Perújítás Szoboszlay Aladár ügyében – Interjú Kincses Előd ügyvéddel

A fővárosi Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék júniusi döntése értelmében perújítás lesz az 1958-ban ártatlanul kivégzett Szoboszlay Aladár ügyében. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéddel beszélgettünk a kezdeményezésről, mely pozitív végkifejlet esetén precedensértékű lehet a kommunizmus által meghurcolt emberek ezrei számára.

– Honnan indult ez a kezdeményezés?
– Szoboszlay Aladár leánytestvére, Szabó Emilné Szoboszlay Alexandra keresett meg engem, hogy próbáljak meg perújítást elérni 1958-ban kivégzett testvére ügyében. Ezután másfél évig tartott, míg sikerült eldönteni, hogy ki is az illetékes megoldani ezt a perújítási kérelmet, mivel Szoboszlay Aladárt és társait a kolozsvári katonai törvényszék ítélte halálra, és a Macskási Pál vérbíró által vezetett tanács mondta ki a 11 halálos ítéletet, melyből tízet végre is hajtottak. Ezenkívül még 46 embert ítéltek hosszú börtönbüntetésre. Ma az európai uniós szabályok szerint civilekről csak polgári törvényszék dönthet. Ugyanakkor a román büntető perrendtartás azt mondta ki, hogy ugyanannak a bíróságnak kell a felújítási kérelmet elbírálni, amely a döntést hozta. Így a két ellentmondó szabály lehetővé tette, hogy másfél évig pingpongozzanak, mert senki sem mert döntést hozni. Aztán a legfelső ítélőtábla végül megállapította, hogy a kolozsvári táblabíróságnak kell döntenie. A kolozsvári táblabíróság elé a perújítási kérelmünk a kolozsvári táblabíróság melletti ügyészség pozitív véleményezésével került, ők is indítványozták a perújítási kérelem elvi helybenhagyását.

– S ez mit is jelent?
– A perújítás két félidős mérkőzés: először elvileg el kell fogadni a kérést, és ha ezt helybenhagyják, utána lehetővé válik a régi és új bizonyítékok újraértékelése. A bukaresti legfelsőbb ítélőtábla a júniusi tárgyaláson elvileg helybenhagyta a felújítási kérelmet és elrendelte, hogy a kolozsvári táblabíróság érdemben vizsgálja meg az ügyet. Ez azért is értékes ítélet, mivelhogy ez esetben a legfelsőbb ügyészség képviselője fellebbezésünk elutasítását kérte, mondván: nem elég igazolni, hogy a kommunista rendszer, mely ellen Szoboszlay Aladár és társai bizonyos mértékig szervezkedtek, embertelen és illegitim, hanem azt is kellene igazolni, hogy Szoboszlay Aladárék egyáltalán nem szervezkedtek a román népköztársaság ellen! Ezt agyrémnek tartom, mert ha ezt elfogadjuk, s az akkori embertelen törvényeket jogalapnak tekintjük, akkor senkit sem lehetne felmenteni, aki megpróbálta jobbítani a sorsunkat, vagy például akik felkeltek Ceausescu ellen, azokat is el kell ítélni, hiszen Ceausescut is 99 százalékkal választotta meg a nép. A legfelsőbb ítélőtábla ezt az ügyészi téves véleményt nem vette figyelembe, és így mód van arra, hogy Szoboszlay Aladár kivégzése után 41 évvel végre mentesüljön a büntetőjogi felelősség alól, vagyis felmentő ítélet szülessen. Tehát nem rehabilitálásról van szó, hanem felmentésről, ártatlanság megállapításáról – ami sokkal több.

– Érinti majd ez a döntés a többi perbe fogott áldozatot is?
– Amennyiben Szoboszlay Aladárnál ezt sikerül elérni, akkor az abban a perben elítélt valamennyi személy hivatkozhat erre a precedensre, és kérheti a perújítást. Engem a Csíkszeredában élő Orbán Péter meg is keresett, hogy vállaljam el a perújítást, ő 25 évet kapott, édesapját kivégezték. Mondtam neki, hogy természetesen elvállalom, de előbb várjuk meg, hogy a Szoboszlay-pernek jó vége legyen. Nemcsak az ebben a perben elítéltek számára lenne precedens, hanem szerintem minden olyan személy, akit a népbíróság vagy a katonai törvényszék ítélt el, perújítást kérhet. A tárgyalás ősszel lesz, miután lejár a nyári bírósági szünet.

– Hogyan értékeli a kedvező ítélet esélyeit?
– A kolozsvári táblabíróságnak két megoldás közül kell választania: vagy újraértékeli az ötven kötetre rúgó bizonyítási anyagot, amit még be kell szerezni a Szekuritáté irattárát felügyelő bizottságtól, vagy pedig elvileg közelíti meg a témát, mondván, hogy a Tismãneanu-jelentés, a parlament határozata, Románia államelnökének állásfoglalása egyértelmű, a kommunista rendszer törvénytelen volt és bűnös. A törvénytelen és bűnös rendszer ellen szervezkedni nem bűn, ezt már ezelőtt 700 évvel a Magna Charta Libertatum kimondta. A román politikai osztály szégyene, hogy húsz év után sem lehet ezeket a pereket felülvizsgálni, erre – egyes-egyedül a posztkommunista európai államok közül – megfelelő törvényt nem hoztak. Külön nehezményezem, hogy ezzel mennyire nem törődött az RMDSZ, noha a kivégzettek etnikai arányát nézve, ahogy a Ceausescu- rendszerben mondták: „nagyon egészséges” volt, a magyarok hátrányára. A Szoboszlay-perben például tíz embert végeztek ki, az áldozatok között kilenc magyar és egyetlen román volt…

Szondy Zoltán, Hargita Népe,erdely.ma

admin
 

>