Archive

Monthly Archives: augusztus 2009

Smitt Pál: a nyelvet nem adjuk, ez az utolsó szalmaszál

Értelmetlen, buta és káros jogszabálynak nevezte a szeptember 1-jén életbelépő szlovákiai államnyelvtörvényt Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke vasárnap este a szegedi dómban. „A nyelvet nem adjuk, ez az utolsó szalmaszál” – mondta Schmitt Pál európai parlamenti képviselő a Pünkösdváró Európa című Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozón.

„Nyilvánvalóvá kell tennünk, az anyanyelvünkhöz, a kultúránkhoz, a hagyományainkhoz való ragaszkodás egyetlen dolgot jelent, küzdelmet a lelkekért” – mondta az EP-képviselő a Pünkösdváró Európa címmel Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozón. Az esetleges, vélt vagy valós történelmi sérelmek nem szolgáltathatnak alapot arra, hogy bárkinek emberi vagy kisebbségi jogát korlátozzák – közölte a pártelnök. Európa akkor lesz igazán erős, ha a szomszédos népek tisztelni fogják egymást – tette hozzá. Húsz évvel ezelőtt nem azért vettünk részt a rendszerváltásban, hogy egy kommunisztikus diktatúra helyet most egy nacionalista diktatúra jöjjön létre – hangsúlyozta Csáky Pál.

A mai magyarok nem területet, hanem jogokat, emberi és kisebbségi jogokat követelnek – jelentette ki Tőkés László vasárnap este a szegedi dómban. Az Európai Uniótól joggal várjuk el, hogy ne folytasson struccpolitikát, hanem utasítsa el az alapelveivel ellentétes szlovákiai államnyelvtörvényt – mondta az EP-képviselő. Tőkés László hangsúlyozta, az unióban nem két ország belügyének, hanem egyetemes európai kérdésnek kell tekinteni a kisebbségek ügyét.

A nemzeti összefogás fontosságát hangsúlyozta a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán Schmitt Pál, az Európai Parlament néppárti alelnöke vasárnap este a szegedi dómban. „A nyelvet nem adjuk, ez az utolsó szalmaszál” – mondta az EP-képviselő. „Be fogjuk bizonytani, hogy a tizenötmillió magyar szereti nyelvét és komolyan veszi” – közölte a politikus, aki ígéretet tett rá, a maga eszközeivel mindent meg fog tenni az Európai Parlamentben a diszkriminatív jogszabály ellen.

A találkozó végén elfogadott zárónyilatkozat szerint a Kárpát-medencei magyarság a szegedi Dómban összegyűlt tagjai és képviselői „megdöbbenéssel és egymás iránti testvéri szolidaritással” állapítják meg, hogy a volt szovjet tábor országainak legtöbbjében „az egykori nacionál-kommunista rezsimek” szelleme kísért, és azok „elnyomó, jogfosztó, magyar- és kisebbségellenes, intoleráns és diszkriminatív” módszerei is tovább hatnak és érvényesülnek. A szegedi Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozó résztvevői, egyházi és polgári és politikai képviseletei a mintegy 600 ezres lélekszámú, Szlovákia lakosságának több mint 10 százalékát kitevő felvidéki magyarság iránti együttérzéssel emelik fel szavukat, és tárják a demokratikus nyilvánosság elé a 2009. szeptember 1-jével hatályba lépő szlovákiai államnyelvtörvény ügyét, „annak haladéktalan felülvizsgálatát, illetve visszavonását követelve a posztkommunista szlovák kormánytól” – áll a nyilatkozatban. „Érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk az Európai Bizottság hivatalos álláspontját, mely szerint sem a szlovák nyelvtörvény – sem Sólyom László magyar államelnök Szlovákiából való botrányos kiutasítása – nem tartozik az Európai Unió illetékességi körébe, hanem a két uniós tagország belügyének számít” – olvasható a dokumentumban. Az állásfoglalás idézi Jerzy Buzek EP-elnököt, aki szerint a törvény nemcsak a magyaroknak árt, hanem a európai integráció szellemiségének és a demokrácia elvének is, s így már nem csupán szlovák-magyar ügy. A találkozó résztvevői „ugyanebben az értelemben” utalják az európai közösség elé a másik uniós tagország, Románia magyarságának emberi és kisebbségi jogi sérelmeit is, többek között a csángómagyarok erőltetett asszimilációjának és a készülő diszkriminatív tanügyi törvénynek a kérdését, továbbá a szerbiai magyarveréseknek, valamint az ukrajnai kisebbségi oktatás módszeres elsorvasztásának az ügyét is.

MTI , erdely.ma

Hatvankilenc évvel ezelőtt lett újra magyar terület Észak- Erdély

Horthy Erdélyben, 1940 (forrás: wikipedia.org)

1940. augusztus 30-án délután 3 órakor hirdették ki a tengelyhatalmak — Németország és Olaszország külügyminiszterei, Joachim von Ribbentrop és Gian Galeazzo Ciano — a bécsi Belvedere-palotában a második bécsi döntést, amely 43 ezer négyzetkilométernyi észak-erdélyi területet juttatott vissza Magyarországnak 2,5 millió lakossal. Visszakerült Nagykároly, Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és Marosvásárhely, valamint az egész máramarosi terület és a Székelyföld.

A döntés előzményeihez tartozik, hogy a romániai Szörényváron (Turnu Severin) 1940. augusztus 16-24 között folytatott román–magyar tárgyalások nem vezettek eredményre a területátadás kérdésében. A tengelyhatalmak mindenképp el akarták kerülni a fegyveres konfliktus kirobbanását, így a német és az olasz kormány a magyar és román kormányok képviselőit Bécsbe rendelte, hogy a közöttük folyó vitát döntőbíráskodás révén rendezze. A magyar kormányt gróf Teleki Pál miniszterelnök, gróf Csáky István külügyminiszter és Hory András diplomata képviselték. Ciano olasz külügyminiszter naplója szerint — de ezt maga Mihail Manoilescu is elismeri visszaemlékezéseiben — a román külügyminiszter elájult a döntés kihirdetésekor.

A magyar csapatok, a 2. magyar hadsereg egységei 1940. szeptember 5-13 között vonultak be a visszakapott területre. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt.

tortenelemportal.hu , erdely.ma

Az államalapítás alkalmából adtak át kitüntetéseket Kolozsváron

Az államalapítás emlékére az erdélyi kultúra hét kiemelkedő képviselőjét tüntette ki a Magyar Köztársaság. A díjakat Kolozsváron adták át.

Szabó Vilmos azt mondta: a nemzeti ünnepeken átadott magyar állami kitüntetések összegzik, hogy mit sikerült elérni a rendszerváltás óta eltelt húsz évben, de figyelmeztetnek is, hogy a magyarságnak meg kell védenie azt, amit elért.

– Mindig az a kritérium, hogy az, aki maradandót alkotott. Aki egy egész élet munkáját adta a magyar nemzetnek, vagy hát, aki nem magyar, de a Magyarországgal való kapcsolatot, a magyar kultúrát, közéletet, politikai kapcsolatokat, oktatási kapcsolatokat segítette, fejlesztette – jelentette ki Szabó Vilmos külügyi államtitkár

– Nagyon megtisztelő, felemelő tudni azt, hogy az anyaország mögöttünk van, figyeli a határon kívül élő magyar közösségek vezetői, irányítói hogyan próbálják megőrizni, átmenteni a magyar anyanyelvi kultúrát, a nyelvünket az utókor számára – mondta híradónknak Szép Gyula, aki a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét kapta.

– A munka megy tovább és ez még sarkall is, hogy a munkát tovább folytassuk fogalmazott a Pro Cultura Hungarica díjjal kitüntetett Bocskai Vince.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta a 75 éves Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus és Dr. László János orvos-professzor. Lovagkereszttel tüntették ki még a 7O éves Lászlóffy Csaba költőt, és Matekovits Mihályt a romániai magyar nyelvű oktatásért végzett munkájáért. Román ajkú díjazottja is van az idei nemzeti ünnepnek: Ionel Haiduc a Román Tudományos Akadémia elnöke Doctor Honoris Causa címet kapott a Magyar Tudományos Akadémiától.

Duna TV,erdely.ma

Bekerülnek a törvénybe az Oktatási Paktumnak megfelelő módosítások

Az Oktatási Paktum elveinek megfelelő módosító javaslatok bekerülnek a tanügyi törvénybe – jelentette ki Traian Băsescu államfő a Tanítók Egyesületének Kongresszusán.

Minden olyan módosító javaslatot átvesznek és belefoglalnak a törvénybe, amely a politikai pártok, az oktatók szervezetei és a civil szféra által aláírt Oktatási Paktum elveinek megfelel – mondta az államelnök. Az államfő kifejtette, a hatóságok nyitottak az oktatási törvénycsomag-tervezetre vonatkozó módosító javaslatokra, ha azok betartják a törvényt. Traian Băsescu hozzátette, olyan reformot szeretne, amely gyökereiben megváltoztatná az oktatási rendszert, és a Miclea-bizottság három éves munkája, mint mondta, a legjobbat tükrözi, amit az adott helyzetben Romániában meg lehetett valósítani. A Romániai Tanítók Egyesületének Kongresszusán a résztvevők elemezni fogják az oktatási törvénykönyv-tervezetet módosításokat javasolnak.

Kolozsvári Rádió, erdely.ma

1

Kincses Előd: Az autonómiaküzdelem és a jog

Élőlánc Sepsiszentgyörgyön

Az autonómia, elsősorban a területi autonómia fogalma a román jogban és a politikai közbeszédben sokáig nem is létezett, egyszerűen szőnyeg alá seperték; az ifjúság gondolkodását erőteljesen befolyásoló történelemkönyvek ma is agyonhallgatják a középkori erdélyi autonómiaformákat.

Történelmi tény, hogy az erdélyi szászok nyolcszáz évig azért tudták megőrizni anyanyelvüket, sajátos kultúrájukat, legtöbb településük etnikai összetételét, nemzeti identitásukat, mert autonómiával rendelkeztek.

Elszalasztott első lépések

Király Károlytól tudjuk azt, hogy 1990. január 6-án megvolt a lehetőség arra, hogy az autonómia, az erdélyi, romániai magyar közösségi autonómia bekerüljön a politikai közbeszédbe, de Ion Iliescu akkori ideiglenes államelnök Domokos Géza akkori RMDSZ-elnök egyetértésével kihagyta a fogalmat a Nemzeti Megmentési Front kisebbségvédelmi programjából. Ennek a ballépésnek a következtében éveken keresztül szinte ki sem lehetett ejteni ezt a szót, sikerült elültetni a román politikai gondolkodásban azt, hogy ez a fogalom legalábbis „az ördögtől való”, és Erdély elszakításához vezet. A későbbiekben pedig az RMDSZ 1996-os kormányba lépése után a területi autonómia fogalmát kampánytémává züllesztette. Húsz évvel a rendszerváltás után többek között ezért is tűnik sokszor kilátástalannak autonómiaküzdelmünk.

A székelyföldi területi autonómiaküzdelem első lépéseit, a helyi autonómiareferendumok kiírását a két székely megye prefektusai jogi eszközökkel akadályozták meg. A referendumok kiírásáról jó néhány községen kívül hét székely város tanácsa is határozott: Barót, Csíkszereda, Gyergyó­szentmiklós, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely. A referendumok kiírására vonatkozó tanácsi határozatokat azzal támadták meg a prefektusok, hogy Székelyföld „tartomány” létrehozása alkotmányellenes, mivel a román alkotmány 3. szakasza nem ismer ilyen közigazgatási egységet, az alkotmány csak községről, városról, municípiumról és megyéről beszél. Ez a megfogalmazás „csúsztatás”, mivel a helyi népszavazás kiírásában szó sincs arról, hogy ilyen módon létrehozzák a székelyföldi autonóm területet mint közigazgatási egységet. Románia közigazgatási-területi felosztását csak a törvényhozás módosíthajta, és ezzel a népszavazás kiírói természetesen tisztában vannak.

Parlamenti akadékoskodások

Sajnos, sem a népszavazás kiírásakor, sem később — a nyilvánosság előtt — nem kapott megfelelő hangsúlyt az, hogy a székelyföldi autonómia törvénytervezetét, amelyet Csapó József volt szenátor, a Székely Nemzeti Tanács alapító elnöke neve fémjelez, miért nem vitatta meg a román törvényhozás két háza.

A román parlament Törvényhozói Tanácsa (Consiliul Legislativ) azt javasolta, hogy a 2004-ben benyújtott törvénytervezetet a parlament ne tárgyalja meg, mert a 2001. évi 215-ös közigazgatási törvény 20. szakasza kimondja, hogy közigazgatási egységek határát csak törvénnyel lehet módosítani, miután „előzetesen az érintett közigazgatási egységek lakossága népszavazáson véleményét nyilvánítja”. Véleményezését 2004. március 12-én 51/187. szám alatt iktatta a Román parlament képviselőháza. Ezek után a parlament és a szenátus visszautasította a kezdeményezés megvitatását.

A Törvényhozói Tanács véleményezésében történetesen a népszavazás előzetes meg nem tartását is kifogásolta! Vagyis azok a székelyföldi községi és városi tanácsok, amelyek kiírták a referendumot, eleget tettek a Törvényhozási Tanács által szabott feltételnek. Jellemző módon erre az általam a tárgyalásokon felhozott sarkalatos érvre nem tért ki egyetlen ítélet indoklása és egyetlen prefektusi válaszirat sem. Nyilvánvaló, nemigen lehet azt megmagyarázni, ha az autonómiatörvény-tervezetet azzal a kifogással nem vitatja meg a román parlament és a szenátus, hogy nem előzte meg népszavazás, és miután ennek — a Törvényhozási Tanács által megfogalmazott követelménynek — a helyi tanácsok eleget akarnak tenni, és kiírják a népszavazást, akkor miért is sértettek törvényt?

A helyi népszavazás jogosultságát olyan európai jogforrások is alátámasztják, amelyek ma már — legalább papíron — a román jogrendszer részét képezik:

— a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája, amelyet Románia a 2007. évi 282-es törvénnyel ratifikált, előírja azt, hogy a létező vagy újonnan létrehozandó közigazgatási felosztás nem akadályozhatja a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát

— ugyanilyen értelemben fogalmaz a Románia által szintén ratifikált Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, amely előírja azt, hogy a helyi közigazgatási határok megváltoztatását meg kell előznie a helyi lakosság népszavazás általi előzetes konzultálásának.

Európaibb hozzáállás

A köztudottan nem autonómiabarát román elnök által kinevezett, a romániai politikai rendszert és alkotmányt elemző bizottság, amelynek elnöke dr. Ioan Stanomir, a Bukaresti Egyetem alkotmányjogi tanszékvezető professzora volt, az év elején közzétett jelentésében igen érdekes megállapításokat tesz, amelyek egy új, jóval európaibb román hozzáállás lehetőségét villantják fel.

1. 2007. január elseje, Románia EU-s csatlakozása után az alkotmányról való gondolkodást a rugalmasabb és intelligensebb közigazgatási rendszer megalkotásának kell jellemeznie.

2. A román állam történelmi lehetőség előtt áll, átrendezheti a központ és a vidék kapcsolatát. Jelenleg nyugodtan lehet alkalmazni az európai gyakorlatot. Ebben az összefüggésben a szeparatizmusra vagy a terület elszakítására vonatkozó érvek „irrelevánsokká” váltak.

3. A regionalizálás egyike az európai térségben az utóbbi évtizedekben létrehozott kedvező megoldásoknak, mivel két irányzatnak, a központosított egységes államnak és a föderalizálásnak az alternatíváját jelenti. Hozzáfűzik, hogy „a spanyol autonómiamodell az etnikumközi konfliktusok enyhítésében kézzelfogható előnyökkel jár”!

Ami pedig a székelyföldi, merészebb önkormányzatok által megfogalmazott igényt illeti, a bizottság újabb használható érvet fogalmaz meg. Ez így hangzik: „minden közigazgatási átszervezésnek kötelező módon figyelembe kell vennie a kisebbségvédelemből következő feladatokat”.

A politika a jog mögé bújik

A prefektusok eleget tettek korábban a bukaresti központ utasításainak — ez alól sajnos György Ervin volt Kovászna megyei magyar (!) prefektus sem kivétel. Ennek ellenére véleményem szerint — és bármennyire is befolyásolható politikailag a román igazságszolgáltatás — szükség lenne arra, hogy a lehető legtöbb érintett helyi tanács írja ki az autonómiareferendumot. Egyes RMDSZ-prominensek által megfogalmazott kibúvó, hogy úgyis megsemmisítik ezeket a határozatokat, azért sántít, mert egyáltalán nem mindegy, hogy 28 vagy 128 határozatot semmisítenek meg!

A helyi közigazgatási egységek népszavazást (helyi referendumot) kiíró határozatára azért is szükség van, hogy az alkotmány, a törvények és a nemzetközi egyezmények adta jogokat és lehetőségeket gyakorolva így jusson kifejezésre a népakarat a Székelyföld autonóm régió létrehozására! Ameddig ez nem történik meg, a román központi hatalom nyugodtan állíthatja, hogy az autonómia fogalma politikai gumicsont, amin választási kampányok idején elrágcsál a romániai magyarság politikai vezetése.

Megoldási lehetőség

Ha a továbbiakban ismertetett helyi népszavazásra vonatkozó határozati javaslatot nem fogadják el vagy nem hajtják végre, az alkotmány adta másik lehetőséget kell kihasználni — az állampolgári kezdeményezéshez szükséges aláírásokat kell összegyűjteni! A megfelelő számú állampolgári aláírás összegyűjtése azért szükséges, hogy a közvetlen demokráciát gyakorolva, állampolgári kezdeményezésként benyújthassák a román törvényhozásba a Székelyföld Autonómiastatútumát! Ez, az aláírások birtokában, akkor is megtehető, ha a helyi közigazgatási hatóságok népszavazást kiíró határozatait politikai befolyásoltság alatt született bírósági ítéletekkel ismét megsemmisítenék! A javasolt alternatív megoldás akkor is működik, ha a széthúzás és presztízsviták miatt balul sikerülnének az SZNT, valamint az RMDSZ által összehívott székelyföldi önkormányzatok nagygyűlései. Ez esetben az egyeztető fórumnak kellene felhívnia a hiányzókat az alábbiakban javasolt határozatok elfogadására. Véleményem szerint a két határozat meghozatala az érintett helyi tanácsokban, valamint ezek széles körű nemzetközi ismertetése nélkülözhetetlen. Tehát:

1. Annak érdekében, hogy eleget tegyünk a Törvényhozási Tanács 2004. március 11-i 405 számú véleményezésének, és lehetővé tegyük a székelyföldi területi autonómia törvénytervezetének parlamenti és szenátusi megvitatását, elhatározzuk a helyi népszavazás kiírását.

2. Annak érdekében, hogy a székelyföldi területi autonómia törvénytervezetét megvitassa a román törvényhozás mindkét háza, aláírásgyűjtést kezdeményezünk az érintett közigazgatási egységek területén.

A Harag György által rendezett, Az ember tragédiája-előadás egyik jelenetével illusztrálom — jogászként megfogalmazott — érveimet és javaslataimat: a londoni színben nem egy vak koldus, hanem egy színpadnyi fehér botos koldus ment szembe a nézőkkel. A Mester így indokolta e merész és hatásos rendezői megoldást: egy koldus, az egy koldus, de száz…

Dr. Kincses Előd, Háromszék, erdely.ma

A lelki tartás erősebb minden fegyvernél – emlékeztek az Úz völgyében

Tegnap, az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi szovjet betörés emléknapján, több száz zarándok kereste fel a hősi halottak, hazájukat védő katonák emlékére létrehozott sírkertet. A hatvanöt évvel ezelőtti eseményekre bensőséges ünneppel, szentmisével és újabb emlékjelek avatásával tisztelegtek az egybegyűltek.

Hatvanöt éve immár annak, hogy az augusztus 23-i román átállás utáni szovjet offenzíva az Úz-völgyét is elérte, és az itt állomásozó 11. Székely Határőrezred legfőképp fiatalokból álló csapatai nem bírtak a túlerővel. Az egykor itt harcolók immár három és fél évtizede rendszeresen találkoznak ezen a napon, tizenöt esztendeje pedig emlékmű hirdeti a fenyvesekkel körülvett katonatemetőben, hogy az utódok nem felejtenek.

Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt menekvés — emlékezett rövid köszöntőjében dr. Szőts Dániel egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese.

Gergely András, Csíkszentmárton – és egyben Úz-völgye település – polgármestere azokhoz szólt, akik félnek a megemlékezéstől. Pedig a hatalom jobban tenné, ha a fiatalok kilátástalanságától, a nehéz gazdasági helyzettől, és nem az őseikre emlékező magyaroktól félne, mert az emlékezés a megbékélés csíráját hordozza, csakis erre lehet reményteli jövőt építeni — fogalmazott Gergely András, aki az első világháború olasz és szlovén helyszíneire utalva, ahol példásan őrzik az elesett katonák emlékét, függetlenül attól, hogy az ellenség hadseregében harcoltak-e vagy sem, feltette a kérdést: mikor érjük meg mi is azt, hogy ellenségeskedés nélkül emlékezhessünk?

Az ünnepi szentmisét celebráló Berszán Lajos gyimesi plébános-iskolaigazgató szentbeszédében arra kérte az egybegyűlteket: imádkozzanak az elesettekért, de azokért is, akik félnek az emlékezéstől. A lelki erő, a hit erősebb minden fegyvernél, s mert mi őshonosok vagyunk, ismerjék el, hogy jogaink vannak — mondta Berszán atya, aki legfontosabbnak azt látja, hogy ne ártson magyar a magyarnak. Incze Sándor református esperes imájában az Istenbe vetett hit fontosságát hangsúlyozta, hogy úrrá tudjunk lenni a napjainkban pusztító második „lelki trianonon”.

Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát (ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról negyvennégy helybeli honvéd (közülük immár egy sem él) emlékére került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által faragott fakereszt.

Ferencz Csaba, Háromszék, erdely.ma

1

Két út áll előttünk, melyiken induljunk ?

Vélhetően többen lesznek a szeptember 4-i csíkszeredai székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen, mint az egy nappal későbbi székelyudvarhelyi rendezvényen…

… a Magyar Polgári Párt képviselői ugyanis hajlamosnak mutatkoznak mindkettőn részt venni, az RMDSZ-es tanácstagok azonban csak a szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett rendezvényre mennének el. Az már biztosnak tűnik, hogy a nagygyűlést megelőzően nem hívják össze Kovászna és Hargita megye tanácsának rendkívüli együttes ülését, Tulit Attila, a Magyar Polgári Párt megyei önkormányzati képviselőcsoportjának vezetője azonban közös Hargita és Kovászna megyei RMDSZ—MPP-frakcióülést kezdeményezett — erről még nem született döntés.

Nem lesz együttes tanácsülés

Mint ismeretes, az MPP Kovászna és Hargita megyei önkormányzati frakciója korábban közös tanácsülés összehívását indítványozta, amelyen a testületek határozatban fogadták volna el, hogy részt vesznek az SZNT által meghirdetett udvarhelyi nagygyűlésen. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a beadványra válaszolva elutasította a javaslatot, procedurális és politikai okokra hivatkozva. Emlékeztetett: az augusztus elejére tervezett együttes ülés a Hargita megyei MPP miatt hiúsult meg. Érvelése szerint a kezdeményezők nem nyújtottak be konkrét határozattervezetet, ráadásul határozatban sem lehet rögzíteni, hogy részt vesznek a nagygyűlésen, hiszen sem testületileg, sem egyenként nem kaptak meghívót a rendezvényre.

Politikai szempontból Tamás Sándor szerint okafogyottá vált az MPP és az SZNT kezdeményezése, hiszen megalakult az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, amelybe Tőkés László az MPP-t és az SZNT-t is meghívta, és ez a testület döntött a nagygyűlés megszervezéséről. Tamás elismerte: az ötletet korábban Izsák Balázs vetette fel, az EMEF döntése után azonban a vitát az váltotta ki, hogy az SZNT elnöke a saját nevében kezdett el meghívókat küldeni. Szerinte az SZNT és az MPP vezetői a magyar összefogás meghiúsításán dolgoznak, az udvarhelyi rendezvény mögött is hátsó szándékok állnak: a Hargita megyei városban ugyanis szeptemberben lesznek az önkormányzati választások, a szóbeszéd szerint pedig Szász Jenő alpolgármester szeretne lenni, így a nagygyűlés kampánytöltetet kapna. Felvetésünkre, miszerint hogyan válhatna kampányrendezvénnyé a nagygyűlés, ha az RMDSZ képviselőit is meghívják arra, a Kovászna Megyei Tanács elnöke azt mondta, nem kapott meghívót az udvarhelyi eseményre. Arra a kérdésünkre, hogy részt vesz-e az udvarhelyi nagygyűlésen, azt mondta, ha a magyar összefogás hívja, szívesen megy, ha Izsák Balázs és Szász Jenő, illetve Markó Béla és Tőkés László között kell választania, az utóbbiakat választja.

Megoszlanak a vélemények

Az elutasító válasz után Tulit Attila közös Kovászna és Hargita megyei RMDSZ—MPP-frakcióülést kezdeményezett, ezen vitatnák meg a 4-i, illetve 5-i nagygyűlés dokumentumait. Szerinte a közös frakcióülésnek nincsenek procedurális akadályai, csak a szándék szükséges a tanácskozáshoz. Henning László, az RMDSZ Kovászna megyei önkormányzati frakciójának vezetője a Háromszéknek elmondta: csütörtökön tanácsülés lesz, az RMDSZ-frakciót összehívja, tanácskoznak, közben egyeztetnek a Hargita megyeiekkel is, és majd közlik a választ.

Megoszlik a háromszéki polgármesterek véleménye is a nagygyűlés ügyében. Rácz Károly, Kézdivásárhely MPP-s polgármestere lapunk kérdésére hangsúlyozta: hajlanak az SZNT felhívására, nem zárkóznak el a jó kezdeményezéstől. A székelyudvarhelyi rendezvényen részt vesznek, a csíkszeredaival kapcsolatosan nincs még végleges álláspontjuk, de hajlanak a meghívás elfogadására, amennyiben az MPP-s önkormányzati képviselők többsége támogatja ezt a döntést. Rácz egyébként értelmetlennek minősítette, hogy az udvarhelyi mellett Csíkszeredában is lesz egy nagygyűlés, részvételüket azonban valószínűnek tartja. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint az erdélyi magyar szervezetek közötti párbeszéd intézményrendszerét járatják le a két nagygyűlés szervezésével. Hangsúlyozta: évek óta szorgalmazzák, hogy intézményesüljön a párbeszéd az erdélyi magyar szervezetek között, erre teremtett lehetőséget az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megalakulása. Azt azonban elfogadhatatlannak tartja, hogy valaki ne vegyen részt az EMEF ülésein, utána pedig az ügy fontosságára hivatkozva zsarolja az önkormányzati képviselőket. „Az én kezemről nem esik le a karikagyűrű, ha elmegyek Székelyudvarhelyre. Sem időt, sem pénzt, energiát vagy üzemanyagot nem sajnálok arra, hogy az ügy fontosságára való tekintettel elmenjek az ötödikei nagygyűlésre” — szögezte le a városvezető, aki szerint azonban ezzel a párbeszéd intézményrendszerét járatják le. „Az az érzésem, egyesek gyermekként viselkednek ahelyett, hogy államférfiakként nyilvánulnának meg” — vélekedett. Szerinte mindenkinek Csíkszeredába kellene elmennie, az ugyanis veszélyes precedenst jelent, ha engednek a pálya széléről bekiabálóknak.

Farcádi Botond, Háromszék , erdely.ma

1

MPP- s siker a kaplonyi időközi választásokon

Lám-lám!
A gyakorlatilag megszünt, illegitim meg tudomisénmilyen párt, amelyik abszolut többséget szerez idõközi választáson.
Grtulálok a kaplonyiaknak, jó munkát a megválasztott tisztségviselõknek.
Ezen a TÉNYEN gondolkozzon el kicsit mindenki, ki így, ki úgy.
Zsolt

Az augusztus 23-án megtartott választás eredménye:

Magyar Polgári Párt

1. Heveli József

2. Zahari Gábor

3. Mancz Dezső

4. Ernyi Mihály

5. Mánc Tihamér

6. Kaplonyi Mihály

7. Kovács Klára

RMDSZ

1. Juhasz Iuliu

2. Ionucz Tiberiu-Anton

3. Fleisz Rozália

4. Toth Eva Imelda

PD-L

1. Lang Ştefan

Német Demokrata Fórum

1. Ionucz Alfonz

Minden elismerés és tisztelet a kaplonyiaknak ! A siker az övék, az ő munkájukat dicséri, az elégtételben azonban valamennyien osztozhatunk:  közösen létrehoztunk egy keretet, ami lehetőseget adhat mindenkinek  egy-egy közössségen belül. Lehetőséget, hogy  a közösség tagjai újraszervezzék a közösségi cselekvésüket.  Nem az aktuális pártvezetőkért vagy azok aktuális ellenfeleikért,  , nem Bukarestért, Budapestért vagy Brüsszelért vagy jóég tudja kiért, miért teszik,  hanem önmagukért cselekednek.. Erre nyújt keretet az MPP és ez  jelenti az  életképességének a zálogát. Az   MPP létrehozása, meggyökereztetése óriási közösségi teljesítménye az erdélyi magyar nemzeti tábornak. Hogy mekkorra, azt majd csak akkor fogjuk mindannyian tudatosítani, amikor kiderül, milyen hálózati érdekeket sértett és sért az mpp-sek önszerveződése, amikor kiderül milyen -emberi, pénzügyi, hatalmi – erőforrásai voltak  annak a hálózatnak, amellyel szembementünk. Fájó lesz az is, amikor kiderül, kik és hogyan segítették – akarva vagy akaratlanul –  ezt a hálózatot. Sok minden érthető lesz abból, ami ma súrolja az érthetetlenség határait.

Ami jó hír: az  MPP életrevaló. Keserves viták, személyes erények és gyarlóságok, ordító hibák és ösztönösen  megtalált megoldások, önzetlenség és önzőség, süllyedő és kiemelkedő emberek, árulás és hűség,  remény és kilátástalanság  – mindennek a kavargásában  alakul az a közösségi cselekvés, amit MPP-nek hívunk.

VL

Izsák Balázs felhívása Székelyföld önkormányzati tisztségviselőihez

Tudomásul vesszük, hiszen akartunktól független székelyföldi valóság, hogy a közéleti szereplők a kölcsönös megértésnek addig a szintjéig jutottak el a mai napig, hogy felfogják ugyan a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezésének szükségességét, de ezt egy helyen, egy teremben ma még nem sikerül megvalósítani. A sajtó és a közvélemény egy része ezt a közéleti szereplők hiúágával próbálja magyarázni. Bár nekik lenne igazuk, és ne lenne elvi különbség közöttünk, vagy önök között Székelyföld autonómiájának igénylésében.

A Székely Nemzeti Tanács, amikor a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést kezdeményezte, a pontos célokat jelölt meg, amelyek a nagygyűlés összehívásának értelmet adhatnak. Őszinte sajnálattal vettük tudomásul, hogy az RMDSZ vezetői elutasították a párbeszédet ezekről a célokról, és a közvéleményt sem érdemesítették arra, hogy értékeljék és elemezzék azokat. Ma két nagygyűlés előtt állunk. Az egyiket az RMDSZ hívta össze Csíkszeredába, szeptember 4-ére, a másikat a Székely Nemzeti Tanács Székelyudvarhelyre, szeptember 5.-ére. Bízva az Önök belátásában és bölcsességében úgy látom, hogy az utolsó száz méteren javíthatunk a székelyföldi összefogás erején, és önök megmutathatják a világnak, hogy nemcsak Székelyföld népe, de önkormányzatai is egységesek az autonómia igénylésében. Ehhez csak annyi kell, hogy Önök mindkét gyűlésen részt vegyenek, és tegyék azokat egyetlen, kétnapos rendezvénnyé, az autonómia és a székely összefogás nagygyűlésévé, Csíkszereda és Székelyudvarhely színhelyekkel.

Csíkszeredában majd hallgassák meg, mérlegeljék, és lelkiismeretük szerint szavazzák meg, vagy írják alá, azt az egyelőre ismeretlen tartalmú dokumentumot, amelyet valószínűleg a helyszínen fognak megismerni. Olvassák el most, és mérlegeljék a levelemhez csatolt határozattervezeteket, amelyek mától kezdve nyilvánosak, és amelyet Székelyudvarhelyen önök elé kívánunk terjeszteni. Tegyenek javaslatokat, módosító indítványokat, szólaljanak fel, és végül szavazzanak lelkiismeretük szerint a tervezetek mellett vagy azok ellen Székelyudvarhelyen, de gondolom, hogy joguk és lehetőségük lesz, hogy a tervezetek bármelyikét Csíkszeredában is előterjesszék, és azokról ott is döntés szülessen.

Befejezésül el kell mondanom: én a csíkszeredai ülésről a sajtóból értesültem, oda meghívót nem kaptam. De bízom abban, hogy a szervezők szélesre tárjak az ajtókat, és bemehetnek a Székely Nemzeti Tanács küldöttei is, hiszen a mi számunkra, pártszínektől függetlenül fontos minden önkormányzat Székelyföldön. Biztosra tudom viszont ígérni azt, hogy Székelyudvarhelyen pártszínektől függetlenül megbecsült helye lesz minden önkormányzati tisztségviselőnek, és remélem, hogy senki nem hagyja a székét üresen. Így válhatna a székelyek okossága és bátorsága révén, az ily módon két naposra sikerülő Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés az összefogás és az autonómia rendezvényévé. Adja Isten, hogy így legyen!

Marosvásárhely, 2009. augusztus 24.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke

erdely.ma

Két helyszín, két időpont, egy rendezvény

Nyilvánosságra hozta a Székely Nemzeti Tanács a szeptember 5-én Székelyudvarhelyen esedékes székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen megvitatandó és elfogadandó határozattervezeteket, tegnaptól pedig elkezdték a meghívók kiküldését valamennyi székelyföldi önkormányzati képviselőnek.

Tulit Attila és Thamó Csaba, a Magyar Polgári Párt Kovászna, illetve Hargita megyei önkormányzati frakcióvezetője tegnapi közös sajtótájékoztatóján ismét a rendkívüli együttes tanácsülés összehívását szorgalmazta, ezen vitatnák meg a nagygyűlés elé terjesztett határozattervezeteket. Tulit Attila hangsúlyozta: az RMDSZ által szeptember 4-re meghirdetett csíkszeredai és az SZNT által szeptember 5-re Székelyudvarhelyre összehívott nagygyűlést egy rendezvénynek kell tekinteni, az autonómia ügyében nem szabad pártpolitikai szempontoknak érvényesülniük, ezért ő maga mindkét eseményen részt vesz, erre biztatja kollégáit is, és bízik benne, hasonlóképpen cselekszenek más önkormányzati képviselők is.

Együttes tanácsülést szorgalmaznak

Tulit emlékeztetett: a Kovászna és a Hargita megyei tanács rendkívüli együttes ülésének összehívására vonatkozó beadványukra nem kaptak választ Kovászna Megye Tanácsának elnökétől, de a Hargita megyei MPP-frakcióval közösen ismét szorgalmazzák a közös tanácskozást. Szerinte a két megyei tanács együttes ülésére a legjobb alkalom a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés előtti időszak, az összejövetelen ugyanis meg lehetne vitatni az SZNT által tegnap nyilvánosságra hozott határozattervezeteket. Thamó Csaba elmondta, Borboly Csaba Hargita megyeitanács-elnöktől kaptak egyfajta választ az együttes ülésre vonatkozó felhívásukra. A különféle érvekből, ürügyekből azonban kitetszik: az elnöknek nem áll szándékában az együttes ülés összehívása. Az MPP eddig is akarta és ezután is támogatja az együttes tanácsülés összehívását — szögezte le, ezért tegnap újabb felkéréssel fordultak Borbolyhoz.

Nyilvánosak a határozattervezetek

Tulit Attila egyébként elmondta: tegnaptól az SZNT honlapján lehet tanulmányozni a nagygyűlés elé terjesztendő hét határozattervezetet. Ugyanakkor ezeket Kovászna Megye Tanácsának csütörtökön esedékes soros ülésén is ismerteti. Elkezdték a meghívók kiküldését is az udvarhelyi rendezvényre, a nagygyűlésre minden székelyföldi választott önkormányzati képviselőt és tisztségviselőt várnak. Így az RMDSZ-es, MPP-s és független tanácstagok, valamint a román pártok képviselői is kapnak meghívót, a határozattervezeteket pedig román nyelvre is lefordítják.

Az SZNT egyébként hét határozattervezetet dolgozott ki. Az első nyilatkozat Székelyföld egységéről és a közigazgatási reformról szól, ebben kinyilvánítják: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie.” A második határozat az SZNT-autonómiastatútum támogatására vonatkozik, a harmadik a közigazgatási határok megváltoztatását célzó népszavazások kiírására, a negyedik a székely jelképek — himnusz, címer, zászló, lobogó, SIC regionális jelzés — elfogadására és használatára, az ötödik a széki szintű önkormányzati társulások létrehozására, a hatodik a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés intézményesítésére (a tervek szerint évente legalább egyszer ülésezne a testület, állandó bizottságot választanának). A hetedik határozattervezet Székelyföld képviseletére vonatkozik az Európai Parlament, illetve az Európa Tanács intézményeiben. A tervezeteket közvitára bocsátották, a beszélgetések, viták során módosíthatják azokat.

Mindkét nagygyűlésre el kell menni

Hivatalosan még csak a székelyudvarhelyi, szeptember 5-i nagygyűlésről lehet tudni, hogy megtartják, az RMDSZ által egy nappal korábban meghirdetett csíkszeredai rendezvényről még nincs információ — fejtették ki a képviselők. Tulit Attila ugyanakkor felkérte az RMDSZ-t, hozzák nyilvánosságra az általuk előkészített memorandumot. Szerinte ugyanis a két nagygyűlést egy rendezvénynek kell tekinteni, az autonómia, Székelyföld ügyében nem szabad pártpolitikai szempontokat érvényesíteni. A maga részéről mindkét rendezvényen kész részt venni, ha meghívót kap, erre buzdítja kollégáit is, és meggyőződése, hogy hasonlóképpen cselekszik majd a legtöbb önkormányzati képviselő. Csak bátorság és elszántság kérdése, hogy a két nagygyűlést egy rendezvénynek tekintsék, és mindenféle tiltások ellenére mindkettőn részt vegyenek a székelyföldi választott önkormányzati képviselők — fejtette ki Tulit. Emlékeztetett: az autonómia-népszavazás lebonyolításában több régióban is sikerült együttműködniük a magyar szervezeteknek, hasonlóan kellene eljárni a nagygyűlés ügyében is. Thamó Csaba árnyaltabban fogalmazott, mint mondta, a Hargita megyei tanács MPP-frakciója még nem alakította ki álláspontját a csíkszeredai nagygyűléssel kapcsolatban, hiszen még semmit nem tudni arról, és meghívót sem kaptak.

Farcádi Botond, Háromszék, erdely.ma

Vadim: a kormányfő segítsen hogy le tudjam szedni a magyar zászlókat

A két kormánypárt elnöke, illetve számos magas rangú bukaresti politikus részvételével ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a csíkszeredai székhelyű Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség – írja a Krónika.

A mintegy 3 ezer személy előtt celebrált ünnepi szertartáson Emil Boc és Mircea Geoană mellett ott volt Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, Ecaterina Andronescu szociáldemokrata párti oktatási miniszter, illetve Norica Nicolai liberális európai parlamenti képviselő. A politikusok főként a tegnap érsekké szentelt Ioan Selejan korábbi püspököt méltatták, Vadim azonban arra is kitért megszólalásában, hogy el kell távolítani a magyar lobogókat a román állam épületeiről.

A két kormánypárt elnöke, illetve számos magas rangú bukaresti politikus részvételével ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a csíkszeredai székhelyű Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség. A mintegy 3 ezer személy előtt celebrált ünnepi szertartáson Emil Boc és Mircea Geoană mellett ott volt Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, Ecaterina Andronescu szociáldemokrata párti oktatási miniszter, Norica Nicolai liberális európai parlamenti képviselő, illetve a két székelyföldi megye több, román pártok színeiben mandátumot nyert polgármestere, tanácsosa, valamint más közéleti szereplők. Egyházi vonalon pedig 15 egyházi hivatalosság mellett megjelent Csíkszeredában a romániai ortodoxok egyházfője, Daniel pátriárka, aki a jubileumi mise keretében Ioan Selejan Hargita megyei egyházfőt püspöki rangról érsekire emelte. Mivel borítékolható volt, hogy a maroknyi csíki ortodox számára felépített, időközben katedrális rangra emelt templom kicsinek fog bizonyulni a megyeközpontba érkezők számára, az egyház képviselői a templom előtti téren egy színpadot állítottak fel, amelyet virágokkal, fenyőágakkal, és piros-sárga-kék lobogókkal díszítettek fel. A román zászló színei több résztvevő ruhájáról is visszaköszöntek, sokan érkeztek román népviseletben, övükön a lobogó színeivel.

Daniel pátriárka prédikációjának középpontjában a két megye románsága állt. Mint az egyházfő kiemelte, bár alig százezren vannak, ami kis közösségnek számít, hihetetlenül szorgalmasak és igen vallásosak az itt élő románok. Selejanról szólva elmondta, bölcs és nem fanatikus patrióta, aki nagyban hozzájárul az etnikumok és vallások közötti párbeszéd alakulásához. „Kovászna és Hargita megye egy kis Európa, a különböző felekezetű és nemzetiségű emberek együttélési modellje” – hangoztatta a pátriárka. A szertartás keretében érsekké szentelt Ioan Selejan beszédében kiemelte, 15 éves székelyföldi tevékenysége során a két megyében 130 ortodox templomot újítottak fel, miközben 30 új épült, továbbá hat kolostort és kápolnát húztak fel. Az egyházfő sajnálatát fejezte ki ugyanakkor amiatt, hogy az általa vezetett egyházkerületet nem lehetett egyúttal érsekségi rangra emelni, mivel az túl fiatal, az ortodox egyház törvényei szerint legalább 300 évig kell püspökségként működnie, hogy magasabb rangra lehessen emelni. Selejan azonban bizakodó. „Háromszáz év múlva is itt lesztek a Kárpátok tövében?” – tette fel a kérdést az egybegyűlteknek, akik hangos igennel válaszoltak.

A románok egysége át fogja őket segíteni minden nehézségen – fogalmazott Csíkszeredában Emil Boc kormányfő, aki – mint hangsúlyozta – éppen ematt nyugodt lelkiismerettel távozott a székely városból. A kormányfő arra is kitért, hogy azért érkezett Csíkszeredába, mert különleges embernek tartja Selejant. Szintén az újdonsült érseket méltatta Mircea Geoană, a szenátus elnöke, aki energikus személyiségnek és jó gazdálkodónak nevezte az egyházfőt. Nem elégedett meg azonban Selejan méltatásával Corneliu Vadim Tudor, aki leszögezte: a nagyszerű emberért érkezett a Székelyföldre, illetve azért, hogy a román állam ingatlanjairól leszedje a magyar lobogókat. „A Magyar Köztársaság zászlóit láttam a román állam épületein. Nincs mit keresniük ott. Meg fogom kérni Emil Bocot, hogy segítsen fel a vállára, hogy el tudjam távolítani a lobogókat” – fogalmazott a nagy-romániás pártelnök.

Az ortodox egyház Hargita és Kovászna megyei püspökségének az ünnepre kiadott sajtóközleménye arra emlékeztet, hogy 15 évvel ezelőtt a székelyföldi románok nagyon régi álma vált valóra, ugyanis még 1936-ban kérelmezték a különálló püspökség létrehozását. Azután már csak a rendszerváltást követően emelték fel ismét a szavukat, míg végül 1994-ben létrejött az önálló egyházkerületük. Az azóta eltelt időszakban 24 templomot, hat kolostort, 20 parókiát építettek fel, 39 templomot restauráltak, illetve két iskolai, egy kórházi és egy börtönkápolnát alakítottak ki – mutat rá a püspökség által kiadott dokumentum, amelyben a szerkesztő arra is kitér, hogy 2009-re a székelyföldi püspökség elérte, hogy romániai viszonylatban Hargita és Kovászna megyében a legnagyobb az ortodox templomok sűrűsége, ha egy román nemzetiségű lakoshoz viszonyítják az egyházi létesítmények számát. „Egy olyan szegény és szélfútta egyházkerületben, mint a Hargita és Kovászna megyei, az egyház nem akar meggazdagodni, itt a rászorulók megajándékozására kell koncentrálni” – fogalmazott a közleményben Ioan Selejan egyházfő, aki a román ortodox egyház június 18-19-i zsinatán kapta meg az érseki rangot.

hetivalasz.hu / kronika.ro, erdely.ma

Harmadik Trianon előtt

Jelentősen hozzájárult a századforduló eltorzult liberalizmusa a trianoni tragédiához — nyilatkozta a Nagy Magyarország magazinnak Raffay Ernő, aki segít megérteni Magyarország helyzetét a kor viszonyai között. A történész kitért arra is, hogy szerinte milyen lehetőségeink voltak a békediktátum korrigálására a 90-es években.


– 1989 után a Kárpát-medencében felbomlott a trianoni diktátumot megerősítő 1947-es párizsi békeszerződés által létrehozott helyzet. A három trianoni utódállamból — békés vagy fegyveres úton — kettő darabjaira hullott. Volt területeinkkel kapcsolatban számtalan legenda terjed arról, hogy visszaszerezhettük volna-e a Délvidéket, Kárpátalját vagy a Felvidéket. Az Antall-kormány honvédelmi államtitkáraként a kulisszatitkokba is belelátott. Mit gondol, volt-e a mindenkori kormányoknak bármilyen mozgástere ezekben a kérdésekben?
– A történelmi folyamat, amely ’89-ben kezdődött és a 2000-es évek elejéig tartott, legalább fél tucat olyan komoly történelmi lehetőséget eredményezett, amikor akármelyik magyar kormány — tehát az Antall-, a Horn-, vagy az Orbán-kormány — valamelyike, akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével beavatkozhatott volna — a ’90-es években ugyanis még volt magyar hadsereg. Határozottan állítom, hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket. A Horn-kormány ’94-98 közötti időszaka pedig nem elhanyagolható, hiszen a történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Óriási jelentőségű lett volna a két ország szövetsége, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik.

– Kétségtelen, hogy az Antall-kormány Kalasnyikov fegyverszállítmánnyal segítette a horvátokat a szerbek elleni háborúban. Ezt a magyar kabinet évekig tagadta, s hivatalosan máig sem erősítették meg. Honvédelmi államtitkárként volt-e valamilyen szerepe a horvátok felfegyverzésében és ha igen, mi volt a céja?
– Utólag már elmondhatom, hogy az úgynevezett Kalasnyikov-ügy egyik szereplője voltam. 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.

– Miért maradt annyiban a kezdeményezés?
– A szerb–magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat tett ki a honvéd vezérkar, illetve bizonyos alakulatok szóba kerültek arra az estre, ha valami történik. Annak idején beszéltem néhány vezető tábornokkal — akiknek neve maradjon egyelőre a legnagyobb titokban –, hogy mi lenne, ha Magyarország kezdeményezne egy ilyen beavatkozást. A katonai vezetők támogatták a felvetést. Antall József nekem is, és másoknak is többször mondta, valamint kormányülésen is legalább egyszer elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy — ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta — a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit „csinálni”. Tudomásom szerint ennél nem ment tovább a miniszterelnök.

– És mi a helyzet a Felvidékkel kapcsolatban?
– Elszalasztottuk a csehszlovák lehetőséget is 1992–93 fordulóján, pedig akkor még szlovák hadsereg sem volt. Emlékszem, amikor 1992. végén Pozsonyban találkoztam Vladimír Mečiar miniszterelnökkel, köszönés helyett mindjárt azzal fogadott: „Nem félünk ám maguktól!” Úgy tettem, mintha nem értettem volna a megjegyzését, de a táskámban ott lapult a csehszlovák hadsereg diszlokációjáról szóló térkép, így tudtam, hiába blöfföl, még nem alakult meg az önálló szlovák hadsereg. Beszélnünk kell még a kárpátaljai részekről. Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek. Nos, ezeket a lehetőségeket egyetlenegy magyar kormány sem használta ki.

– Majdnem egy évszázad távlatából úgy néz ki, mintha Magyarország ellensége lett volna az egész korabeli győztes „nyugat” a béke elkészítésekor. Miért?
– A nagyhatalmi illetve kishatalmi összefüggések mások. Trianonnak alapvetően két nagy okcsoportja van, a belső és a külső. 1879-ig a magyarságnak igen jó volt a híre az egész világon — az Egyesült Államokban és az európai nyugati világban is, főleg Angliában, de még Franciaországban is.

1879-ben a Magyar Királyság az Osztrák–Magyar Monarchia részeként Németország katonai szövetségesévé vált. A századfordulóig ez nem volt nagy tragédia, de ekkorra a német imperializmus rendkívüli módon megerősödött, katonailag Európa legfélelmetesebb országa lett. Ettől kezdve figyelhető meg a forrásokban, hogy Magyarországgal kapcsolatban megfordul a nyugati hatalmak egy részének (az angoloknak, a franciáknak és keleti szövetségesüknek, az oroszoknak) az álláspontja. Magyarországot ettől kezdve mint Németország szövetségesét kezelik, és Németország potenciális és tényleges ellenfeleinek célkeresztjébe kerül. Nem bennünket, magyarokat utáltak a franciák — ez óriási tévedés. Azért szedték szét Magyarországot Trianonban, mert az ősi francia–német gyűlölet kapcsán fontos volt, hogy mi német szövetségben harcoltunk a világháborúban — nem is akárhogy.

Ez a nagyhatalmi okcsoport, amelyből látszik: főleg a franciák és az oroszok vetettek szemet Magyarországra. Az oroszok a pánszlávizmus, a balkáni behatolás miatt. Franciaország az 1880-90-es évek fordulóján több milliárd aranyfrank kölcsönt adott abból a célból Oroszországnak, hogy azt a cári haderőre költsék, és Oroszország komoly ellensúly legyen – ezért elnézték a balkáni orosz pánszláv agitációt.

– A Trianonhoz vezető úton vannak-e olyan állomások, történések, amelyek mindenképp erre az útra predesztinálták Magyarországot?
– A magyarországi liberalizmus a reformkorban kezdődik, vezetőik olyanok mint Kossuth Lajos, Petőfi Sándor vagy Vasvári Pál. A liberalizmus 1867 után felerősödik, a kormányzat is liberális politikusokból áll. Deák konzervatív-liberálisként nem vállalja ugyan a miniszterelnökséget, de rámutat Andrássy Gyulára, az egykori kossuthista liberális politikusra, és a kormánypárt is és az ellenzék is liberális lesz — a dualista 51 év 1867-1918-ig a magyar liberalizmus fénykora.

A korabeli liberalizmus átalakulásából keletkeznek majd azok az okok, amelyek miatt ez az eszmerendszer hozzájárult a trianoni békediktátum bekövetkezéséhez. A liberalizmus eszmevilágának a kapitalizmussal való összefonódására gondolok. Három tényező kovácsolódik egybe: a liberális eszmevilág, a kapitalista termelési mód és a magyarországi zsidóság. A kapitalistáknak az a jó, ha szabadon működtethetik az üzletet, mert akkor keletkezik profit, tehát ez lesz a meghatározó.

A zsidóságnak megvan nálunk a történelmi szerepe, ami alapvetően pozitív, de negatívumokkal is rendelkezik. A kapitalista bankrendszer, az öt nagy bank és 2000 kisebb, zömével zsidó kézben volt. Ugyanez a helyzet a magyarországi nagyiparral a Weiss-féle művektől a Goldberger-féle textiliparig. Önmagában ez pozitív, mivel történelmi léptékkel mérve Magyarország bankrendszerének és iparának a kialakítását jelentette. A probléma ott kezdődött, hogy Franciaországban a nagyiparos, a nagybankár római katolikus vallású volt, tehát francia. Németországban, Poroszországban evangélikus, tehát germán. Az olasz kapitalista pedig szintén római katolikus olasz ember volt. Magyarországon viszont se nem magyar, se nem keresztény, ami döntő különbség — bár ezt nem elítélőleg mondom.

Van ugyanakkor egy másik tényező is, ez a szabadkőművesség behatolása és kapcsolata a béketárgyalásokkal. A szabadkőművesek Kossuth Lajostól kezdve a legkomolyabb magyar politikusig bezárólag alacsonyabb beosztásúak voltak a rendszeren belül. A szabadkőművesség szép eszmevilága, az emberi szabadságjogok, a liberális mentalitás stb. torzulást szenvedett akkor, amikor a magyar liberalizmus is megváltozott. A két egymást torzító folyamat mint a fogaskerekek, egymásba kapaszkodva mozdultak. A szabadkőművesség alapvetően politikai, manipulatív módszereket kezdett alkalmazni. A magyarországi páholyok 95 százaléka radikális-liberális irányba fordult el, már a századforduló körüli és főleg az 1910-es években. Például Jászi Oszkár, aki se nem magyar, se nem keresztény, hanem egy kozmopolita irányzat képviselője volt, és a liberalizmus túlhajtott radikális változatának szószólója. Tehát eszmetörténeti szempontból radikális-liberális. Ők hirdetik meg az általános és titkos választójogot, ami Tisza István szerint Magyarország területi integritására, és belső, etnikai biztonságára nézve volt veszélyes. A célkitűzésük volt például, hogy a magyarországi iskolákban a vallási-erkölcsi oktatás ne legyen kötelező. Meghirdették tehát, hogy az oktatás államosított legyen, és az egyházak ne tarthassanak fent iskolákat.

– Hogyan kapcsolódik ez Trianonhoz?
– Úgy, hogy Magyarország összetartó pántjait az 1890-es évektől az I. világháború végéig meggyöngítették. A magyarság nemcsak politikailag, vallásilag, hanem eszmeileg és etnikai értelemben is szétesett. Például, amikor Tisza István az általános, titkos választójoggal kapcsolatban bejelentette, hogy ő ezt nem támogatja, akkor a Károlyi Mihály-féle radikális-liberálisok a Szociáldemokrata Párttal munkások tömegeit vitték az utcára. Ha a világháborút megelőző 8-10 év társadalmát nézem, akkor a magyar társadalmat egymás ellen marakodó csoportokra és hasonló politikai elitre lehet szétbontani.

A világháború előtti liberális erők vezetésével Jászi Oszkár és Károlyi Mihály kormánya 1918. október 31-én alakult meg, és egy gyönge, tehetetlen kormányzás vette kezdetét, amely szétszedte még a maradék kis hadsereget is, és politikai, etnikai öngyilkosságot követett el. Több kárt okoztak Magyarországnak, mint Kun Béláék, mert amikor Kunék hatalomra kerültek, Párizsban nagyjából már készen volt a békediktátum.

Károlyi kormányában három politikai párt volt jelen. Az általa vezetett Függetlenségi és 48-as párt, amely egy közepesen liberális párt, a Jászi Oszkár által vezetett, 1913-ban alakult Országos Polgári Radikális Párt, ők képviselték a radikális-liberalizmust. Jászi Oszkáron keresztül pedig a szabadkőművességhez is kötődtek. Gondolok itt a Martinovics-páholyra, és a Demokrácia-páholyra, mivel Jászi mind a kettőnek, illetve később már csak az egyiknek volt a vezetője. A Károlyi-kormány harmadik ereje a Szociáldemokrata Párt, amelyiket 1912 májusában, a „vérvörös csütörtökön” Tisza István ellen vittek.

Azt a korszakot, amelyben Magyarország most él, az I. világháborút megelőző tíz évhez tudom hasonlítani, de főleg a Károlyi-kormányzat időszakához. Akkor sem engedték a haderőt fejleszteni, sőt visszavonták a Székely Hadosztályt is. Kísértetiesen hasonló a mai helyzet, Trianon előtti években van most Magyarország.

– Az 1000 évig velünk élő más nemzetek (szerbek, románok, szlovákok, ukránok, horvátok stb.) szemében hogyan válhattunk a legnagyobb „gonosszá”? Vagy egyszerű területszerzés motiválta őket?
– A kishatalmi érdekcsoport a Monarchián belül lévő csehek, az 1881-óta létező Román Királyság, amely szövetségese volt 1883 óta az Osztrák–Magyar Monarchiának, de mindenki tudta — Tisza István olyan leveleket ír, amiből ez kiderül, hogy de iure szövetségesek, de facto ellenségek vagyunk a románokkal –, Erdélyre fájt a foguk. A harmadik a Szerb Királyság, akik mögött ott állt az orosz cárizmus — Európa legnagyobb számú hadseregével. A szerb radikális párt ezért került mindig hatalomra, és Magyarország déli területeire vetett szemet. A nagyhatalmak irányából érkező veszély mellett, a kisebb országok mögé álló hatalmak már életveszélyes helyzetet eredményeztek a tízes években, és ezt csak egy ember ismerte fel igazán: Tisza István gróf.

– A békeszerződést aláíró államok vezetői a ratifikálás után maguk is sokszor elismerték, hogy rémisztő, amit Magyarországgal tettek. Hogyan ismétlődhetett mégis 1947-ben, és szintén Párizs környékén Trianon kegyetlensége?
– A Trianon utáni negyed évszázadban főleg angol és olasz politikusok ismerték fel, hogy milyen nagy ostobaságot — és a magyar nép szemszögéből milyen súlyos helyzetet – alakítottak ki a Magyar Királyság szétdarabolásával. Itt Lloyd George-ra, Orlandóra és Nittire gondolok. Az olaszok még könyvben is megírták a véleményüket, Lloyd George inkább csak újságnyilatkozatokban beszélt erről. Rothermere Lord, aki szintén az angol politikai és sajtóelit tagja volt, egyenesen Magyarország mellé állt. Az ember ebből azt gondolná, hogy a II. világháború után korrigálják a tévedést –- nem ez történt. A világháborúban ugyanis francia és angol részről a Német Birodalom felemelkedését kellett elsősorban meggátolni. Amerika ugyan bedobta a kardját a szövetségesek mellett, és a Szovjetunióval is társulva vívják meg a háborút, de így engedtek a Kelet-Európára vonatkozó szovjet érdekeknek. Konkrétan annak, hogy a szovjet politikában bizonyos pánszláv dolgok tovább éljenek. Ebbe a magyar érdekek, hogy például Kolozsvár hova is tartozik, nem igazán fértek bele.

– 2007 nyarán jegyezte be a bíróság a Trianon Kutatóintézetet. Miért, milyen céllal jött létre?
– Négy évvel ezelőtt a görög származású Szidiropulosz Archimédesz szociológus barátommal vetettük fel, hogy több nézőpontból kellene megközelíteni ezt az alig kutatott témakört. Másik cél, hogy a Trianont megelőző évtizedek magyar politikai elitjének a hibáit is feltérképezzük. Ugyanis Trianonnak mind külső, mind belső okai egyaránt meghatározóak voltak, tehát a politikai elitnek, amelyik 1918 előtt vezette az országot, komoly felelőssége van az események alakulásában. Kutatásainkat a Trianoni Szemle folyóiratban publikáljuk, amely igen népszerűnek bizonyul, az első számot négyszer nyomtuk újra. A lap semmilyen támogatást nem kap, a sorsa az előfizetők és a vásárlók kezében van.

tortenelemportal.hu, erdely.ma

Tőkés László az Únió elé viszi a szlovák döntést

A leplezetlen magyarellenességnek a kirívó példája, ami tegnap Sólyom László köztársasági elnökkel történt – nyilatkozta híradónak Tőkés László európai parlamenti képviselő.

Mint mondta: az Európai Unió félévszázados történelmében nem esett meg, hogy az egyik tagállam elnökét kitiltsák egy másik tagállamból.

– Arra figyelmezteti az európai politika-csinálókat, hogy nem elég a klub tagjának lenni, mármint az Európai Uniónak, úgy is kell viselkedni. Ma már nyilvánvaló, hogy a magyar ügy európai ügy, mellyel foglalkoznia kell az Európai Parlamentnek, és ebben az értelemben fogom én magam is megkeresni az Európai Parlament külügyi bizottságát, egyenesen Jerzi Buzek elnök úrhoz fogok fordulni a napokban.

Duna TV, erdely.ma

1

Diplomáciai botrány ! Nem engedték be Szlovákiába Sólyom Lászlót

Ma Robert Fico szlovák miniszterelnök rendkívüli pozsonyi sajtóértekezletén bejelentette, Szlovákia nem engedi be területére a magyar államfőt. Az erről szóló diplomáciai jegyzéket ma délután adták át Magyarország pozsonyi nagykövetségének. Fico szerint a határon figyelmeztetni fogják Sólyom Lászlót a diplomáciai jegyzékre.

Sólyom László magyar köztársasági elnök ma nem megy át Szlovákiába, hanem a határ magyar oldalán ad majd nyilatkozatot – közölte a Köztársasági Elnöki Hivatal az MTI Révkomáromba, a tervezett szoboravatásra kiküldött munkatársával.

Az elnöki konvojt a határátkelőnél a szlovák rendőrfőnök várta, hogy átadja azt a diplomáciai jegyzéket, amelyben a Robert Fico szlovák kormányfő leszögezi: provokációnak tekinti, ha a köztársasági elnök átlépi a határt. Fico közölte, a határon ugyan figyelmeztetik Sólyom Lászlót, de erőszakkal nem fogják feltartóztatni. Ha az államfő nem tesz eleget a döntésnek, és nem szakítja meg útját, Szlovákia durva provokációnak tekinti a lépést.

Sólyom László egy Révkomáromban felavatásra váró Szent István-szobor felavatásán szeretett volna beszédet mondani.

A magyar köztársasági elnök megállt a komáromi hídon, nem lépett be Szlovákia területére. A híd közepén tartott sajtótájékoztatót. A HírTV helyszíni tudósítója úgy értesült, hogy a szlovák forgatóköyv szerint ha a magyar köztársasági elnök belépett volna Szlovákiába, akkor a helyi hatóságok Sólyom Lászlót egy szolgálati autóba ültették volna, hogy az elvigye a Szent István-szobor avatásának színhelyére, majd beszéde megtartása után távozzon a helyszínről.

MTI, FH, HirTV,erdely.ma

1 2 3
>