""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

A nemzeti összefogásról

Jó kemény szöveget írt Bayer Zsolt a Magyar Hírlapba az erdélyi „nemzeti összefogás” álságosságát leleplezendő (http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=168671). Az érvanyagot ezúttal leszűkítette egy székely anekdotára és arra, hogy Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök fogadta a megyeközpontban Orbán Viktort és Tőkés Lászlót a kampánykörútjukon, aki szerinte azzal kampányolt egy esztendővel ezelőtt az erdélyi Magyar Polgári Párt ellen, „hogyha az MPP nyer, akkor a magyarországi szemét fideszesek, illetve cégeik fogják megkaparintani, privatizálni a jó székely vizeket, s minden sokkal drágább lesz a jó székelyeknek…”

Bevallom, nem tudom, igaz-e, hogy egykori Reform Tömörülésbeli alelnöktársam ezzel a szöveggel kampányolt-e, vélhető, hogy a következő napokban tisztázódik a kérdés. Remélem, hogy nem igaz e súlyos állítás. De még ha igaz is lenne: biztos, hogy az egyébként szinte minden esetben jól irányított bayeri verbális darázsfullánkokat itt és most így kell használni? Egy nemzetileg felelős közíró feltétlenül zsigerből kell írjon?

Nem kétséges, az „összefogás” sok szempontból bírálható. Érte is bírálat elég. Hogy az EMNT nem választásra alakult szervezet, hogy kihagyták a Magyar Polgári Pártot az összefogásból, s így az csonka maradt, hogy az EMNT legimitizálja azt a Markó Bélát és csapatát, akinek köszönhetően egy tapodtat sem haladtunk előre az autonómia útján annak meghirdetése óta.

A bírálatoknak minden esetben van valóságmagja. Az MPP-t tényleg kihagyták, de ennek oka elsősorban az, hogy a pártelnök politikai ámokfutásának köszönhetően, az MPP lassan megszűnik hatótényező lenni az erdélyi magyar közéletben. Ma még megvannak megválasztott polgármesterei és tanácsosai, de tavalyi – egyébként elég szerény – választási eredményeit aligha tudná ma megismételni. Erősödés helyett gyengült, botránypárttá vált, nincs koherens kommunikációja, s a vak is látja, hogy elnöke inkább szétveri a pártot, minthogy átadná egy nála rátermettebbnek a stafétabotot.

Az EMNT valóban nem választási szervezet, viszont egy történelmi kényszerhelyzetben akár ekként is szerepelhet a nyilvánosság előtt, ha a közösségi érdek úgy kívánja. A nemzetérdek felülírhatja a jogi formalizmust. No de, így kívánja-e a nemzetérdek?

Nos, ez nagyon nehéz és komplex kérdés, amit jelen tudásunk szerint helyesen és biztosan megválaszolni talán nem is lehet. Mi fontosabb: hogy ütőképes csapatunk legyen az Európa Parlamentben vagy az, hogy ne hitelesítsünk egy hiteltelen szervezetet és vezető garnitúrát? Remélhetünk-e még bármit a parlamenti politizálástól? Mi a nagyobb veszteség az egyetemes magyarság alighanem legkarizmatikusabb, legelismertebb közéleti személyisége számára: az, hogy táborának egy részét elveszíti az RMDSZ-listán való indulással, vagy az, ha függetlenként elbukik? S itt nem Tőkés László személyes érdekéről beszélek, hanem arról, hogy miként tudjuk a közösség érdekében hasznosítani szabadsághősünk szellemi és erkölcsi kisugárzását, politikai tőkéjét. Ezek a kérdések nem megkerülendők, és további vita tárgyát képezhetik.

Viszont itt és most adott egy helyzet. A június 7-i megmérettetésen egyetlen magyar lista száll versenybe a román listákkal. E listának első, harmadik és negyedik helyén bizonyítottan felkészült, elkötelezett autonomista politikusok állnak. S a második helyen sem egy neptuni álhős, hanem egy viszonylag semleges figura. E listára minden magyar fenntartás nélkül jó szívvel szavazhat. Ennek dacára az MPP vezetősége olyan sajtóközleményt ad ki, melyben nagy duzzogva a kampányban való részvételtől való tartózkodásra szólítja a párt tisztségviselőit. Hallani olyan hangokat, hogy sokan a tulipánra soha többé nem pecsételnek, most sem. Lázálmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha az RMDSZ listájára való szavazás mellett fogok érvelni, de ha hideg fejjel átgondoljuk a tényeket, nem tudunk más következtetésre jutni, mint arra, hogy június 7-én otthon maradni s nem támogatni az oly sokat bírált nemzeti összefogás listáját: önsorsrontás.

Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák