""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Román dadák nevelik a székely gyerekeket

Látom, nagy népszerűségnek örvend Székelyföldön, a román bébiszitterek megfogadása, magyar családoknál, főleg azoknál, akik kissé anyagilag gyarapodottabbak és hát megengedhetik maguknak ezt a „luxot”. Hogy miért? Azért, hogy a gyerek majd ha felnő, igazán tudjon érvényesülni… Íme egy igazán előrelátó megoldás!

Én csak azt a kicsit sajnálom, aki az anyai, több ezer éves ősnyelv helyett, egy szedett-vedett kopott nyelvet hall meg élete első napjaiban, éveiben. Ráadásul, én sok szorgalmasabb és tisztább székely lányt láttam, akik sokkal jobban képesek lennének megcsinálni ugyanazt a munkát, erre otthon kell üljön és várja, lesi az újsághirdetéseket nap mint nap, hogy valami munka akadjon már végre neki is.

S lám mi okozza a mai helyzetünket, éppen az, amire támaszkodnak: „minek nektek Autonómia, ha megmaradni sem vagytok képesek, ha nem tudjátok fenntartani magatokat, mert a legtöbbetek munkanélküli?” Vajon miért? Nem elég, hogy egy magyar ember átlagos ledolgozott munkaéveihez képest egy rendőrt már kétszer nyugdíjaznak, és az már akárhogy is vészük „két rend”, ugyebár. És ő itt marad. Még a feleségeik, gyerekeik is megélnek, jó bőven a „szegény” székelyföldi csemegéből. De nem elég, hogy ezek a románok új hont foglalnak és a legjobb munkahelyek is az övék, de ezeken a menő helyeken még jó summákat is kapnak, ráadásul. A „doámnák” többségének férje vagy rendőr vagy katona, ami köztudott, hogy jó fizető állas, és egyre népszerűbb, főleg itt Székelyföldön.

Na, azt még valahogy megértem, van egy dada…, hogy a gyerek majd ismerje a nyelvet, de miért miért éppen a románt? Miért nem angolt, például? Valahogy ezt is legyűröm, de azon már tényleg meg vagyok botránkozva, hogy a második dada is román! Ezzel tényleg megszűnnek a lehetőségeik a szorgos székely lányoknak, hogy erre a munkára elszegődjenek. És itt a másik probléma nekünk, ami másnak lehet, megváltás: el kell menjen, hogy megéljen, miközben más duskál az itthon, helyben adott lehetőségekben, az inyencfalatokban is akár. Azt még megértettem volna, ha az egyik magyar legalább, hogy az a kisgyerek halljon bár pár szót abból az istenadta nyelvéből néha, mert a szülei hangját, egyéb elfoglaltságukra hivatkozva nem hallhatja….

Na szóval, nagyban megy a honfoglalás. Erre mi még ráteszünk egy lapáttal, és valóban az lesz az igaz, hogy minden gyereknek tudnia kell románul ahhoz, hogy megéljen… Legfeljebb majd halából kitekerik a nyakát az úton, ha kimegy majd évek múltával, mikor megpróbálja a használni azt a pár magyar szót, amit tud. Szóval itt a dolgok két oldalát nézhetjük, jelenleg törvény is van rá – amennyire működik – de mindenképpen jogunk van használni az anyanyelvünket, bárhol! Vagy érvényt szerezünk a törvénynek, és használhatjuk a nyelvünket, mindenhol, vagy egyenesen átadunk mindent másnak Míg Felvidéken tűzzel-vassal harcolnak az ellen, hogy megöljék a nyelvünket, itt mi tudatosan öljük meg azt, készen letesszük a más kezébe fennmaradásunk legfontosabb eszközét.

Elgondoltam, milyen büszke lehet az a román dada, hogy a „semmi” magyar nyelvünk helyett a magyar újszülött az ő nyelvét hallja meg először ebben a világban. Valljuk be, ezen a téren nagyon jól dolgozik a román politika, az egyház, az egész társadalom. Kitartóan dolgoznak, követik a kitűzött célt…. A legtöbben közülünk pedig, egyáltalán észre sem veszik.

Mindenképpen nagyon kíváncsi vagyok a legközelebbi népszámlálás eredményére. Félek.

Huncrusader, erdely.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák