A magyar nemzet állapotáról

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, s ami még rosszabb, azt érezni, hogy a magyar nemzet állapota siralmas. Mindössze annyi megnyugtató van ebben az érzésben, hogy eleink már ötszáz esztendeje így gondolják. S ha már Zrínyi Miklós is ezt érezte, s még mindig vagyunk, akkor talán van remény. Bár, azt kell mondjam, az alább következő két történet erősen megkérdőjelezi ezt az optimizmust…

Az első történet helye az erdélyi, Nyárád-menti Nyárádszereda. Egy 95 százalékban magyarok lakta városka. Történetünk kezdetei pedig még a Trianon utáni időkre nyúlnak vissza. Történt ugyanis a román világ eljövetelekor, hogy mint annyi más helyütt, a román ortodox egyház Nyárádszeredán is megszerzett egy telket magának, méghozzá a város központjában, hogy oda majd hagymakupolás ortodox templomot fog építeni. Aztán az építkezés elmaradt, jött egy kicsike magyar világ, aztán jött a borzalom, s mert Ceausescu nem igazán szerette a templomokat, hát az ügy aludt néhány évtizedig. Ám a telek a telekkönyvi bejegyzés szerint továbbra is az ortodoxoké maradt. S most nevezett ortodoxok elérkezettnek látták az időt, hogy a három román rendőrnek legyen hagymakupolás temploma Nyárádszereda kellős közepén. Igen ám, de nemrégiben a román parlament, s ha jól tudom az alkotmánybíróság is hozott egy határozatot, mely szerint közparkként funkcionáló területekre nem lehet építeni semmit sem, még ortodox templomot sem — pedig az ortodox templom építés szerves részét képezi a román nemzetpolitikának. Ugyanis nekik van olyan…

Tahát a román ortodox egyház nem építhetett hagymakupolás templomot Nyárádszereda kellős közepére, a három román rendőrnek. (Ez a momentum történetünk szempontjából módfelett lényeges, majd látni fogják, miért!)

Amúgy a román ortodox egyháznak most is áll egy temploma, ráadásul igen szép fatemploma Nyárádszeredán, csak nem éppen a központban. Igen ám, de az ortodoxokat nem olyan fából faragták, hogy csak úgy lemondjanak az új templom építéséről — s ezt az új templomot éppen a város közepére képzelték el. Itt azonban meg is állt volna az ő szándékuk — ha nem siet gyorsan a román ortodoxok segítségére a város képviselőtestületének kilenc RMDSZ-es képviselője a szintén RMDSZ-es polgármester, Dászkel László vezetésével. Ugyanis, drága véreim, az elmúlt héten a kilenc RMDSZ-es képviselő a polgármester vezetésével meg egy függetlennek mondott magyar képviselő, összesen tízen megszavazták a következőt: LEBONTJÁK A MAGYAR ISKOLA EGYIK SZÁRNYÁT, S A TERÜLETET ODAADJÁK A ROMÁN ORTODOX EGYHÁZNAK, HOGY ODA ÉPÍTSEN MAGÁNAK ÉS A HÁROM ROMÁN RENDŐRNEK TEMPLOMOT.

Hát ez történt Nyárádszeredán. A határozat ellen csupán a négy MPP-s képviselő szavazott. Hogy világos legyen minden, annak a Magyar Polgári Pártnak a képviselői voltak ők , amely pártot azzal vádolják mostanában, hogy útját állják a „nagy nemzeti összefogásnak”, melynek során Tőkés püspök úr kezet nyújtott Markó Bélának és Verestóy Attilának. S akkor most, a nagy nemzeti összefogás keretében lenne néhány észrevételem.

Szerintem kár lenne megállni félúton. Mert nem elég önként lebontanunk a magyar iskolákat, hogy a helyükre ortodox templom épülhessen — szerintem következő lépésben ajánljuk fel a románoknak, hogy nem csak lebontjuk iskoláinkat, hanem a helyükre saját pénzünkből fel is építjük az ortodox templomot. De ez még mindig csak félmegoldás! Ugyanis tele lesz a Székelyföld szép, új ortodox templommal, amit mind-mind mi építettünk, s ott fognak majd állni üresen, mert hát van olyan hely is, ahol még három román rendőr sem akad, hogy betérjen imádkozni. Ezért javaslom, hogy a nagy nemzeti összefogás keretében, amikor felépítettük az utolsó ortodox templomot is az iskoláink helyére, kérjük meg szépen a székelyeket, hogy térjenek már át az ortodox hitre, ne álljon üresen a sok szép templom. Az lesz ám a nemzeti összefogás! Úgy is mondhatjuk, az lesz ám az Endlösung…

Többet nincs mit hozzáfűzni. Csak azt kell még elmondjuk, hogy a nagy nemzeti összefogásból nem csak a 25 ezer eurós brüsszeli fizetést kell ám élvezni, de közösen kell viselni az RMDSZ-szel az erkölcsi és a politikai felelősséget is…

(p.s.: Második történetünk csak egy utószó… A Partiumban, a Bihar megyei Tenke faluban a helyi református pap működtet egy öregek otthonát. A pap és 23 öreg magyar tegnap úgy döntött, hogy cigánynak vallja és nyilváníttatja magát, ugyanis azt a szociális segélyt, mely nekik is jár, nem kapják meg magyarként, viszont a cigányok megkapják. Feltették a kérdést: éhen halnak-e, vagy cigányként fejezik be életüket, de legalább esznek. Az utóbbit választották. Ennyit tudok most közölni a magyar nemzet állapotáról, 2009. nyarán. Utódaink, bocsássatok majd meg minekünk…)

Bayer Zsolt
Magyar Hírlap, 2009 július 1, erdely.ma

admin
 

>