Archive

Monthly Archives: december 2009
3

Markó: jó befolyása lesz az RMDSZ-nek a kormányban – film

– Én azt hiszem, hogy senki sem vádolhat minket azzal, hogy amikor esély kínálkozott, akkor nem vállaltunk egy nagyon nehéz ellenzéki programot. Hiszen mi buktattuk meg – másokkal együtt – ezt a kormányt. Utána végigvittünk egy nehéz kampányt, mert úgy nézett ki, hogy egy radikális fordulatra van lehetőség. Nem következett be ez a radikális fordulat, akkor pedig választanunk kellett, hogy hátradőlünk és várunk, hátha lesz valami, vagy pedig úgy, ahogy lehet és olyan körülmények között, amilyenek vannak, mégiscsak megpróbálunk hozzájárulni a változáshoz. És meg kell mondanom, hogy szerintem jó kormányprogramot alakítottunk ki, és jó befolyása lesz az RMDSZ-nek ebben a kormányban.

Többek között ezeket mondta Markó Béla RMDSZ-elnök abban a beszélgetésben, amelyet a Izsák Ildikó készített a Duna Televízió marosvásárhelyi stúdiójában. Az interjút követően Szántó Georgina Kántor Zoltán politikai elemzővel beszélget.

erdely.ma

Emlékező istentisztelet Menyőben – film

Hálaadó istentiszteleten emlékeztek meg a 20 évvel ezelőtti rendszerváltásról a szilágysági Menyőben. Ide hurcolták el a Securitate emberei 1989 decemberében Tőkés László református lelkészt.

Húsz évvel ezelőtt a település valóságos zarándokhellyé vált. Sorra érkeztek a hívők a környező falvakakból, rögtönzött istentiszteleten hallgatták Tőkés László igehirdetéseit. A szekuritate emberei azonban szinte naponta zaklatták a református lelkészt és feleségét.

„Nagy együttérzéssel, félelemmel vegyes ragaszkodással és aggodalommal fogadtak. Mindenkit megfélemlítettek, bedeszkázták a lelkészi lakás portájának a másik kapuját, körbe reflektorokat állítottak, az embereket lejárták a szekusok, hogy ügyeljenek a bőrükre, ne merjenek velem kapcsolatba lépni, mindenki érezte a vészterhes időknek a rájuk szakadó súlyát” – emlékezett Tőkés László.

Az istentiszteleten részt vett Tőkés László egykori védőőrségének tagja is. Ioan Chendeşt a kommunista rezsim bukása után, 1989 december 26-án 17 katonatársával együtt helyezték Menyőre.

„Miután átvettük Tőkés Lászlót, a feladatok bonyolódtak. Tőkés lelkészt számos helyre hívták igét hirdetni, nagy volt a tömeg. Mi uniformist viseltünk, és állandóan 3-4 lövész kísért minket, mert nem ismertük a terepet. Persze nagyon nehéz volt, erre igazából csak most jövünk rá” – mondta el Ioan Chendes.

Tőkés László beszédében azt is sürgette, hogy tárják fel és tisztázzák az egyház tagjainak titkosszolgálati múltját.

Duna TV , erdely.ma

Gőrcső alatt az új kormány

A 2009. december 6-i elnökválasztás több szempontból is nóvumnak számított a romániai politikatörténetben. Egyrészt azért, mert a szabad választások eddigi legszorosabb eredményét hozta, hiszen mindössze hetvenezer szavazat választotta el a két jelöltet egymástól. A végső eredmény – Traian Băsescu államfő győzelme – pedig némileg meglepetésnek is számított. Egy másik újdonság a mindkét fordulóban tapasztalt magas választási részvétel, ami bebizonyította, hogy Románia sem kivétel választási magatartás szempontjából: amennyiben a lakosság érzékeli a választások fontosságát, megfordulhat a húsz éve lefelé ívelő szavazási kedv.

Nem utolsósorban az újdonságok között kell említést tennünk az alkotmánybíróság szerepvállalásáról is, hiszen először vett részt aktívan a választási eredmények alakításában, újraszámoltatva az érvénytelen szavazatokat. A beavatkozás ellenére a politikai elemzők nagy része megegyezett abban, hogy a döntés inkább a román demokrácia újralegitimálásának kísérlete, hiszen az újraszámlált érvénytelen szavazatok csak kis valószínűséggel befolyásolhatták volna a választások kimenetelét.

A választási eredmények kihirdetése után két kérdés foglalkoztatta a közvéleményt. Az első az elnök parlamenti támogatottságára vonatkozott, a másik pedig a jövendőbeli kormány összetételére, illetve a költségvetés mihamarabbi elfogadására. Mint tudjuk, a választások egy érdekes helyzetet eredményeztek, hiszen a politikai erők jelentős része a második mandátumáért induló Traian Băsescu ellen fogott össze, aki a papírformát felborítva ennek ellenére megnyerte a választásokat. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az elnök parlamenti többséggel is rendelkezik, hiszen ellene sorakozott fel a Demokrata-Liberális Párton (PDL) kívül az összes parlamenti párt: a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Egy negatív forgatókönyv a jelenlegi helyzetben azonban semmi esetben sem kedvezett volna Románia jelenlegi gazdasági stabilitásának, hiszen az ország a Nemzetközi Valutaalaptól kapott kölcsönre számít, melynek folyósítása két fontos feltételtől függ: a politikai stabilitástól és a költségvetés mihamarabbi elfogadásától. Egy folytatódó kormányválság akár előrehozott parlamenti választásokat is jelenthetett volna. A választások után a régi-új államfő különböző eszközökkel kezdett neki a parlamenti többség kialakításának. Míg a PSD-vel és a PNL-vel folytatott tárgyalások hamar zátonyra futottak, mindkét alakulat vezetői kijelentették, kicsi az esélye, hogy a PDL mellett kormányzati szerepet vállaljanak, addig az RMDSZ az elmúlt 15 év politikájához híven – de a kampányban kinyilvánított álláspontja ellenére – nem utasította vissza a kormányzati szerepet. A PDL-RMDSZ, illetve kisebbségi képviselők által alkotott koalíció azonban még mindig nem volt elégséges egy többségi kormányzáshoz.

Az új Boc-kormány természetrajza

A kormányalapítással az államfő Emil Boc volt miniszterelnököt, a PDL elnökét bízta meg. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a PDL nem fog semmilyen engedményt tenni a többi pártnak, másrészt pedig azt, hogy a 2004-es és 2008-as tapasztalatokhoz hasonlóan – a Stolojan és Stoica nevével fémjelzett liberális frakció beolvasztása, vagy a különböző szociáldemokrata politikusok kooptálása – megpróbálta kiszakítani a többséghez szükséges mandátumra valót a többi pártból. Egyes politikai elemzők szerint a Cătălin Voicu PSD-s szenátor ellen indított bűnügyi eljárás, illetve egyes PSD és PNL közeli politikusok vélhető miniszteri jelölései mind arra voltak hivatottak, hogy egyrészt csökkentsék a nagy pártok ellenállását, másrészt pedig, hogy megpróbálják lefejteni és közelebb csalogatni a gyengébb láncszemnek tekinthető politikusokat. Ezen utóbbi stratégiába illenek be azok a hírek, amelyek Adrian Sârbut hirdették a munkaügyi tárca várományosának, valamint Sebastian Vlădescu volt liberális politikus pénzügyminiszteri, vagy Gabriel Oprea volt szociáldemokrata politikus védelmi miniszteri jelölése.

A kormány biztonsága azonban nemcsak ezen múlott. Már a problémamentes bizottsági kihallgatások is arra engedtek következtetni, hogy az ellenzék nem fogja gátolni a kormány megválasztását. Továbbá a PNL nem adta jelét annak, hogy szigorú pártfegyelmet alkalmazna a szerdai vitán. A kormány elfogadására vonatkozó szavazás titkos, ilyen esetekben elvileg minden képviselő és szenátor saját lelkiismerete szerint szavazhat, anélkül, hogy a párt felelősségre vonhatná. Amennyiben a pártnak érdeke, hogy az összes képviselőjét ellenőrizze, arra szokták frakcióik tagjait kötelezni, hogy szavazás előtt megmutassák opciójukat a frakcióvezetőnek. Jelen esetben azonban egyik pártnak sem volt feltétlenül érdeke a most alakuló kormány megbuktatása, hiszen az nemcsak hogy előrehozott választásokat, de a Valutaalaptól kapott kölcsön tárgyalásának elnapolását is eredményezhette volna. A PSD által alkalmazott látható szavazás inkább saját sorainak rendezését és a potenciális árulók kiküszöbölését hivatott szolgálni, mint a kormány megbuktatását. Az elkövetkező évek politikáját véleményem szerint nem a sok esetben közhelyekkel és populista ígéretekkel teli kormányprogram, hanem a kormány összetétele alapján körvonalazhatjuk. Egyrészt Emil Boc miniszterelnöki jelölése arra enged következtetni, hogy Băsescu továbbra sem szeretné kiengedni kezei közül a kormányt – köztudott, hogy a volt miniszterelnök az elnök befolyása alatt áll -, sőt mi több Elena Udrea miniszteri pozíciójának megtartása és megerősítése, Cătălin Predoiu, Sebastian Vlădescu és Gabriel Oprea kinevezése mind-mind az elnök kormánybefolyásának növekedése felé mutat. Továbbá a találgatások és egyeztetések alatt láthatóvá vált, hogy az új kormány nem alakulhat meg a PDL erős emberei – Vasile Blaga, Adriean Videanu és Radu Berceanu – nélkül, akik egytől egyig megtarthatják, vagy visszakaphatják pozíciójukat. Visszagondolva a 2008-as kormányalakításra, emlékezhetünk, hogy az elnök ellenezte az öregebb gárda és a „gazdasági bárók” kinevezését. Ennek ellenére bevonta a fentieket a kormányba, mintegy megadva magát a párt igényeinek. A párt befolyásos emberei és Băsescu közötti megegyezés, mint látható, most sem változott. A fentiekkel ellentétben érdekességnek számít Teodor Baconschi és Mihail Dumitru jelölése. A Realitatea Tv összeállítása szerint az előbbi karrierdiplomata, aki az elnök emberének mondható, hiszen 2006 októbere és 2007 augusztusa között Băsescu tanácsadója volt. Ugyanakkor nem elhanyagolhatóak francia kapcsolatai sem, hiszen jelenleg Románia franciaországi nagykövete. Baconschi jelölését valamelyest magyarázza Mihail Dumitru nevének megjelenése is, aki a mezőgazdasági miniszteri poszt várományosa. Dumitru az uniós vidékfejlesztési program főtárgyalója Románia részéről. Ismerve a francia érdekeket a mezőgazdaság területén, Baconschi és Dumitru aktivitása egy erősödő francia-barát politikát eredményezhet. Érdemes visszatérni Elena Udrea miniszteri jelölésére is, hiszen az elmúlt évben korrupcióval gyanúsított politikus nemhogy kimaradt volna a kormányból, hanem egy kibővített tárca élére került. A turisztikai és regionális fejlesztési tárcák összevonása egyike a leggazdagabb tárcáknak, hiszen az infrastrukturális fejlesztések és uniós alapok jelentős része ezen a minisztériumon mennek majd keresztül.

Az összetételétől, programjától és a tegnap kapott átmenőjegytől függetlenül a jelenlegi kormány parlamenti támogatottsága a költségvetési szavazáson már jobban fog látszani.

Előrejelzés az RMDSZ kormányzati szerepéről

Mint már említettem, az RMDSZ kormányban való részvétele nem meglepő, hiszen az RMDSZ az elmúlt évtizedben következetesen a kormányzati szerep és képviselet mellett tette le a voksot. A jelen helyzet azonban több érdekes kérdést és problémát is felvet. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az RMDSZ hogyan fogja menedzselni az újabb kormányzati szerepvállalás körül felmerülő belső és külső ellentéteket, másrészt pedig az, hogy milyen álláspontra helyezkedik az úgynevezett „verespataki kérdésben”.

Traian Băsescu államfő a második forduló előtti elnöki vitán, a PDL vezérkar pedig Adriean Videanu személyében már a múlt héten jelezte, hogy a verespataki aranylelőhely kiaknázása véleményük szerint Románia gazdasági prioritása. Ezzel szemben az RMDSZ és volt környezetvédelmi minisztere, Korodi Attila volt az, aki a projektet blokkolta. Ugyanakkor Korodi a kormányalapítási egyeztetések alatt egy az Evenimentul Zilei napilapnak adott nyilatkozatában is arra figyelmeztetett, hogy a projekt jelen esetben nem vállalható, hiszen nem szolgálja sem a környezeti, sem a fenntartható fejlődés szempontjait. Borbély László kinevezése egyrészt arra enged következtetni, hogy az RMDSZ nem vállalhatja már a Korodi-féle álláspontot, ezzel zöld utat adva a munkálatok elkezdésének. Ugyanakkor a volt környezetvédelmi miniszter kihagyása hierarchikus összecsapások eredménye is. Mind Borbély, mind Korodi a Tăriceanu-kormány volt minisztere, előbbi azonban erősebb embernek számít a szövetségen belül. Korodi esélyeit vélhetően az is csökkentette, hogy annak a Borboly Csaba által vezetett fiatal székelyföldi csoportnak a tagja, aki több esetben is kritizálta a jelenlegi vezetőség politikáját. Ugyanakkor a „Verespatak-ügy” megerősítheti a létező törésvonalat az RMDSZ és az EMNT között, hiszen az EMNT és Tőkés László betöltheti az űrt, amit Korodi háttérbe szorulásával az RMDSZ maga után hagyott.

Cseke Attila kinevezése a belső feszültségek szempontjából lehet érdekes. Cseke az RMDSZ bihari csoportjának tagja, amelyik talán a leghangosabban fejezte ki elégedetlenségét Kelemen Hunor államelnöki jelölésével kapcsolatban. A bihari szenátor miniszteri jelölése tehát akár békekötési ajánlatnak is tekinthető a központi RMDSZ részéről, hiszen az egészségügyi tárca nem „magyar ügy”, hanem fejlesztési, és az ezzel járó pénzosztási szempontokból tekinthető fontosnak. Kelemen Hunor kulturális tárcára való jelölése több szempontból is érdekes. Egyrészt a kulturális minisztérium „magyaroknak való átadása” elégedetlenséget generált nemcsak a Demokrata-Liberális Párton belül – sokan a kulturális minisztériumot a második külügyminisztériumként említik -, hanem megszólaltatta az ortodox egyházat is, amelyik aggodalmát fejezte ki egy más vallású miniszter kinevezése ellen. A kérdést az egyházak és a kultúra ügyének különválasztásával próbálják megoldani. Ugyanakkor elmondható, hogy nem beszélhetünk egy átütő ellenállásról, látszólag a román politikai elitnek a kulturális minisztérium nem fontos identifikációs elem, nem prioritás a nemzetépítés szempontjából. Másrészt az RMDSZ számára fontos eszközt jelenthet, hiszen az idetartozó programokkal – kultúrházak felújítása, kulturális programok támogatása -, ezek direkt ellenőrzésével szorosabbra foghatják a vidéki közösségeket. Ez a hatalommegőrzés szempontjából kiemelt prioritás. Harmadrészt, a miniszteri pozíció erősítheti Kelemen Hunor szervezeten belül betöltött szerepét is. Elnökválasztási szereplése mondhatni nem volt a legjobb, többen, köztük az RMDSZ vezető politikusai is támadták emiatt. A miniszteri poszt vélhetően ezeket a hangokat hivatott elhallgattatni.

Mi lesz a magyar összefogással?

A személyi kérdéseken túlmenően azonban beszélnünk kell az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának tartalmi pontjairól és következményeiről is. Verespatak kapcsán említettem, hogy a kormányzati szerepvállalás megerősítheti az RMDSZ és ellenzéke közötti törésvonalat. Ugyanakkor, ezen túlmenően, nyitott marad a kérdés, hogy a szövetség milyen stratégiát választ a „magyar összefogás” kapcsán, betartja-e az EMNT-vel aláírt egyezményben vállaltakat. Továbbá homály fedi a kormányba való belépés konkrét árát is, hiszen annak ellenére, hogy a két kormányzó politikai szervezet összeállított egy együttműködési nyilatkozatot, ennek tartalmáról azonban nem sok került a nyilvánosság elé. Az RMDSZ politikusai a decentralizációt és a kisebbségi törvény elfogadását említik kormányzási feltételként. Azonban egyik esetben sem kötnek ki pontos határidőket vagy konkrét tartalmi elemeket, az utóbbi még a kormányprogramba sem került be explicit módon. Ebből következően a jelen kormányzati szerepvállalás nem sok átütő eredménnyel kecsegtet olyan stratégiai kérdésekben, mint például az autonómia vagy a kisebbségi törvény – annak ellenére, hogy utóbbi jogszabály várhatóan valamilyen formában elfogadásra kerül.

Toró Tibor
(a szerző szociológus és politológus, a Sapientia-EMTE tanársegédje) , erdely.ma nyomán

2

Kelemen Hunor: azzal kötöttünk szövetséget , akit Tőkés László támogatott

A román Demokrata Liberális Párt (PD-L) oldalán vállalt kormányzás a romániai magyar közösség érdekeit szolgálja – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A politikus értetlenül áll Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének a kijelentése előtt, miszerint az RMDSZ kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román nacionalista párt-, illetve nagypolitikának.

Az RMDSZ ugyanis azzal a Traian Băsescu román államfővel kötött szövetséget, akinek az újraválasztását Tőkés is támogatta, ráadásul a Băsescut támogató PD-L tagja az Európai Néppártnak (EPP), akárcsak az RMDSZ és Tőkés is.

Duna Tv , erdely.ma

MPP Sarmaság – Ünnepi jókívánság – klikk ide

Karácsony

Az emberek jobbnak látják
sorsukat,
lelkükre rászáll a békés
hangulat.
Meggyötört szívek újra
színre állnak,
tudják most nyugalmat,
megváltást találnak.
Hulló hóesésben
tisztaságra vágynak,
Karácsony tájékán
előtörnek a vágyak.
Mindenki gazdag,
senki sem szegény,
mert ilyenkor felerősödik a remény
a szívek rejtekén.
Bozó Mónika Veronika
(2009. december 17.)

Ezúton is mindenkinek Boldog Karácsonyi ünnepet kíván a Sarmaság községi MPP és a Sarmaság körzeti EMNT vezetősége.

Karácsonyi szokások – régen és ma

Míg az amerikai és egyéb külföldi ünnepek egyre inkább beszivárognak a köztudatba Székelyföldön, addig a karácsonyi ünnepkör hagyományos szokásai – főként a fiatalok körében – kevésbé ismertek. A hagyományok közösség-összekovácsoló szerepe viszont számos területen új szokásokba mentődött át. A régi időjóslásokat, egy-egy névnaphoz kapcsolódó népi bölcsességeket pedig gyakorlati foglalkozásokkal próbálják újra bevinni a köztudatba.

A Katalin-napi időjóslást, Luca széke-készítést, gombócfőző-jóslás és a többi hagyományos – adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokat ma már főként az idősek és a faluhelyen élők ismerik és őrzik. A hagyományosnak nem mondható Halloween vagy a Valentin-naphoz hasonló külföldi eredetű ünnepek eközben egyre inkább hódítanak Székelyföldön is a fiatalok körében.

Dologtiltó napok a női névnapokon, férjjóslás, időjárásjóslásra készített hagymanaptár – a történésekben gazdag karácsonyi ünnepkör a régi falusi közösségekben főként a mulatságokra éleződött ki. A jelenlegi városi környezetben, sőt, a mai faluközösségekben is általában családi körben ünneplik a karácsonyt. Ám egy sorozat új szokás is született: az udvarhelyszékeik, a háromszékiek és a szászok gazdag hagyományaira épül rá ugyanis a fogyasztói társadalom, a Márton-napi lakoma például azért éledt fel újra, mert gazdasági vonzattal bír – mondja Miklós Zoltán néprajzos.

A régi hagyományokat ugyanakkor egyre több családban élesztik fel: iskolákban, közösségi foglalkozásokon a gyerekeket gyakorlati ismeretekkel látják el: csuhéból karácsonyi díszeket készítenek, saját maguk öntenek gyertyát, képeslapokat varrnak.

A karácsonyi ünnepkör szokásai mindenekelőtt az ünnepekre való testi-lelki felkészülésben játszanak fontos szerepet. A közösségi élményt ma már inkább a karácsonyfa-díszítő versenyek, művészeti iskolák tárlatai, ünnepi hangversenyek, karácsonyi vásárok jelentik.

Nézze meg Farkas Krisztina, Ferencz Hunor és Szabó Attila összeállítását, amely a Duna Televízió Térkép című műsorában került képernyőre:

erdely.ma

Helyet a húsosfazéknál

Immár hónapok óta labilis – bár szerencsére viszonylag békés – a politikai helyzet Romániában. Koalícióbomlás, kormánybuktatás, kétfordulós elnökválasztás, folyamatos erőfitogtatás, hitegetés, ígérgetés, hazudozás és lejáratás jellemezte a hatalmi tényezők egymásnak feszülését, s ez az egész balkáni cirkusz rányomta bélyegét a közéletre. A népeket leginkább az keserítette el vagy bosszantotta fel – vérmérséklettől függően –, hogy a politikai osztálynak mindenre volt gondja, csak az egyre nagyobb méreteket öltő és egyre súlyosabb következményekkel járó gazdasági recesszió kezelésére nem. Kölcsönökből és hitelekből él az ország, ami ideig-óráig csillapítja a társadalmi békétlenséget, de a cérna egyszer el fog szakadni. Pláne, hogy a válság még ki sem csúcsosodott igazán, és az eladósodás a jövő nemzedékek kilátásait szűkíti.
A politikusok a maradékon marakodnak. És a jelek szerint még mindig van mit osztogatni, fosztogatni, mert ha nem lenne, akkor nem törnék magukat annyira, nem iparkodnának helyet szerezni maguknak a hatalom asztalánál, fent Bukarestben, lent a megyéknél vagy még lentebb a települési önkormányzatokban.
A romániai magyarság – azon túl, hogy egyre fogy és egyre szegényedik a többségi nemzet derékhadához képest – valahol az örökös reménykedés és várakozás, illetve a kiábrándultság és teljes letargia között bolyong. Választott, nyakukba ültetett és felkapaszkodott vezetőik hol ide, hol oda rángatják, tologatják, lökdösik a nagypolitikában nem elég jártas magyarjainkat, akik aztán csalódással tapasztalják, hogy már megint csak a voksukra, az adógarasaikra és a tagdíjukra, adományaikra számít és utazik mindenki.
Nyilván minden politikai akciónak megvan a maga magyarázata, indoka és értelme. Nemkülönben a célja. Eleve elutasítani, megbélyegezni, kinyilatkozni semmit sem érdemes, legfőképpen pedig tisztességért, következetességért, karakánságért ágálni, amikor politikáról van szó, hiszen a politika eredendően a helyzetkihasználás „tudománya”. A hajlamosságé, felkínálkozásé, ügyeskedésé, haszonlesésé. Sokan kiáltanak mostanság prostitúciót, amikor például a romániai magyarság pártjainak igazodását és ide-odahajlongását látják-hallják, de hát az üzletszerű kéjelgés az emberel egyidős foglalatosság. A haszonelvűség nemigen fér össze a morállal, a keresztény erkölcsi normák követendők ugyan, de a pénznek a rómaiak óta nincs szaga. A kommunizmus is abba bukott bele, hogy mindenkinek azonos jólétet ígért, de ezt teljesíteni erőnek erejével sem tudta.
Egyszerű a képlet: az RMDSZ is – mint a romániai magyarság továbbra is legjelentősebb, bár csökkenő népszerűségű politikai képviselete – megpróbálja kihasználni a maradék érdekérvényesítő erejét, és minél több helyet próbál szerezni a húsosfazék mellett. Vitatni lehet ennek módját, sőt még azt is, hogy amit tesznek, azt vajon minden magyarért teszik-e (vagy immár csak a „sajátjaikért”), mindent lehet vitatni, csak azt nem, hogy amíg meg tudják szerezni maguknak a magyar voksok nagy hányadát és amíg a román többség is őket tekinti partnernek, addig a tulipánosok nyeregben érezhetik magukat. Akiknek pedig nem jut se nyereg, se ló, se pálya, azoknak persze savanyú a szőlő.
Apropó prostitúció. A politikában jártasabbak és a módszerek iránt nem olyan kényesek inkább azt vethetik Markó Béláék – de más magyar vezetők szemére is –, hogy túl könnyen és túl olcsón adják és teszik oda magukat. Az RMDSZ például most egy szimbolikus miniszterelnök-helyettesi posztért, két rendkívül problematikus tárcáért (környezetvédelem és egészségügy), illetve a súlytalan művelődési miniszterségért cserébe mutat hajlandóságot csókolgatni azokat az arcokat, amelyeket eddig nagy elánnal köpdösött. Ettől öklendezik manapság sok honfitársunk.
A politikához bizony jó gyomor kell.

Dénes László

erdely.ma

1

Az EMNT álláspontja az RMDSZ kormányvállalásával kapcsolatban

A romániai elnökválasztás, valamint az új romániai kormány megalakítása tárgyában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja a következő:

● A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) immár negyedízben követ el megbocsáthatatlan hibát a romániai választások/szavazások terén, amikor is a 2004-es államelnök-választást (1) és a Traian Băsescu államfő leváltására irányuló referendumot (2007) (2) követően, ez év végén Mircea Geoană posztkommunista pártvezető melletti (3), illetve a parlamenti reform elleni (4) szavazásra szólította fel az erdélyi magyarságot.

● A novemberi, főképpen pedig a decemberi szavazások rendjén Markó Béla és Kelemen Hunor pártszövetsége csúfos vereséget szenvedett. Előző politikai kudarcaikat tetézve, az RMDSZ alól szinte egész szavazóbázisuk kicsúszott. A magyar szavazóknak több mint fele nem is vett részt a választáson/szavazáson; a maradék választók/szavazók több mint fele pedig a pártszervezet opciójával ellentétesen szavazott.

● Rendkívüli politikai cinizmusra vall, hogy ezen tényállást figyelmen kívül hagyva, az RMDSZ pártdirektívája eddigi elhibázott politikáját rezzenetlenül tovább folytatja, és 180 fokos fordulatot téve, előző álláspontjukat elvtelenül feladva, máris az előbbiekben kárhoztatott demokrata-liberális párt (DLP) uralta új kormányzat „húsosfazakai” körül tolong.

● Még hogyha az eset erkölcsi vonatkozásaitól (am. politikai prostitúció) el is vonatkoztatnánk – az RMDSZ csúcsvezetőinek és eszkátéjának (SZKT) magatartása több mint bűnnek: hibának minősül – a következők miatt:

a. Érzékeny csapást mér az igencsak törékeny erdélyi Magyar Összefogásra.
b. További megosztó hatást gyakorol az erdélyi magyar politikai életre, melynek további főszereplői – a Magyar polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – amúgy is, az RMDSZ-szel „konvergens” módon szerteszabdalják magyar közösségünket.
c. Pillanatnyi – anyagi – előnyök fejében erdélyi közösségünket kényére-kedvére kiszolgáltatja a román nacionalista párt-, illetve nagypolitikának.

● Nem nehéz belátni, hogy a most felálló, új román kormány rendkívül ingatag, és várhatóan rövid életű. Következésképpen az RMDSZ-nek, illetve erdélyi magyarságunknak hosszú távon súlyos árat kell fizetnie a pillanatnyi előnyökért. A nemzeti érdek fölött újból a pártérdek diadalmaskodott.

● „Ott van a zsozsó” – jelentette ki az SZKT december 18-i ülésén – a temesvári népfelkelés 20. évfordulóján (!) – a testület egyik szemérmetlenül „egyenes beszédű” tagja. Ez a „zsozsó” tulajdonképpen nem más, mint az erdélyi magyar érdekek feladásának, az RMDSZ klientúrája megvásárlásának az ára.

Markó Béla elnök mérhetetlen cinizmusára vall mindezt úgy beállítani, hogy a kormánybalépéssel az RMDSZ „az erdélyi magyarsághoz volt hűséges” (sic!), és hogy ezáltal kívánja „a közösség érdekeit szolgálni” (sic!).

● Az is egyértelmű, hogy az új kormány közösen elfogadott irányelvei („principii de guvernare comună”) az RMDSZ „demokratákkal szemben támasztott igényeitől” igencsak elütnek (lásd a nevezett pontokat). Következésképpen Markó Béláék ez alkalommal sem kérték meg „ a liba árát”, hanem újultan beleomlottak a román hatalom karjába. (Dicséretére váljék: még a nótoriusan hatalompárti Frunda György „keresztény-demokrata” politikus is mélységesen elégedetlen az Rmdsz politikai kurzusával…)

● Magyar szempontból az új kormány személyi vonatkozásai is igencsak megkérdőjelezhetők. Gondoljunk vissza: egyéni „dicsőségen” kívül Markó Béla miniszterelnök-helyettessége mennyit ért egy hajdani kormányban? Cseke Attila egészségügyi minisztersége viszont eleve borítékolható kudarcot jelent. Kelemen Hunor kulturális tárcája pedig legfeljebb klientúra-építésre elégséges…

● A romániai magyar közösségnek nem miniszterekre, hanem – példának okáért – magyar egyetemre van szüksége. Önálló, autonóm magyar oktatási rendszerre óvodától a felsőoktatásig. Továbbá, amint arra Markó Béla elnök úr saját bevallása szerint húsz év után rájött: etnikai arányainknak megfelelő részesedére a helyi közigazgatásban, állami adminisztrációban és a regionális vezetésben. Arra, hogy anyanyelvünk hivatalos regionális nyelvvé váljon Erdélyben. Háromszintű autonómiára. És önálló – magyar – külpolitikára. Az RMDSZ vezérkara és a „kiéheztetett” klientúrája viszont éppenséggel ezekről feledkezik meg – a bársonyszékek és a csurranó-cseppenő pénzjuttatások fejében…

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eleve óvva intette az RMDSZ urait attól, hogy a Băsescu-ellenes hecckampányba bekapcsolódjanak, vagy valamelyik oldalon beszálljanak a román nagypolitikába, annak játékszerévé váljanak, és – újból – jégre vigyék az erdélyi magyarságot. Mindhiába. Azt is hiába mondtuk, hogy ne meneteljenek szembe az Európai Néppárttal, melynek tagpártjai közé éppen ők segítették be a DPL-t. Erre sem hallgattak.

Tudathasadásos állapot, hogy most éppen ők állnak azokkal szövetségben, akik „barátságáért” bennünket és az MPP-t kárhoztatták.

Alapvetően elhibázott politikájukkal az RMDSZ puszta túlélésre berendezkedett vezetői rendkívüli károkat okoznak erdélyi magyarságunknak, és a Petőfi-Schiller képlet sémájára játsszák el alapvető érdekeinket. Ráadásképpen magyar közösségünk körében további megoszlást gerjesztenek.

Ebből a helyzetből egyetlen kivezető útnak látszik az erdélyi Magyar Összefogás útjára való visszatérés. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum által egyeztetett közös magyar érdek következetes képviselete – ellenkező esetben pedig a kormányból való mihamarabbi és határozott kiválás.

Az egyoldalú pártpaktum megkötése után – természetesen – ennek a magyar kiválásnak rendkívül csekély a valószínűsége. Az RMDSZ ugyanis a kormánytagság helyett újból „a kormány fogságába” esett.

Mindezek tudatában és sajnálatos következményeinek a kivédése érdekében az EMNT az RMDSZ-szel együtt vagy önálló módon keresni fogja a kapcsolatot Traian Băsescu elnökkel, továbbá az Európai Néppárt, valamint a Fidesz-MPSZ támogatását igénybe véve, egy átfogó magyar-román rendezés megvalósítása érdekében fog eljárni.

Budapest, 2009. december 23.

erdely.ma

Tőkés László
az EMNT elnöke

Sikerült Székelyföld autonómiájára irányítani a figyelmet

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) határozottabb lépéseket kíván tenni az erdélyi magyar érdek-képviseleti szervezetekkel való együttműködés érdekében – hangzott el az SZNT hétvégi, marosvásárhelyi ülésén.

Izsák Balázs, a szervezet elnöke hangsúlyozta: az SZNT készen áll az autonómia ügye iránt elkötelezett szervezetekkel való szoros kapcsolatépítésre. Politikai beszámolójában üdvözölte a Katalóniában megszervezett, sikeres függetlenségi népszavazást.

Izsák szerint ennek több tanulsága van: Európában nincs megoldva a kisebbségbe került népek sorsa, másrészt a katalánok igazolták az SZNT népszavazásra vonatkozó kezdeményezésének a helyességét. Az autonómiareferendum a Székely Nemzeti Tanács szemszögéből a népakarat hiteles kinyilvánulásának tekinthető – szögezte le továbbá felszólalásában Izsák Balázs.

Az SZNT-elnök hangsúlyozta: a szövetség felhívására néhány ezren az elnökválasztás második fordulója alkalmával a szavazólapra ráírták az autonómia szót, és ezt a magyar és román hírügynökségek közfigyelemre méltó hírként kezelték. Ezért utólag is hasznosnak tartja az indítványt, mert „ez volt az első olyan elnökválasztás Romániában, amelynek során a Székelyföld autonómiájára sikerült ráirányítani a közfigyelmet”.

A marosvásárhelyi ülésen ugyanakkor kiosztották a székelység méltó képviseletéért járó Gábor Áron-díjakat is. A székelyföldiek közül idén Tulit Zsombor hegymászó vehette át a díjat, aki hét kontinens legmagasabb pontján tűzte ki a Székelyföld lobogóját.

Az intézmények közül elismerést kapott a Székelyföld folyóirat szerkesztősége, míg Friedrich Klára és Szakács Gábor a székely rovásírás hagyományának ápolásáért kapott kitüntetést. Díjazták továbbá a francia Bernard Le Calloc’h földrajztudóst is, Körösi Csoma Sándor életútjának és tudományos tevékenységének vizsgálatáért.

Kitekintő/kronika.ro , erdely.ma

Kihirdették a Vajdaság autonómiáját megerősítő alaptörvényt

A Vajdaság parlamentje hétfőn ünnepélyesen kihirdette a tartomány autonómiáját megerősítő új alaptörvényt. Az erről szóló határozatot a testület 86 kormánykoalícióhoz tartozó tagja szavazta meg.

A Szerbiai Demokrata Párt és az Új Szerbia koalíciójának három képviselője nemmel voksolt, az ellenzéki Szerb Radikális Párt és a Szerb Haladó Párt tagjai pedig nem vettek részt a szavazáson, arra hivatkozva, hogy nem volt lehetőség vitára a statútumról, amelyet egyébként „szeparatista jellegű” okmánynak tartanak, s amely szerintük Szerbia szétveréséhez vezet.

Egeresi Sándor, a tartományi képviselőház elnöke kijelentette, hogy a vajdasági statútum a tartomány és egész Szerbia polgárainak a jólétét is szolgálja. Bojan Pajtic vajdasági kormányfő beszédében kiemelte, hogy a tartományi alaptörvénnyel megőrzik Szerbia integritását.

A statútum kihirdetésére meghívták Boris Tadic szerb elnököt, Mirko Cvetkovic miniszterelnököt és Slavica Dukic-Dejanovic parlamenti elnököt, de a szerbiai közjogi méltóságok közül egyik sem ment el az ünnepélyes ülésre. A házelnök támogató táviratban köszöntötte a testületet.

Az alaptörvényt tavaly októberben hagyta jóvá az újvidéki törvényhozás háromnegyedes többséggel, de több mint egy évet kellett várni, amíg – a közéletet felkavaró heves viták után – idén november 30-án a szerb szkupstina is elfogadta azt, a hatásköri törvénnyel együtt. A statútumot a hétfői szavazást követően Egeresi Sándor házelnök írta alá, s akkor lép életbe, amikor megjelenik a hivatalos közlönyben.

Az új tartományi alaptörvény elfogadásában komoly szerepet játszott a Vajdasági Magyar Szövetség, amely Szerbia egészében törpe párt ugyan a maga négy belgrádi parlamenti képviselőjével, de a Vajdaságban megkerülhetetlen politikai erő. Az alaptörvényre minden szerbiai nacionalista erő össztüzet zúdított, annak ellenére, hogy csak egy részét adja vissza az észak-szerbiai tartomány korábban élvezett, a milosevici időkben elvett jogosítványainak. A szerb ortodox egyház is hevesen támadta, s több parlamenti párttal együtt azt állította, hogy államot teremt az államban, ezért az első lépés Szerbia – Koszovó elszakadását követő – további feldarabolásához.

A belgrádi kormánykoalíciót irányító s a Vajdaságban is meghatározó erővel bíró Demokrata Párt végül el tudta fogadtatni az alapvetően szimbolikus jelentőségű statútumot, amely egyebek mellett lehetővé teszi együttműködési megállapodások kötését más országok régióival, valamint külföldi képviseletek létrehozását.

Megfigyelők szerint két fontos pont maradt ki az alaptörvényből, illetve az értékét nagymértékben meghatározó hatásköri törvényből: egyik sem rendelkezik a tartomány vagyonáról és saját pénzbevételeiről, amelyeket az országos törvényhozás által később elfogadandó törvények fognak meghatározni. Saját vagyon és bevételek nélkül pedig a Vajdaság továbbra is a belgrádi vezetéstől függ majd alapvetően.

Duna Tv , erdely.ma

A Térkép összeállítását, illetve az ennek kapcsán

készített Egeresi-interjút nézze meg videón!

2

Sarmasági illetőségű kérdések- az illetékesek figyelmébe!

  1. en voltam a falu gyulesen,elsonek es utoljara .undorito volt nezni hogy hogyan veszekedtek a sok emberek.egy dolgot sajnalok csak hogy egy szo sem eset a sarmasagi fiatalokrol,arrol hogy mi van es mim lesz beloluk…tisztelt sarmasagi tanacsosok[rmdsz mpp]minden tiszteletem a tietek de lenne egy kerdesem???hogy hogy nincs sarmasagnak egy foci csapatja ,egy barmilyen sportagban indulo ifja?
    pedig most unios tamogatasbol meglehetne csinalni egy olyan termet ahova edzeni jarjanak a fiatalok es nem pedig cigizni…

  2. sokan a gyulesen csak a foldet vitattak de inkabb azon kellene torjek a fejuket hogy mi lesz agyerekeikbol ,unokaikbol.tudjatok azt hogy mar 10 evesen a barokban lognak az iskolakbol a dohanyzas es az alkohol rabjaik lesznek,.minden tanacsos arra kenne torekedjenek hogy csinaljanak egy olyan helyet ahova a fiatalok edzeni jarjanak nem nagy befektetes de legalabb tudnank hogy a gyerekeink nem az uton vannak es a dohanyt szivjak

  3. ez egy nagyon jo kerdes regen judo,karate csapat volt,foci csapat es minden ki halt eleg nehez lenne ujra inditani es nem is beszelek egy kondi teremrol mert lassan mindenki tul sujo lessz!

  4. ,,salgetnek,,igazad van en tudom mi az a sport az eletem.lekuzdotem a betegsegem is vele.

  5. tisztelt mpp ek.valaszt szeretnek kapni egy kerdesemre az az epulet amelyik a falumuzeumal szembe van amelyikbe valamikor agyuszi cege voly az kie?kinek a hataskoreben van nem sajnaljatok hogy ott van uresen .belegondoltatok hogy ott lehetne egy edzotermet csinalni? kerem a valaszt engem erdekelne a dolog en szeretnek egy termet nyittni sarmasagra.

Megváltó Karácsony

Régóta készülök írni 1989 megváltó adventjéről, karácsonyáról. Hogy miért? Azért, mert az akkori népfelkelést és államhatalmi változást – fölöttébb megfélemlített lelkiállapotból szabadulva – életem legboldogabb, ténylegesen megváltó fordulataként éltem át. Bizony, sokaknak jelentett megváltást a húsz évvel ezelőtti karácsony, és sajnos túl sok családba hozott gyászt vagy életre szóló sebesülést. Írásomat a hősök és az ártatlan áldozatok előtti főhajtásnak szánom, akiket mára sokan elfelejtettek.

A történelmi és politikai előzmények rövid számbavételével kezdem. A második világháború nyertes nagyhatalmainak jaltai egyezménye (1945) Kelet-Közép-Európát szovjet érdekövezetnek nyilvánította. A térség nyolc országában honosították meg a szovjet típusú népi demokráciának csúfolt kommunista diktatúrát, amely tulajdonképpen államvezetési szintre emelt népirtást és szervezett bűnözést jelentett. A parancsuralmi rendszerek alattvalói teljes kiszolgáltatottságban és jogfosztottságban éltek, gyakorlatilag a saját államuk megalázott foglyai voltak. A megkínzott, bebörtönzött, kényszermunkára hurcolt vagy meggyilkolt áldozatok száma világháborús nagyságrendű. Ezeket az istentelen és embertelen államhatalmi rendszereket lelkileg szörnyszülött emberek teremtették és tartották fenn, tehát azokat terheli a fő bűn, akik ennek elsődleges működtetői voltak: az alapítók és honosítók, a különböző szintű párt- és államvezetők, az államvédelmi szervek és a karhatalmi erők tagjai, valamint sokan mások. Nem kevésbé bűnösök azok sem, akik az előbbiekkel szándékosan, meggyőződésből vagy haszonelvűségből rendszeresen együttműködtek. A besúgók hadseregének aljasabb része is ilyennek minősíthető.

Az egészséges lelkületű ember természetéhez tartozik, hogy sötétségből világosságra és elnyomatásból szabadságra vágyik. Az ilyenfajta emberek esetenként egyéni tiltakozó hőstettekkel leplezték le a diktatúrákat, amikor pedig ellenálló közösségekké sikerült szerveződniük, akkor világra szóló megmozdulásokkal szálltak szembe elnyomóikkal. Ilyen volt a berlini felkelés (1953), a varsói tüntetéssorozat (1956), az 1956. évi magyarországi forradalom és szabadságharc, az 1968-as „prágai tavasz”, a lengyelországi kikötővárosok munkásságának tiltakozó mozgolódása, majd a Szolidaritás megszületése (1970, 1980), a brassói munkástüntetés (1987. november 15.), és az európai parancsuralmi rendszereknek véget vető 1988–1989-es rendszerváltozási hullám. Az egyéni példák közül most csupán egyet említek, a házunk tájáról, amiről mindezidáig túl kevesen tudnak.

A nagyajtai Moyses Mártont (1941–1970) az 1956-os forradalommal rokonszenvező és kommunistaellenes versei miatt már diákkorában hét év börtönre ítélték. A börtönbeli kínvallatások közben saját nyelvét metszette le, mintsem vallomásra bírják. 1970. február 13-án rendszerellenes tiltakozásként a brassói pártszékház előtt leöntötte benzinnel és meggyújtotta magát. Az élő fáklyára a közelben ólálkodó Securitate-munkatársak rávetették magukat, és elhurcolták. Megtagadták tőle az orvosi ellátást. Rettenetes kínok között szenvedett hónapokon át, mígnem május 15-én visszaadta lelkét Teremtőjének.

A hősök példája gyönyörűen igazolja azt, hogy az ember számára igenis vannak a létezésnél, a puszta életnél magasabbrendű értékek, és ezeknek az értékeknek a választása mindig üdvösebb, mint megalkuvóan eltűrni az elviselhetetlen helyzetet. Az egyéni és közösségi hőstettek, a dicsőséges és levert forradalmak egyértelművé teszik, hogy nemes ügyek érdekében mindig érdemes vállalni az áldozatot, rendkívüli esetekben akár az életáldozatot is. Idézzük csak fel, hogy ilyen vonatkozásban 1956 karácsonyában mennyire hitelesen csengett Márai Sándor biztatása: „Angyal vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből.” A mennyből az angyal akkor megmondta az elcsüggedt, és cukorkák helyett karácsonyfán lógó magyar népnek – és azután is minden karácsonykor biztatott minket –, hogy nincs olyan gátlástalanul elnyomó világi hatalom, olyan kegyetlen tökéletességgel működő parancsuralmi rendszer, amely az embertelen szolgaságot természetszerűsíthetné és a szívek mélyéről maradéktalanul kiölhetné a szabadságvágyat. Jézusnak, a nagy lelki felszabadítónak a születése mellett a mindenkori karácsonyi csillag az előbbiekre is figyelmeztette a diktatúrákban sínylődőket és – hála Istennek – nem eredménytelenül. Az égi jelre, a ragyogó csillagra való figyelés nem bizonyult hiábavalónak: ’56 áldozati véréből bő három évtizedes eltolódással Magyarországon vérontás nélkül lett új élet, a trianoni határon innen pedig 1989 megváltó karácsonyában hasadt meg a hajnal, hogy a bátrak és ártatlanok véréből itt is megszülessen a várva-várt szabadság.

A húsz évvel ezelőtti temesvári népfelkelésről és romániai államhatalmi változásról nem mondok újat. Csupán az alapvető tényeket ismertetem, amelyeket a történelemhamisítás és a népbutítás jegyében sokan tagadnak vagy elhallgatnak. Tehát, ha tetszik, ha nem, Tőkés László akkori temesvári református lelkipásztornak az államhatalmi és az azt kiszolgáló egyházvezetőségi önkénnyel való szembeszegülése adta meg a szikrát. A bátor híveknek és rokonszenvezőknek egy csoportja december 15-én a református paplak köré gyűlt, hogy tanúi legyenek a tervezett erőszakos kilakoltatásnak. A néma tiltakozás résztvevőinek száma egyre szaporodott, a következő napokban hatalmas rendszerellenes tüntetéssé nőtte ki magát, amely lángra lobbantotta Temesvárt és egész Romániát. Bár megpróbálták, a karhatalmi erők fegyverrel sem tudták elfojtani a népfelkelést. A hősi halottak száma 1311, a sebesülteké meghaladja a 3000-et. Sokan közülük december 22-e után, az új államvezetőség gyilkos felelőtlensége miatt váltak áldozatokká. Áldott legyen az emlékük!

Húsz év távlatából nem könnyű lelkesítően érezni és írni 1989 megváltó karácsonyáról. Talán csak azoknak sikerül, akik résztvevői voltak az akkori sorsfordító eseményeknek, vagy felszabadító élményként átélve örökre szívükbe zárták azokat a napokat. Ma oda kerültünk, hogy egyesek a népfelkelés valóságát teljesen tagadják. Mások „mindentudóan” sejtetik, hogy egyébről volt szó: tudjátok, a nagyhatalmak, a titkosszolgálatok, világátrendezési tervek mozgattak mindent és mindenkit – így okoskodnak. Vannak, akik azzal az együgyű véleménnyel sajnálják le az egészet, hogy azelőtt „jobb” volt. A felsorolt véleményhordozóktól érdemes óvakodni, mert vagy haszonélvezői voltak a nacionál-kommunista rendszernek, vagy éretlenek és méltatlanok a szabadságra. Tény, hogy az új államvezetés kisajátította a népfelkelést, önmagát hitelesítő forradalommá alakította át, és eredményesen megvalósította a régi rendszer haszonélvezőinek érvényesülését az új rendszerben politikai és gazdasági téren egyaránt. Ezért nem került még nyilvánosságra az igazság 1989-ről, és talán ezért lehetünk valamennyire csalódottak. Ettől a lényeg változatlan: 1989 megváltó karácsonya nem a haszonélvezőké és nem a törthitűeké! Akik így érzik, karácsonykor biztosan nem felejtenek el imádkozni az áldozatokért és a szabadulásért. Mi tartozzunk közéjük!

Szabó László , erdely.ma

1 2 3 4
>