""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Egy falugyűlés margójára,avagy:egy buldoexkavátoros panaszai

Előrebocsájtom, hogy nem vettem részt a gyűlésen. Igazolatlanul hiányoztam.

Miért írok mégis a témáról?

Mert az önkormányzatnak egy sikeres megnyílvánulásáról van szó.

Mert a demokrácia sarmasági kiteljesedéséről van szó.

Mert az olvasó tudomására kell hozni.

Mivel, tudtommal az Árkád tudósítója sem volt jelen, egy hallomásból vett rendhagyó tudósítással szolgálhatok.

A kutyát sem érdekli, hogy speciel én miért hiányoztam, de juszt is elmondom.

Szóval, elég negatív tapasztalataim voltak az eddigi falugyűlések tekintetében.

Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy vettem már részt ilyen tipúsú népbutitáson (ami köztünk szólva meg is látszik rajtam), de megfogadtam a majádi papnak, hogy soha a büdös életben ilyesmire többé nem vetemedek.

Mert példának okáért, az egyikről kiderűlt, hogy gulyásválasztás céljából lett összehívva, az egyik másikon pedig voltunk összesen vagy 12-en, amiből 8-an csont részegek.

Ilyen előzmények után ismerősnek tünt a szervezők felhívásának szövege, amit tiszteletes urunk a vasárnap délelőtti istentiszteleten a hírdetések rendjébe beiktatatva olvasott fel: vasárnap délután négy órakor a Petőfi Társaság (Jó na, Társulat. De ők ezt honnan kellene tudják?!…) a kultúrotthonban tartja évzáró közgyűlését, utána meg falugyűlés lesz. Mindenkit szeretettel várnak.

Na puff neki, gondoltam magamban. Megint az ismerős árukapcsolás. Hazudnék ha azt deklarálnám, hogy (csak) ezért nem mentem el. Nem hazudok. De mások se hazudhatják (akik szintén zenészek, és szintén nem voltak ott), hogy nem tudtak a gyűlésekről, hisz a polgármester úr csicsás kocsija hangosbemondóval felszerelve minden (fő)utcán kidobolta. Egyszóval, le a kalapommal a polgármesteri hivatal kommunikációs menedzsere előtt!

Nem csak az eddigiekért, hanem az ezután következőkért is.

Ugyanis szintén hallomásból tudom (de a hírforrásom ezúttal 100%-ig hiteles és megbízható), hogy a megjelentek egy nagyon profi módon elkészített, vetítéssel egybekötött, eredeti fényképek felhasználásával, számadatokkal és táblázatokkal alátámasztott, precízen dokumentált beszámolót láthattak-hallhattak.

Ezt hót komolyan mondom!

Azt már csak a rossznyelvek teszik hozzá, hogy a európába osonó falunk első emberének sokszor nehézségei támadtak az írott szöveg hű tolmácsolásával, ami hideg verítékgyöngyöket csalt az első sorban helyet foglaló díszbeöltözött (majdnem díszmagyba-nt írtam!) hivatalosságok okosan gondterhelt homlokára.

Elméletileg, ezzel a falugyűlés zökkenőmentesen elérte eredetileg kitűzött célját.

Gyakorlatilag, ha akartak ha nem, áttértek a második napirendi pontra, a nép, az istenadta nép, Őfelsége a Választó hozzászólásainak, panaszainak, javaslatainak, kritikájának meghallgatására.

Kérem a nyájas olvasót mentsen fel a falugyűlésnek e jelentős és fontos mozzanatának ecsetelésétől, abból az okból kifolyólag, hogy ezirányú, szájról szájra szálló információim nagyon pontatlanok és egyszersmind megbízhatatlanok is.

Írhatnám,hogy az egyik (túl)kiváncsi atyafi a polgármesteri hivatal ángázsálásai felől érdeklődött, hogy egy másik a beigért kanalizálás-bővítés időpontjára volt kiváncsi…de nem írom, mert a hír egzaktitása számomra szent, és mint mondottam volt fentebb, ezt nem tudom garantálni. Azt viszont többen is garantálták, hogy a második napirendi pontra szánt idő nagy részét egy kis termetű, de annál nagyobb hangú (az alcímben már említett) buldoexkavátoros használta fel, aki egész panaszáradatot zúdított a polgármesterünk sokat próbált nyakába.

Tudniillik, hogy ő és a hozzá hasonló egyszerű mezei válalkozók nagyon-nagyon kis százalékban részesűltek a község közpénzeiből bőségesen fizetett munkákból, pedig becs szóra olcsóbban beszámították volna mint az idegenből hozott kollégák, akik szép pánzeket akasztottak le Sarmaságon, miközben a sarmasági szakik Magyarban vagy Németben eszik a feketemunkás keserű kenyerét, vagy kénytelenek a szomszéd faluk polgérmestereinél kilincselni.

Az őszinte beszéd szemmel láthatóan meghatotta községünk vezetőjét, és menten megigérte, hogy a jövőben gondja lesz a buldoexkavátorosokra (is).

Ezen felbuzdúlva, egy mezőgazdasági vállalkozó ragadta magához a mikrofont és szót, de csak annyi volt hallható a hozzászólásából, hogy igazán mindenki meg kellene köszönje a polgármester úrnak, hogy annyi sok mindent tett a faluért…

Itt már elfogyott a hallgatóság türelme. Még kivehető volt a kitódulók zajongásából néhány bávatag „Úgy van! Úgy van!”

A kultúra háza seperc alatt kiürűlt, ugyanakkor a közeli bárok tüneményes gyorsasággal megelevenedtek: a falugyűlés szerencsés résztvevői a jól végzett munka örömével áztatták meg a sok beszédben kiszáradt gigájukat.

A szebbjövő reményében: Nagy Ferkó, a község csótánya

Egy falugyűlés margójára,avagy:egy buldoexkavátoros panaszai bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák