""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Gőrcső alatt az új kormány

A 2009. december 6-i elnökválasztás több szempontból is nóvumnak számított a romániai politikatörténetben. Egyrészt azért, mert a szabad választások eddigi legszorosabb eredményét hozta, hiszen mindössze hetvenezer szavazat választotta el a két jelöltet egymástól. A végső eredmény – Traian Băsescu államfő győzelme – pedig némileg meglepetésnek is számított. Egy másik újdonság a mindkét fordulóban tapasztalt magas választási részvétel, ami bebizonyította, hogy Románia sem kivétel választási magatartás szempontjából: amennyiben a lakosság érzékeli a választások fontosságát, megfordulhat a húsz éve lefelé ívelő szavazási kedv.

Nem utolsósorban az újdonságok között kell említést tennünk az alkotmánybíróság szerepvállalásáról is, hiszen először vett részt aktívan a választási eredmények alakításában, újraszámoltatva az érvénytelen szavazatokat. A beavatkozás ellenére a politikai elemzők nagy része megegyezett abban, hogy a döntés inkább a román demokrácia újralegitimálásának kísérlete, hiszen az újraszámlált érvénytelen szavazatok csak kis valószínűséggel befolyásolhatták volna a választások kimenetelét.

A választási eredmények kihirdetése után két kérdés foglalkoztatta a közvéleményt. Az első az elnök parlamenti támogatottságára vonatkozott, a másik pedig a jövendőbeli kormány összetételére, illetve a költségvetés mihamarabbi elfogadására. Mint tudjuk, a választások egy érdekes helyzetet eredményeztek, hiszen a politikai erők jelentős része a második mandátumáért induló Traian Băsescu ellen fogott össze, aki a papírformát felborítva ennek ellenére megnyerte a választásokat. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az elnök parlamenti többséggel is rendelkezik, hiszen ellene sorakozott fel a Demokrata-Liberális Párton (PDL) kívül az összes parlamenti párt: a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Egy negatív forgatókönyv a jelenlegi helyzetben azonban semmi esetben sem kedvezett volna Románia jelenlegi gazdasági stabilitásának, hiszen az ország a Nemzetközi Valutaalaptól kapott kölcsönre számít, melynek folyósítása két fontos feltételtől függ: a politikai stabilitástól és a költségvetés mihamarabbi elfogadásától. Egy folytatódó kormányválság akár előrehozott parlamenti választásokat is jelenthetett volna. A választások után a régi-új államfő különböző eszközökkel kezdett neki a parlamenti többség kialakításának. Míg a PSD-vel és a PNL-vel folytatott tárgyalások hamar zátonyra futottak, mindkét alakulat vezetői kijelentették, kicsi az esélye, hogy a PDL mellett kormányzati szerepet vállaljanak, addig az RMDSZ az elmúlt 15 év politikájához híven – de a kampányban kinyilvánított álláspontja ellenére – nem utasította vissza a kormányzati szerepet. A PDL-RMDSZ, illetve kisebbségi képviselők által alkotott koalíció azonban még mindig nem volt elégséges egy többségi kormányzáshoz.

Az új Boc-kormány természetrajza

A kormányalapítással az államfő Emil Boc volt miniszterelnököt, a PDL elnökét bízta meg. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a PDL nem fog semmilyen engedményt tenni a többi pártnak, másrészt pedig azt, hogy a 2004-es és 2008-as tapasztalatokhoz hasonlóan – a Stolojan és Stoica nevével fémjelzett liberális frakció beolvasztása, vagy a különböző szociáldemokrata politikusok kooptálása – megpróbálta kiszakítani a többséghez szükséges mandátumra valót a többi pártból. Egyes politikai elemzők szerint a Cătălin Voicu PSD-s szenátor ellen indított bűnügyi eljárás, illetve egyes PSD és PNL közeli politikusok vélhető miniszteri jelölései mind arra voltak hivatottak, hogy egyrészt csökkentsék a nagy pártok ellenállását, másrészt pedig, hogy megpróbálják lefejteni és közelebb csalogatni a gyengébb láncszemnek tekinthető politikusokat. Ezen utóbbi stratégiába illenek be azok a hírek, amelyek Adrian Sârbut hirdették a munkaügyi tárca várományosának, valamint Sebastian Vlădescu volt liberális politikus pénzügyminiszteri, vagy Gabriel Oprea volt szociáldemokrata politikus védelmi miniszteri jelölése.

A kormány biztonsága azonban nemcsak ezen múlott. Már a problémamentes bizottsági kihallgatások is arra engedtek következtetni, hogy az ellenzék nem fogja gátolni a kormány megválasztását. Továbbá a PNL nem adta jelét annak, hogy szigorú pártfegyelmet alkalmazna a szerdai vitán. A kormány elfogadására vonatkozó szavazás titkos, ilyen esetekben elvileg minden képviselő és szenátor saját lelkiismerete szerint szavazhat, anélkül, hogy a párt felelősségre vonhatná. Amennyiben a pártnak érdeke, hogy az összes képviselőjét ellenőrizze, arra szokták frakcióik tagjait kötelezni, hogy szavazás előtt megmutassák opciójukat a frakcióvezetőnek. Jelen esetben azonban egyik pártnak sem volt feltétlenül érdeke a most alakuló kormány megbuktatása, hiszen az nemcsak hogy előrehozott választásokat, de a Valutaalaptól kapott kölcsön tárgyalásának elnapolását is eredményezhette volna. A PSD által alkalmazott látható szavazás inkább saját sorainak rendezését és a potenciális árulók kiküszöbölését hivatott szolgálni, mint a kormány megbuktatását. Az elkövetkező évek politikáját véleményem szerint nem a sok esetben közhelyekkel és populista ígéretekkel teli kormányprogram, hanem a kormány összetétele alapján körvonalazhatjuk. Egyrészt Emil Boc miniszterelnöki jelölése arra enged következtetni, hogy Băsescu továbbra sem szeretné kiengedni kezei közül a kormányt – köztudott, hogy a volt miniszterelnök az elnök befolyása alatt áll -, sőt mi több Elena Udrea miniszteri pozíciójának megtartása és megerősítése, Cătălin Predoiu, Sebastian Vlădescu és Gabriel Oprea kinevezése mind-mind az elnök kormánybefolyásának növekedése felé mutat. Továbbá a találgatások és egyeztetések alatt láthatóvá vált, hogy az új kormány nem alakulhat meg a PDL erős emberei – Vasile Blaga, Adriean Videanu és Radu Berceanu – nélkül, akik egytől egyig megtarthatják, vagy visszakaphatják pozíciójukat. Visszagondolva a 2008-as kormányalakításra, emlékezhetünk, hogy az elnök ellenezte az öregebb gárda és a „gazdasági bárók” kinevezését. Ennek ellenére bevonta a fentieket a kormányba, mintegy megadva magát a párt igényeinek. A párt befolyásos emberei és Băsescu közötti megegyezés, mint látható, most sem változott. A fentiekkel ellentétben érdekességnek számít Teodor Baconschi és Mihail Dumitru jelölése. A Realitatea Tv összeállítása szerint az előbbi karrierdiplomata, aki az elnök emberének mondható, hiszen 2006 októbere és 2007 augusztusa között Băsescu tanácsadója volt. Ugyanakkor nem elhanyagolhatóak francia kapcsolatai sem, hiszen jelenleg Románia franciaországi nagykövete. Baconschi jelölését valamelyest magyarázza Mihail Dumitru nevének megjelenése is, aki a mezőgazdasági miniszteri poszt várományosa. Dumitru az uniós vidékfejlesztési program főtárgyalója Románia részéről. Ismerve a francia érdekeket a mezőgazdaság területén, Baconschi és Dumitru aktivitása egy erősödő francia-barát politikát eredményezhet. Érdemes visszatérni Elena Udrea miniszteri jelölésére is, hiszen az elmúlt évben korrupcióval gyanúsított politikus nemhogy kimaradt volna a kormányból, hanem egy kibővített tárca élére került. A turisztikai és regionális fejlesztési tárcák összevonása egyike a leggazdagabb tárcáknak, hiszen az infrastrukturális fejlesztések és uniós alapok jelentős része ezen a minisztériumon mennek majd keresztül.

Az összetételétől, programjától és a tegnap kapott átmenőjegytől függetlenül a jelenlegi kormány parlamenti támogatottsága a költségvetési szavazáson már jobban fog látszani.

Előrejelzés az RMDSZ kormányzati szerepéről

Mint már említettem, az RMDSZ kormányban való részvétele nem meglepő, hiszen az RMDSZ az elmúlt évtizedben következetesen a kormányzati szerep és képviselet mellett tette le a voksot. A jelen helyzet azonban több érdekes kérdést és problémát is felvet. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az RMDSZ hogyan fogja menedzselni az újabb kormányzati szerepvállalás körül felmerülő belső és külső ellentéteket, másrészt pedig az, hogy milyen álláspontra helyezkedik az úgynevezett „verespataki kérdésben”.

Traian Băsescu államfő a második forduló előtti elnöki vitán, a PDL vezérkar pedig Adriean Videanu személyében már a múlt héten jelezte, hogy a verespataki aranylelőhely kiaknázása véleményük szerint Románia gazdasági prioritása. Ezzel szemben az RMDSZ és volt környezetvédelmi minisztere, Korodi Attila volt az, aki a projektet blokkolta. Ugyanakkor Korodi a kormányalapítási egyeztetések alatt egy az Evenimentul Zilei napilapnak adott nyilatkozatában is arra figyelmeztetett, hogy a projekt jelen esetben nem vállalható, hiszen nem szolgálja sem a környezeti, sem a fenntartható fejlődés szempontjait. Borbély László kinevezése egyrészt arra enged következtetni, hogy az RMDSZ nem vállalhatja már a Korodi-féle álláspontot, ezzel zöld utat adva a munkálatok elkezdésének. Ugyanakkor a volt környezetvédelmi miniszter kihagyása hierarchikus összecsapások eredménye is. Mind Borbély, mind Korodi a Tăriceanu-kormány volt minisztere, előbbi azonban erősebb embernek számít a szövetségen belül. Korodi esélyeit vélhetően az is csökkentette, hogy annak a Borboly Csaba által vezetett fiatal székelyföldi csoportnak a tagja, aki több esetben is kritizálta a jelenlegi vezetőség politikáját. Ugyanakkor a „Verespatak-ügy” megerősítheti a létező törésvonalat az RMDSZ és az EMNT között, hiszen az EMNT és Tőkés László betöltheti az űrt, amit Korodi háttérbe szorulásával az RMDSZ maga után hagyott.

Cseke Attila kinevezése a belső feszültségek szempontjából lehet érdekes. Cseke az RMDSZ bihari csoportjának tagja, amelyik talán a leghangosabban fejezte ki elégedetlenségét Kelemen Hunor államelnöki jelölésével kapcsolatban. A bihari szenátor miniszteri jelölése tehát akár békekötési ajánlatnak is tekinthető a központi RMDSZ részéről, hiszen az egészségügyi tárca nem „magyar ügy”, hanem fejlesztési, és az ezzel járó pénzosztási szempontokból tekinthető fontosnak. Kelemen Hunor kulturális tárcára való jelölése több szempontból is érdekes. Egyrészt a kulturális minisztérium „magyaroknak való átadása” elégedetlenséget generált nemcsak a Demokrata-Liberális Párton belül – sokan a kulturális minisztériumot a második külügyminisztériumként említik -, hanem megszólaltatta az ortodox egyházat is, amelyik aggodalmát fejezte ki egy más vallású miniszter kinevezése ellen. A kérdést az egyházak és a kultúra ügyének különválasztásával próbálják megoldani. Ugyanakkor elmondható, hogy nem beszélhetünk egy átütő ellenállásról, látszólag a román politikai elitnek a kulturális minisztérium nem fontos identifikációs elem, nem prioritás a nemzetépítés szempontjából. Másrészt az RMDSZ számára fontos eszközt jelenthet, hiszen az idetartozó programokkal – kultúrházak felújítása, kulturális programok támogatása -, ezek direkt ellenőrzésével szorosabbra foghatják a vidéki közösségeket. Ez a hatalommegőrzés szempontjából kiemelt prioritás. Harmadrészt, a miniszteri pozíció erősítheti Kelemen Hunor szervezeten belül betöltött szerepét is. Elnökválasztási szereplése mondhatni nem volt a legjobb, többen, köztük az RMDSZ vezető politikusai is támadták emiatt. A miniszteri poszt vélhetően ezeket a hangokat hivatott elhallgattatni.

Mi lesz a magyar összefogással?

A személyi kérdéseken túlmenően azonban beszélnünk kell az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának tartalmi pontjairól és következményeiről is. Verespatak kapcsán említettem, hogy a kormányzati szerepvállalás megerősítheti az RMDSZ és ellenzéke közötti törésvonalat. Ugyanakkor, ezen túlmenően, nyitott marad a kérdés, hogy a szövetség milyen stratégiát választ a „magyar összefogás” kapcsán, betartja-e az EMNT-vel aláírt egyezményben vállaltakat. Továbbá homály fedi a kormányba való belépés konkrét árát is, hiszen annak ellenére, hogy a két kormányzó politikai szervezet összeállított egy együttműködési nyilatkozatot, ennek tartalmáról azonban nem sok került a nyilvánosság elé. Az RMDSZ politikusai a decentralizációt és a kisebbségi törvény elfogadását említik kormányzási feltételként. Azonban egyik esetben sem kötnek ki pontos határidőket vagy konkrét tartalmi elemeket, az utóbbi még a kormányprogramba sem került be explicit módon. Ebből következően a jelen kormányzati szerepvállalás nem sok átütő eredménnyel kecsegtet olyan stratégiai kérdésekben, mint például az autonómia vagy a kisebbségi törvény – annak ellenére, hogy utóbbi jogszabály várhatóan valamilyen formában elfogadásra kerül.

Toró Tibor
(a szerző szociológus és politológus, a Sapientia-EMTE tanársegédje) , erdely.ma nyomán

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák