""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Helyet a húsosfazéknál

Immár hónapok óta labilis – bár szerencsére viszonylag békés – a politikai helyzet Romániában. Koalícióbomlás, kormánybuktatás, kétfordulós elnökválasztás, folyamatos erőfitogtatás, hitegetés, ígérgetés, hazudozás és lejáratás jellemezte a hatalmi tényezők egymásnak feszülését, s ez az egész balkáni cirkusz rányomta bélyegét a közéletre. A népeket leginkább az keserítette el vagy bosszantotta fel – vérmérséklettől függően –, hogy a politikai osztálynak mindenre volt gondja, csak az egyre nagyobb méreteket öltő és egyre súlyosabb következményekkel járó gazdasági recesszió kezelésére nem. Kölcsönökből és hitelekből él az ország, ami ideig-óráig csillapítja a társadalmi békétlenséget, de a cérna egyszer el fog szakadni. Pláne, hogy a válság még ki sem csúcsosodott igazán, és az eladósodás a jövő nemzedékek kilátásait szűkíti.
A politikusok a maradékon marakodnak. És a jelek szerint még mindig van mit osztogatni, fosztogatni, mert ha nem lenne, akkor nem törnék magukat annyira, nem iparkodnának helyet szerezni maguknak a hatalom asztalánál, fent Bukarestben, lent a megyéknél vagy még lentebb a települési önkormányzatokban.
A romániai magyarság – azon túl, hogy egyre fogy és egyre szegényedik a többségi nemzet derékhadához képest – valahol az örökös reménykedés és várakozás, illetve a kiábrándultság és teljes letargia között bolyong. Választott, nyakukba ültetett és felkapaszkodott vezetőik hol ide, hol oda rángatják, tologatják, lökdösik a nagypolitikában nem elég jártas magyarjainkat, akik aztán csalódással tapasztalják, hogy már megint csak a voksukra, az adógarasaikra és a tagdíjukra, adományaikra számít és utazik mindenki.
Nyilván minden politikai akciónak megvan a maga magyarázata, indoka és értelme. Nemkülönben a célja. Eleve elutasítani, megbélyegezni, kinyilatkozni semmit sem érdemes, legfőképpen pedig tisztességért, következetességért, karakánságért ágálni, amikor politikáról van szó, hiszen a politika eredendően a helyzetkihasználás „tudománya”. A hajlamosságé, felkínálkozásé, ügyeskedésé, haszonlesésé. Sokan kiáltanak mostanság prostitúciót, amikor például a romániai magyarság pártjainak igazodását és ide-odahajlongását látják-hallják, de hát az üzletszerű kéjelgés az emberel egyidős foglalatosság. A haszonelvűség nemigen fér össze a morállal, a keresztény erkölcsi normák követendők ugyan, de a pénznek a rómaiak óta nincs szaga. A kommunizmus is abba bukott bele, hogy mindenkinek azonos jólétet ígért, de ezt teljesíteni erőnek erejével sem tudta.
Egyszerű a képlet: az RMDSZ is – mint a romániai magyarság továbbra is legjelentősebb, bár csökkenő népszerűségű politikai képviselete – megpróbálja kihasználni a maradék érdekérvényesítő erejét, és minél több helyet próbál szerezni a húsosfazék mellett. Vitatni lehet ennek módját, sőt még azt is, hogy amit tesznek, azt vajon minden magyarért teszik-e (vagy immár csak a „sajátjaikért”), mindent lehet vitatni, csak azt nem, hogy amíg meg tudják szerezni maguknak a magyar voksok nagy hányadát és amíg a román többség is őket tekinti partnernek, addig a tulipánosok nyeregben érezhetik magukat. Akiknek pedig nem jut se nyereg, se ló, se pálya, azoknak persze savanyú a szőlő.
Apropó prostitúció. A politikában jártasabbak és a módszerek iránt nem olyan kényesek inkább azt vethetik Markó Béláék – de más magyar vezetők szemére is –, hogy túl könnyen és túl olcsón adják és teszik oda magukat. Az RMDSZ például most egy szimbolikus miniszterelnök-helyettesi posztért, két rendkívül problematikus tárcáért (környezetvédelem és egészségügy), illetve a súlytalan művelődési miniszterségért cserébe mutat hajlandóságot csókolgatni azokat az arcokat, amelyeket eddig nagy elánnal köpdösött. Ettől öklendezik manapság sok honfitársunk.
A politikához bizony jó gyomor kell.

Dénes László

erdely.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák