnök által tartott esernyő alá állni. Törökék szerint mindez megvalósulhat politikai nyomásra, mégpedig azonképpen, hogy minél többen tagjai lesznek az EMNT-nek. A párbeszédet ki kell kényszeríteni – fogalmazódott meg.

A két óránál hosszabbra nyúló fórumon szó esett még egyebek mellett arról, hogy jeles és tenni képes vezetők helyi szinten is lennének, ám a balkáni mentalitás akadályozza ezt meg, hiszen a klikkesedés, a kliensrendszer mentén születnek meg a döntések. Mind az RMDSZ-ben, mind az MPP-ben a tagok sokasága jóhiszemű – hangzott el többször is –, a vezetőkkel van gond. Továbbá az is jó párszor elhangzott, hogy Tőkés László az egyetlen hiteles politikus. Az első alkalom, amikor ezekről így lehet beszélnünk – hangoztatta Kovács Gábor nyugdíjas, egykori városvezető, s a helyeslésekből kiderült, hogy hasonló rendezvényekre szükség van mind Margittán, mind a kisebb településeken.

Az elköszönések rendjén leginkább bölcsességet kértek a felszólalók, hiszen az autonómiához vezető rögös úton erre van leginkább szükség, továbbá azt hangoztatták, hogy az összefogáshoz elengedhetetlen az, hogy meglássuk egymásban a magyart. Hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt minket.

Megyeri Tamás Róbert, Reggeli Újság , erdely.ma

1 2 3
>