Toldi – aktualizálva

Aljas idők III.

Őszbecsavarodott a természet feje,

Eltávozik tőlünk Apró Piros veje.

Lemondott ő gyorsan mindenféle posztról,

Kivéve csak talán az elrablott koncról.

Azt ő megtartotta, megdolgozott érte,

Mikor síró szemmel hamut szórt fejére.

Félreállt az útból, jött az ikerborja,

Hogy a népet ő még mélyebbre sodorja.

Új vezért kaphatunk odafönt az élen,

Új ember ránt egyet a szorítókötélen.

Eddig volt a kordon, és most jön a Gordon.

Nem lesz nekünk hely már csak az ezüst Holdon.

Bár azzal is vigyázzunk, mert itt a “színesfémes”,

Begyűjtheti Veres, még arra is képes.

SZTK-ás keretén összegyűlt a pára,

Most azt számolgatja, mi lehet az ára.

A nyugdíjas tapsol, még mindig hisz nékik,

Bár most rabolják ki a bácsit, és a nénit.

A tizenharmadik elúszik serényen,

Nem foghat ez ki már a szoci erényen.

Még hogy tizenhárom, hol a tizenkettő?

A nyugdíjkorhatár ezerkétszázkettő.

Noé se élné meg, hogy ahhoz hozzájusson,

Gondoskodik erről majd a libás Gordon.

Családi pótlékról hogy is álmodnátok,

Ne legyen több panasz, fogjátok be szátok!

Mert ha nem teszitek? Érzitek a véget!

“Sün-sünnel” küldjük rád majd a rendőrséget.

Az öreg paraszt is csak fortyog magába,

Furcsán keskenyedik bajusz alatt szája.

Összeszorítja ő a maradék fogát,

S sandán nézegeti a szögön lógó kaszát.

A húsvéti nagyböjt hamar elkezdődött,

A bánathoz immár harag is szegődött.

Gyűlik a népharag, sok szemöldök zordon,

Hegedű helyett jött most az ütőgordon.

Táncol a Lendvai a hadi-Szekeressel,

Szűcs Erika s Veres már odakint szteppel.

De hamar vége lehet az önfeledt táncnak,

Ha nekimegy egy kombájn majd a Tisztelt Háznak!

Megrázkódik a fal, s kihullik belőle,

A vörös októbernek itt maradott népe.

Nem tojást dobálnak, repülnek a tyúkok,

S Gordon is megtudja, mi köze a lúdhoz.

Zuschlag a helyeket bőszen melegíti,

A régi elvtársakat jobb ágyhoz segíti.

Nem látod majd őket, tán csak a beszélőn,

Szó se esik róluk a parlamenti hétfőn.

Most még rajtunk röhög a Kárpátok népe,

Csak mi itt középen sírunk fel az égre.

De változik a világ, majd ez is változik,

Húsvéttel a gyász is hamar eltávozik.

Feltámadott Krisztus, s feltámad a magyar,

S helyére kerül majd a királyi jogar.

A Szent Korona népe büszkén állhat újra,

Hogy rálépett ismét a kivezető útra.

admin
 

>