""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Kövér László tegnapi, kézdivásárhelyi beszéde a Székely Hadosztály Parancsnoka, Kratochwill Károly szobrának avatásán – olvasd el sarmasági polgár!

*Kratochwill Károly szobrának avatása*

Kézdivásárhely, 2009 december 12*

/” Ha felbomlik a rend, minden rongy úrrá lesz rajtunk. (…) Ne hagyjátok ezt a hazát nyomorultul elpusztulni Az árva székely nép reménye vagytok Ti. Maradjatok együtt ! Álljatok össze ! “/

*/Tisztelt Ünneplő Közösség !/*

*/Tisztelt Polgármester Úr !/*

*/Tisztelt Elnök Urak, Hölgyeim és Uraim !/*

1918 decemberében a korabeli Székely Nemzeti Tanács a fenti drámai felhívással fordult az első világháború véres frontjairól hazatérő székely katonákhoz. Drámai történelmi helyzet volt , amely rövidesen tragédiába torkolott. A magyarság akkor elvesztette történelmi hazáját.

Hosszú évtizedek hazugságai után, napjainkban már megismerhető ugyan a honvesztéshez vezető események valós kronológiája, megállapíthatóak az égbekiáltó hibák és bűnök, feltárhatóak a soha el nem évülő felelősségek, ám minden jel arra utal, az akkor bekövetkezett történelmi romlás *egy alapvető okozati összefüggésének felismerésével a magyarság napjainkig adós maradt.*

Van egy okozati összefüggés, amelyet ha nem ismerünk fel és nem tudatosítunk magunkban, akkor számunkra, magyarok számára a történelem ismételni fogja önmagát. Ugyanaz a magyar önsorsrontás fogja kísérni gyerekeink és unokáink életét, amely önsorsrontás a XX század és XXI század elején egyaránt megkeserítette életünket.

1918-19-ben, miközben a történelmi haza kifutott a lábunk alól, idegen hatalmak fenyegetése árnyékában, létünkre törő ellenségek katonai ostromgyűrűjében megtörténhetett, hogy magyar katonák fordultak szembe egymással:

az elvesző magyar hazát és becsületet védő Székely Hadosztály nemzetiszínű kokárdát viselő székely katonáira rátörtek a budapesti kommunista kormány Vörös Hadseregének egyenruhájába bújtatott, sapkájukon vörös csillagot viselő katonái, *akik szintén magyarok voltak. * Magyar bajtársi segítség helyett a Vörös Hadsereg egyenruhájába bújtatott magyarok az Erdélybe betörő román királyi katonasággal karöltve harapofógóba fogták, két tűz közé szorították a Székely Hadosztályt, amelynek hadtápjait, utánpótlását előzőleg elvágtak, pénztárát kifosztották. *Ezt tették 1919-ben magyarok másik magyarokkal.* Könnyen lehet, néhány esztendővel korábban , ezek a magyarok valamennyien az Osztrák-Magyar Monarchia katonái voltak, vállvetve harcoltak, közösen áztak, fáztak és imádkoztak Doberdónál vagy az Isonzó völgyében.

*85 esztendővel később*, a XXI század elején, *2004 december ötödikén *nem ropogtak a fegyverek. Békeidőben, mindenféle idegen hatalmak fenyegetése vagy befolyása nélkül a magyarok szintén szembefordultak egymással. Egymással szembekerültek a nemzetükre és nemzettársaikra *igent* mondó magyarok a nemzetüket megtagadó és nemzettársaikra *nemet* mondó magyarokkal.

Miként 1918-19-ben egy kommunista kormányzat a magyar haza ellen úszított, úgy 2004-ben egy másik, hasonlóan kommunista kormányzat a magyar nemzet ellen úszított.

/Tisztelt Hölgyeim és Uram !/

Hogyan volt mindez lehetséges ? Mi az a közös okozati összefüggés, amely 1918-19-ben a történelmi hazánk széteséséhez , 2004 december ötödikén pedig a nemzetünk meghasonulásához, megcsúfolásához vezetett ?

A nekünk tanított hivatalos törtenelem szerint, 1918-at megelőzően Magyarország Európa egyik legerősebb államszövetségének a virágzó tagja volt, gazdasága fejlődött, Budapesten világváros épült.

Ugyanúgy tanították akkor , miként a hivatalos történelem feltehetően szász év múlva is azt fogja tanítani napjaink Magyarországáról, hogy az Európa legerősebb szövetségének tagja volt, gazdasága fejlődőtt és békésen virágzott.

És ugyanúgy nem lesz igaz ez a tanítás, mint ahogy korábban sem volt igaz.

Azonban a hivatalos történetírással szemben, egy elfeledett korabeli krónikás, bizonyos Magyary István egy pesti folyóiratban a 1918-19-hez vezető világról, *az úgynevezett ” boldog békeidőkről”* az alábbi őszinte szavakat írta:

” Politikai, morális és intellektuális züllöttség a betegsége a mai Magyarországnak (…) Nem szerepelt még a magyar közéletben olyan, akit burkoltan vagy burkolatlanul olyan sokszor illettek volna a szószegés, tolvajság, a politikai jellemtelenség vádjával mint a mai magyar miniszterelnököt. (…) Az emberek legnagyobb része már csak abból tudja, hogy van törvénytisztelet, nemzeti jogokhoz való ragaszkodás , hogy mindezeknek elárulásáért időnként megfizetik őket. *A magyar társadalomnak csak az adóssága meg a szegénysége növekszik (…) *Bizonyos tehát, hogy azoknak a munkája, amelyek ma érvényesülnek a kormányzatban, Magyarországot a biztos pusztulástól megmenteni nem fogja.(…) Nem követhetnek el olyan hitványságot, melyet azonnal dicső tettnek, érdemnek ne kiáltanának ki romlottságban ma világrekordot tartó, megfizetett újságjaik. (…) Ezektől a *nemzettől elfordult újságoktól* a tömeg mind csak olyasmit tanul, ami *mindenféle közösségnek csak a szétesésére alkalmas.*(…)

_1912 októberében írták_ Magyarországról a fenti sorokat, amelyeket 2002 után is bármikor leírhattak volna. *Hátborzongató a történelmi párhuzam.* És az közös okozati összefüggés is így már érthetővé válik.

1918-19 sorsfordító időszakában és 2004 december ötödikén a magyarság egyaránt történelmi terhektől elcsigázottan élt, amely elcsigázottságnak elsődleges oka az 1867-es kiegyezés és az 1990-es rendszerváltozás nemzeti és szociális ígéreteinek, reményeinek beteljesületlensége. 1918-19 honvesztő történései és 2004 december ötödike nemzetellenes eredményében *az a közös okozati összefüggés, hogy a magyarok elhitték , egyéni boldogulásuk, egyéni túlélésük ára a közösséghez való tartozásukról való lemondás. *

A magyarok 1919-ben és 2004-ben *egyforma hibát* követtek el. Egyaránt hagyták magukat meggyőzni az éppen hatalmon lévő kommunista kormányzatok által arról, hogy ők már valójában nem egy nagy nemzeti család tagjai, hogy már nem alkotnak egy nagy közösséget, amelyet magyar nemzetnek hívnak. A magyarok nagy része 1919-ben elhitte, hogy egy képzelt világforradalom nemzetközisége előbbre való a magyar közösségénél, azaz a magyar nemzetnél, 2004-ben pedig a magyarok nagy része viszont azt hitte el, hogy a fogyasztói társadalom nemzetköziségéhez való tartozás megelőzheti a magyar nemzethez tartozást.

És ha a magyarok így éreznek, így gondolkodnak önmagukról, akkor számukra a jövő mindig bajt hoz.

Kratochwill Károly és Székely Hadosztálya azonban 1919-ben nem hibáztak. Pontosan tudták feladatukat és tőlűk elvárhatóan mindent megtettek annak elvégzése érdekében. Magyarország nyugati határvidékén, Kőszegen éppen 140 esztendővel — *1869 december 13-án* — ezelőtt született Kratochwill Károly ereiben bizonyára sokféle vér csörgedezett, de szíve magyar volt, utolsó dobbanásáig. Édesapjától, az 1848-as honvéd tűzértiszttől megtanulhatta : _a magyar összetartozásnál nincs , nem létezik nagyobb oltalom a magyar ember számára._ Pontosan tudta, minden magyar ember egyéni életsorsa csak a nemzeti közösség kötelékében tud igazán kiteljesedni.

Kratochwill fegyelmezett katonaként végigharcolta az Osztrák-Magyar Monarchiáért az első világháborút, ám amikor hazája veszélybe került és sok nemzettársa tehetetlenségbe és közönybe merülve várta a végkifejletet, nem habozott felelősséget vállalni és cselekedni, a legmostohább körülmények között is.

A történelmi magyar haza szétszabdalásáért aggódó kőszegi magyar, Kratochwill Károly ezredes és a Székely Hadosztály hős névtelen székely közkatonái között *megbonthatatlan magyar sorsközösség és akarategység volt. *

” Ti, székelyek és erdélyi magyarok, hónapok óta hősiesen és becsülettel harcoltattok a legnehezebb viszonyok között Erdélyért, a szép Székelyföldért. Most tíz nap óta egyedül Ti védtétek Magyarországot. A Székely Hadosztály részére biztosított élelmiszervonatokat a budapesti kormány vörös katonái kirabolták, éppúgy a 21. székely csoport gazdasági hivatalát, pénzzel és éllemezési cikkekkel együtt. Azon pénzt és élelmiszert rabolták el, amely a székely katonák részére volt szánva. A hős székely sebesülteket bántalmaztak, Titeket kigúnyoltak, tisztjeiteket megalázták, géppuskákkal támadtak Rátok. Rosszabbul viselkedtek Veletek szemben, mint az eddig harcban volt ellenségeitek. Mérlegelve a reménytelen általános helyzetet, nem vállalhatok felelősséget azért, hogy tovább vért ontassak ilyen körülmények között. *Én Titeket cserben hagyni nem foglak. Ha a harcot választjátok, a végső küzdelmet Veletek harcolom*” – írta Kratochwill Károly 1919 április 25-én kelt hadparancsában.

*Kratochwill Károly és székely katonái a legfényesebb győzelmüket nem a harctereken, hanem a magyarok lelkében aratták:* visszadták a Kárpát-medencei magyaroknak a megrendült önbecsülésüket és összetartozásuk tudatát. Visszaadták a hitet a magyaroknak, hogy sorsuknak nem csak elszenvedői, hanem alakítói is lehetnek.

Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt kilencven esztendőben a Székely Hadosztály Emlékét kitörölték a köztudatból, Romániában és Magyarországon egyaránt.

*/Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! /*

A történelem nem csak rombol, hanem időnként kárpótlást is nyújt.

A Székely Hadosztály nem tudta ugyan megakadályozni, hogy a történelmi magyar hazát ne szabdalják szét országhatárok, ám *az egységesülő Európa — megannyi ellentmondása mellett is — lassan, de biztosan felszámolja a magyarokat egymástól elválasztó országhatárokat*. A történelmi haza változatlanul él, a mi időnk magyarjainak feladata, hogy önmagukban, gondolkodásunkban lebontsuk a határokat, hogy elhiggyük elsősorban mi önmagunkról, nem vagyunk többé ” határon inneni ” és ” határon túli” magyarok, hanem , mindenféle jelzős szerkezetek nélküli magyarok vagyunk, Budapesttől Kézdivásárhelyig.

Olyan magyarok, akiknek közös múltjából fakad a közös jelen és a közös jövő is.

A szészabdalt történelmi hazát tehát visszaadhatja számunkra a történelem, *a szétesett magyar nemzetet viszont nekünk kell újjáépíteni. *

Ehhez a magyarok olyan akaratára van szükség, amely arra irányul, hogy egyesítsék a lelki, szellemi és anyagi erejüket a Kárpát-medencében, *olyan akaratra, amely egy cselekvőkész és cselekvőképes nemzeti kormányban ölt testet Magyarországon* és elkötelezett, tisztességes magyar érdekképviseletben Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken egyaránt.

Kratochwill Károly és a Székely Hadosztály névtelen hőseinek emléke előtt azzal adózhatunk leginkább, ha napjainkban — *más eszközökkel és más módszerekkel, de ugyanolyan tudatossággal és következetességgel* — folytatjuk és sikerre visszük a magyar összetartozás érdekében általuk megkezdett küzdelmet.

Kívánom Önöknek, Magunknak, hogy Kratochwill Károly és a Székely Hadosztály névtelen hőseinek példája erősítsen bennünket az előtttünk álló közös feladatainkban és adjon erőt, kitartást mindannyiunknak.

Áldott adventi várakozást, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog — boldogabb — Új esztendőt kívánok Önöknek a magam és a Fidesz Magyar Polgári Szövetség nevében !

Kézdivásárhely, 2009 december 12.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák