""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

A lelki tartás erősebb minden fegyvernél – emlékeztek az Úz völgyében

Tegnap, az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi szovjet betörés emléknapján, több száz zarándok kereste fel a hősi halottak, hazájukat védő katonák emlékére létrehozott sírkertet. A hatvanöt évvel ezelőtti eseményekre bensőséges ünneppel, szentmisével és újabb emlékjelek avatásával tisztelegtek az egybegyűltek.

Hatvanöt éve immár annak, hogy az augusztus 23-i román átállás utáni szovjet offenzíva az Úz-völgyét is elérte, és az itt állomásozó 11. Székely Határőrezred legfőképp fiatalokból álló csapatai nem bírtak a túlerővel. Az egykor itt harcolók immár három és fél évtizede rendszeresen találkoznak ezen a napon, tizenöt esztendeje pedig emlékmű hirdeti a fenyvesekkel körülvett katonatemetőben, hogy az utódok nem felejtenek.

Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt menekvés — emlékezett rövid köszöntőjében dr. Szőts Dániel egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese.

Gergely András, Csíkszentmárton – és egyben Úz-völgye település – polgármestere azokhoz szólt, akik félnek a megemlékezéstől. Pedig a hatalom jobban tenné, ha a fiatalok kilátástalanságától, a nehéz gazdasági helyzettől, és nem az őseikre emlékező magyaroktól félne, mert az emlékezés a megbékélés csíráját hordozza, csakis erre lehet reményteli jövőt építeni — fogalmazott Gergely András, aki az első világháború olasz és szlovén helyszíneire utalva, ahol példásan őrzik az elesett katonák emlékét, függetlenül attól, hogy az ellenség hadseregében harcoltak-e vagy sem, feltette a kérdést: mikor érjük meg mi is azt, hogy ellenségeskedés nélkül emlékezhessünk?

Az ünnepi szentmisét celebráló Berszán Lajos gyimesi plébános-iskolaigazgató szentbeszédében arra kérte az egybegyűlteket: imádkozzanak az elesettekért, de azokért is, akik félnek az emlékezéstől. A lelki erő, a hit erősebb minden fegyvernél, s mert mi őshonosok vagyunk, ismerjék el, hogy jogaink vannak — mondta Berszán atya, aki legfontosabbnak azt látja, hogy ne ártson magyar a magyarnak. Incze Sándor református esperes imájában az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozta, hogy úrrá tudjunk lenni a napjainkban pusztító második „lelki trianonon”.

Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát (ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról negyvennégy helybeli honvéd (közülük immár egy sem él) emlékére került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által faragott fakereszt.

Ferencz Csaba, Háromszék, erdely.ma

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák