""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Basescu és a magyarok

Az elmúlt hetek elnökválasztási hisztériájában több dologgal kapcsolatban megvilágosodtam. Valószínűleg, ha így folytatom, egyszer csak afféle partiumi, mosolygós Buddhaként fogok üldögélni, ha nem is a legendabeli fügefa tövében, de mondjuk az alatt az uborkafa alatt, amely tetejében vígan randalíroznak politikusaink. Megvilágosodásom talán legszembeszökőbb momentuma, hogy rájöttem, márpedig én Traian Băsescura fogok szavazni a vasárnapi elnökválasztáson. Teszem ezt azért is, mert visszatekintve az elmúlt esztendők politikai biliviharaira, ezekre a jópofa balkánbulikra, rá kellett döbbennem, bizony Băsescu volt eddig az egyetlen román államfő, aki nyilvánosan elismerte, hogy a romániai magyarság érdekképviseletében és egyáltalán az erdélyi kisebbségi létezésben igenis van élet az RMDSZ-en túl is. Márpedig ez nem elhanyagolandó tétel, és szerintem csakis az ezt belátó politikusokkal, netán államelnökkel lehet véget vetni az RMDSZ egypártrendszerre törekvő politikai prostitúciójának, amely miatt nekem romániai magyarként számtalanszor szégyellnem kellett magamat. Legalábbis én, meg gondolom, hogy még páran az érzékenyebb lelkületű magyarok közül, igenis restelkedtünk, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy tulipános uraságaink nem az erdélyi magyarság érdekeit képviselik, hanem a saját maguk bármi áron történő boldogulását, vagyonszerzési suskusait, a jól kitenyésztett pártcsicskások, a talpnyaló holdudvar kitenyésztését, beidomítását. Ennek aztán az lett a vége, hogy a román nagypártok már nem partnerként, hanem egész egyszerűen gerinctelen, mindig megvásárolható, aprópénzzel lefizethető olcsó parlamenti prostiként tekintenek arra a szervezetre (s miattuk talán a romániai magyarokra is).

A „mégis a mi kutyánk kölyke” típusú szemérmetlen mentalitástól is elegem van, ugyanis a tulipános „mi kutyánk kölyke” nem az én kutyám kölyke! Valami nagyon sunyi, hamis kutya ez, ami koncért, félig megrágott csontért bármelyik román pártnak farkat csóvál, pitizik, pacsit ad s megnyalja a kezét (is). Minden mindegy, csak az ég szerelmére, a szent tulipánra, valahogy el ne zavarják a húsos fazék mellől! Persze, ebből a fazékból a „mi kutyánk kölyke” nem tudott annyit szerezni, hogy mind jól lakjanak a romániai magyarok, így beérte azzal, hogy az odavetett koncokból maga falt és saját falkatársai. Hogy a többi magyarral, aki nem óhajtja életre-halálra szolgálni a tulipános monoteizmust, mi történik, nos, ez nem igazán érdekelte a „mi kutyánk kölykét”, sőt jó ebszokás szerint megugatta, esetenként megharapta az ellenkező társakat.

Hát kérem, én éppen ezért meguntam, hogy magyarságommal falazzak azoknak, akiknek a politikai zsenialitása és stratégiaképessége meglátásom szerint nem több egy, az útszélén kenyeret kereső utcalányénál, s ezt bizony már a román pártok is tudják. Szórakoznak is rajta, hiszen tényleg olyan mókás az, hogy az erdélyi magyarságot egy kis konccal bármikor bármire rávehető szervezet képviseli. Kell-e ennél több azoknak, akik a romániai magyar kisebbség jövőjét, fejlődését, nemzeti identitásának megmaradását veszélyesnek vélik?

Nem állítom, hogy Traian Băsescu jószívűségből, esetleg a magyarság iránt érzett mérhetetlen szeretetétől hajtva vette tudomásul, hogy márpedig van magyar élet a magyar halálon túl, azaz van romániai magyar az RMDSZ-en kívül is. De észrevette! Meglátásom szerint ez igenis egy és talán az egyetlen lehetőség lehet arra, hogy a tulipános egyeduralomból valójában pozitívumokra sarkalló kisebbségi pluralizmus váljon, amely valóságos és átfogó érdekképviseletet, nem pedig júdásarcú politikai kéjelgést eredményez. Hogy a tulipános vezérek ide-oda ingáznak a román nagypártok között, az már szerintem senkit nem lep itt meg. Csak jó volna, ha ezt például ne az én magyarságom nevében tennék, ugyanis nekem és még nagyon sok hozzám hasonló partiuminak, erdélyinek az elmúlt esztendőkben az égvilágon semmi hasznunk nem volt abból, hogy X elnök úr, vagy Y naccságos asszony a „magyarság érdekeit képviselve” alaposan megszedte magát, több céget alapított, hatalmas földterületek vásárolt, szóval él, mint Marci Hevesen.

Hát nem kívánok asszisztálni az elnökválasztási sakkjátszmában (orosz rulettben?) az RMDSZ hintapolitikájához, kamarilla-egyezkedéseihez. Tisztában vagyok ugyanis azzal, hogy csakis azért fordultak egy ideje Băsescu ellen, mert az egyeduralmukat veszélyeztető húzásra „vetemedett”: tudomásul vette és demonstrálta, hogy nem mind RMDSZ, ami erdélyi magyar. Valószínűleg nem az én egy szál szavazatom segíti győzelemre Băsescut, de végeredményben nem is ezért adom rá a voksomat, hanem azért, hogy saját, erdélyi magyar lelkiismeretemet megnyugtassam, hogy mégsem vagyok bábu saját fajtájukat kihasználó és hülyének néző politrukok spekulációiban.

Szóval megvilágosodtam. S reménykedem, hogy egyszer az RMDSZ-vezérek is megvilágosodnak. Találnak valami fényforrást, valamit, ami utat mutat a sötétben nekik. Bár tartok attól, ha így folytatják, a szervezet jelképeként ismert piros tulipánt hamarosan kicserélhetik piros lámpára…

Szőke Mária, Reggeli Újság , erdely.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák