""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Merre tovább? – olvasd el sarmasági polgár !

A román állam határain belül, a magyar közösség magmaradásának, megerősődésének és modernizációjának egyetlen járható útja csak a különböző, az élethelyzetekhez igazított autonómiastrukturák kiépítése lehet.

A különböző román pártokhoz vazallusi stílusban való igazódás, és a szerencsés kimenetelű helyezkedés esetén kikunyerált előnyök nem a magyar közösséget, hanem annak vezetőit illetve gazdasági és politikai holdudvarukat hozzák helyzetbe, kitermelve ezáltal egy nemzeti érdekeket gazdasági előnyökért kiárusító haszonélvező réteget. Ezt tette a neptuni árulása óta az RMDSZ vezetősége folyamatosan, és ezt teszi a jelenlegi körülmények között is.

Ennek a gyakorlatnak a megszakítására törekedtünk mikor elhatároztuk, hogy létrehozzuk a Magyar Polgári Pártot. Demokratikusnak és nenzeti érdeket szolgálónak, ebből kifolyólag pedig sikeresnek képzeltük el az MPP-t. Az első politikai megmérettetés, a 2008-as helyhatósági választás részben igazolta is az elvárásokat. Bár eredményeink a vágyainkat nem érték el, a majd 20%-os magyar választói támogatottság bíztató volt, magába hordozta annak lehetőségét, hogy az MPP sikeres országos párttá tudja kinőni magát, és mindennapi politizálásával az autonómia strukturák alapjait letehesse.

Jól dobbantott a párt, mert az autonómiáért vívott harc legnehezebb szakasza nem a struktúrák létrehozása, hanem annak az előkészítése és megalapozása. A szocializmusban beidegződött emberi viszonyulásokhoz szokott, a sikerek biztosítását fentről váró embertípussal nem lehet önigazgató társadalmat kiépíteni és sikerre vinni. Az önépítkezést az iskolák és kulturális intézmények feljavításával, a népneveléssel valamint a helyi érdekeltségű gazdasági vállalkozások létrehozásával kell kezdeni. Minden kezdeményezés és párttevékenység azt kell sugallja az emberek felé, hogy jövőt úgy az egyénnek mint a közösségnek csak a megfeszített munkával párosult folytonos tanulás és tájékozodás biztosíthat. Sem a magyar ember, sem a közösségek, tehát sem a magyar politikum, nem tekintheti sikerre vezetőnek a csupán jólhelyezkedő, smekerkedő látszattevékenységet.

Területi és helyi szervezeteink szintjén, a legtöbb helyen, ez részben meg is valósult, mert a tagság és a helyi vezetők hűek maradtak az eredeti elképzeléseikhez. Tették a dolgukat.

Az országos pártvezetés ellenben politikailag megbicsaklott. Az elvszerű pártépítés helyett az azonnali, a nagypolitikában megcélzott sikerek útjára próbált lépni. A feltételek nélküli Basescu támogatás gyümölcseit akarta learatni, bár nyilvánvaló volt, hogy az UDMR-re volt a hatalomnak szüksége. Maros megyében már listát állítottak össze a leendő MPP-s igazgatói tisztségek várományasairól.

Az UDMR vezetése pedig gátlástalanul és könyörtelenül kiszorította az MPP-t a kunyeráló politikai útról. Hála Istennek, mert így újból lehetőség nyílt a helyrejövetelre és a letisztulásra.

Az MPP elnökének és kézivezérlésű stílusához asszisztáló vezetőségi tagoknak fel kell ismerniük, hogy nem az autonómia felé tart az az út, amely azt eredményezte, hogy

  • Az MPP egy, csak Székelyföldre zsugorodó párttá vált
  • A párt döntéshozó testületei csak formálisan működnek odafent
  • A párt nem célirányos, hanem csak helyezkedő politizálást folytat
  • A párt nem fejt ki politikai műhelymunkát céljai elérése érdekében
  • Az RMDSZ-ellenesség teljesen dominálja rögtönzött határozatait
  • Nemzeti stratégiájának hiánya miatt nem képes a párt a helyi tevékenységeket rendszerbe fűzni

Pedig a helyrebillenés és letisztulás nem csupán lehetőség, hanem kényszer is, mert az erdélyi magyarság egy nemzetpolitikai válaszút előtt áll. Nagy valószínűséggel a közeljövőben megtartandó anyaországi választásokon a demokratikus-nemzeti beállítottságú pártok elsöprő győzelmet aratnak. A Kárpát-medencében néhány hónapon belül új nemzetpolitikai erővonalrendszer alakul ki. Félős, hogy mindezek a változások is felkészületlenül fogják érni az erdélyi magyar társadalmat, még akkor is ha a politikai szervezetek élén személyi változásokat okoznak.

Ha a többé-kevésbé balkanizált magyar közösségek képesek lesznek átalakulni magukat mindinkább önigazgatni tudó, értékteremtő közösségekké, akkor a személyi változások csak következményei és nem meghatározói lesznek a továbbiaknak.

Nemzetközösségünk számára nem az a fontos, hogy a magyar választók érzelmeit kihasználva, melyik párt helyezkedik jobban, melyik kunyerál ügyesebben, hanem az, hogy melyik politikai érdekvédelmi szervezet tudja átváltoztatni hatásosabban a magyar és ezáltal az egész román társadalmat értékteremtő közösséggé.

Ez az út csak akkor vezethet sikerre, ha arra törekszünk és úgy cselekszünk, hogy minnél több magyar és ezáltal román állampolgár is elhigyje és fontosnak tartsa, hogy:

  • A forradalmat nem csak emlegetni, henem véghezvinni kell
  • A nemzetet nem átverni, hanem érte harcolni kell
  • A szükséges áldozatokat nem kötelezővé, hanem elviselhetővé tenni kell
  • A munkát nem elhitetni, hanem elvégezni kell
  • A diplomát nem megvásárolni, hanem kiérdemelni kell
  • A vezetőket nem megnevezni, hanem megválasztani kell
  • A hazafiaságot nem lejáratni, hanem mozgosítóerejűvé tenni kell
  • A toleranciát nem emlegetni, hanem terjeszteni kell
  • A hitet nem papolni, hanem gyakorolni kell
  • A múltat nem eltakarni, hanem feltárni kell

Ha egy párt mindezeket a parancsolatokat komolyan veszi és betartja, sikerre van ítélve. Ha nem, csak a mindennapi túlésért küzd. Az egyiknek szívesen vagyok vezetőségi tagja is a másiknak még tagja sem.

Marosvásárhely                                                                                             Tőkés András

MPP tag, volt alelnök

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák