Archive

Monthly Archives: január 2010

Merre tovább? – olvasd el sarmasági polgár !

A román állam határain belül, a magyar közösség magmaradásának, megerősődésének és modernizációjának egyetlen járható útja csak a különböző, az élethelyzetekhez igazított autonómiastrukturák kiépítése lehet.

A különböző román pártokhoz vazallusi stílusban való igazódás, és a szerencsés kimenetelű helyezkedés esetén kikunyerált előnyök nem a magyar közösséget, hanem annak vezetőit illetve gazdasági és politikai holdudvarukat hozzák helyzetbe, kitermelve ezáltal egy nemzeti érdekeket gazdasági előnyökért kiárusító haszonélvező réteget. Ezt tette a neptuni árulása óta az RMDSZ vezetősége folyamatosan, és ezt teszi a jelenlegi körülmények között is.

Ennek a gyakorlatnak a megszakítására törekedtünk mikor elhatároztuk, hogy létrehozzuk a Magyar Polgári Pártot. Demokratikusnak és nenzeti érdeket szolgálónak, ebből kifolyólag pedig sikeresnek képzeltük el az MPP-t. Az első politikai megmérettetés, a 2008-as helyhatósági választás részben igazolta is az elvárásokat. Bár eredményeink a vágyainkat nem érték el, a majd 20%-os magyar választói támogatottság bíztató volt, magába hordozta annak lehetőségét, hogy az MPP sikeres országos párttá tudja kinőni magát, és mindennapi politizálásával az autonómia strukturák alapjait letehesse.

Jól dobbantott a párt, mert az autonómiáért vívott harc legnehezebb szakasza nem a struktúrák létrehozása, hanem annak az előkészítése és megalapozása. A szocializmusban beidegződött emberi viszonyulásokhoz szokott, a sikerek biztosítását fentről váró embertípussal nem lehet önigazgató társadalmat kiépíteni és sikerre vinni. Az önépítkezést az iskolák és kulturális intézmények feljavításával, a népneveléssel valamint a helyi érdekeltségű gazdasági vállalkozások létrehozásával kell kezdeni. Minden kezdeményezés és párttevékenység azt kell sugallja az emberek felé, hogy jövőt úgy az egyénnek mint a közösségnek csak a megfeszített munkával párosult folytonos tanulás és tájékozodás biztosíthat. Sem a magyar ember, sem a közösségek, tehát sem a magyar politikum, nem tekintheti sikerre vezetőnek a csupán jólhelyezkedő, smekerkedő látszattevékenységet.

Területi és helyi szervezeteink szintjén, a legtöbb helyen, ez részben meg is valósult, mert a tagság és a helyi vezetők hűek maradtak az eredeti elképzeléseikhez. Tették a dolgukat.

Az országos pártvezetés ellenben politikailag megbicsaklott. Az elvszerű pártépítés helyett az azonnali, a nagypolitikában megcélzott sikerek útjára próbált lépni. A feltételek nélküli Basescu támogatás gyümölcseit akarta learatni, bár nyilvánvaló volt, hogy az UDMR-re volt a hatalomnak szüksége. Maros megyében már listát állítottak össze a leendő MPP-s igazgatói tisztségek várományasairól.

Az UDMR vezetése pedig gátlástalanul és könyörtelenül kiszorította az MPP-t a kunyeráló politikai útról. Hála Istennek, mert így újból lehetőség nyílt a helyrejövetelre és a letisztulásra.

Az MPP elnökének és kézivezérlésű stílusához asszisztáló vezetőségi tagoknak fel kell ismerniük, hogy nem az autonómia felé tart az az út, amely azt eredményezte, hogy

  • Az MPP egy, csak Székelyföldre zsugorodó párttá vált
  • A párt döntéshozó testületei csak formálisan működnek odafent
  • A párt nem célirányos, hanem csak helyezkedő politizálást folytat
  • A párt nem fejt ki politikai műhelymunkát céljai elérése érdekében
  • Az RMDSZ-ellenesség teljesen dominálja rögtönzött határozatait
  • Nemzeti stratégiájának hiánya miatt nem képes a párt a helyi tevékenységeket rendszerbe fűzni

Pedig a helyrebillenés és letisztulás nem csupán lehetőség, hanem kényszer is, mert az erdélyi magyarság egy nemzetpolitikai válaszút előtt áll. Nagy valószínűséggel a közeljövőben megtartandó anyaországi választásokon a demokratikus-nemzeti beállítottságú pártok elsöprő győzelmet aratnak. A Kárpát-medencében néhány hónapon belül új nemzetpolitikai erővonalrendszer alakul ki. Félős, hogy mindezek a változások is felkészületlenül fogják érni az erdélyi magyar társadalmat, még akkor is ha a politikai szervezetek élén személyi változásokat okoznak.

Ha a többé-kevésbé balkanizált magyar közösségek képesek lesznek átalakulni magukat mindinkább önigazgatni tudó, értékteremtő közösségekké, akkor a személyi változások csak következményei és nem meghatározói lesznek a továbbiaknak.

Nemzetközösségünk számára nem az a fontos, hogy a magyar választók érzelmeit kihasználva, melyik párt helyezkedik jobban, melyik kunyerál ügyesebben, hanem az, hogy melyik politikai érdekvédelmi szervezet tudja átváltoztatni hatásosabban a magyar és ezáltal az egész román társadalmat értékteremtő közösséggé.

Ez az út csak akkor vezethet sikerre, ha arra törekszünk és úgy cselekszünk, hogy minnél több magyar és ezáltal román állampolgár is elhigyje és fontosnak tartsa, hogy:

  • A forradalmat nem csak emlegetni, henem véghezvinni kell
  • A nemzetet nem átverni, hanem érte harcolni kell
  • A szükséges áldozatokat nem kötelezővé, hanem elviselhetővé tenni kell
  • A munkát nem elhitetni, hanem elvégezni kell
  • A diplomát nem megvásárolni, hanem kiérdemelni kell
  • A vezetőket nem megnevezni, hanem megválasztani kell
  • A hazafiaságot nem lejáratni, hanem mozgosítóerejűvé tenni kell
  • A toleranciát nem emlegetni, hanem terjeszteni kell
  • A hitet nem papolni, hanem gyakorolni kell
  • A múltat nem eltakarni, hanem feltárni kell

Ha egy párt mindezeket a parancsolatokat komolyan veszi és betartja, sikerre van ítélve. Ha nem, csak a mindennapi túlésért küzd. Az egyiknek szívesen vagyok vezetőségi tagja is a másiknak még tagja sem.

Marosvásárhely                                                                                             Tőkés András

MPP tag, volt alelnök

EMNT: A második SZÖN kiváló esély a magyar összefogásra

Kedden, 2010. január 26-án Székelyudvarhelyen a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) megszervezéséről tárgyalt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttsége – László János régióelnök, valamint Nagy Pál és Papp Előd alelnökök – és az Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjai – Farkas Csaba elnök, valamint Árus Zsolt, Ferencz Csaba, Tulit Attila és Vass Imre.

A találkozón a felek egyetértettek abban, hogy Székelyföld autonómiájának ügye megköveteli az összefogást, vagyis az azonos célok érdekében kifejtett közös és összehangolt cselekvést, ezért együtt törekszenek olyan politikai és szervezési feltételek kialakítására, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen – pártállásától függetlenül – valamennyi székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselő részt vehessen.

Ennek érdekében az IHB és az EMNT küldöttségei megállapodtak abban, hogy az IHB által kijelölt személyek az EMNT-küldöttség tagjaiként részt vesznek majd annak a paritásos bizottságnak a munkájában, amely – az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében született megállapodás alapján – mind tartalmi, mind szervezési szempontból előkészíti a márciusi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés munkálatait.

Az EMNT álláspontja továbbra is az, hogy Székelyföld területi autonómiájának kivívásához egyaránt szükség van az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviseletének célzott munkájára és a székelyföldi önkormányzatokban szerepet vállaló – az RMDSZ és az Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben, vagy akár függetlenként megválasztott – magyar tisztségviselők határozott fellépésére. Ugyanakkor a pártpolitikai kezdeményezések erejét és legitimitását megsokszorozhatja az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által következetesen megjelenített és képviselt autonómia-igény és az EMNT átfogó nemzetpolitikai programja.

Az EMNT továbbra is várja a magyar pártok – az RMDSZ és az MPP – székelyföldi szervezeteitől: az EMEF soron következő, februári üléséig gyűjtsék össze önkormányzati vezetőik aláírásait az első Nagygyűlésen elfogadott Székely Memorandum támogatására, hogy annak külpolitikai hasznosításának útjából elháruljon az akadály.

Az EMNT-nek meggyőződése, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés csak akkor vihet közelebb a közös cél: a régió területi autonómiájának megvalósításához, ha azt az érdekelt felek közösen szervezik, és ha az nem válik belső hatalmi harcok vagy önlegitimációs kommunikáció eszközévé, hanem egy olyan tanácskozásnak teremt keretet, amely a hagyományos székely munkaszeretetre és becsületre alapozva közös cselekvésre szólít az önrendelkezés érdemi feltételeinek megteremtése érdekében.

Az EMNT Elnöksége erre vonatkozó mandátummal küldi képviselőit az EMEF által létrehozott paritásos munkabizottságba, és hasonló szándékot, kompromisszumkészséget és elkötelezettséget vár el az RMDSZ küldöttségétől is.

Nagyvárad, 2010. január 28.

Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök

A székely szimbólumok használata kérdésében fordulóponthoz érkeztünk

Megtörtént a Magyar Polgári Párt makfalvi önkormányzati képviselőinek rendőri meghallgatása a székely lobogó kitűzésének ügyében.

A szovátai rendőrség képviselője, Suciu Viorel felügyelő jegyezte a képviselők nyilatkozatát, mely szerint azok közösen helyezték el a polgármesteri hivatal homlokzatán a székely lobogót.

A hivatalos eljárás következő lépéseként a Maros Megyei Tanács mellett működő Kulturális Szakbizottság fog határozatot hozni a székely lobogóról. Nevezetesen, meg fogják vizsgálni, hogy a székely zászló valamely szélsőséges szervezet, vagy más ország zászlaja-e, és ha nem, akkor bizonyítást nyer, hogy semmiféle törvénysértést nem követett el a makfalvi önkormányzati tanács MPP frakciója, amikor kitűzte a székely lobogót a makfalvi polgármesteri hivatal homlokzatára.

A székely szimbólumok használata kérdésében fordulóponthoz érkeztünk.

Amennyiben megszületik a hivatalos határozat a székely zászló minősítésének ügyében, minden valós és pszichológiai akadály elgördül szimbólumaink szabad használata elől.

Felfoghatatlan számunkra, hogy egy székely község polgármesterét mi késztethette arra, hogy szembemenjen saját pártja értékrendjével, népe akaratával és talán még a saját lelkiismeretével is.

A Magyar Polgári Párt Maros megyei szervezete továbbra is következetesen fogja képviselni a Csíkszeredai Önkormányzati Nagygyűlés által elfogadott memorandumban foglaltakat:

„A magyar nemzeti jelképek, illetve Székelyföld sajátos jelképeinek szabad használata éppen úgy része a nemzeti és regionális identitásnak, mint az anyanyelv.”

Felkérjük az RMDSZ Maros megyei szervezetét, hogy vonja meg a politikai bizalmat Zsigmond Venceltől, az arra érdemtelen makfalvi polgármestertől.

Kelt Makfalván, 2010-01-28-án.

A Magyar Polgári Párt Maros Megyei és Makfalvi szervezetei , erdely.ma

2

Nyárádszereda – székely-ortodox iskolát akartok?

Lássuk be, a hatalom történelem-hamisítás céljából épít ortodox templomokat Erdélyben.

Oda, ahol alig vannak hívei. Oda, ahol nincsenek hívei. Oda, ahol az ortodoxok katedrálisa kong az ürességtől istentiszteleten. Oda, ahová vendég-híveket kell hozni ünnepnapokon.

A Backa-hegy alatti szülőfalumba görög-keleti „hittérítőt” helyeztek nemrég. Mivel Madarason mindössze egy család vallja magát ilyen hitűnek, erőst nagyot néztek a székely falu elöljárói, amikor a pópa jelentkezett a községi tanácsnál. Annál az „önkormánynál”, mely nem létezik. Mert, ha létezne ilyen Romániában, Erdélyben, Székelyföldön, akkor ez fordítva működne. Nem a hatalom küldene embert a faluba, hanem a falu kérne papot. Ha volna rá igény. Igen ám, de immár tudjuk, nem a kultuszminiszter alá tartoznak a görög-keletiek, hanem fordítva.

Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy Gyulakután is megjelent az „államvallás” nyúlványa. Az a szolgálatos „asszimilátor”, akinek szintén missziója van. Mert hiába nincs egy négyzetméter telke sem ott a görög-keletieknek, templomról nem is beszélve, ő mégis jött. Hogy térítsen.

Ezen kispályás történelemhamisítóknak követendő példája lett a marosszéki Nyárádszereda.

A Bekecs alatti székelyek fővárosában magyar iskola udvarára akarnak építeni az ortodoxok. Úgy, hogy helyet ajánl nekik ott a városvezetés. A helyi „önkormány” RMDSZ-es többsége.

Gondolom, ezek után az következik, hogy egységre szólítják majd a nyárádszeredai székely-magyar szülőket. Hogy közmunkában bontsák le iskolájuk azon épületszárnyát, amely alatt területet ajánlottak az ortodoxoknak. Cserébe azért, amit elloptak tőlük piactéri parkjukból.

Később, ha már nem áll a magyar iskolájuk, szintén hazafias munkában segíteni buzdítnak a görög-keletieknek. Mert azok rendelkeznek ugyan már 2 ortodox hajlékkal a Bocskai Istvánt fejedelemmé választó településen, de irtó kevesen vannak. Elkel majd a szorgos, segítő kéz.

A többit elintézi az idő. És ők. Az átutazó természetesnek fogja venni, hogy az iskola mellett „biszérikuca” áll. És azt a mesét, hogy az ortodox egyháznak iskolája is van. Az udvarán.

Márton gazda, akinek elkobzott uradalmán áll majd a csúfság, fordul egyet a sírjában. A helyi pópát előléptetik „főasszimilátorrá”, és újabb megbízatásokat kap nyomuló véreitől.

Az iskolabontás ellen szavazókat egységbontással, forrófejűséggel, feltűnési viszketegséggel, izgágasággal fogják vádolni azok, akik segédkeztek a történelem hamísításában.

A szívélyes székely hamísítókat ünnepélyesen kitüntetik.

Hamis műfenyővel.

Csíki Sándor
Megjelenés előtt a Polgári Életben , erdely.ma

3

MPP – Beidézték a rendőrségre a székely zászlót kitűző makfalviakat – olvasd el sarmasági polgár!

KÖZLEMÉNY
Holnap, január 28-án délelőtt 10 órára a Magyar Polgári Párt községi önkormányzati képviselőit beidézték a makfalvi rendőrőrsre.

A hajdani rendőrállam emlékét idézi a hatóság „meghívója”, melyen fenyegetésképpen szerepel a meg nem jelenés esetén kiróható büntetés, de hiányzik a beidézés célja, oka.

A nyilvánvalóan megfélemlítés célját szolgáló eljárás, valószínűsíthetően a Makfalva polgármestere által, a székely lobogó ügyében letett, feljelentés nyomán született.

Köztudomású, hogy 2009 december 23-án a Magyar Polgári Párt makfalvi szervezetének önkormányzati tanácsosai kitűzték a székely lobogót Makfalva polgármesteri hivatalának homlokzatára. Az eljáráskor tiszteletben tartották a nemzeti szimbólumokra vonatkozó, érvényben lévő törvényeket, ennek ellenére a Zsigmond Vencel, feljelentést tett ellenük a rendőrségen. Tettével, Makfalva polgármestere lett az első ember Romániában, aki eljárást indíttatott a székely lobogó ellen. Hargita és Kovászna megyék hajdani prefektusai csak fenyegetőztek, de Zsigmond Vencel a janicsárok elkötelezettségével támad saját nemzete szimbólumaira.

Nincs információnk arról, hogy a feljelentő jelen lesz-e a meghallgatáson, de a beidézett önkormányzati képviselők készségesen állnak a sajtó rendelkezésére az eljárás után.

A Magyar Polgári Párt Makfalvi Szervezete

erdely.ma

A PD-L sürgeti a kisebbségi törvény megszavazását

A demokrata liberális alakulat honorálni szeretné az RMDSZ-el kötött protokoll egyik pontját annak érdekében, hogy megerősítse a kormányzási együttműködést.

A Kormány arra kéri fel a Parlamentet, hogy a következő ülésszak végéig fogadja el nemzeti kisebbségek törvényét, amely közel három éve leragadt a törvényhozás útvesztőiben, és azóta sem sikerült elfogadnia a két háznak. A demokrata liberálisok azt szeretnék, ha júniusig a Parlament döntésre jutna ebben a kérdésben is.

A nemzeti kisebbségek statútumát a Szenátus visszautasította. Jelen pillanatban a Képviselőháznak kellene megtárgyalnia a tervezetet, azonban több ízben is elutasították, mert a szakbizottságok szavazásakor eddig egyszer sem sikerült begyűjteni a kvórumot.

Az RMDSZ elnöke, Markó Béla a múlt héten kijelentette: a kisebbségi törvényt az RMDSZ prioritással vezette be a kormányzási programba. A Szövetség azt is szeretné, hogy a kisebbségi törvényben szerepeljen egy olyan kitétel is, amely biztosítja, hogy a kisebbségek képviselői is részt vegyenek a közhivatalok döntéshozatali procedúrájában.

Impulzus , erdely.ma

94

Emléklapok átadása az RMDSZ huszadik évfordulós ünnepén

Vida Gyula, az RMDSZ első elnöke és parlamenti képviselője,
Seres Dénes képviselő, a szervezet elnöke,
Fekete Szabó András szenátor,
Csóka Tibor, a megyei tanács elnöke,
Boncidai Csaba, Perecsen polgár-mestere,
Dombi Attila, Sarmaság polgár-mestere,
Domokos Ferenc, az RMDSZ szilágycsehi szervezetének elnöke,
Faluvégi Ferenc, Kárásztelek polgár-mestere,
Szoboszlai Attila, a kémeri szervezet elnöke és nem utolsó sorban
Pop Imre, Kraszna polgármestere
vehette át a kitüntető emléklapot.

2010. január 22. Szilágyság hetilap

Zöld kis mosómacik

A PD-L seperc alatt felszerelte Borbély László irodájában a sósavpermetező szer- kentyűt. Az RMDSZ környezetvédelmi mi- niszterének még arra sem volt ideje, hogy tisztességesen kitakaríttassa az ország első környezetvédőjének járó irodáját, a román koalíciós partnerek a permetező mellé bon- bonként egy időzített bombát is toltak bőr- fotele alá. A bomba neve: Verespatak.

És az időzítő megállíthatatlanul ketyeg rajta. Nem mondhatnám, hogy a sajnálat rózsa- bimbójának rejtett bibéi cirógatják szívemet, némi együttérzés azonban csak bóklászik sötét lelkemben, mert Borbély korábban is azon kevés magyar miniszterek közé tartozott, akik bármikor szívesen válaszol- tak kérdéseimre.

Na, de nem erről akarok én itt graffitizni, hanem hogy Borbély László most azt sem tudja, miként másszon ki ebből a dézsából minél kevesebb forradással politikai arcán. Az már tuti, hogy a verespataki biznisz zsebpénzt csepegtető hajszálgyö- kereit a PD-L tavaly átvette a PSD-től. Amely bizti átbőgött egy éjszakát, de hát a beruházást finanszírozó RMGC-nek tök mindegy, hogy hívják a kormánypártot, a lényeg, hogy az illetők legalább öt évre előre bebetonozzák kormányzati szere- püket. A PD-L körül már meg is száradt a beton.

Ezért az elnökválasztás után szinte azonnal bedobták a köztudatba a verespataki töltött káposzta felmelegítését, s az ügyletet a hallottak alapján maga Traian Bă- sescu vette kézbe, miután hajlandó lenne bármikor a Legfelsőbb Védelmi Taná- cson keresztül meggyújtani a zöld lámpát az RMGC-nek. Amennyiben Borbély László karóhoz köti a négylábút.

Tény, hogy Korodi Attila regnálásának idejében az akkor szintén társ PD-L-t nem érdekelte Verespatak, a magyar környezetvédelmi miniszter simán leállíthatta az egész hóbelevancot, mert a tulajdonosok szerintem még reménykedtek a PSD visszatérésében, nem akarták elölről kezdeni a karitatív levesosztást. Most viszont Borbély biomassza helyzetbe süppedt, mert vagy ügyesen kimászik, vagy bele- buktatják a PD-L-sek.

És mivel Borbélynak van annyi esze, hogy inkább válassza az ügyes kitaktiká- zását, mint a magyar környezetvédelmi pályázatok szempontjából tragikus távozást, máris elkezdett dekázni a minisztérium bejárata előtt.

Számomra tiszta sor volt, amikor bejelentette, márciusban Verespatakra utazik, hogy meggyőződjék, vizsgálóbizottságot alakít, szeretne meggyőződni, s ameny- nyiben meggyőzik akkor oké a dolog.

Íme az internetes boríték, aláírom, hogy Borbély László és az RMDSZ meg lesz győzve. Már a többi magyar csúcsvezető sem annyira Verespatak-ellenes, újabban ezzel védőpajzsoznak, hogy győzzék meg őket.

Ne szórakozzunk. Verespatakon az RMGC eddig dollártízezreket ölt meggyőzésbe, tapasztalatból tudom, hogy kurva profi hasbebeszélő-csapat örökmécses pénztár- cával felfegyverkezve fagyasztja a hőzöngők agyvizét.

Románia kasszája most kong az ürességtől, kell a pénz. Az arany világpiaci ára rekordokat dönt, nincs az a kormány – bárhol Európában –, amely ne csorgatná nyálát egy ilyen lehetőségért. Tőlünk nyugatabbra is csak azért zöldeznek, mert nem náluk van a vén kontinens megmaradt, legjelentősebb arany- és ezüsttar- taléka.

Úgyhogy, ha jól belegondolok, Borbély László még emelt fővel is kimászhat a slamasztikából. Mert ha már koalíciós kényszer Verespatak, legalább magyar szempontból is ciánmosson ki néhány kilót.

Tetszik vagy sem, a világ továbbra is csak pénzről és hatalomról szól.

Irházi János
www.nyugatijelen.com , erdely.ma

Markó: az RMDSZ nem lesz társszervezője a SZÖN-nek

Markó Béla az RMDSZ által szervezett csíkszeredai Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevőihez szól.

A Székelyföld tervezett parlamentjének Ideiglenes Házbizottsága által pénteken nyilvánosságra hozott közleménnyel kapcsolatban, amelyben ez március 12-ére a sepsiszentgyörgyi kultúrházba hívta össze a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, Markó Béla a Mediafax kérdésére azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ nem tervezi egy közös rendezvény megszervezését „ezzel az egyesülettel”.

Az RMDSZ-elnöke nem óhajtotta kommentálni azt a tárgysorozati javaslatot, amelynek egyik fő célja a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítása Székelyföldön. „Nem foglalkoztam ezzel a javaslattal, önöktől értesültem a létéről, és nem kommentálom. Mi felelős politikai szervezet vagyunk, amelynek a közeljövőre egy sor rendkívül fontos célkitűzése van, míg a Székely Nemzeti Tanács egy civil szervezet, amely megpróbál rendezvényeket szervezni” – magyarázta Markó

Az RMDSZ vezetősége a szövetség húszéves születésnapja alkalmából szervezett évforduló-sorozat részeként szombaton az RMDSZ első elnöke, Domokos Géza emléke előtt rótta le tisztelétét Zágonban.

Mediafax , erdely.ma

Mi legyen a nagyváradi magyar utcanevekkel?

Nagyváradon lassan már tíz éve nem sikerül dűlőre jutni a magyar utcanevek ügyében. 2006-ban önkormányzati határozat született a közterületek magyar nyelvű feliratozásáról, ám ezt a mai napig nem tartja be a városvezetés. Most könyvben is megjelent a régi nagyváradi utcanevek lajstroma.

Román nyelvü utcanévtáblák Nagyvárad belvárosában, a Szent László téren. Az utcák nevei a középkorig eredeztethetőek. Szent László király alapított a mai vár területén monostort, majd építetett székesegyházat, létrehozva a nagyváradi püspökséget. Ezek körül hamar megtelepedtek az emberek.

„Jakó Zsigmond, Bihar vármegye a török pusztítás előtt című nagyművű munkájában már megemlít váradi utcaneveket, ezek az utcanevek az ott lakók foglalkozását, vagy valamilyen természeti adottságát fejezték ki” – idézi Kupán Árpád, történész.

Ilyen középkori utca például a Péntekhely, ahol heti vásárokat tartottak. A vár és a székesegyház köré települt iparosságot idézi a Tímár és a Kőfaragó utca. A város fejlődése a 19. században új névadásokat ösztönzött. A monarchia idején az utcák kétharmada helyi kiválóságot, egyharmaduk pedig a történelem valamely nagy alakját idézte.

„Például a Teleki utca is megérdemelné, hogy megőrizze ezt a nevet, mert Teleki sok szállal kötődött városunkhoz. Ugyanígy említhetném Beöthy Ödönt, aki az 1848-as forradalom kiemelkedő alakja volt, kormánybiztos volt és tulajdonképpen mártírja is a forradalomnak. Vagy Rhédey Lajos, aki a Rhédey parkot adományozta a városnak” – tette hozzá a történész.

A sort nehéz volna folytatni, hiszen hajdan volt püspökök, írók, költők egész regimentjét illetné a rehabilitáció. Az utcanevek ügyét az Erdélyi Magyar Ifjak tűzte zászlajára még 2004-ben. Több mint ezerötszáz aláírást gyüjtöttek például a Szent László tér nevének visszaállításáért, hiába.

„Minden eszközt megragadtak fiatal barátaink, megjelentek a magyar utcanevek, táblákat raktunk ki önhatalmúlag, több ilyenből botrány lett a városházán. Most ott tartunk, hogy megszerkesztettünk egy könyvet, amely főleg az 1940-44 közötti állapotokkal foglalkozik, mert ez van hozzánk közelebb időben” – emlékezett Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak
tiszteletbeli elnöke.

Ebben a periódusban olyan neveket is adtak, mint Mussolini, Hitler, Ribbentropp vagy Gömbös Gyula. Ezért nincs teljes egyetértés a nagyváradiak körében, hogy mely időszak utcaneveit kellene használni. Annyi bizonyos, hogy a magyar lakosság felé gesztus lenne, és a román lakosságot sem zavarnák a magyar nyelvű feliratok is.

„Miért is ne tehetnék ki magyarul az utcaneveket, egyetértek vele, mindenkinek joga van ahhoz, hogy tájékozódni tudjon Nagyváradon” – vélte Mihai Pilat, nagyváradi lakos.

Molnár Judit magyar tanár szerint aki régi váradi, az tudja, hogy a Zöldfa utca, az Zöldfa utca, aki nem, azt meg úgysem érdekli. „Tehát az utcák karbantartását és rendbentartását, azt kellene szem előtt tartani”- tette hozzá.

„Ha kétnyelvű a lakosság, akkor legyen kétnyelvű utcanév is. Amelyiknek megvolt a régi magyar neve, az kapja vissza a régi magyar nevét. A mi utcánk is Csengery volt, most Delavrancea” – jegyezte meg Kurcz Jolán, nagyváradi lakos.

2006 őszén tanácsi határozat született arról, hogy a közterületek típusait írják ki magyarul, de még egy ilyen táblát sem helyeztek el Nagyváradon.

„Még mindig kevesen vagyunk magyar nemzetiségű tanácsosok a városi önkormányzatban, úgyhogy csak azt tudjuk tenni, hogy időről-időre felelősségre vonjuk a végrehajtás vezetőjét, hogy egy érvényes határozatot miért nem léptet életbe” – mondta el Biró Rozália, alpolgármester.

Jelenleg a város több mint 700 utcájának alig 4,5 százaléka viseli magyar személyiség nevét. Romániában a kormánybiztosi hivatalok feladata ellenőrizni a városi tanács határozatainak betartását. A kétnyelvü feliratok kihelyezésére vonatkozó, immár 4 éve érvényben lévő döntés végrehajtását eddig senki nem kérte számon az önkormányzaton. Így egyelőre marad a tucatnyi régi magyar utcanévtábla melyet néhány eldugott kis utcában megtalálunk még.

Villányi Zoltán
Duna Tv, Térkép , erdely.ma

Román dadák nevelik a székely gyerekeket

Látom, nagy népszerűségnek örvend Székelyföldön, a román bébiszitterek megfogadása, magyar családoknál, főleg azoknál, akik kissé anyagilag gyarapodottabbak és hát megengedhetik maguknak ezt a „luxot”. Hogy miért? Azért, hogy a gyerek majd ha felnő, igazán tudjon érvényesülni… Íme egy igazán előrelátó megoldás!

Én csak azt a kicsit sajnálom, aki az anyai, több ezer éves ősnyelv helyett, egy szedett-vedett kopott nyelvet hall meg élete első napjaiban, éveiben. Ráadásul, én sok szorgalmasabb és tisztább székely lányt láttam, akik sokkal jobban képesek lennének megcsinálni ugyanazt a munkát, erre otthon kell üljön és várja, lesi az újsághirdetéseket nap mint nap, hogy valami munka akadjon már végre neki is.

S lám mi okozza a mai helyzetünket, éppen az, amire támaszkodnak: „minek nektek Autonómia, ha megmaradni sem vagytok képesek, ha nem tudjátok fenntartani magatokat, mert a legtöbbetek munkanélküli?” Vajon miért? Nem elég, hogy egy magyar ember átlagos ledolgozott munkaéveihez képest egy rendőrt már kétszer nyugdíjaznak, és az már akárhogy is vészük „két rend”, ugyebár. És ő itt marad. Még a feleségeik, gyerekeik is megélnek, jó bőven a „szegény” székelyföldi csemegéből. De nem elég, hogy ezek a románok új hont foglalnak és a legjobb munkahelyek is az övék, de ezeken a menő helyeken még jó summákat is kapnak, ráadásul. A „doámnák” többségének férje vagy rendőr vagy katona, ami köztudott, hogy jó fizető állas, és egyre népszerűbb, főleg itt Székelyföldön.

Na, azt még valahogy megértem, van egy dada…, hogy a gyerek majd ismerje a nyelvet, de miért miért éppen a románt? Miért nem angolt, például? Valahogy ezt is legyűröm, de azon már tényleg meg vagyok botránkozva, hogy a második dada is román! Ezzel tényleg megszűnnek a lehetőségeik a szorgos székely lányoknak, hogy erre a munkára elszegődjenek. És itt a másik probléma nekünk, ami másnak lehet, megváltás: el kell menjen, hogy megéljen, miközben más duskál az itthon, helyben adott lehetőségekben, az inyencfalatokban is akár. Azt még megértettem volna, ha az egyik magyar legalább, hogy az a kisgyerek halljon bár pár szót abból az istenadta nyelvéből néha, mert a szülei hangját, egyéb elfoglaltságukra hivatkozva nem hallhatja….

Na szóval, nagyban megy a honfoglalás. Erre mi még ráteszünk egy lapáttal, és valóban az lesz az igaz, hogy minden gyereknek tudnia kell románul ahhoz, hogy megéljen… Legfeljebb majd halából kitekerik a nyakát az úton, ha kimegy majd évek múltával, mikor megpróbálja a használni azt a pár magyar szót, amit tud. Szóval itt a dolgok két oldalát nézhetjük, jelenleg törvény is van rá – amennyire működik – de mindenképpen jogunk van használni az anyanyelvünket, bárhol! Vagy érvényt szerezünk a törvénynek, és használhatjuk a nyelvünket, mindenhol, vagy egyenesen átadunk mindent másnak Míg Felvidéken tűzzel-vassal harcolnak az ellen, hogy megöljék a nyelvünket, itt mi tudatosan öljük meg azt, készen letesszük a más kezébe fennmaradásunk legfontosabb eszközét.

Elgondoltam, milyen büszke lehet az a román dada, hogy a „semmi” magyar nyelvünk helyett a magyar újszülött az ő nyelvét hallja meg először ebben a világban. Valljuk be, ezen a téren nagyon jól dolgozik a román politika, az egyház, az egész társadalom. Kitartóan dolgoznak, követik a kitűzött célt…. A legtöbben közülünk pedig, egyáltalán észre sem veszik.

Mindenképpen nagyon kíváncsi vagyok a legközelebbi népszámlálás eredményére. Félek.

Huncrusader, erdely.ma

A kultúra tartja egybe a nemzetet

A magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet — jelentette ki Sólyom László a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepségen tegnap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárcsekén.

Az államfő a község református templomában rendezett ökumenikus istentiszteleten úgy fogalmazott: Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál is több; a költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta, a Himnusz összeforrt a magyarság történelmével, annak szimbóluma, s elválaszthatatlan lett a hazaszeretettől. „Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad, nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető semmilyen más zeneművel” — mondta. Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozni az asszimilációs nyomás ellenében, ezért az anyanyelv használata a határon túl általános emberjogi, valamint létkérdés is egyben — hangoztatta Sólyom László. Az istentisztelet után megkoszorúzták a település református temetőjében Kölcsey Ferenc síremlékét, ahol a köztársasági elnök is elhelyezte az emlékezés virágait.

Háromszék , erdely.ma

Szociális hálót építene az új Királyhágómelléki püspök – film

A leköszönő püspök, immár európai parlamenti képviselő Tőkés László hirdetett igét az ünnepségen. Csűry István székfoglaló beszédében a gyógyító egyház fontosságát hangsúlyozta, és szorgalmazta az első par- tiumi református kórház és egy biztosítási rendszer létrehozását.

– Önmagunk fogjuk biztosítani azt, hogy be- tegeink ne haljanak meg oktalanul, szegé- nyeink ne maradjanak az utcán, és egy olyan fajta szociális hálót akarunk létrehozni, mun- katársaimmal együtt, amelyek ezt a boldo- gabb református jövőt hozzák létre, termé- szetesen ökumenikus kicsengéssel – hangsúlyozta Csűry István Királyhágómelléki Református Püspök.

Ionescu Nikolett
Duna TV

erdely.ma

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács üzenete az RMDSZ 20. évfordulóján


AZ AUTONÓMIÁT CSAK MAGYAR ÖSSZEFOGÁSSAL ÉRHETJÜK EL


Húszéves az RMDSZ – hirdeti plakát, meghívó, színpadi díszlet. Ünnepel a párt. Mi közünk hozzá? – gondolják sokan, a hallgatag és közömbös többség. Nem a mi ünnepünk – állapítják meg rezignáltan a csalódottak.

Érthető a vegyes érzés – a helyes azonban mégsem ez. Mert nem a „párt ünnepe” ez, hanem mindazoké, akik húsz évvel ezelőtt bíztak a Magyar Demokrata Szövetségben. Sokan voltunk akkor. A kezdeti krónikák hatszázezer tagot jegyeznek, az első választási megmérettetés statisztikája pedig több mint egymillió szavazatót mutat. Az ő ünnepük tehát ez a mai emlékezés. Vagyis a miénk. Akik húsz esztendővel ezelőtt egy minden erdélyi magyart befogadó, erejét sokszínűségéből merítő és a magyar szolidaritásra épülő érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezet létrehozására szövetkeztünk, annak felépítésén, működtetésén fáradoztunk – a „nem vagyunk egyformák, de összetartozunk” jegyében.

Az RMDSZ húszéves fejlődéstörténete azonban mást mutat. A befogadó, a politikai sokszínűséget értékként tételező, a különböző véleményeket, a másként gondolkodást integrálni képes, a közös célokért egységesen cselekvő szövetség már jóideje a múlté. Az egységes erdélyi magyar politikai képviselet szétesett, romjait csendesen belepi az emlékezés és befedi az öncélú sikerpropaganda. Az alapító atyák szétszéledtek. Az ügyesebbek a régi név alatt, új tartalommal, mások viszont új név alatt, de a régi célokért, nagyrészük azonban félreállt vagy félreállíttatott.

Ma már intézményesen is több szereplős az erdélyi magyar közélet és politika. A tulipán még hervadozva virágzik ugyan, akár jól szabott kormányzati öltönyök hajtókáján, akár a hűséges közösségi aktivisták munkaruháján, de sajnos már nem a magyar egység szimbóluma, mint volt hajdanán. Az RMDSZ ma csupán egyike az erdélyi magyar politikai szervezeteknek, még akkor is, ha egyesek ezt nem akarják tudomásul venni. Parlamenti képviseleti monopóliumát – egypárt-rendszeri beidegződéseivel együtt – ugyan még őrzi, az önkormányzati képviselet terén viszont már másokkal kényszerül osztozkodni.
A helyzet gyökeresen megváltozott – a felelősség és a feladat ellenben a régi: a magyar érdek hűséges és következetes képviselete. Legtöbbször a kizárólagos többségi nemzetállami érdek ellenében. Ezt pedig eredményesen csak akkor lehet végezni, hogyha az állandó konfrontációs kényszert a fontosabb közösségi kérdésekben az összefogás és az együttműködés imperatívusza felülmúlja.

Az évforduló – az emlékezés nosztalgiáján túlmenően – jó alkalom arra, hogy mindezeken elgondolkozzunk. Ha egyetértünk abban, hogy közösségként való megmaradásunk, gyarapodásunk eszköze és kerete a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi – területi, helyi és kulturális –autonómiaformák kiépítése, akkor abban is egyet kell értenünk, hogy ezt csak együttes erővel érhetjük el: az erdélyi magyar politikum és a civil társadalom együttműködésével, határozott fellépéssel és összehangolt cselekvéssel. Magyar összefogással.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az RMDSZ 20 éves születésnapján ehhez kéri az erdélyi magyar közélet minden szereplőjének józan és öntudatos támogatását és csatlakozását.

Nagyvárad, 2010. január 16. , erdely.ma nyomán

Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök
1 2 3
>