""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Lógok a neten

Mondjon bárki bármit, okosító is tud lenni ez az internet.

Még egy ilyen szuperokos egyén ( mint én) is tanulhat belőle.

Hogy honnan jöttem rá?

Képzeljetek oda engem egy nagyokos társaságba, ahol az egyik főfej inaszakadtáig bizonygatja a csupafűl hallgatóságnak az erőszakos hagymakupolás honfoglalást.

Persze, a többiekkel egyetemben, én is fontoskodva bólogattam, mitha ebből a témából írtam volna a díszdoktori disszertációm.

Pedig (csak nektek!) bevallom, hogy halvány lila gőzöm sem volt az egészhez. Hagymát már láttam, meg ettem is, mint az egyszeri cigány telegráfot, de kupolás nem hiszem hogy lett vón köztük.

Inkább csak veresre-meg caphagymára emlékszek.

Meg aztán, ezek nem hon-t foglalnak Perecsenyben, hanem fődet.

Alig vártam, hogy net-közelbe kerűljek, és világosságot gyújtsak sötét agyamba. Okulásunkra, idemásolom a talált infók lényegét.

Tehát, megtudtam, hogy nem a perecsenyi hagyma kupolás, hanem az ortodox templomok tornya, azok pedig nem a Demjén Rózsi film-betét dalába igyekeznek nyomúlni, hanem minden eggyes honi település földjére.

Ha vannak ott ortodox illetőségüek, ha nincsenek (még mutatóban sem). Érthető?… Igen?…Nem?…

Hát, nemigen!

Ugyanígy vagyok egy másik topic-infóval is, amelyiket a sarmasagi.ro-n olvastam a minap: tulipános presbiterjelöltek nyomulása.

Szégyen ide, baj oda: ezt se értem.

Mióta tud nyomúlni egy, a hagymájával agyagba kapaszkodó virág?

Mitől tulipános egy presbiter?

Hová és miért nyomúl?

Nem vagyok az a kimondott templomajtó, így, csak a topic-bejegyzésekből okosodhatok, na meg a szentfazék keresztanyámtól. Róla tudni kell, hogy minden pletykát ismer, amiről-akiről Ő nem tud legalább egy igényit, az biztos nem is létezik.

Két ilyen hiteles kútforrást is kimerítve, csuda hogy kiművelődtem a témában?!

Szóval, a Királyhágón innen, az Ecsedi lápon túl, Sarmaságon belűl, az utóbbi napokban-hetekben, a refomátus gyülekezetekben részleges tisztújítások zajlottak.

Itt mindjárt teszek egy zárójelet.

Felhívom a tisztelt RMDSZ, MPP, SZNT, EMNT, STB pártokban-szervezetekben okoskodók figyelmét a részleges szóra, ami egy ügyes elgondolást takar: három évenkét tisztújítanak, de csak a tisztségviselők felét. Nem úgy, mint pl. az önkormányzatokban, ahol helyhatósági választások után megtörtén(het)ik egy teljes tisztújítás, aztán a tisztelt választottak csak bámulják az asztalt, mint…

Zárójel bezárva.

Folytatva: elmondom, hogy az előbbi években-bocs’ Nagytiszteletű urak-a kiskutyákat se érdekelte a téma, amihez képest, az idén minden nagykuvasz presbiter akart lenni.

Keresztanyám is észrevette, hogy két-három hónappal a választások előtt, hírtelen olyan atyafik lettek templomjárók, akiket csak a komaasszonyai karján látott utoljára, mikor nt. Bessenyei István tiszteletes úr szorgoskodott körűlöttük a keresztelő kehellyel.

Mégjobban elképedt a jelölőgyűlés vasárnapján. Csupa új arcok másolgatták valami cédulákról ugyanzokat a neveket a jelöltcédulákra: polgármester, iskolaigazgató, meg még néhány főtulipán.

Éppen mint a tavalyi primárválasztáskor.

Meg is lett az eredménye: a tulipános előkampányolók háromszor annyi jelölést gyűjtöttek, mint bármelyik atyánkfia!

Ha már pártkampány, akkor a fenyőfás empépések se maradhattak ki a buliból, és megóvták a civilben polgármester presbiterjelöltet a helyi bizottságnál.

Miután 4-3 arányban alulmaradtak sem nyugodtak: fellebbeztek az egyházmegyéhez. Az eredmény 3-o, javukra. (Az esperes úr gyenge “mediátornak” bizonyúlt…)

Az udemerájosok rálicitáltak: Nagyváradig fellebeztek.

Hiába.A főjelölt nem indulhatott. Csak kifelé a templomból.

Mérgében? Vagy szégyenében?

Ilyen előzmények után kerűlt sor a tulajdonképpeni szavazásra.

Persze, megint oda lettek rendelve a kötelező-ikszelők.

Ez már keresztanyáméknak is sok volt. Felháborodtan vették kézbe a pixeket, és lelkiismeretükre hallgatva, csak azokra szavaztak, akik nem csak színből, hanem teljes szívből gyülekezetünk pillérei.

Meg is lett az eredménye: a tulipános nyomulók a választási lista utolsó helyeire huppantak. Onnan pedig nem rughattak labdába a gondnokválasztáson sem.

Meg is látszott. Ott teljes tisztújításra kerűlt sor.

“Mi ebből a tanúlság?…Abszolúte semmi!”

Esetleg annyi,hogy a sarmasági esetből okulva, református atyafiaink, többszázéves közösségekként, saját maguk intézik egyházközségeik dolgaikat, és nem mindig fogadják el a “fentről” jövő sugallatokat.

Csak ha valóban Fentről jönnek.

Zárójel megint kinyitva.

Ellenkező esetben a Helyi Képviselők Tanácsa választ presbitereket, az MKT espereseket és az SZKT püspököket.

Zárójel végleg bezárva.

sarmasági-kukac-pont-ró

Lógok a neten bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák