Archive

Monthly Archives: szeptember 2009

Ezrek ünnepeltek Gyulafehérváron

Több ezren vettek részt ma Gyulafehérváron a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye alapításának ezredik évfordulója alkalmából szervezett nagyszabású rendezvényeken.

A történelmi vár környéke kicsinek bizonyult az egyházmegye kilenc megyéjéből a városba érkező több száz autóbusznak, kisbusznak, illetve személygépkocsinak. Az események a reggeli órákban közös imádsággal kezdődtek, majd ünnepi szentmisén vehettek részt az érdeklődők, amelyet Franc Rode bíboros, XVI. Benedek pápa küldötte, illetve Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrált. A szentmisén három külföldi római katolikus bíboros, 30 egyházfő és közel 200 pap vett részt. A keddi eseményeken ott volt Teodor Paleologu művelődési miniszter, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, a magyar kormány küldöttsége, helyi és megyei hivatalosságok vettek részt.

„Szent István királyunk kezdettől fogva fontosnak tartotta, hogy népe eljusson a kereszténységre. A keresztény hitre vezetés eredményessége megkívánta az egyházi szervezet kiépítését. Ezért szent királyunk tíz egyházmegyét alapított, közöttük a gyulafehérvárit, Szent Mihály főangyalt rendelve égi pártfogójának. Az elmúlt ezer esztendő történelmi változásai rányomták bélyegüket a mai egyházmegye képére. Az előttünk álló millenniumi év jó alkalom arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, egyházunkról ebben a több nemzetiséget, kultúrát és vallást felsorakoztató mai Erdélyben” – áll a főegyházmegye beharangozójában.

Millenniumi kiállítás

Millenniumi kiállítás a Gyulafehérvári Érseki Palotában Millenniumi kiállítás látható november 29-ig a Gyulafehérvári Érsekség kiállítótermében a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 1000 éves történetének rendkívül gazdag egyháztör- téneti és egyházművészeti gyűjteményéből.

A kiállítás Gyulafehérvári Érsekség ezeréves évfordulójának rendezvénysorozatá- nak része, és hozzá a székesegyház egykori faragott köveit bemutató kőtár (lapidarium) is társul.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Megyéspüspökség

A mai püspökség kevés eltéréssel a történelmi Erdély területén fekszik. Nyugati határa az Érchegység, keleten és délen a Keleti és Déli Kárpátok íve zárja körül.

A középkorban a püspökséghez tartozott az Érchegységen túl eső két főesperesség: Kraszna és Ugocsa, sőt egy ideig Szatmár is.

Míg a

püspökségek többnyire egy-egy vár, fejedelmi székhely után kapták a nevüket, addig az erdélyi püspökség elnevezése egészen sajátos: az országrész után kapta erdélyi nevét. Püspökséget a legrégebbi oklevelek Ultrsylvanusnak említik, majd a 13. századtól Transylvanusnak, amely az erdélyi latin fordítása.
Ezen a néven ismerik egészen korunkig, pontosabban 1929-ig, amikor az akkori hatóságokkal kötött konkordátumban a gyulafehérvári nevet kapta, megszüntetve a 900 éven át használt erdélyi nevet.

Annak a magyarázata pedig, hogy kezdettől miért nevezték el a fejedelmi, vezéri székhely: Gyulafehérvár után, az lehet, hogy Szt. István által szervezett 10 püspökség közül az erdélyi kiszemelt székhelye, Gyulafehérvár Szt. István nagybátyjának, az erdélyi Gyulának birtokában volt, aki szembeszállt az 1000-ben koronázott Istvánnak királyi központosítási tervével.

A püspökség alapítása

Általánosan elfogadott és közismert tény, hogy Szt. István tíz püspökséget alapított. A püspökségek szervezése királlyá koronázásával indul, tehát 1000-től. Az erdélyi püspökség szervezésére 1003 után kerül sor, amikor a püspöki székhely ura, a fejedelmi méltóságot képviselő Gyula, Szt. István anyjának, Saroltának testvére kénytelen feladni vezéri függetlenségét.

A püspökség szervezésének befejezését 1009-re teszik, amikor az ostiai püspök, mint pápai követ megerősíti a püspökségek kijelölt határait.

Az első és a második székesegyház

A püspökség alapításának két első tanúja az első székesegyház, amelyet alapjaiban tártak fel és a második székesegyház, amely főbb részeiben ma is beszél koráról.

Feltételezik, hogy az első templomok, még a székesegyházak is, fából épültek, mert ehhez kéznél volt az anyag és az építők szaktudása. Mennyire gyorsan fejlődött a püspökség és a lakosság megkeresztelkedése, tanúsítja az a tény, hogy már Szt. István korában felépül az első kőtemplom is. A további fejlődést jelzi, hogy alig félévszázadra, Szt. László idejében már elégtelen a Szt. István-i templom és megkezdik építeni azt a hatalmas székesegyházat, mely a későbbi gótika módosításaival ugyan, de a román stílusú templomok legnagyobb és legrégibb képviselője nemcsak Erdélyben, de egész Kelt-Európában. Túlzás nélkül írhatta Kazincy Ferenc, amikor a múlt század elején meglátogatta a székesegyházat: „Szegény, de nagy, méltóságos”.

www.nyugatijelen.com
Fotók: Csúcs Mária , erdely.ma

Székelyudvarhely- egy MPP- s tanácsossal lesz több az eddiginél

A teljes érdektelenség mellet zajlott az időközi önkormányzat-választás Székelyudvarhelyen. 24,22 százalékos részvétel mellett a végső eredmények így alakultak: RMDSZ 3194 szavazat, MPP 3120 szavazat, Zöld Párt 468 szavazat. Ennek alapján a mandátumok száma így oszlik meg: RMDSZ 9, MPP 9, Zöld Párt 1. A független jelöltek nem érték el a bejutási küszöböt.

Az önkormányzat összetétele:

1. Bíró Enikő, RMDSZ
2. Szász Jenő, MPP
3. Incze Zoltán, RMDSZ
4. Sebestyén Csaba István, MPP
5. Gergely László, RMDSZ
6. Fóri Irma Györgyi, MPP
7. Novák Károly, RMDSZ
8. Gálfi Árpád, MPP
9. Szilveszter Sándor, RMDSZ
10. Balázs Árpád, MPP
11. Benedek Árpád Caba, RMDSZ
12. Orbán Balázs, MPP
13. Jakab Attila, Zöld Párt
14. Jakab Áron Csaba, RMDSZ
15. Mike Levente József, MPP
16. dr. Nagy Levente, RMDSZ
17. Molnár Miklós Béla, MPP
18. Incze Csongor, RMDSZ
19. Tókos Szabolcs, MPP

erdely.ma

  • admin
  • 2009. szeptember 28. hétfő
  • MPP

Kulturális Autonómia Tanács alakul

A Kulturális Autonómia Tanács megalakulásáról döntött ma az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum. A zárt ajtók mögötti tanácskozáson az RMDSZ államfőjelöltjének támogatottságáról is tárgyaltak.

Tőkés László azt nyilatkozta: az RMDSZ felkérte, hogy az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács támogassa Kelemen Hunort, az RMDSZ jelöltjét a novemberben esedékes romániai államfőválasztásokon. Tőkés szerint megfontolják a kérést, de előbb látni szeretnék a jelölt választási programját.

– Minket kihagytak a jelölésből, tehát mi úgy éreztük hogy ha nem tiszteltek meg azzal hogy hozzászóljunk, legalább konzultáljanak a véleményünkről, akkor számunkra ez a kérdés nem képezte a magyar összefogás közvetlen ügyét, de most hogy felkértek hogy támogassuk, most már konkrét okunk van hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.

Az EMNT elnöke fenntartással nyilatkozott arról: az erdélyi magyarság érdekeit szolgálja-e az RMDSZ kormányzati szerepvállallása. Markó Béla azt mondta:

– Nem azért van ez a Magyar Összefogás, mert eljutottunk oda, hogy mindenben egyetértünk. Ha így lenne, akkor egy szervezetté váltunk volna. Erről nincsen szó. Két szervezet van, két külön gondolkodás és nagyon sokszor két külön szemlélet, de közösek vagyunk abban, hogy szükséges az összefogás és szükséges, amennyiben lehet, egyetértésre jutni. Mi másként látjuk a kormányzás kérdését, és másként látja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. De nem homokegyenest szembenállóan.

Markó Béla azt mondta: az RMDSZ azt szeretné, ha a többi magyar szervezet is támogatná az egyetlen magyar államfőjelöltet a novemberi elnökválasztásokon.

Duna Televízió , erdely.ma

4

Rendőrök és csendőrök biztosították a magyarellenes tüntetést

Forrás: blog.nouadreapta.org

Engedély nélkül tartottak felvonulást Gyergyószentmiklós főterén az Új Jobboldal nevű román szélsőséges szervezet tagjai, többek között azt skandálva, hogy Székelyföld román föld. A helyi rendőrség viszont nem rótt ki bírságot – szerintük a megmozdulás egyszerű megemlékezés volt.

Nem tettek hivatalos bejelentést, így gyülekezési engedéllyel sem rendelkeztek azok a fiatalok, akik az elmúlt hét végén tartottak felvonulást Gyergyószentmiklós központjában. Amint arról lapunk tegnapi számában írtunk, az elsősorban magyarellenességéről híres Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű román szélsőjobboldali szervezet mintegy másfél tucatnyi tagja érkezett Gyergyóba, hogy – indoklásuk szerint – az ortodox templom udvarán megemlékezzenek azokról a honfitársaikról, akiket állítólag meggyilkoltak Gyergyószentmiklóson 1940 szeptemberében. A megmozdulás egyik vezetője, Cristi Grigoras beszédet is mondott, melyben a horthysta magyar hadsereg gaztetteit ecsetelte.

Csakhogy a teherautó rakteréből kiszálló fiatalok a város főterén is felvonultak román zászlókkal, azt skandálva többek között, hogy „Székelyföld román föld”. A szokatlan felvonulás láttán hirtelen egy csoport gyergyói fiatal gyűlt össze, székely zászlóval és „Székelyföld magyar föld” jelszóval közelítve meg az idegeneket. Az eseményeket több rendőr és csendőr is figyelte és vigyázott arra, nehogy a két tábor összecsapjon.

A gyergyószentmiklósi járókelők megdöbbenve és értetlenül követték az eseményeket. Többen arra következtettek, hogy az akció az elnökválasztási kampány része, így akarnak nagyobb népszerűséget szerezni a szélsőségesek. Sokan azonban ijesztőnek nevezték a szokatlan megmozdulást, attól tartva, hogy ez a gyergyóiak számára egy szomorú dolog kezdetét jelentheti. „Itt eddig békésen megfért egymás mellett román és magyar, most pedig idegenek érkeznek a városba, hogy feszültséget keltsenek” – hallatszott a gyergyói szemtanúk köréből.

Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere a Hargita Népének azt mondta, a közel húszfős csoport semmilyen engedélyt nem kért a megmozdulásra, ezért úgy véli, a rendőrségnek kötelessége lett volna lépni az ügyben, büntetni a demonstrálókat. „Felszólítottam őket, hogy cselekedjenek, és azt a választ kaptam, hogy nem volt törvénytelen a megmozdulás” – magyarázza a városvezető.

Ugyanezt a választ kapta lapunk is, amikor a rendőrségnél érdeklődött. Dumitru Fãrcas, a közrendészet vezetője közölte, a fiatalok egyszerű megemlékezést tartottak, az 1991/60-as törvény értelmében pedig arra nem kell külön engedély. Fãrcas meglátása szerint a szombati zászlós felvonulás is ebbe a kategóriába sorolható, éppúgy, mint egy esküvő, vallási rendezvény vagy bármilyen koszorúzás, megemlékezés, így nem követett el törvénysértést az illető csoport.

Csakhogy a csoport nem egyszerűen az ortodox templom udvarán tartott megemlékezést, hanem felvonulását a központi parktól kezdte, és amint azt Mihai Tuburlui, a megmozdulás szervezője internetes blogjában bevallja, az ortodox pópától sem kaptak engedélyt a templomkertben való koszorúzásra. Az 1991/60-as számú gyülekezési törvény ugyan valóban lehetővé teszi például a megemlékezést külön bejelentés nélkül, de a jogszabály 3. cikkelye külön kitér arra, ha a szervezők úgy ítélik meg, hogy megmozdulásuk rendbontást válthat ki, már kell kérniük a hatóság előzetes hozzájárulását. Márpedig a szervezet készült ilyesmire, hiszen Tuburlui azt is leírja, hogy egy húszfős, küzdősport-bajnokokból álló csoport tagjai is velük voltak, akik – hogy időben tudjanak közbelépni – elvegyültek a gyergyói tömegben.

A szélsőjobbosok augusztusban, az EMI-tábor idején is készültek Gyergyóba, hogy tüntessenek a nemzeti tábor ellen, akkor azonban meghiúsult az akció. Most zavartalanul, a hatóság védelme alatt mondhatták el: Székelyföld román föld.

Engedély nélküli gyülekezésért 1000 és 4000 lej között büntettek meg nemrég Csíkszeredában hat fiatalt. Az ifjak a Romani Criss roma civil szervezet felvonulásakor egy kétértelmű, sértő szójátékot tartalmazó transzparenst tartottak a roma tüntetők felé. A csendőrök valamennyiüket elvezették, és mivel előzetesen nem jelentették be szándékukat, bírságot róttak ki rájuk.

Lázár Hajnal, Mihály László
Hargita Népe

(Az írás eredeti címe: Esküvőhöz hasonlított magyarellenes tüntetés).

erdely.ma

Együttműködő székely megyék

Éles vita után, a román tanácstagok ellenszavazata ellenére fogadta el tegnapi ülésén a Kovászna Megyei Tanács a Hegyeink közösségfejlesztési egyesület létrehozását.

A tervezet értelmében Hargita és Kovászna megye önkormányzatai közösen hozzák létre az egyesületet, amelynek feladata többek között fejlesztési programok lebonyolítása, a közszolgáltatások minőségének javítása, pályázatokon való részvétel, a gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozása, befektetők vonzása, közös kulturális rendezvények szervezése, a két megye minél szorosabb együttműködése, a turizmus népszerűsítése, a helyi termékek piacra segítése, a környezetvédelmi területek turisztikai célú kihasználása.

A felszólaló román tanácstagok szerint a közösségfejlesztési egyesület létrehozása törvénytelen, mivel az önkormányzat saját hatásköreiből utalna át a szervezetnek. Azt is kifogásolták, hogy néhány személy dönt majd a két megyét érintő kérdésekről, miközben választóktól kapott megbízatásuk egyik megyére korlátozódik. A legvehemensebb Ioan Solomon volt, aki szerint nyilvánvalóan törvényellenes az egyesület létrehozása, éppen ezért a törvényszéken sem sikerül majd bejegyeztetni. Szerették volna, ha a szervezetbe három személyt jelöl az önkormányzat, és nem kettőt, így minden frakció javasolhatott volna egy képviselőt az egyesületbe.

A román önkormányzati képviselők sem Klárik László megyemenedzser, sem Tamás Sándor megyeitanács-elnök érveire nem változtatták meg álláspontjukat. A megyemenedzser a belügyminisztérium által kiadott, a közösségfejlesztési egyesületek létrehozásáról szóló útmutatót idézve próbálta bizonyítani a határozattervezet törvényességét, Tamás Sándor pedig a Hargita megyével való együttműködés szükségességéről, annak kiszélesítéséről beszélt, hangsúlyozva: nem titkolt cél, hogy a két székelyföldi megye minél több ügyben közösen lépjen fel.

Végül a román frakció tagjainak ellenszavazata ellenére a Hegyeink Közösségfejlesztési egyesület létrehozását, a Kovászna Megyei Tanács társulását jóváhagyta az önkormányzat, az RMDSZ-frakció Tóth Birtan Csabát, a Magyar Polgári Párt Fazakas Tibort javasolta képviselőnek.

Farcádi Botond, Háromszék , erdely.ma

5

A Babes- Bolyai egyetem a listavezető

Felmérés készült az ország egyetemeiről, melyből kiderül, jelenleg a Babes-Bolyai a legjobb.

Az University Ranking nevet viselő felmérés a német Kienbaum Management Consultant és a Capital újság együttműködése által jött létre, melynek keretében 84 egyetemet vettek górcső alá. A listavezető a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem, őt követi a rangsorban a Bukarest Egyetem. Az első tíz helyezett között pedig még két erdélyi egyetem szerepel: a brassói Transilvania Egyeteme, és a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetem.

A felmérésben 395 olyan válaszadó vett részt, akik 35 nemzeti és nemzetközi cégek képviselői. Ők a 84 egyetemből mintegy 52 említettek meg. Ugyanakkor 3131 olyan egyetemet végzett személyt is megkérdeztek, akik 1995 után szereztek képesítést. A felmérést készítők arra kérték a cégek képviselőit, hogy válaszaikat annak függvényében adják meg, hogy milyen egyetemekről származó alkalmazottaik vannak.

A felsőoktatási intézményeket 1-től (a legjobb minősítés) 4-ig (elégtelen) osztályozták, melynek több kritériuma volt: elméleti képzés, gyakorlati irányítottság, idegen nyelvű képzés és nemzetközi tapasztalat.

A toplista első tíz helyezettje:

1. Babes-Bolyai Egyetem- Kolozsvár
2. Bukaresti Egyetem
3. Transilvania Egyetem – Brassó
4. Stefan cel Mare egyetem – Suceava
5. Lucian Blaga Egyetem – Nagyszeben
6. Petre Andrei Egyetem – Jászvásár
7. Gazdaságtani Akadémia – Bukarest
8. Római Katolikus Intézet – Bukarest
9. Alexandru Ioan Cuza Egyetem – Jászvásár

Impulzus , erdely.ma

Új jobboldal: Székelyföld román föld !

Székelyföld román föld! – kiabálták hangosan a román Új Jobboldal szélsőséges szervezet tagjai Gyergyószentmiklóson, amikor román zászlókat lengetve vonultak fel a város központjában.

Az Új Jobboldal nevű román szervezetet képviselő fiatalok érkeztek Gyergyószentmiklósra az elmúlt hétvégén, zászlókat lobogtatva vonultak fel a főtéren, majd koszorút helyeztek el az ortodox templom udvarán. Mindeközben hangosan kiabálták: „Székelyföld román föld!”

A megmozdulás vezetője beszédében a horthysta magyar hadsereg gaztetteiről számolt be, elmondta, 1940 szeptemberében 58 román nemzetiségű polgárt gyilkoltak meg Gyergyószentmiklóson. Nem lehet tudni, hogy az információt honnan vette, azt azonban igen, hogy ilyesmi nem történt Gyergyóban.

A hangoskodásra több helyi fiatal is felfigyelt, akik szintén zászlókkal felszerelkezve fejezték ki nemtetszésüket. Az ellentábor ezeket skandálta: „Székelyföld magyar föld!”, „Vesszen Trianon!” Fokozott csendőri és rendőri jelenlét kísérte a megmozdulást, a két tábor a tisztes távolságot betartva követte egymást, összetűzés nem történt. A járókelők megdöbbenve figyelték az idegenek szélsőséges megnyilvánulását.

Lázár Hajnal
Hargita Népe , erdely.ma

Kövér: az RMDSZ megkerülhetetlen tényező

Az utóbbi években az RMDSZ jobb kapcsolatot ápolt a magyarországi kormánypártokkal, mint a Fidesszel, de ezeket a véleménykülönbségeket meg kell próbálni feloldani – mondta Kövér László, a Fidesz–MPSZ országos választmányának elnöke a Hargita Népének adott interjújában. Kövér László azért járt Székelyudvarhelyen, hogy az ottani kampányban barátjának, Szász Jenőnek segítsen. A politikus szerint a Magyar Összefogás „nem összefogás”, és a magyarországi politikusok részéről teljesen természetes, hogy részt vesznek az erdélyi kampányokban.

– Elnök úr, hogyan kommentálná Szász Jenőnek azt a kijelentését, hogy a város „gyurcsányi útra” tévedt? Hogyan látja, illetve egyetért-e a székelyudvarhelyi RMDSZ-es városvezetés politikájával?
– Nem szívesen minősíteném a mostani városvezetést, sem a polgármester urat, sem azokat, akik számomra nem egészen érthető módon föloszlattatták a közgyűlést, hiszen az ember azt gondolná Magyarországról nézve, hogy ha egy városnak van polgármestere, és annak a polgármesternek van többsége, akkor normálisan, üzemszerűen, halkan zümmögve működik az önkormányzat gépezete, és a polgárok megelégedésére tudnak tenni, hiszen senki nem állja útjukat. Ennyit mernék magamnak megengedni, ha úgy tetszik, kritikaként is. Hogyha önmagukkal nem tudnak összhangban lenni azok, akik a várost vezetik, akkor hogyan tudnának összhangban lenni azokkal, akiket képviselnek?

– Az RMDSZ politikája felé tágítva a kört?
– Tágabbra véve, az RMDSZ-ről annyit, hogy ez a Szász Jenő elnök úr által megfogalmazott igaz az RMDSZ-re, nem véletlenül voltak ők sokkal jobb viszonyban az elmúlt 7-8 esztendőben az MSZP-vel, Gyurcsány Ferenccel, és akár az SZDSZ-szel is, mint velünk. Biztos, hogy bennünk is megvan a hiba e tekintetben, de nem gondolnám, hogy itt személyes szimpátiákról vagy ellenszenvekről beszélhetnénk. Valószínűleg van egy ki nem mondott, fel nem vállalt politikai véleménykülönbség az integrációs politikával kapcsolatosan, amit mi úgy szoktunk megfogalmazni, hogy nincs határon inneni meg túli magyar világ, hanem csak egy magyar világ van. Egy közösséghez tartozunk, és az a dolgunk, hogy a határon túli (elnézést kérek, hogy mégis használom ezt a kifejezést) – az utódállamokban élő nemzeti közösségek vezetőinek is –, hogy a nemzethatárokon átívelő, az Unió keretében történő újraegyesítését szolgálják. Ebben nem mindenki volt az elmúlt időszakban – hogy finoman fogalmazzak – aktív és lelkes partnerünk és együttműködőnk. Bizonyára a politikában is számítanak a személyes szimpátiák és kapcsolatok valamit, de nem azért vagyok itt most vendég a Magyar Polgári Párt kampányában, mert nekem személyesen jó viszonyom van Szász Jenő elnök úrral, hanem azért, mert az MPP-ben a nemzeti integráció elkötelezett, konzekvens partnerét látom. Egy olyan politikai közösséget, amely a maga meglehetősen szűkös eszközeivel és lehetőségeivel következetesen igyekszik azért tenni, hogy a magyarok az önrendelkezésüket, az autonómiájukat, a saját sorsukért viselt felelősség eszközeit megkaphassák.

– Milyen viszonyt kívánnak ápolni az RMDSZ-szel?
– Mi otthon is és itthon is, a saját céljainkhoz és politikánkhoz keressük a segítőket, a társakat, az együttműködő partnereket. Hangsúlyozom: nem feltétlenül szimpátia kérdése, nem feltétlenül kell szeretnünk egymást, illetve ha véleménykülönbség van köztünk, nem kell feltétlenül neheztelnünk. Meg kell próbálni ezeket a véleménykülönbségeket feloldani. Természetesen tiszteletben tartjuk az adott nemzetrészek politikai képviselőinek a döntéseit is. Ahogy tiszteletben vagyunk kénytelenek tartani otthon is – és eszünkbe sem jut másként tenni – az emberek többségének azt a döntést is, hogy a Gyurcsány Ferenc és most Bajnai Gordon nevével fémjelzett MSZP-t és SZDSZ-t választották meg az ország élére a viszonylag négy sikeres polgári kormányzást magában foglaló esztendő után, ugyanúgy természetesen az adottságokhoz, a közjogi status quo-hoz mi is igazodunk. Nem tartjuk megkerülhető tényezőnek az RMDSZ-t, mert mégiscsak az RMDSZ képviseli mind Bukarestben, mind Brüsszelben az itteni magyar közösséget. Szeretnénk, ha egyet tudnánk érteni abban, hogy az autonómia ügyét nemcsak egy-két évente kell zászlóra tűzni, amikor választási kampány van, és amikor a választás megtörtént, akkor ezeket zászlókat berakni a raktárba, és aztán onnan pár év múlva újra elővenni, hanem az adott, az RMDSZ számára rendelkezésre álló szívósan, kitartóan és meg nem alkuvásra való módon e mellett ki kell állni a mindennapi politikai gyakorlatban is.

– Milyen pontokon találkozik politikájuk a román kormány politikájával, milyen közös pontokon látja a közeledést, nyitást ez irányban?
– Általában véve, a szűkebb nemzetpolitikáról szólva, az utódállamokban élő közösségek újraintegrálásáról beszélve, a leendő magyar kormány és a magyar nemzet sikerességének minimum két előfeltétele van. Az egyik az, hogy Magyarország dolgai rendben legyenek. Rendbe kell szedni az országot és gazdasági, szellemi, kulturális, erkölcsi szénáját, mert ilyen ramatyul, főleg békeidőben még soha nem álltunk. A másik előfeltétel pedig a tágabban vett nemzetpolitika, és ha a Fidesz politikáját egyetlen célban kellene összesűrítenem, akkor ez az, hogy akikre számítunk ebben a nemzeti újraegyesítési politikában, azoknak a maguk területén, a maguk problémáit kell egyértelműen megfogalmazni, és azt képviselni. Ha Magyarország kormányai és a határon túli magyar közösségek politikai vezetései az elmúlt húsz évben, az első pillanattól fogva, az első naptól az utolsóig konzekvensen, állhatatosan kiálltak volna azokért a jogokért, amelyeket európai polgárként tőlük nem lehet elvitatni, ha egyértelműen tiltakoztak volna minden olyan sérelemmel szemben, amelyek az elmúlt húsz évben érték a közösségeket vagy annak tagjait, akkor ma nem állnánk ott, ahol állunk. Akkor egy olyan nagyságú állam, mint Szlovákia – egyébként ordenáré stílusú, félfasiszta és populista pártokat magában foglaló politikai elitje, annak a koalíciója – nem alázhatta volna meg Magyarországot. Nem vezethették volna be azt a nyelvtörvényt sem, amely egyértelműen arról szól, hogy meg kell félemlíteni a magyarokat olyan értelemben, hogy az önazonosságukat a mindennapokban a levegővétel természetességével megélhessék. Szlovákiával példálóztam most, de ez vonatkozik természetesen Délvidékre is, Erdélyre is és az anyaországra is bizonyos értelemben. Ha nem állnak ki azok, akiknek ez az előjoguk egyik oldalról, a kötelességük másfelől, mert ebből élnek, ez az egzisztenciájuk alapja, ha nem állnak ki a saját közösségeik jogaiért – és nemcsak akkor amikor elveszítik a kormányzás lehetőségét, nemcsak akkor kell feltűnni, amikor a pártunkhoz tartozó közhivatalnokokat kirúgják az állásaikból, hanem akkor is amikor az én pártom képviselői rúgják ki a politikai ellenfelek képviselőit a hivatalokból. Demokratának lenni nemcsak akkor kell, amikor az én pozícióim sérülnek, hanem akkor is, amikor én vagyok a – és ezt idézőjelbe teszem – hatalmi pozícióban a saját közösségem, a saját fajtám más véleményen levő csoportjaival szemben is.

– Hogyan látja a Magyar Összefogás és az MPP viszonyát?
– A Magyar Összefogás elnevezést is egy kicsit ironikusnak tartom, de nem tudok őszintén mosolyogni, mert milyen összefogás az, amiből egy 400-nál több önkormányzati képviselőt magáénak tudó politikai közösséget kirekesztenek? Elvitatják jogát arra, hogy egy ilyen összefogásban a saját önazonosságát felmutatva, nevét is hozzácsatolva ehhez az összefogáshoz, ebben részt vehessen. Egy olyan összefogás, ami nem összefogás, mert az elnevezés sem igaz.

– A kormányra kerüléskor a kettős állampolgárság ügyével fognak-e foglalkozni, esetleg újabb népszavazást kiírni?
– Nem fogjuk a népszavazást megismételni, mert a népszavazást elindítani sem lett volna szabad! Az a magyar érdekek elleni, sajnos nem nyilvánvaló, nagyon is rafinált, az utódállamok politikai elitjének érdekeit szolgáló csapda volt, amit magukat magyarnak mondó emberek állítottak a magyar közösségek elé, és ebbe a csapdába bele is sétáltak, bele is sétáltunk. Hosszú is lenne ezt kifejteni, de ezen már túl vagyunk. Mint ahogy nem tartottak népszavazást sem a szerbek, sem a románok, sem a szlovákok hasonló ügyekben, hanem a világ legtermészetesebb módján intézték a maguk dolgait, saját nemzettársaikat közjogi értelemben is befogadják az országba, ugyanúgy a leendő magyar Országgyűlésnek is ekképpen kell majd eljárni, akkor, hogyha majd meglesz a magyar törvényhozásban az ehhez szükséges kétharmados többség. Én remélem, hogy meglesz.

– Mi a véleménye arról, hogy a magyarországi politikusok szívesen, mondhatni „előszeretettel” járnak Erdélybe kampányolni?
– Amikor nálunk voltak választások, akkor jó néhány nem magyar állampolgársággal rendelkező magyar barátunk is részt vett a magyarországi kampányban, a horvátországi magyaroktól, a kárpátaljai magyarokon át az erdélyi magyarokig minden nemzeti részközösségünkből. Hogyha abból indulunk ki, hogy egy magyar világ van, akkor ennél mi sem természetesebb. Ráadásul, aki ezt furcsállja vagy vitatja, főleg egy önkormányzati választás esetében, az annak sincs tudatában, hogy az Unió szabályrendszerének megfelelően az önkormányzati választásokon az adott ország állampolgárságával nem rendelkezők is szavazhatnak, ha éppen az adott helyen van lakhelyük. Ennek tükrében elég vicces lenne elvitatni azt a jogunkat, hogy akárcsak magánemberként ne tehessük le a voksunkat amellett a politikai alakulat vagy azok az emberek mellett, akiket mi érdemesnek tartunk erre, és akik megtisztelnek minket a bizalmukkal, hogy meghívnak egy kampánygyűlésre.

– Mit szeretne elmondani az itteni embereknek?
– Azt, hogy Magyarország a szakadék szélén van, és innen kell magunkat visszarántani, meg azt, hogy húsz esztendő áll mögöttünk az ún. rendszerváltoztatás óta, amit egy Hargita lábánál egy eldugott tanyán élő öreg székely ember úgy fogalmazott meg, hogy az a kis „döccenés”, ami volt. A kis döccenések után húsz évvel vissza kell tekintenünk, és le kell vonnunk a tanulságokat, minden nyomorúságunk végső oka saját szellemi, lelki erkölcsi restségünk. Nem bíztunk igazán magunkban, nem hittük, hogy a sorsunk valóban saját kezünkben van. Ezért sokszor nemtörődömök voltunk, sokszor meggondolatlanok, sokszor felelőtlenek voltunk – a többes szám első személyt használom szándékosan, mindjárt magamon kezdve a felelősség megállapítását. Nem a sors haragja juttatott minket oda, hogy egy Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont Magyarországon nyolc éve kell elszenvednünk. A magyar emberek döntöttek így. A Fidesz nem tudta megszólítani a magyar többséget, a többség pedig így döntött. Ehhez még hozzátehetjük – és ezért is fontos az önkormányzati választás! –, hogy a demokrácia építése, a szabadság kis köreinek kiküzdése koncentrikus körökben, saját magunk körül kezdődik.

– Azt nyilatkozta egyszer, hogy akkor fogja levágatni a haját, amikor Gyurcsány már nem lesz miniszterelnök…
– …amikor a bandája! Pontosabban, amikor a kormányváltás megtörténik, ők felállnak a székükből, és a mi embereink beleülnek, akkor utána mindjárt!

Lázár Emese
Hargita Népe, erdely.ma

1

Tőkés László nyilatkozata Stefan Gusa szobrának felállítása ügyében

Emléktábla Temesváron

Múlt heti ülésén az Európai Parlament Theodor Stolojan volt miniszterelnök vezette Romániai Néppárti Delegációja egy kiállítással egybekötött megemlékezést irányozott elő Brüsszelben, a Vasfüggöny leomlásának, illetve a Ceauşescu-diktatúra megbuktatásának 20. évfordulója alkalmából.

Szintén a sorsfordító évfordulóhoz kapcsolódik az, az 1989-es Emlékév keretében, 2009. szeptember 20-án, Temesváron sorra kerülő emlékünnepély, mely Újvárossy Ernő református építésznek állít emléket, aki méltán tekinthető a húsz évvel ezelőtti népi ellenállást sújtó hatalmi erőszak első áldozatának.

A kegyelet és a forradalmi megemlékezés ezen alkalmaival szöges ellentétben a Marosvásárhelyi Önkormányzat nem a hősöknek és az áldozatoknak kíván emléket állítani, hanem provokatív és szentségtörő módon, a kommunista pártállam örökölt cinizmusával a tömeggyilkos Ştefan Guşă tábornok szobrának felállításával készül a jeles évfordulóra.

Erdély magyarsága mérhetetlen megdöbbenéssel és mélységes felháborodással értesült a marosvásárhelyi Városi Tanács kegyeletsértő szoborállítási határozatáról, kiváltképpen pedig arról, hogy ezt a nacionál-kommunista természetű, áldemokratikus döntést az egykori székely főváros tíztagú RMDSZ-frakciója is egyöntetűen támogatta.

1989 decemberében a falurombolást kitervelő Nicolae Ceauşescu – másokkal együtt – Ştefan Guşă hadügyminiszter-helyettest rendelte ki Temesvárra, a diktatúra-elleni felkelés elfojtására. Akkor a karhatalmi és katonai erőszak több mint hetven halálos áldozatot követelt, a sebesültek, valamint a letartóztatottak és megkínzottak száma pedig meghaladta az ezret-ezret.

1990-ben a Petre Roman-kormány kinevezte vizsgálóbizottság, 1997-ben pedig maga a katonai ügyészség ismételten bűnösnek találta a tábornokot a temesvári vérengzések elkövetésében, és ennek megfelelően bíróság elé állítását indítványozta.

1989 végén, a Nemzeti Megmentési Front frissen behalászott tagjaként, a Ion Iliescu által elnökölt válságtanácskozás – egyik – résztvevőjeként magam is tanúja voltam azoknak az erőfeszítéseknek, melyek a Ştefan Guşă által szervezett államcsíny leszerelésére irányultak.

Mindezek ellenére – és azóta is – a posztkommunista és nacionalista politikai körök valóságos személyi kultuszt fonnak az – időközben elhunyt – hírhedt tábornok alakja köré. A Nagy-Románia Párt és a Román Ortodox Egyház élen járnak a volt vasgárdista, néhai Iosif Constantin Drăgan apósának a „nemzeti hősként” való ünneplésében. A forradalom szellemét, valamint a vértanúk emlékét meggyalázó nacionalista hőskultusz vezetett végül is a forradalmárgyilkos szobrának tervéhez.

A temesvári December 17. Egyesület már 1994-ben ekképpen tiltakozott Gușă tábornok felmagasztalása ellen: „Az érdekes propaganda, mely a nemzet hőseként próbálja őt bemutatni, a történelemhamisítási kampány része, mely bennünk, forradalmi harcosokban valóságos undort kelt.”

Orban Traian, a temesvári felkelés egykori sebesültje, a Memorialul Revoluției Egyesület vezetője a kirívó marosvásárhelyi esettel kapcsolatban ekképpen nyilatkozott: „Elvégre az utóbbi húsz esztendőben a megtorlás szinte valamennyi főszereplőjét valamilyen módon kitüntették. Ilyen is csak Romániában fordulhat elő.”

Romániai az Európai Unió tagországa. Az Európai Parlament képviselőjeként, valamint az egyesült Európába vezető út első állomásának számító Temesvár egykori lelkipásztoraként – a megszenvedett város és egyházaink ökumenikus közösségében – erélyesen tiltakozom Ştefan Guşă tábornok szobrának a felállítása ellen, egyben pedig az erre vonatkozó határozat azonnali visszavonására és a hatalmi erőszak áldozatainak, valamint családtagjaiknak a megkövetésére szólítom fel a Marosvásárhelyi Önkormányzatot.

Hasonlóképpen az RMDSZ haladéktalan fellépését sürgetem a kegyelet- és szentségtörő szoborállítás ellenében. A Városi Tanács RMDSZ-frakciója testületi lemondásával tehetné jóvá a szobor felállításához nyújtott cinkos támogatását.

Az RMDSZ-frakció elnökének állítólagos tájékozatlansága ez esetben nem jelenthet mentséget számára.

A város RMDSZ-es alpolgármesterének állásfoglalása mélységesen elvtelen és kegyeletsértő, amikor is úgy érvel, hogy: „a románság szemében esetleg Sütő András is olyan lehet, mint számunkra Guşă tábornok”. Nagy erdélyi írónk marosvásárhelyi szobrának felállítása nem képezheti elvtelen alku vagy opportunista politikai „ellenszolgáltatás” tárgyát. Hasonlóképpen a soviniszta erőszaknak áldozatul esett író, valamint a diktatúra hatalmi gépezetének bűncselekményeiben részes tábornok közé semmiképpen sem tehető egyenlőségjel.

Marosvásárhelyen Sütő András szobra mellett éppen úgy nincsen helye Guşă tábornok szobrának – mint ahogyan az aradi Szabadság-szobortól is élesen elüt a Nagyromán Nacionalizmus Diadalíve.

Legyünk hűek értékeinkhez – és önmagunkhoz!

Nagyvárad, 2009. szeptember 18.

Tőkés László
püspök

EP-képviselő

erdely.ma

1

Sarmaság községi szervezet Magyar Polgári Párt Közlemény

A Magyar Polgári Párt sarmasági szervezetének elnöksége felhívja tagságának és szimpatizánsainak figyelmét arra hogy tartsa tiszteletben Református egyházunk autonóm státusát és tartózkodjon attól hogy politikai szintérre vigye a presbiter választást. 

Meggyőződésünk hogy Egyházközségünk Presbitériuma a hithű egyháztagokkal karöltve hivatott lebonyolítani a választásokat.

Szabó Zoltán elnök,

Vincze Ferenc alelnök,

Balog Sándor alelnök.

1

Székely Nemzeti Tanács: Végrehajtani a határozatokat

Első ülését tartotta tegnap Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Ideiglenes Házbizottsága. A székelyudvarhelyi nagygyűlésen megválasztott héttagú testület legfontosabb feladatának a következő székelyföldi nagygyűlés előkészítését, megszervezését tartja, ugyanakkor a szeptember 5-én elfogadott határozatok végrehajtását is szorgalmazza.

A tegnapi ülésen többek között abban állapodtak meg, hogy a székelyföldi jelképek — zászló, lobogó, himnusz, címer — használatára buzdítják az önkormányzatokat, azt szeretnék, ha minden polgármesteri hivatal, illetve az alárendelt intézmények épületére kitűznék Székelyföld zászlaját — fejtette ki Farkas Csaba, a testület elnöke. Fel szeretnék gyorsítani továbbá az autonómia-népszavazásra vonatkozó tanácshatározatok elfogadását, hiszen lelassulni látszik a folyamat.

A bizottság abban is megállapodott, hogy a következő napokban kidolgoznak egy határozattervezetet, amelyet a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok elé terjesztenek. Ennek első része a Csíkszeredában szeptember 4-én elfogadott, nemrégiben véglegesített székelyföldi memorandum, a második pedig a Székely Nemzeti Tanács 2008-ban elkészített, az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez benyújtott memorandum támogatásáról szól. Ugyanakkor felkérnék a magyarság európai parlamenti képviselőit, hogy ezen megbízatás alapján képviseljék Székelyföld ügyét az európai fórumokon. Árus Zsolt házbizottsági tag szerint a határozat elfogadása azt bizonyítaná, egy folyamatnak kell tekinteni a csíkszeredai, illetve a szé kelyudvarhelyi nagygyűlést. Szerintük a határozat lényege, hogy a tanácsok magukénak vallják a dokumentumokat, jelzés lenne az önkormányzatok és a külvilág számára egyaránt, így gyakorlatilag hiába támadná azt meg bárki is, jogi következményei nem lennének. Az állandó bizottság tagjai azt szeretnék, ha az említett határozattervezet a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok együttes ülésének napirendjén is szerepelne.

Farcádi Botond, Háromszék , erdely.ma

Memorandum Székelyföld sajátos közigazgatási és fejlesztési jogaiért

Preambulum

Alulírottak, Székelyföld választott önkormányzati tisztségviselői és parlamenti képviselői, régiónk és közösségünk jövője iránti felelősségünk tudatában, az alábbi Memorandum közzétételével kívánjuk felhívni Románia és az Európai Unió közvéleményének figyelmét mindazokra a problémákra, amelyek akadályozzák Székelyföld szerves fejlődését, és veszélyeztetik az évszázadok óta itt élő, a régióban abszolút többséget alkotó magyarok nemzeti közösségként való megmaradását.

A 12.000 négyzetkilométer alapterületű, közel egymilliós lakosságú (amelynek több mint háromnegyede magyar) történelmi Székelyföld Románia közepén fekszik. Bár történelme során sajátos földrajzi, történelmi, gazdasági, kulturális és politikai identitású egységes régióvá vált, ma közigazgatásilag mégis széttagolt: Hargita és Kovászna megye teljes területét, valamint Maros megye egy részét lakják székelyek, néhány település pedig e megyék határain kívül esik. A székely társadalom az 1200-as évektől kezdődően közigazgatási értelemben székekbe rendeződött: az említett három megye területén található Marosszék, Udvarhelyszék, Csíkszék, Gyergyószék, Kászonok, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék és Bardocz-Miklósvárszék. Az erdélyi szász székekhez hasonlóan a székely székek autonómiája területi önkormányzatként működött, saját közigazgatással, sajátos társadalmi és közigazgatási felépítéssel, sajátos jogokkal és különleges státussal rendelkeztek.

Bár a széki közigazgatási rendszer már korábban megszűnt, a fél évszázados kommunista önkényuralom kitartó erőfeszítése ellenére sem sikerült megtörni a székelyföldi sajátos identitást, az itt élő nemzedékek évszázados autonómiatörekvéseit nem tudták elfojtani. Ma, az európai joggyakorlatnak megfelelően, lehetőség lenne ismét különleges jogállást biztosítani Székelyföldnek de: nyíltan vagy burkoltan még mindig tovább él a székelyföldi sajátos identitás felszámolására irányuló szándék.

Az 1989-es fordulat után a romániai magyar nemzeti közösség – demokratikus úton, és kizárólag békés, törvényes eszközökkel – folyamatosan küzd a román többséghez mérhető teljes és tényleges esélyegyenlőség biztosításáért. A megoldást a magyar közösség vezetői a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómiaformák törvényi kereteinek biztosításában látják. Az autonómia-folyamat fontosabb lépései a lassú demokratizálódás elmúlt húsz évében a következők:

• A romániai magyarokat 1990 óta Románia törvényhozásában képviselő politikai érdekvédelmi szervezet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) már megalakulásakor megfogalmazta a magyarság belső önrendelkezéshez való igényét, illetve ennek közjogi formáit, a különböző közösségi autonómiák létrehozását. Ennek az igénynek megfogalmazása a Kolozsvári Nyilatkozat (1992. október 24.).
• Az RMDSZ Románia Európa Tanácsba való felvétele alkalmával (1993. augusztus 26.) Memorandumot terjeszt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé, amelyben ismételten kinyilvánítja a romániai magyar közösség belső önrendelkezéséhez való jogát, és kéri a magyarok államalkotó tényezőként való elismerését. Az ez alkalommal született 176/1993-as számú ET-ajánlás tiszteletben tartására Románia kötelezettséget vállalt, de a közösségi autonómia jogi kereteinek megteremtése azóta sem történt meg.
• Az RMDSZ 1993 őszén (november 14.) elfogadja törvénytervezetét a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről, amelyben meghatározza háromszintű autonómia-programját: a kulturális, a sajátos státusú települési önkormányzati és területi alapú autonómiát. A törvényhozás román többsége alkotmányellenes jellegére hivatkozva elutasítja a tervezetet.
• Románia Alkotmányának módosítása (2003).során nem sikerül az alaptörvénybe foglalni a kisebbségi közösségek kulturális és területi autonómiához való jogát.
• Az erdélyi magyar közösségi autonómiák széles társadalmi támogatásának megjelenítésére Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) néven civil-politikai mozgalom alakul (2003. december 15.).
• Románia Parlamentje alkotmányellenes jellegére hivatkozva elutasítja Székelyföld területi autonómiájának statutum-tervezetét. (2004). Ugyanez a sorsa a következő parlamenti ciklusban ismét benyújtott tervezetnek (2005).
• Az RMDSZ kidolgozza a Nemzeti Kisebbségek Jogállásáról szóló törvénytervezetet (2004), amelyet a Velencei Bizottság is pozitívan véleményez. A kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának jogi keretét is megteremtő tervezetet a kormány elfogadja és a parlament elé terjeszti (2005), de ott bizottsági szinten megreked, mindmáig nem készült róla jelentés.
• 30 székelyföldi települési önkormányzat helyi népszavazás kiírását kezdeményezi Székelyföld sajátos jogállású közigazgatási régióhoz való tartozás tárgyában. A referendumok kiírásáról szóló határozatokat a prefektusok rendre hatálytalanítják. (2006-2007).
• 2007-ben több mint 210.000 székelyföldi választópolgár mond igent Székelyföld területi autonómiájára.
• Az elmúlt évek parlamenti és kormányzati munkája nyomán bővült az anyanyelvű oktatás, valamit az anyanyelvhasználat a helyi közigazgatásban. Az igazságszolgáltatásban bár létezik a törvényes keret az anyanyelv használatára, sok helyen ezt maguk a bírák nem teszik lehetővé.
• A következő évek legfontosabb feladata a kollektív jogok kialakítása, elfogadtatása lesz!

Jelen Memorandum újabb határozott lépés kíván lenni e folyamatban. Jelzi azt, hogy a másfélmilliós, számbeli kisebbségben levő romániai magyarság és annak részeként a tömbben élő, Székelyföldön regionális többséget alkotó székelyek nem hajlandók lemondani sem szülőföldjükről, sem sajátos közösségi identitásukról.

Székelyföldi visszásságok – a régió szerves fejlődését és lakóinak sajátos identitását veszélyeztető tényezők

Húsz évvel a demokrácia és a jogállam térnyerését biztosító rendszerváltás után még számos tényező akadályozza a székelyföldi régió gazdasági, társadalmi és politikai kibontakozását, lakóinak nemzeti emancipációját.

Hivatalos anyanyelv-használati korlátok

Bár a kisebbségek anyanyelvének használatát a közélet különböző területein érvényben lévő törvények lehetővé teszik, a székelyföldi régió többségét kitevő magyarok anyanyelve mégis másodrendű. Néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

• Az állami hatóságok (önkormányzati és oktatási intézmények) által kibocsátott hivatalos dokumentumok csak románul íródnak.
• A központi közigazgatás ún. dekoncentrált intézményeiben csak az állam nyelvét használják.

A közigazgatás decentralizációjának késlekedése a „központi nemzetállami” szemlélet továbbélése

Románia közigazgatási berendezkedése még mindig erősen központosított. A közigazgatási hatáskörök lényeges része több társadalmi szolgáltatás – oktatás, művelődés, munkaügy, szociális juttatások, közrend, gazdasági tevékenységek szabályozása, stb. – esetében nem a választott testületeknél, hanem a központilag kinevezett vezetők által irányított dekoncentrált intézményeknél vannak. Ezek a vezetők pedig döntéseikben és vezetési gyakorlatukban sokszor a központi érdekeket képviselik és érvényesítik a helyi közösségi érdekkel szemben.

Aránytalan etnikai képviselet a központi közigazgatás területi kirendeltségeinél

A román nemzetállami érdek a dekoncentrált intézmények vezetőinek kinevezése esetében érhető leginkább tetten. Míg a magyar közösség számaránya a régióban közel 80%, a kinevezett közigazgatási vezetők között a magyarok aránya 20% alatt marad.

Gazdasági és költségvetési diszkrimináció

Kimutatható, hogy ha a magyar politikai képviselet (RMDSZ) a kormányzó koalíció tagja, megnő a székelyföldi megyék költségvetési támogatottsága, a Szövetség ellenzékbe kerülésével azonban ismét felerősödik a Székelyföld gazdasági elszigetelésére, háttérbe szorítására irányuló több évtizedes román kormányzati politika: a székelyföldi kulturális és szociális intézményrendszer alulfinanszírozott, egyre kevesebb a pénz az elkezdett beruházások folytatására is.

Az infrastrukturális fejlesztés lassítása

Külön problémát jelent Székelyföld infrastruktúrájának az ország egyéb – különösen a moldvai vagy a dél-romániai – régiókhoz képest szándékosan lassú ütemű fejlesztése, helyenként teljes elhanyagolása. A meghonosodott politikai gyakorlat szerint a központi költségvetés infrastrukturális fejlesztésre szánt tételeinek kiutalása jutalom, visszatartása vagy megvonása pedig büntetés a helyi tisztségviselők „helyesnek” vagy „helytelennek” minősített politikai magatartása miatt. Bár a 2008-ban alakult kormány a kinyilatkoztatás szintjén kiemelt figyelmet ígért Székelyföld ilyen irányú fejlesztésének, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának ideje alatt elkezdett nagyarányú infrastrukturális fejlesztések üteme mára lelassult, ezek folytatása kérdésessé vált.

Az altalajkincsek kitermelése és értékesítése – központi monopólium

Az altalajkincsek kiaknázása Romániában általában állami monopólium. Ez Székelyföld stratégiai tartalékai – főleg a só és az ásványvizek – esetében központi beavatkozást eredményez, amelynek a sajátos helyzetre való tekintettel etnikai dimenziója is van. Ezt tetézi az altalajkincsek kiaknázásának központilag irányított, a helyi vállalkozókat háttérbe szorító odaítélése is. A felemás jogszabályok, rendeletek megnehezítik a reális beruházások megvalósítását a tulajdonosok számára. Ugyanakkor az is problémát okoz, hogy a kitermelés utáni illeték a központi költségvetés részét képezi. Nem jobb a helyzet az erdőgazdálkodás tekintetében sem: erre az ágazatra is erőteljes állami ellenőrzés jellemző, a magánerdészetek, a közbirtokosságok munkáját bürokratikus és más úton hátráltatják.

Környezetvédelmi kérdések

Mivel a természetes környezet óvása és az arra potenciális veszélyt jelentő tevékenységek ellenőrzése többnyire nem a választott, hanem a központból irányított testületek hatásköre, Székelyföld ebben a kérdésben is kiszolgáltatott a központnak. A gyakran regionális érdekeket sértő környezetvédelmi gyakorlat nem csak az életminőséget befolyásolja kedvezőtlenül, hanem gazdasági szempontból Székelyföld húzóágazatainak – a turizmus, a fakitermelés és -feldolgozás – hosszú távú érdekei ellen is hat.

Késik a jogtalanul elkobozott ingatlanok visszaszolgáltatása

Bár az egész országban akadozik a kommunizmus alatt jogtalanul elkobozott ingatlanok visszaszolgáltatása, sokatmondó ennek székelyföldi gyakorlata, kiemelten a magyar történelmi egyházak egykori vagyona, és a Csíki Magánjavak esetében.

A kommunista rendszer 2140 ingatlant kobozott el az erdélyi magyar történelmi egyházaktól. A négy felekezettől – római katolikus, református, evangélikus és unitárius – jogtalanul elsajátított épületek és telkek visszaszolgáltatása nélkül az egyházak képtelenek ellátni azt a hitéleti és karitatív tevékenységet, amelyet évszázadok óta felvállaltak az erdélyi magyarság megmaradása és gyarapodása érdekében. A restitúciós jogszabályok lassan egy évtizede megszülettek, de a Székelyföldön a magyar egyházak egykori vagyonának több mint egyharmadát még nem sikerült újra birtokba venni, a természetben vissza nem adható javakért való kárpótlás pedig még el sem kezdődött.

Magyar tannyelvű állami tudományegyetem hiánya

A rendszerváltást követően a magyar közösség több ízben is kifejezte a kommunizmus alatt megszüntetett Bolyai Egyetem újraalapítására vonatkozó egyöntetű akaratát. A magyar politikai képviselet számos állásfoglalást, törvény- és kormányhatározat-tervezetet dolgozott ki. Az anyanyelvi oktatás jogának biztosítása érdekében az RMDSZ kidolgozott egy tanügyi törvénytervezetet, amelyet az Szövetség kezdeményezésére 500.000 magyar nemzetiségű román állampolgár írt alá. Ezt a tervezetet benyújtottuk Románia Parlamentjéhez, amely azonban elutasította a kezdeményezést. Csak jóval később, 1999-ben sikerült elfogadni a román Parlamentben ennek a tervezetnek néhány fontosabb rendelkezését, ám ezek nem voltak elegendőek az állami magyar tannyelvű egyetem újraindításához. Az Alkotmány és a tanügyi törvény által garantált jogok ellenére, a Románia által aláírt nemzetközi egyezmények, valamint az Európai Uniós realitások dacára sem sikerült egyetlen lépést sem tenni e kérés megvalósítása irányába. Az önálló magyar egyetem létrehozása mellett szól, hogy Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar nemzetiségű, miközben az egyetemi hallgatók csupán 4,4 százaléka magyar és ezeknek is csak kisebb része tanul anyanyelvén. Ugyancsak súlyos tény, hogy éppen a gazdaság szempontjából húzóágazatoknak számító területeken (műszaki, mezőgazdasági szakok) egyáltalán nem lehetséges az anyanyelven való tanulás. Az erdélyi magyarok jogos igényét támasztja alá a pozitív európai gyakorlat is: a finnországi svédek, a norvégiai lappok, a moldovai gagauzok, a macedóniai albánok rendelkeznek egy vagy több saját egyetemmel. Székelyföld számára az önálló magyar állami egyetem visszaállítása kiemelten fontos, hiszen a tömeges képzés igényeire kialakított többközpontú struktúra saját közössége felsőfokú oktatásának is megfelelne.

Az etnikai arányok mesterséges megváltoztatásának veszélye és gyakorlata

Bár a Románia által is ratifikált Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezmény is tiltja egy, kisebbségek által jelentős arányban lakott régió etnikai arányainak mesterséges megváltoztatását, Székelyföld esetében, ha közvetett formában is, de még mindig él az elmúlt évtizedek diktatorikus gyakorlata. Az, hogy a „többségi nemzet” Székelyföldön csupán kisebbséget alkot, a román politikai vezetők egy része számára összeegyezhetetlen a román nemzetállami eszmével. És bár nem létezik erre irányuló tudatos központi politika, a román politikai erők egy része ma is többé-kevésbé nyíltan támogatja a románajkú lakosság tudatos privilegizálását Székelyföldön. Ezt mutatja az is, hogy az RMDSZ ellenzékbe kerülésével jelentős mértékben visszaszorították a magyar szakemberek számát az állami közhivatalokban, így a nemzetiségi arányokhoz képest ma a magyar nemzetiségűek kisebb, a román nemzetiségűek pedig lényegesen nagyobb arányban vannak jelen ezen intézmények vezetésében.

A problémák jogi megoldása: Székelyföld területi autonómiája – a sajátos jogállású közigazgatási és önálló fejlesztési régió

Székelyföld szerves fejlődésének legfőbb akadálya, illetve a sajátos közösségi – nemzeti és regionális – identitás szabad megélésének és átörökítésének legfőbb akadálya a román közigazgatás túlzottan központosító jellegének továbbélése. A felsorolt problémák megoldásának európai útja a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvének következetes alkalmazása, vagyis a régió földrajzi, történelmi, gazdasági, társadalmi és politikai sajátosságait, valamint az itt élő többség kulturális és nemzeti különbözőségét figyelembe vevő sajátos közigazgatási-szervezési konstrukció: Székelyföld területi autonómiája.

A kisebbségek közösségi autonómiája általában egy országosan kisebbségben levő, de regionális többséget alkotó, őshonos közösség szülőföldjének számító történelmi régió területi autonómiája sajátosan olyan megoldás, amely alkalmazása a közigazgatási rendszerben az államok, régiók és nemzeti közösségek Európájában a többség és a kisebbség viszonyának normalizálásához vezetett (lásd az Európa Tanács Gross-jelentése alapján született 1334/2003-as számú Határozatát).

Székelyföld mind gazdasági fejlődés, mind a történelmi-földrajzi sajátosságok szempontjából megfelel egy autonóm közigazgatási régió ismérveinek. Ezek az adottságok kiegészülnek azzal a regionális és politikai szempontból is artikulált közösségi tudattal, amely eddig is számtalan alkalommal és formában megfogalmazta közösségi autonómia iránti igényét.

Egy ország területi-közigazgatási berendezkedése az állam belügye, azonban az EU polgárai egyéni és közösségi jogainak tiszteletben tartása – beleértve a közösségi önazonosság védelméhez, az önkormányzáshoz és az államon belüli önrendelkezéshez való jogot is – már az Európai Unió ügye is: egyaránt emberjogi, stabilitási és biztonságpolitikai kérdés.

A sajátos közigazgatási jogállás

Székelyföld polgárai olyan – az Alkotmány, és külön erre vonatkozó törvény által szavatolt – sajátos jogállású régiót szeretnének, amelyben a régió jövőjét, polgárainak mindennapjait meghatározó döntések helyben születnek, a régió polgárai által szabadon és demokratikusan választott testületek által.

Székelyföld polgárai által igényelt sajátos regionális közigazgatási jogállás ismérvei:

• A többszázados szerves fejlődés eredményeként kialakult történelmi Székelyföld egyetlen – a központi állami és a helyi közigazgatási szint közé iktatott – regionális közigazgatási egységet alkosson: ez a Székelyföld autonóm közigazgatási régió.
• A régió saját, polgárai által demokratikusan megválasztott döntéshozó testületekkel és végrehajtó intézményekkel rendelkezzen, amelyek közigazgatási hatóságként a választópolgárok megbízásából gyakorolják a közhatalmat, szervesen illeszkedvén az ország közigazgatási rendszerébe, nem azzal párhuzamos intézményeket alakítva.
• Ezen testületek törvény útján átveszik és gyakorolják mindazokat a döntési hatásköröket, amelyeket a régió jogállására vonatkozó törvény előír. Ezen hatáskörök alapján lehet az előző fejezetben felsorolt problémákra legitim és a helyi érdeket szem előtt tartó válaszokat adni, kiemelten az oktatás, közművelődés, tájékoztatás, hagyományőrzés, műemlékvédelem, szociális és munkaügyi kérdések, foglalkoztatási politika, altalajkincsek kiaknázása és felhasználása, környezetvédelem vagy közrend területén.
• Az anyanyelv szabad használatának joga a magánéletben és a közéletben olyan közösségi jog, amely a nemzeti identitás védelmének és átörökíthetőségének legfontosabb garanciája. Bevett európai gyakorlat – amelyet a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája is előír – az országosan számbelileg kisebbségi, de regionálisan többséget alkotó közösség nyelvének hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítása.
• A magyar nemzeti jelképek, illetve Székelyföld sajátos jelképeinek szabad használata éppen úgy része a nemzeti és regionális identitásnak, mint az anyanyelv.
• A többnyelvűségből és a sajátos jogállásból származó többletköltségek a régióban megtermelt adók és illetékek nagyobb hányadának helyben maradását feltételezik. A kiszélesített gazdasági és költségvetési önállóság a területi autonómia egyik legfontosabb feltétele.

Székelyföld, mint önálló fejlesztési régió

A gazdasági, földrajzi, környezeti, kulturális és történelmi szempontok mellőzésével, 1998-ban létrehozott fejlesztési régiók nem ösztönözik a gazdasági és társadalmi haladást és a magas szintű foglalkoztatottságot, nem valósítják meg a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést. Az előcsatlakozási alapok (PHARE, SAPARD, ISPA) felhasználásnak adatai azt mutatják, hogy ezekben a mesterségesen létrehozott fejlesztési régiókban a legtöbb forrást általában a nagyobb népességű és fejlettebb megyék szerzik meg, a szegény és kicsi megyék pedig fokozottan hátrányos helyzetbe kerülnek.

A regionális fejlesztéspolitikai intézmények működése nehézkés, bürokratikus, a központi hatalom utasításainak hűséges végrehajtását szolgálja. A különböző ügynökségek sem a partnerség sem a szubszidiaritás elvét nem alkalmazzák, ezért a fő kedvezményezettek – a helyi közösségek – érdekeit megjelenítő önkormányzatok valójában a fejlesztéspolitikai források megszerzésében egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. A helyi közösségek és önkormányzatok forrásbevonási szükségleteinek fedezéséhez a különböző fejlesztési ügynökségek kompetenciáinak területi alapon való újragondolása a közeljövő fontos és elkerülhetetlen feladata.

A Székelyföld felemelkedéséhez létfontosságú mind a fejlesztési régiók mind pedig a régiókra alapozott intézményrendszer átfogó reformja és átszervezése.

Jelenleg a Székelyföldet alkotó közigazgatási egységek (Maros, Hargita és Kovászna megyék) a Központi Fejlesztési Régióhoz tartoznak három másik megyével (Brassó, Szeben, Fehér) együtt. Így a fejlesztési régióhoz tartozó magyar önkormányzatok akaratérvényesítő képessége korlátozott, aminek a magyar közösségre hátrányos voltát az eddigi döntések egyértelműen mutatják. Beszédes, hogy az európai közösségi fejlesztési alapok felhasználásában, a támogatásra méltó fejlesztési programok kiválasztásában döntő befolyással bíró testület központja Gyulafehérváron van, amely a régióhoz tartozó megyék mindennapjainak történéseiről semmilyen rálátással nem rendelkezik.

Székelyföld megfelel egy önálló statisztikai-fejlesztési régió ismérveinek, teljesíti az EU erre vonatkozó előírásait. Az EU által megkövetelt gazdaságossági és hatékony forrás-felhasználási szempontok elengedhetetlenül át fogják szabni a fejlesztési régiók határait. Székelyföld választott tisztségviselői az önálló székelyföldi fejlesztési régió kialakításának kezdeményezése során nem kívánnak egyebet, mint a szervesen kialakult régiók határainak tiszteletben tartását, továbbá a régió fejlesztését szolgáló intézményrendszer ennek megfelelő átalakítását.

A székelyföldi románok jogairól

Mind politikailag, mind az interetnikus béke szempontjából érzékeny kérdés a régióban számbeli kisebbségben élő, de országosan többséget alkotó román közösség helyzete, amely a sajátos jogállású közigazgatási régió demokratikus berendezkedésének mércéje. A kérdés megnyugtatóan csakis a teljes egyenjogúság biztosításában, és a román közösség helyzetére való fokozott odafigyeléssel oldható meg.

Összegzés

Székelyföld magyarsága az elmúlt húsz évben a békés, demokratikus és törvényes eszközök – politikai állásfoglalások, petíciók, memorandumok, törvénytervezetek – változatos sokaságával fejezte ki határozott igényét a régió sajátos jogállását szavatoló területi autonómia törvény útján történő megteremtésére.

Mi, Székelyföld választott önkormányzati tisztségviselői, közösségünk akaratából elnyert polgármesteri, alpolgármesteri és önkormányzati képviselői ezúton ismételten kinyilvánítjuk: régiónk és közösségünk jövőjének egyetlen törvényi garanciája Székelyföld területi autonómiája lehet.

Határozottan kérjük és kiállunk ennek megvalósítása érdekében minden törvényes eszközt felhasználva, régiónk és közösségünk múltja, jelene és jövője iránt vállalt felelősségünk teljes tudatában.

Rúzsa Magdi másképp – Beszélgetés a Duna TV – ben – film

Néhány éve Zentán, a farsangi Ki mit tudon ismerték meg a nevét, mára mindenki mindent tud, vagy tudni vél róla. A pletykalapok szerint vagány, belevaló lány, istenáldotta tehetséggel. Valójában egy törékeny fiatal nő, akiben ott a sosem hallott hang, akiben dübörög a belső muzsika is, de akiben ott van egy védtelen kislány is, és nem utolsó sorban a sokakat megszégyenítő hazaszeretet lángja.

„Ugyanaz az ember maradtam, tehát igazából semmi nem történt azon kívül, hogy elköltöztem máshová, hogy lett egy közönségem, hogy nyilván vannak dolgok, amiket én már nem teszek meg, mert úgy érzem, hogy nekem nem lehet” – vallja magáról Magdi.

erdely.ma

3

Székely zászlót a parlamentbe !

A román parlamentben tűzzék ki Székelyföld zászlaját is a román nemzeti lobogó és az Európai Unió zászlaja mellé – javasolta csütörtökön Sepsiszentgyörgyön Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei szervezetének elnöke.

A tisztségviselő az MTI-nek elmondta: az RMDSZ parlamenti képviselőihez szeretne fordulni azzal a kéréssel, hogy javasolják Székelyföld zászlójának elhelyezését.

„Nem hiszem, hogy egy demokratikus államban gondot okozna, ha egy olyan kisebbségnek a zászlaját kellene kitűzni, amelynek tizenhat képviselője ül a törvényhozó testület padsoraiban – mondta Kulcsár-Terza József. „Ez első lépés lenne azon az úton, hogy a román kormánnyal leüljünk, és beszéljünk az autonómia kérdéséről” – mondta.

„Ha a zászlót valóban kitennék a parlamentben, ez azt mutatná, hogy a román politika és a román kormány tiszteletben tartja az állampolgári jogokat, hiszen mi is Románia állampolgárai vagyunk” – fejtette ki az MPP-s politikus.

Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy – ismerve a román politikai elit általános szembenállását a székelyföldi autonómiával – taktikus dolog-e egy ilyen lépés, nem ingerli-e majd a románokat, Kulcsár-Terza József leszögezte: az MPP és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) soha nem kért vagy mondott olyasmit, ami a törvénybe, az alkotmányba ütközött volna. „Szerintem ha mindig a taktikai megfontolásokat tartjuk szem előtt, soha nem lesznek eredmények. Nem nézem jó szemmel az RMDSZ által meghirdetett ‘apró lépések’ politikáját” – mondta. Hozzáfűzte: a román pártpolitikusok napokban elhangzott magyarellenes kirohanásai csak kampányfogásként szolgálnak a romániai elnökválasztás előtt.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-res polgármestere az MTI ezzel kapcsolatos kérdésére úgy fogalmazott: egy ilyen lépés „előreszaladás” lenne. „Ahelyett, hogy logikusan és racionálisan próbálnánk építkezni, ezzel megint kiváltanánk a többség haragját. Az ilyen jellegű javaslatok nem segítik, hanem rontják a partnerség kialakításának esélyeit a román közösséggel, e gesztusnak semmiféle pozitív hozadéka nincs a székely közösség számára” mondta az MTI-nek Antal Árpád.

MTI , erdely.ma

,,Visszarománosítás” veszi kezdetét Székelyföldön

„Az elmagyarosított székelyföldi románok visszarománosítását” szorgalmazza a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ.

A magyarellenesnek tartott központ a döntő többségében magyarok által lakott régiók feldarabolását, az etnikai arányok megváltoztatása érdekében a székelyföldi megyék környező román megyékbe történő beolvasztását javasolja – írta csütörtöki számában a Krónika című kolozsvári napilap.

A Ioan Lacatusu vezette sepsiszentgyörgyi intézmény tanulmányt állított össze az autonómia ellensúlyozására, hogy ne érhesse hátrányos megkülönböztetés a székelyföldi románokat. A központot az etnikumközi kapcsolatok monitorozása és a Székelyföldön élő románok identitásának megőrzése érdekében alapították.

Lacatusu elfogadhatatlannak nevezte a tanulmány keddi bemutatóján a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) régiófejlesztési stratégiájában szereplő, Hargita, Kovászna és Maros megye egyesítését célzó javaslatot. Szerinte ezeket a megyéket épp hogy fel kell számolni és beolvasztani a környező megyékbe – például Szebenbe és Brassóba -, bevallottan azzal a céllal, hogy a magyar lakosság számaránya ne haladja meg az ötven százalékot az újonnan kialakítandó régióban.

Ioan Lacatusu többek között demográfiai adatokkal érvelt a területi autonómia létrehozása ellen. Emlékeztet, hogy a 2002-es népszámlálás adatai szerint Hargita, Kovászna és Maros megyében a lakosság közel negyven százaléka nem magyar – több mint 400 ezren román, mintegy ötvenezren pedig roma nemzetiségűnek vallották magukat -, így a régió etnikai szempontból egyáltalán nem tekinthető kompaktnak. Szerinte Székelyföld magyar lakosságának jelentős része valójában elmagyarosított román, ezért szükséges a „visszarománosításuk”.

Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a Krónikának elmondta, hogy szerinte „már az is aberráció, hogy ilyen elképzelés napvilágot láthat. Ez is azt bizonyítja, hogy sürgősen létre kell hozni az önálló székelyföldi intézményrendszert, és autonómiát kell teremteni a régióban, mivel a jelek szerint bizonyos körök ma sem mondtak le a tömbmagyar vidékek elrománosításáról.” Szerint a román hatóságok kötelesek elhatárolódni a tanulmányi központ javaslataitól, az erdélyi magyar politikai alakulatoknak pedig Brüsszelben is be kell mutatniuk azt, bizonyítandó mennyire aktuális a székelyföldi önrendelkezés kérdése.

A polgármester azt állítja, hogy a Moldvából Sepsiszentgyörgyre „ejtőernyőzött” Ioan Lacatusu a Ceausescu-rezsim idején éppen a Székelyföld elrománosítását kapta feladatként.

Impulzus / MTI , erdely.ma

1 2 3
>