""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Lógok a neten

Már megint.

De tuti, hogy nem sokáig, mert fejszével verem széjjel még a mai szent napon a leptoppomat. Énvélem nem fog többé lacafacázni.

Eddig azt hittem, hogy csak az ilyen-olyan semmi emberek vetemednek hazugságra, de a tegnap egy világ dőlt össze bennem, mikor a számítógépem is szemérmetlen hazugságon fogtam.

Gyanus vót nekem az illető már korábban is, de ezekkel a választásokkal végképp leszerepelt előttem.

Elmesélem nektek is, hogy tanuljatok belőle.

Szóval, kezdődött azzal a kis lódítással, hogy jól szerepeltünk az első fordulóban. Észrevettem én, hogy kampányolhattunk mi Hunorkának reggeltől estig, mégsem verték le a szavazók egymást az urnáknál. Erre fel azt bizonygatta az én gépem, hogy jó eredmény az a 3%, jobb mint a más évek beli 7 vagy 8.

Bevallom, nem mertem nagyon vitatni, mert számtanból nem igen jutottam tul a pálcikákon…

A második forduló előtt viszont már egy kicsit bogáncsoskodtam: mire jó nekünk ez az Ilieszku-féle koalició? Pont úgy járunk vele, mint az odaátiak az ő Jurcsányukkal. Na nem vagyok én olyan okos, hogy ilyesmit magamtól kitaláljak, de vótam Magyarban feketemunkázni, oszt a gazdámtól hallottam. Úgy szidta az naphosszat a piszkos kommonista bagázst, hogy nehéz vót a szőlőfődnek is hallgatni.

Mijest hazajöttem, az első hákátén el is mondtam a választmánynak.

Bár ne tettem vóna. Azt hittem rögtön leharapják a fejem. Hogy: miféle Jobbikos szöveggel tömték meg a fejem? Meg hogy: itt másképp fekszik a kisasszony. Megint kormányra kerülünk, és csak úgy dől a lé.

Ezzel, az elnökasszonyunk az ölembe nyomott egy hónalj piros brosúrát a Dzsoana képeivel, elvette a számtól a levegőt, és elzavart kampányolni. El is mentem, de nem sok köszönet vót benne. Képzeljétek, a szomszéd még a kutyáját is rám uszitotta: pucoljak kifelé, a piroskönyveket meg dugjam fel magamnak, meg annak aki kűldött!

Nem is mentem én többet sehova! Felmentem a netre, lássam az mit mond. Jól tettem, mert egy kicsit megnyugtatott. Minden a legnagyobb redben van, már osztogatják is az eremdéesznek a miniszteri bársonyszékeket.

Madarat lehetett vóna vélem fogatni!

Vasárnap délelőtt elvittem a fél utcát szavazni, felzörgettem a két komámat, vettem a pincekócsot, és derekasan nekiláttunk az áldomás ivásnak…

Az a bizonyos kisördög, meg az akadékoskodó empépés komám viszont csak nem hagyott nyugodtan: titokban odapakoltam a leptoppomat, és lopva a pincegátorban hagytam , békapcsolva.

Úgy 9 óra tájában már nagyon furdalt a kiváncsiság, hogy mi a szitu. Azzal az ízzel, hogy megyek utánpótlásért, kisuttyantam és már nyaggattam is az egeret. Pont jókor, mert éppen az exit pollokat mutatták, meg hogy Markó elnök urunk az elsők közt gazsulál, meg hogy patakokban folyik a pezsgő.

Győztünk!Örömömben a plafonig ugrottam.

Hogy teljesen kiélvezzem a helyzetet, gondoltam egy nagyot: most visszafizetem annak a nagyokos empépés komámnak a sok szúrkálódást. Ártatlan képet vágva mentem vissza a tisztelt társasághoz , és két pohár leányka után, egész véletlenűl, politikai vizekre tereltem a beszélgetést. Nem volt óriási az érdeklődés. Hogy feldobjam a helyzetet, fogadást ajánlottam: fogadjunk, hogy mik győzünk. Már mint a koalició.

Jó na! Belátom, hogy gonosz dolog volt, de annyit felhozok a mentségemre, hogy nagyon csábított a komám vackorpálinkája.

Leparoláztunk ahogy dukál, a csergetéki komám elvágta, én meg gondolatban már kortyoltam is a fáin páleszt…

Nem bonyolítom tovább, elég az hozzá, hogy elég sokat és sokáig ittunk a győztesekre. Nem csuda, hogy reggel a komám egy óráig kellett verje az ablakom, még felébresztett. Először haragudtam a zavargásért, de ahogy világosodott az elmém, beugrott az éjszakai fogadás, és már nyúltam is a komám kezében lévő demizson után.

Másnapos agyamnak nem tünt fel a huncut mosoly a komám bajicca sarkában, és alig vártam, hogy csússzon lefelé a gigámon a potya-pálinka.

De jaj, megmérgeztek! Hápogtam, prüszköltem: kútivíz volt a demizsonban. Rossz sejtéseim lettek, amelyek seperc alatt be is igazolódtak, az orrom alá dugott újságcikk képében.

Bambán meredtem rá: az elnökválasztás győztese Traian Basescu!

Nem hittem a szememnek! Ez nem lehet igaz!

Vagy a leptoppom hazudott az este?…

Mint később kiderűlt, igen. De megigérem nektek, hogy utoljára tette, mert ebben a szent percben verem széjjel a nagyfejszével.

Sarmasági-kukac-pont-ró

Lógok a neten bejegyzéshez 6 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák