""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Hogyan együtt, ha külön ?

Látni a kommentárokból: az erdélyi magyar kétpártrendszer még sok fejtörést fog adni a hírmagyarázóknak és publicistáknak. Valóban előzmények nélküli tényről van szó, a két világháború alatt az Országos Magyar Párton belül szerveződő ellenzék végül letett pártalapítási szándékáról.

A mai helyzet minőségi különbségét is jelzi az akkoriakhoz képest, hogy a második legitim magyar párt végül megszületett, és eddig viszonylagos sikereket is aratott. Nyilván, mások a mai kilátások, és gyökeresen különbözik a kontinentális kontextus is attól, mely a harmincas években nyomasztotta Európát. Emiatt másnak, kedvezőbbnek kellene lennie a román—magyar viszony kibontakozásának is, ennek markánsabb jelentkezését remélhetőleg megérjük a közel- vagy távolabbi jövőben.

Véleményem szerint az erdélyi magyar közélet demokratizmusa szempontjából a kétpártrendszer nagy nyereség, hozzá fog járulni távlatilag a közélet megtisztulásához és átláthatóbbá tételéhez, mozgósítólag fog hatni a szavazókedvre és politikai részvételre, élénkíteni fogja a nyilvánosságot. Az, hogy végre választhatunk is, nem csak szavazhatunk, mindenképpen árnyaltabbá teszi döntéseinket, és megnyesegeti az egyes szervezetek manipulációs törekvéseinek szárnyait. Nem tudom, ki hogy van vele, magam sokszor dühöngtem, amikor kényszerűségből kellett az egyetlen jelöltre szavaznom, egyikükre például jobb híján négyszer voksoltam, és ma elárulhatom, csupán egyszer meggyőződésből, háromszor kizárólag azért, hogy ellenfelét elüssem a győzelemtől. No de ez is a demokrácia adta lehetőség, viszont amolyan negatív voksként jórészt el is veszi az ember kedvét a dologtól. Ha nagyobb lesz a kínálat a jövőben, annak csak örvendeni lehet.

A bökkenő persze más. Hogyan lesz a kettőből egy? — adja fel a szokatlan helyzet a leckét sokaknak, akiknek sehogyan sem fér a fejébe, hogy arra is van mód. Aki ma viszályt és széthúzást lát kizárólag a kétpártrendszerben, merthogy azt lépen-nyomon nyílt színi viták kísérik, az lesújtó véleményt formálhat róla. A rendszert elítélve ilyenkor gyakorlatilag az egyik fél, többnyire az erősebb malmára hajtjuk a vizet, és igazságtalanok vagyunk a másikkal szemben.

Mi lenne hát a megoldás? Erdélyi magyar és külön székelyföldi parlamentet kell a két pártnak alapítania, mert nem lehet vitás, adott ügyekben és helyzetekben a legteljesebb egységben kell fellépniük, és az főleg ilyen keretben jöhet létre. Az erdélyi magyar és a székely társadalomnak is vannak olyan általános célkitűzései, melyeket megközelíthetnek egyesek több oldalról ugyan, de adott döntéseket, fordulatokat csak közös erővel érhetnek el. Ehhez — és erre sem volt még példa — mindenki által elfogadott játékszabályokat kell kidolgozni és azokat a nyilvánosság éber ellenőrzése alatt betartani.

Aki csak viszálykodást lát a mai közéletben, vajon nem pont erre tartja képtelennek népét és elitjeit?

B. Kovács András, Háromszék , erdely.ma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák