Archive

Monthly Archives: június 2009

Roma szeretne lenni a tenkei lelkipásztor

Romává nyilváníttatná magát a Bihar megyében található Tenke református lelkipásztora, hogy állami támogatást kapjon az egyháza által működtetett öregotthonnak.

A 4300 lakosú – nagyjából fele-fele arányban magyarok és romák által lakott – községközpontban tizenöt éve tart fenn idősek és mozgássérültek gondozását ellátó otthont a helyi református egyházközség. A hatóságok azonban mindeddig elmulasztották folyósítani a jogszabály alapján járó állami hozzájárulást.

Berke Sándor lelkész a Krónika című kolozsvári napilapnak elmondta: évek óta kilincsel azért, hogy az intézmény megkapja az 1998 óta hatályos törvény biztosította fejpénzt. Ugyan valamennyi illetékes állami intézmény elismeri igénye jogosságát, a helyi és megyei önkormányzat, valamint a szociális igazgatóság elhárítja magától a pénzkiutalás felelősségét.

Mivel a romák pontosan megkapják a havi szociális segélyt, a református lelkész úgy döntött, hogy az otthon 23 lakójával együtt cigánynak nyilváníttatja magát.

A Fekete-Körös folyó mentén fekvő község református lelkésze diszkriminációnak tartja azt is, hogy miközben Romániában az állami öregotthonok lakói havonta 1600 lejes fejpénzt kapnak, a református egyház által működtetett intézmény gondozottjai mindössze 250 lejt. A tenkeiek esetében azonban ez is csak papíron szerepel, a szociális otthon eddig önerőből és külföldi segélyekből tartotta fenn magát.

A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy gesztusát figyelemkeltő felhívásnak szánja, felháborítónak tartja ugyanis a 15 év alatt több mint száz, magyar és román nemzetiségű idős gondozását ellátó egyházi intézmény jogfosztottságát.

Impulzus / Duna Televízió, erdely.ma

Magyarország politikai klónozása: az erdélyi Dolly

Bár az erdélyi magyar politika látszólag konszolidálódik, mindez inkább emlékeztet a vihar előtti csendre, mint a hagyományukból adódóan egymással szemben álló felek valódi kibékülésére. A kiegyezés mögött társadalmi feszültség lappang, a mai magyar politikai viszonyok radikális elemeinek torz átvételével. Saját hangján szólal-e meg Erdély?

Ha 1989 előtt az ember a magyar többségű erdélyi városok főterén sétálgatott, elég könnyen megkülönböztethette a kisebbségit a többségitől, akár anélkül is, hogy kihallgattott volna egy beszélgetést. És ugyanilyen könnyű volt ugyanezt a kísérletet a német ajkú városokban elvégezni. A megkülönböztetést a kinézet (öltözködés, stílus) alapján lehetett megtenni. Ezek voltak azok az évek, amelyekben az erdélyi magyar népesség szocializációja majdnem kizárólag Budapesten keresztül történt. A Nyugat majdhogynem nem létezett, Bukarest pedig inkább anti-szocializáló tényező volt. Ebben az időszakban a Kossuth Rádió médiafélisten volt, az MTV pedig, már ahol fogták, ennél is több. Ebben az időszakban az EDDA-s és Hobo Blues Bandes graffitik a lehető legtermészetesebben tartoztak a városképhez, Hofi jeleneteit mindenki kívülről fújta, és Détárit tartották A focistának. Ez mindössze néhány elem egy in corpore és majdnem szűretlenül átvett világból, ami az erdélyi magyarok soraiban azt fejlesztette ki, amit az amerikai szociológusok “long distance nationalism”-nek neveznek.

1989 után a szocializációs pólusok megsokszorozódtak. New York, Párizs vagy London közelebb került, Bukarest pedig mintha emberibbé vált volna: nem kevés a román kulturális termék, amely meghódította a romániai magyar közönséget. A 89 utáni médiazuhatag elmosta tehát Budapest monopóliumát, és újrarendezte a diktatúra után felnőtt nemzedékek kulturális és mentális értékrendjét. Bár az idősebb nemzedékeket a tehetetlenségi erő a múlthoz láncolta (életük legnagyobb változását az jelentette, hogy a Kossuth Rádiót “meghatalomfosztotta” a Duna TV), a fiatalok habzsolták az új kontextust, és mindenestül élvezték az ajánlatot. Budapest továbbra is közel áll hozzájuk, de már nem egyedül: más városok mellett. Éppen ezért sokkal körülményesebbé vált az említett kísérlet. Egyetlen monopólium azonban megőrződött: a politikai szocializációé.

Sipos Géza közölt egy cikket a két nagy erdélyi magyar politikai tábor, Markó “mérsékeltjeinek” és Tőkés “radikálisainak” megbékéléséről. Nem szeretnék vitát kezdeményezni, csak árnyalni próbálok: nem hiszem, hogy a szóban forgó megbékélés valóságos és hosszú távon lehetséges. Ha csak abból indulok ki, hogy a mérsékeltek nem lehetnek radikálisok és fordítva, már akkor érezhető az esély csekélysége. Legalábbis addig, amíg az egyik tábor nem tér meg ideológiai szempontból. És sem a politikus püspökről nem tudom elképzelni, hogy költői hangsúlyokkal beszéljen, sem a milliomos poétát, hogy a jobboldal útján haladjon. Ezen a, belátom, enyhén spekulatív logikán túl, keményebb érvek is erősítik a kételyemet. Értsük meg egymást: Markó és Tőkés nem két szent, hanem két minden hájjal megkent politikus, maholnap az RMDSZ öregfiúk csapatának tiszteletbeli tagjai. Szóval ne áltassuk magunkat. Gondoljunk csak azokra a savas beszólásokra, amelyeket az utóbbi időben egymásnak címeztek, és megértjük, hogy a “marosvásárhelyi béke” inkább egy következetlenség jele, ha nem éppen a választókkal szembeni komolytalanságé.

A személyes vonatkozások mellett, amelyek a kettőjük közötti viszony kémiájához tartoznak, a legkeményebb érvek makrotársadalmiak. Markó Béla és Tőkés László nem csupán egy szakadás két emblematikus neve, egy kétfejű hatalom fejei, hanem két olyan társadalmi csoport pillérei is egyben, amelyeket nehéz kibékíteni egymással. A két személyiség választóinak táborát évek hosszú során át majdnem betanították egymás ellen, a választási kampányoktól az ifjúsági nyári táborokig. Így aztán még ha feltételeznénk is, hogy Markó és Tőkés elásták a csatabárdot, sokkal nehezebben idomítanák újra választóikat. A dolgok tovább bonyolódnak, ha figyelembe vesszük Budapest politikai szerepét, hiszen az RMDSZ vezetősége hosszú évek óta a két Magyarország, a “viktoriánus” és a “ferences” erőviszonyai körül gravitál. Amíg a budapesti politikai szereplők a legkisebb jelét sem adják a békülésnek, addig, úgy látom, teremtményük, az erdélyi Dolly bárány sem leli meg lelki békéjét. Noha a nyilatkozatokban megőrizték a látszatot, a Markó és Tőkés közötti megállapodás inkább a vihar előtti csendhez hasonlít és nem tudom, mi lesz a következő magyarországi parlamenti választások után.

Ha mindez nem lenne elég az amúgy is gyötrődő erdélyi magyar választónak, a legutóbbi jelentős Tiszán túli modell a szélsőjobbtól érkezik. Vegyük az antiszemitizmus példáját. Sokkal inkább tetten érhető ma, mint – mondjuk – öt vagy tíz évvel ezelőtt. Az utóbbi évek közvélemény-kutatásai is arról beszélnek, hogy az erdélyi magyarság mintha elutasítóbb lenne a többi román állampolgárhoz képest a zsidókkal. A szelek, merem állítani, Budapest irányából fújnak, nem Bukarestéből. Romániának megvannak ugyan a maga antiszemitái, de az itteni nyilvánosság még nem itatódott át a patologikus diskurzussal. A különös az, hogy az erdélyi magyarság esetében hiányzik “a munka tárgya” – egy számottevő zsidó közösség, amely indokolná ezt a beszédmódot. S a hagyomány is más, kevésbé szélsőséges, mint a két utóbbi évtized Magyarországáé.

A politikai szocializáció addig működőképes, amíg a modellek is azok és kulturális értelemben lefordíthatók. Pillanatnyilag azonban a politikai Magyarország még egykori perifériája számára sem kóser ügy. Nem hiszem, hogy ezt különösebben indokolnom kellene. A probléma nyilvánvalóan az, hogy addig, amíg az RMDSZ vezetői a magyarországi politikai játszmákat visszhangozzák, s egy másféle társadalmi valóságban megszületett modelleket sokszorosítják, addig tüzesen provinciális alakok maradnak. Anélkül, hogy újra kitalálnák magukat s anélkül, hogy bátorságuk vagy kreativitásuk eredményeként eredeti, önálló modelleket teremtenének, nem fognak megváltozni. Több tíz olyan erdélyi szakértőt, írót, művészt, sportolót stb. tudnék mondani, akiknek semmiféle alacsonyabbrendűségi komplexusuk nincs, ha Budapestről esik szó. Hogy többet ne mondjak. Nem állítanám, hogy Tőkés László és Markó Béla urak is ezt a kiegyensúlyozottságot, ezt a felülemelkedést sugallanák. Ezért úgy gondolom, a magyarországi politikai modellek klónozása akkor ér véget, amikor a két RMDSZ-vezető tisztelt alárendeltjei lemondanak arról, hogy a budapesti vezetők “jótanulói” legyenek, és mélyebben vállalják a regionális valóságot. A megoldás közelebb van, mint hinnék, csak meg kellene próbálni. Az amerikaiak három szóval lepték meg a világot: “Yes we can!”.

erdely.ma

Egy másik elnökjelöltről is beszéltek az SZKT- n

Kelemen Hunor lesz az RMDSZ államelnökjelöltje — a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülése megerősítette az Állandó Tanács egy nappal korábbi döntését, és 67 igen szavazattal a 19 nem ellenében jóváhagyta az ügyvezető elnök őszi indulását.

Az SZKT ezúttal kevésbé szólt az EP-választások eredményeinek értékeléséről, alig érintette az RMDSZ feladatait, az összegyűlt képviselők az elmúlt hetek heves jelölési vitáit igyekeztek lezárni. Kiderült, igen sokan úgy látják, ennek nem is annyira az őszi választásokon való részvétel a tétje, hanem sokkal inkább a szövetségen belüli erőviszonyok körvonalazódása, illetve az RMDSZ eljövendő elnökének kiválasztása. Az RMDSZ miniparlamentjének hozzászólói, egyetlen kivétellel, nem kérdőjelezték meg az államfőállítás szükségességét, a többség azonban Markó Bélát látta volna legszívesebben ebben a szerepben.

Markó Béla szövetségi elnök politikai beszámolójában az elmúlt két és fél év öt választásának eredményeit hasonlította össze. Ezek különbözőek, de ugyanazt a tanulságot hordozzák: akár jó volt a szereplésük, akár kudarcos, képesek voltak a tanulságokat levonni. Egyértelműen bebizonyosodott, az összefogás ad távlatokat az erdélyi magyarságnak, ennek egy változatát most kipróbálták, az eredmény igazolta, helyes volt az elgondolás, az együttműködés módja a jövőben eldől — hangsúlyozta Markó. Beszélt az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumról, ennek feladatairól, a közös munka fontosságáról, és arról: az összefogásnak akkor van esélye, ha ki-ki tiszteletben tartja a másik programját, sajátos elképzeléseit. A húszéves RMDSZ a legnagyobb, legtapasztaltabb és leghosszabb életű határon túli magyar szervezet, fontos feladatai vannak Brüsszelben, Budapesten, a Kárpát-medence egészében, de elsősorban Bukarestben, ehhez erő kell, és ezt megkapták választóiktól, képesek jól sáfárkodni vele — mondotta.

Markó érvelt az államelnökjelölt-állítás mellett is, az őszi választások meghatározóak lesznek Románia jövője szempontjából, s bár nem biztos, hogy az RMDSZ befolyásolni tudja az eredményeket, felelős politikai szervezetként, ahányszor lehetőség nyílik erre, közvetíteniük kell üzenetüket. Sokan kívánták az ő indulását pont azért, hogy megmaradjon a szövetségben az egyensúly, ezt fontosnak tartja, de lát erre személyén kívül más garanciát is. Az elkövetkező időszak kihívásai miatt a szövetségi elnökre más feladatok várnak, ennek próbál megfelelni.

Beszélt az elmúlt hetek szerinte fölösleges feszültségeiről, sokan a 2011-es tisztújítással kapcsolták össze a jelöltállítást, a mostani döntést a változás, illetve a folytonosság mérföldkövének tekintették. Minden döntést a maga idejében kell meghozni, az ÁT javaslata — Kelemen Hunor jelölése — az egyensúlyra való törekvést tükrözi, úgy vélik, a folytonosság érdekében a legjobb megoldás, ha újat tudnak felmutatni.

A felszólalók többsége néhány mondat erejéig tért ki csak az EP-választások eredményeire, legtöbben, legtöbbet az államfőjelölésről szóltak. Majd mindenki hangsúlyozta, fontos, hogy legyen az RMDSZ-nek jelöltje, de a többség Markóra bízta volna a feladatot, igaz, mindenki ígérte, támogatja Kelemen kampányát. Markó Béla figyelmeztető felvezetője ellenére sokan jelezték, a mostani jelöltállításnak a 2011-es tisztújításon lesz tétje, csak Frunda György hívta fel a figyelmet az esetleges buktatókra, alig 3—4 százalékos arány elérése Kelemen bukásához is vezethet, nemcsak előretöréséhez egy esetleges jó szereplés. Mátis Jenő vetette fel, meg kell határozni a minimális célt, mert az EP-választáson elért kilenc százalék után egy mostani esetleges három százalékot kudarcként élhet meg az erdélyi magyarság. Szabó Ödön bírálta a szövetséget, hogy nincs leszögezve alapszabályzatában az elnökjelölés módja, nem ismerik a jelölt programját, így nehéz érdemben dönteni. A Szabadelvű Kör nevében felszólaló Czika Tihamér volt az egyetlen, aki megfogalmazta, el kellene napolni a döntést, önálló jelölt állítása a magyarság körében népszerű Crin Antonescu esélyeit rontja, és biztossá teszi a második forduló Băsescu—Geoană párharcát. Ő is úgy vélte, gyengítheti az RMDSZ jelenlegi alkupozícióját, ha jelöltjüknek alig néhány százalékot sikerül összegyűjtenie.

Kelemen Hunor munkát ígért, és azt, a kampányban a magyarság üzenetét, elvárásait közvetíti. Véleménye szerint ez a választás különbözik az összes eddigitől, hisz ez nem az elért százalékról, hanem az üzenetről szól.

Farkas Réka, Háromszék

erdely.ma

Partiumi Híd Fesztivál Kökényesden – oda el kell menni Sarmaságiak !

Első alkalommal szervezik meg a Partiumi Híd Fesztivált a Szatmár megyei Kökényesden. A partiumi fiatalok által szervezett ifjúsági tábor mottója egy Wass Albert idézet: „Az igazak jövendőjét a lélek és a szellem ereje formálja…”

A kökényesdi horgásztó mellett rendezett első nemzeti ifjúsági tábor időpontja 2009. július 9-13. A rendezvény fővédnöke Mádl Ferenc, Magyarország volt köztársasági elnöke és Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, EP-képviselő. Az ötnapos Fesztivál főszervezője és programfelelőse Krakkó Rudolf, a Szatmári Híd Egyesület vezetője, sajtószóvivője és a másik programfelelőse pedig Vékony Zsolt. A fesztivál médiafőnöke Frigyesy Ágnes újságíró. A Fesztivál sikeréért mintegy negyven partiumi fiatal vállalt missziós munkát.

A fiatalok célja: a nemzettudat erősítése, a nemzeti önbecsülés visszaszerzése, továbbá szoros kapcsolatok kialakítása és ápolása más – nemzetünkért tenni akaró – szervezetekkel, történelmi egyházakkal.

Naponta nemzeti tudatot erősítő irodalmi, történelmi, kulturális előadásokat hallgathatnak majd a Fesztivál résztvevői. Az előadók között található Raffay Ernő, Takaró Mihály és Vekov Károly történészek, Tőkés László EP-képviselő, Bethlen Farkas, Verőce polgármestere, Bartha József tiszteletes és Gergely István, a csíksomlyói Árvácskák „atyja”, Mikola István és Vona Gábor politikusok, valamint Buzányszky Jenő, a legendáshírű Aranycsapat még élő futballistája stb. Ezen kívül lesz néptáncbemutató, borkóstoló, horgász- és halászléfőző-verseny, és még számtalan program várja a vendégeket.

Esténként neves együttesek szórakoztatják a nagyérdeműt! A magyarországi zenekarok között található az Osztováta és az Ismerős Arcok, a Tűzmadár, Ossián, az Expirit, Invader, a Kalapács, az October, 4Ever, Bikini, a Kormorán, Zanzibár, és az Ordibáló Szamócák.

További információk: www.hidfesztival.eu

erdely.ma

Székely önkormányzati nagygyűlés szeptemberben

Szeptember 5-ére Székelyudvarhelyre hívja össze az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. Erről tegnapi ülésén döntött az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF).

Mint ismeretes, a székely parlament előfutáraként emlegetett testület ― mely a székelyföldi választott magyar önkormányzati vezetőket és képviselőket tömörítené, pártállástól függetlenül ― összehívását a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte. Az európai parlamenti választások előtt az RMDSZ és az EMNT felkarolta a kezdeményezést, május 23-ára szerették volna összehívni a nagygyűlést, végül azonban a kampányra hivatkozva elhalasztották. Szerdán egyébként az SZNT újabb közleményben buzdított a testület összehívására.

Tőkés László EMNT-elnök leszögezte: a nagygyűlésen Székelyföld autonómiájáról szóló kiáltványt fogadnak el. Hangsúlyozta: részt vesznek majd az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt helyi és megyei tanácstagjai, polgármesterei és alpolgármesterei, illetve független magyar önkormányzati képviselők. „Reméljük, hogy a gyűlésen megjelenik az RMDSZ minden önkormányzati képviselője, körülbelül 2000 személy, illetve mintegy 500 személy az MPP részéről. Reméljük, hogy egységesen döntünk majd a Székelyföld autonómiáját érintő kiáltványról” ― mondta. Szándékai szerint a szeptemberi közgyűlést egy hasonló fórum követi majd a Székelyföldön kívüli magyarok vezette helyi önkormányzatok képviselőinek jelenlétével. Szerinte ez új szakaszát jelentené az RMDSZ és az EMNT közötti együttműködésnek. Markó Béla is kiemelte: a Kovászna, Hargita és Maros megye magyar polgármesterei, tanácstagjai részvételével zajló rendezvény kiemelt célja olyan dokumentum elfogadása, amely nagy súllyal bír a sajátos székelyföldi igények kezelésében.

A találkozón egyébként az RMDSZ és az EMNT képviselői mellett részt vettek a Miért, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet küldöttei is. Sajtónyilatkozatában Markó Béla elmondta, az EMEF résztvevői egyetértettek abban, hogy a magyar összefogás eredményes volt, ez mozgósító erővel hatott az erdélyi magyar közösségre, és lényegesen hozzájárult az európai parlamenti választások során elért sikerhez. A tanácskozáson olyan időszerű kérdéseket is érintettek, mint például az államelnök-választás. Markó Béla kifejtette: az RMDSZ várja az EMNT támogatását az államelnök-jelölés kérdésében. Ezzel kapcsolatban Tőkés László hangsúlyozta: el kell dönteni, hogy az EMNT esetleges támogatása az RMDSZ jövendőbeli jelöltjével szemben beleérthető-e a magyar összefogás koncepciójába. „Meg kell vizsgálnunk, hogy az államelnöki választásokra is érvényes lehet-e a magyar összefogás keretében történő együttműködés. Erről még nem egyeztettünk, majd az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése után tárgyalunk a támogatás kérdéséről” ― hangsúlyozta.

Szó volt ugyanakkor az EMEF munkabizottságairól is, amelyek közül a legfontosabb, az autonómiakoncepció kidolgozásával megbízott munkacsoport már megalakult. Ennek szeptemberben az EMEF elé kell tárnia az első következtetéseket, azokat a dilemmákat, döntést igénylő kérdéseket, amelyek nyomán kialakítható a közös koncepció, és kidolgozhatók lesznek közös tervezetek.

Tőkés az EMEF-be várja az SZNT-t és az MPP-t

A sokféleségben az egység, egységben a sokféleség elvét kell az elkövetkezőkben is nagyon komolyan vennünk, és ennek alapján kell együttműködnünk a továbbiakban is ― jelentette ki Tőkés László. Az EMNT elnöke szerint az összefogás nem egy állapot, hanem egy folyamat, és ennek során meg kell nyerni azokat is, akik eddig az összefogáson kívül maradtak. „A mai tanácskozás abba az irányba mutatott, hogy ez sikerülni fog az EMEF keretében” ― mondta. „Reméljük, hogy az SZNT és az MPP képviselőit is sikerül megnyernünk a magyar összefogás ügyének az elkövetkező időszakban, és ők is részt vehetnek majd az Erdélyi Magyarok Egyeztető Fórumának ülésein” ― fejtette ki.

Háromszék, erdely.ma

Emlékeztek még ?

> http://www.erdely.ma/autonomia.php?id=50281
> S azóta szép nagy csend. Pedig Markó akkor azt mondta, hogy: ” A következo” napokban a kül- és nemzetpolitikai munkacsoport is létrejön, majd megalapítják az ifjúságpolitikai, oktatási, gazdasági, szociálpolitikai és egészségügyi, valamint az önkormányzati munkacsoportot is.”
> Zsolt
>
>
>

*És erre ? Az EMNT egyik képviselo”je gúnyorosan azt mondta az alábbi dokumentumról az EMEF ülésén, hogy csak a világbéke hiányzik belo”le….
*

*
*

*
A Magyar Polgári Párt javaslata az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum részére*

* *

* *

*/Bízva abban/*/, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kezdeményezett Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum az erdélyi magyar politikai és társadalmi közélet résztvevo”inek egyenjogúságán és érdemi együttmu”ködésén alapuló demokratikus és nyitott fórummá válik/

/ /

*/Bízva abban/*/, hogy a Magyar Polgári Párt saját jogon teljes értéku” tagjává válik az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórumnak/

/ /

*/Köszönettel elfogadva/*/ az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak az Egyezteto” Fórum 2009 április 3-ai alakuló ülésére szóló meghívását/

/ /

/a nemzeti közösségünket érinto” *alábbi sarkalatos ügyeket javasoljuk* az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum napirendjére és munkatervébe:/

*1.* A Magyar Polgári Párt javasolja, hogy az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum haladéktalanul forduljon a Magyar Köztársaság 2009 április hónapban megalakuló új kormányához és kérje

*I.)* a szomszédos államokban élo” magyarokról szóló 2001 évi LXII törvénybo”l 2003-ban a szocialista-liberális kormányzat által törölt *egységes magyar nemzet* fogalom és kifejezés *visszahelyezését* a törvény szövegébe,

*II.)* a Magyar Állandó Értekezlet *( MÁÉRT )* mint kárpát-medencei magyar politikai egyezteto” testület korábban megtagadott mielo”bbi újbóli összehívását

* III.)* a szülo”föld elhagyása nélkül, egyéni kérelem alapján igényelheto” *magyar állampolgárságot* biztosító, a hatályos magyar állampolgársági törvény módosítására irányuló kormánytervezet mielo”bbi benyújtását a Magyar Országgyu”lésnek

*2.* A Magyar Polgári Párt javasolja, hogy az erdélyi magyarságot sújtó jelenlegi megélhetési válság hatásainak enyhítése valamint a magyar társadalmi szolidaritás kifejezése céljából, a Román Kormány által a 2009-es esztendo”re a romániai magyar adófizeto”k pénzébo”l biztosított és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által alapított Communitas Alapítvány által kezelt mintegy *3 millió euró összegu” közösségtámogatási pénzbo”l*

– *1 millió euró* összegu” induló to”kével és Böjte Csaba atya vezetésével létesüljön egy ifjúságvédelmi és ido”seket támogató *Erdélyi Szociális Alap*, tekintettel arra, hogy a jelenlegi válságos ido”kben a leginkább védtelenek közösségünk gyermekei és nyugdíjasai, mely Szociális Alaphoz minden, a romániai magyarság közbizalmából képviseleti joggal és jövedelemmel rendelkezo” europarlamenti, parlamenti és önkormányzati képviselo” egy havi közmegbízatásából származó jövedelmével csatlakozzon, ezáltal kifejezve az erdélyi magyar politika képviselo”inek szolidaritását az erdélyi magyar társadalommal.

– *1 millió euró* összegu” induló to”kével létesüljön egy *Erdélyi Gazdasági Alap*, amelynek célja a gazdasági válság által leginkább sújtott erdélyi falvaink magyar gazdálkodóinak valamint az erdélyi kisvállalkozók célzott mikrotámogatása.

* *

* *

* *

* *

* *

* *

*3. *A Magyar Polgári Párt javasolja, hogy az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum kezdeményezze a romániai magyar adófizeto”k pénzébo”l mu”ködo” pénzügyi támogatási rendszerek társadalmasítását, azért, hogy *az adófizeto”k pénzeinek közhasznú felhasználásából a pártpolitika maradéktalanul kivonuljon *és átadja helyét a közösségépíto” és teljesítményelvu” társadalmi szervezeteknek. E célból az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum kérje fel együttmu”ködésre az országos hatásköru” és jelento”ségu” magyar társadalmi és szakmai szervezetek valamint a történelmi egyházakat.

* *

*4.* A Magyar Polgári Párt javasolja, hogy az erdélyi magyar autonómiatörekvések ero”sítése érdekében, különös tekintettel a legitim és európai modelleken alapuló területi autonómiára valamint a Székely Nemzeti Tanács által megfogalmazott közakaratra, az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum kezdeményezze egy *Székelyföldi Önkormányzati Tanács megalakulását*.

*5.* A Magyar Polgári Párt javasolja, hogy az erdélyi magyar autonómiatörekvések ero”sítése érdekében, különös tekintettel az erdélyi magyarságot megilleto” legitim és európai modelleken alapuló kulturális autonómiára, az Erdélyi Magyar Egyezteto” Tanács kezdeményezze a *Autonómiáról szóló törvényjavaslat* elkészítését és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által korábban elo”terjesztett és eredménytelennek bizonyult Kisebbségi Törvényjavaslat visszavonását. Az erdélyi magyarságnak nem kisebbségi törvényre, hanem autonómiatörvényre van szüksége

*6.* A Magyar Polgári Párt javasolja, hogy az erdélyi magyar autonómiatörekvések ero”sítése érdekében az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum kezdeményezze magyar közösségünk önálló, 1990 óta elmulasztott *külpolitikai érdekérvényesítési stratégiájának kidolgozását,* teremtse meg annak szervezeti kereteit, *hozza létre magyar közösségünk elso” külföldi képviseleti irodáit. *Javasoljuk továbbá, hogy az Erdélyi Magyar Egyezteto” Fórum *„ Erdély Hazavár” *névvel indítson társadalmi mozgalmat és teremtsen intézményes keretet annak érdekében, hogy szervezett módon segíthesse a nagyvilágba korábban kivándorolt erdélyi magyar honfitársainkat abban, hogy szabad akaratuk szerint *ido”legesen vagy véglegesen visszatérjenek* az erdélyi hazába.

Székelyudvarhely, 2009 április hónap 2 napján

A Magyar Polgári Párt elnöksége

— This message has been scanned for viruses and
dangerous content by MailScanner, and is
believed to be clean.

Forrás: email.

Róza néni, a Kányádi- leányka

Fotó: Fülöp Lóránt

Kányádi Sándor Nagygalambfalván tartott születésnapi ünneplésén egymás mellett ült „az árvaságban osztozó” húgával. Elnéztem kettőjüket. Édesapjuk alakját, szavait számos Kányádi-verssor őrzi. Édesanyjukat „holtukig siratják”. Jártam a „három fűzfánál”, a „csak tarisznya, nem zsákutca” szádánál, az öreg kútnál. Kiballagtunk a kert végébe, ahol végső nyughelyet remél majd. Hallgattam párszor a költőt, elolvasgattam az elmúlt négy évtizedben, amit felleltem Sándor bácsitól. Mégis: már az ünnepség után úgy éreztem, meg kell szólítanom Róza nénit. Rámosolyogtam, megtorpantam, aztán továbbléptem. Emlékezett erre a gesztusra, amikor betoppantam tótszorosi rózsa- és szőlőlevél illatú udvarába.

Fel kell ülni a székely gőzösre, tapodni kell a galambfalvi „tiszta sarat”, összeszorult torokkal hallgatni az öreg templom „nagy időt” jelző félrevert harangját. Le kell telepedni Róza néni mindig vendégváró asztalához, megkóstolni süteményeit, és hozni egy oltóágnyi rozmaringot, hogy mélyebben értsük, ami a Kányádi tollhegyén poézissá ízesül. Hangszínük hasonlít, mosolyuk is, és egyformán csordogálnak az ízes szavak: a helyhez, családhoz fűződő szomorkásan is szép történetek.

Néhány Kányádi-kötet az asztalon: „nem azért, mert jött” – szabadkozott. Állandóan ott vannak. Nem adták haza a könyvet, mit meg akart mutatni nekem is. El-elkérik. Mindenikben Rózának és házanépének szól a dedikálás, de ma már Klaudia is megkérdezi: aláírta-e Sándor bácsi a Billegballagot?

Gyakorta előfordul, hogy ismeretlenek is ott hagynak Róza néninél dedikálásra könyveket.

Édesapja 26 éve halt meg. Január 10-én eltemette a férjét is – összekulcsolt kézzel álldogált előttem talpig feketében.

„Szép idő csak hullt volna bár a hó
szállingózva ahogyan szerette
sírdogál róza akinek keresztje
csak krisztuséhoz hasonlítható”
(Levéltöredék)

Az ünnepségre nem ment el, amit a Budavári Önkormányzat szervezett a díszpolgárrá avatás kapcsán. „Inkább megérte, hogy a családdal együtt voltam”.

„Babérlapis borsos kaszásleves csürkehúsra” – Pesten is a közös kedvenc levest meg szokta főzni; a Hargitára mindig készen vitte. A Kaláka együttest itthonába hívta meg vacsorázni: töltött káposztát, „kicsi sültet” készített, és ordát, sajtot csomagolt a pestieknek. Az 1955-ben épített családi házat kijavították, födelét is nemsokára rendbe szedik. Majd polcok is kellenek, hogy a Sándor bácsi hazavitt könyveit lehessen kirakni.

A sütőházat nem akarja lebontani, gyümölcsöt, ezt-azt tárolni jó hely. A kertet, ami egyben családi sírkert is, rendben kell tartani: iskolások is látogatják.

Kereszt

Az árvaság. Negyedik éves volt, amikor édesanyjuk meghalt. „Azt még fel se fogtam. A régi ház volt, a koporsónál elbúcsúztunk. Babos diftin ruha volt rajtam. Nagy hó volt, szánnal vitték ki a kapun.

Annyira ragaszkodtam Sándorhoz! Minden reményem benne láttam… Apát, anyát, mindent. Elkerült Kolozsvárra…

„A leánykának még a színe is más, mikor itthon vagy” – mondogatták a hazalátogatónak.

„Édesapám beteges volt. Egy hadirokkant s egy leányka mentünk a mezőre. A Sinai-hegyen volt egy nagy kaszáló, Hevederen is. Tizennyolc reggel voltam mezítláb kosarat forgatni. A Szent György-kőnél a ló farkát fogva tudott csak kivonszolódni, miután a csikó rálépett a lábára. „Az aratnivalót kiadtuk.” Apósa 14 évesen maradt árván, négyszer nősült, végül mégis haza került, és Róza néni gondozta el. „Elég jutott nekem a dologból”. Mostohájuk decemberben múlt egy éve, hogy meghalt. Öregségében, betegségében mindenből küldött, vitt neki, amit sütött-főzött.

Édesapám azt mondta…

„Nekünk szót kellett fogadni. 32 évesen is… A bánatos királylány kútjánál herét kellett kaszálni. Jó idő volt, forgatni lehetett. Mezőgazdaságból, lovaglásból jó voltam. Soha nem mondtam nemet. Nem kellett minket ütni, csak reánk szólt.

Tényleg létezik a bánatos királylány kútja? A Kőtörőnél, ott volt az aratás, segített egy néni, úgy mesélte, ahogy Sándor leírta.

„Amikor édesapám bevonult, a csekefalvi utcán kerestem, a népek között. Ott voltak elkvártélyozva indulás előtt. A katonák ki voltak állva, egy katona megismert.

Elvitték a hámokat is. Gyermekként Sándor gyalog Gagyból hozta a hitvány hámokat. Zsebeink tele voltak kötővel, amit hárskenderből kötőverőn eresztettek össze. Mint az ujjam, olyan vastag volt, és kötőféket, hámot bogoztunk belőle”.

Édesapjától tanulta azt is, „ezt sem felejtem el”: ha ostor, kötőrúd, jó pár ló, szekér is van, mi hiányzik? Az Isten segedelme hiányzik.

Kollektivizáláskor beszolgáltatták a mezőgazdasági eszközöket és a lovakat. Pont a kert maradt szántatlan. Majdnem kézi erővel kellett felássák. „Rekögött a bihal a lovak után, aztán elmeddült”. Mesélt még a kijáró csordában tartott lovakról, elveszett, elsiratott majd meglelt bivalyokról. „Szántunk, s ha elvégeztük, meglátod a püspököt” – biztatták munkára. Hosszúra nyúlt a barázda vége, a kislány Róza sírt: „Nem látom meg a püsmököt”. Mégis megpillanthatta a vonaton érkező Márton Áront.

Újulás fa

Nem sok ideje volt a munka mellett tanulni. Megvoltak még az állatok. Iskolából hazamenet a tarisznyát letette, és indultak fakészíteni. Csaptatónak hívják, amivel lefogják a szekéren a terifát: mindig ugyanazt hordták, nem vágtak ki újulás fát.

– Magadnak nem hagysz? – figyelmeztette apja.
– Mé’ nem ereszti iskolába? – kérte számon a tanító.
– Az ellenség meg se tudja, ha egy baka hiányzik a csatából – szólt az atyai válasz.

„Szaggat” a harangozó

Nagy idő jön, annak harangoznak. „A szél zakatol.”

Régi fotográfiákat nézegetünk, míg csorgott kinn az eső: „édesapám a székely őrségben”. Hátlapján: emlék a székely határőrökről. 1943. Nagygalambfalva.

Színes kép őrzi a sokszor megénekelt körtefa elnyugtát: „sokáig nem mertük Sándornak megmondani, hogy kidőlt”.

Másik felvétel. „Édesapám, a mostohám s az öcsém; mikor 75 éves volt Sándor, Kolozsváron; édesapám szülei és dédnagyanyám; Róza mamának az unokák… A magyar tanárnő az iskolába bevitt pár képet.

Nagyon bántja, hogy el kellett költözniük testvérééknek Kolozsvárról. „Úgy képzelem, mint amikor kitelepítették a zsidókat, csak épp nem vagonírozták be. A sors kereke mindenkit valamerre elgurít…” – sóhajtott.

Büszke a bátyjára, és örvend, „hogy a jó Isten megsegítette, s ennyit tud felmutatni az életben”.

Nálunk a papír nagy becsben volt

Édesapámnak járt a Magyar Nép és más újságok is. Ilyen stócba össze volt fűzve” – és magasra mutatott. „Az újság széle mind tele volt írva. Olyan nem volt, hogy összeszamárfülezzük a könyvet. Úgy ügyeltünk a könyvre!” Édesapjuk sokat olvasott. A könyv becses volt. Németországban, a hadikórházban, ami egy iskolában volt berendezve, hordták le a könyveket tüzelni. „Visszalopta, úgy nyomorékul is, hogy ne égessék el, mert valaki megdolgozott érte”.

Kenyérmadarak

„Rossz kenyeret nem ismerek”. Visszaemlékeztünk a fekete adagkenyerekre. „A sántéron” is milyen kenyér volt!…” Édesapjuk azt mondta, ha valaki nem becsülte meg a mindennapit: aratni nem tud, nem vágta el a sarlóval a kezét. A kenyeret meg kell becsülni!

A kenyérmadárnak, hótt szén volt a szeme, a dagasztóteknő oldaláról levakart kenyértésztát formálták madár alakúra. Hamar megsült, és hűlt ki, fogyaszthatóra. „Be régi dolgok ezek!” – és elmerengett, amerre nem követhettem gondolatát. „Most már sokalljuk a jó kenyeret is, a jó Isten se leli kedvünket”.

A veteményes kerten kívül van még kapálnivaló a Sáson. A falu között van egy kert, közösen kapálnak a lányával.

Csirkék, pulykák az udvaron. Egy tyúk ül pulykatojáson. Még egy apai bölcsesség: annyi tyúkot kell ültetni, hogy jusson a macskáknak, az ülünek, s még vész is jön.

Az arc olyan tükör, amin a jó és a rossz is meglátszik: ha éhes vagy, ha jó kedved van… – tanította egykor az édesapja, most meg Róza néni oktat a bölcs mondattal, miközben elkísért egy darabon. Pünkösdről beszélt tükre.

Molnár Melinda, Székelyhon,erdely.ma

Itt az ,,őszödi beszéd” , román változatban

Folytatódott a két román kormánypárt közötti koalíciós adok-kapok a hétvégén, miután kiszivárgott a Szociáldemokrata Párt (PSD) országos vezető testületének péntek délutáni, Turnu Măgurelen megtartott zárt ülésén elhangzottakat rögzítő hanganyag. Az európai parlamenti választás kiértékelésére összehívott ülésen a párt több vezetője – köztük maga Mircea Geoană pártelnök – élesen bírálta a koalíciós társ Demokrata-Liberális Párt (PDL) politikusait, illetve Traian Băsescu államfőt.

Mircea Geoană az ülésen kijelentette: Băsescu destabilizálja a koalíciót, ezért szükségesnek nevezte az államfő eltávolítását. Mint kifejtette, az elnök akadályozza, hogy új irányt szabhassanak az ország számára. „Hisszük, hogy ez a koalíció a továbbiakban is életképes és szükséges, de elérkezett az idő, hogy tisztázzuk a helyzetet, mivel megengedhetetlen, hogy az államfő beavatkozik a kormány tevékenységébe, megsértve ezzel a hatalmi ágak szétválasztásának elvét” – szögezte le Geoană. Hozzátette, a PSD a PDL-vel áll kapcsolatban, az államfővel szemben semmilyen kötelezettsége nincs. Úgy vélte, Băsescu instabilitást gerjeszt, ami tovább fokozza a válság hatásait.

Geoană : Băsescu eltávolítása a legfontosabb

Mint kifejtette, Băsescu eltávolítása az őszi elnökválasztáson nem csupán a PSD politikai érdeke, hanem olyan cél, amelynek egységbe kell kovácsolnia mindazokat, akik szeretik a demokráciát, és új irányt akarnak. „További öt évnyi Băsescu-éra túl veszélyes lenne a nemzeti érdekekre nézve” – fejtette ki a politikus. Közölte, Liviu Dragnea alelnököt bízták meg a választási kampány előkészítésével, július elsejéig pedig minden egyes megyei szervezet tevékenységét kiértékelik.

A válság kezelését célzó intézkedések kapcsán kifejtette, nem sikerült felvenni a harcot a válság negatív hatásaival, a 20 milliárd eurós külföldi hitel ellenére a cégek továbbra is nehéz helyzetben vannak. Ezért át kell értékelni a kormány gazdasági programját, az ugyanis nem volt kellőképpen hatékony.

A kampány előkészítésével megbízott Dragnea az ülésen máris elkezdte szapulni a PDL-s minisztereket, főleg Radu Berceanu közlekedési és Vasile Blaga középítkezési tárcavezetőt, elégedetlenségének adva hangot, amiért a PSD-s tárcák költségvetését csökkentették. „Ott volt ez a hülye Berceanu a koalíciós ülésen, és azt mondta: számunkra nem jelent gondot az aszály. Ők így állnak hozzá a problémához. Miért, Emil Boc hozzáértőbb, mint Dan Nica? Oda jutottunk, hogy már ő oktat ki bennünket. És Blaga mikor szólal meg? Csakis reggel, mert délután már gondjai vannak. Pogea hozzáértőbb, mint Niţă? Össze sem lehet hasonlítani őket” – összegzett Dragnea. Ezután kifejtette: ahhoz, hogy a párt meg tudja szerezni a hatalmat, meg kell nyerni az államfőválasztást.

Ezzel egyetértett Geoană is, aki szerint a hatalom megszerzésének az államfői tisztség megszerzése a kulcsa. Majd ő is kivette a részét a koalíciós partner minisztereinek szapulásából, kijelentve, hogy amikor Adriean Videanu gazdasági tárcavezető kinyitja a száját, a háttérben mindig valamilyen üzlet sejlik fel. „Még akkor is pénzt akar szerezni, amikor levegőt vesz. Támadjátok őket, mert ezen a téren sebezhetőek. Bocnak fogalma sincs a gazdaságról. Pogeát (a pénzügyminisztert – szerk. megj.) az utcáról szedték össze. Mindenki tudja, hogy a Videanu embere. Sebezhetőek. Támadjuk meg őket!” – adta ki az utasítást.

Szeptemberig marad a koalíció

Liviu Dragnea egyébként az ülést követően nyilvánosan is fölvállalta az általa mondottakat, kifejtve, nem látja hosszú életűnek a koalíciót, ugyanakkor cáfolta, hogy már szeptemberben ki kívánnak lépni a kormányból. Úgy vélte, meg kell találni a módját annak, hogy együtt tudjanak működni a koalícióban, amely „nem szerelemből jött létre”. Ez volt a pénteki ülés konklúziója is, a PSD vezetése úgy döntött, szeptemberben döntenek arról, hogyan folytatják. Addig kielemzik a kormány addigi tevékenységét, és azt, hogy azáltal sikerült-e növelnie támogatottságát. Ha arra a következtetésre jutnak, hogy nem, előfordulhat, hogy felbontják a koalíciós megállapodást a PDL-vel.

A PSD-s bírálatokra egyébként a PDL részéről Adriean Videanu válaszolt, aki szerint vannak, akik nagyszabású államférfinak tartják magukat, de valójában szánalmas jellemek, leszögezte ugyanakkor, hogy a PDL nem kíván vitába bocsátkozni a PSD-vel. A Mircea Geoană által tett, személyét érintő kijelentésekkel kapcsolatosan ugyanakkor megjegyezte: pert indít a PSD-elnök ellen.

Kitekintő / Kónika.ro/erdely.ma

2

MSZP – kampányvers

Én vagyok a Bajnai
Ti meg ország barmai
Becenevem Libás Gordon
Engem őriz minden kordon
(Utónevem azért Gordon,
Hogy rímeljen rá a kordon)
Vigyáznak rám három helyen
Hogy ne verjétek szét a fejem
Barátom a Luciferi
Jó ismerős: Gyurcsány Feri
(Zsebünk pénzzel ezért teli).
Nem fog rajtam semmi átok,
A magasból tojok rátok!
Kedvenc sün alakzat áll itt,
Ha tiltakozol? – Előállít!
Lelkiismeretem nincsen
Ez nekem a legfőbb kincsem
Nem lehet itt semmi gikszer
Én lettem a főminiszter
Korlátlan a mi jogunk
Ezzel élni is fogunk
Nektek viszont nincsen jog!
Megmondtam, hogy fájni fog!
Parlamentben dolgunk sok
Mi vagyunk az okosok
Bizony nagy a mi eszünk
Tőled mindent elveszünk
Nekünk semmi nem elég,
Ki nem haver – csőcselék
Nem jött be a Pannon Puma?
Majd bejön egy másik duma!
És ha télen hideg lesz?
Ha megfagysz, megdöglesz!
Azt mondod, hogy meghalsz éhen?
Megtehetted volna régen!
Majd kapsz sírodra virágot
Mi eladjuk az országot!
Az országból mehettek
Külföldön tán ehettek!
Helyetted majd lesz itt ember
Izraelből, mint a tenger
Nem kell nektek szaporodni
Azok fognak sokasodni
A romákkal majd jóban lesznek
Bajt, problémát lerendeznek
Ezért mondom most neked,
Ránk szavazni érdeked(
Remélem, hogy ránk szavaztok!
Visz’lát – szevasztok!

Ismeretlen szerző.

4

Kiegészítések Lukács Csaba ikonból politikus című írásához

Lukács Csaba a Magyar Nemzetben közölt Ikonból politikus című írása (2009. június 11.) érdekes példája annak, ahogyan Szász Jenő baráti köre értelmezi az erdélyi magyar politikai történéseket (megjegyzendő, hogy argumentációjának jó részét az MPP belső levelezőlistáján Veress László, Szász Jenő budapesti tanácsadója és levélírója részleteiben már elcsöpögtette).

A szelektív logika működtetése önmagában még nem akkora vétek, bár jobb körökben csúsztatásnak nevezik az ilyent, én most eltekintenék ettől – reményeim szerint Lukács nem szándékosan alkalmazza ezt a technikát, hanem tényleg így gondolja. És ez a baj.

Árnyaljuk egy picit a képet. A jónevű publicista egyik tételmondata így hangzik: „Az Összefogás listájának nevezett névsorról azonban kihagyták a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt prominenseit.” Két kiegészítéssel igaz ez a kijelentés. 1. Amikor a tárgyalások megkezdésekor Tőkés László az RMDSZ-MPP koalíciója mellett érvelt, „első kézből”, vagyis az RMDSZ-es vezetőktől arról értesült, hogy Szász Jenő még a tárgyalások megkezdése előtt különalkut szeretett volna kötni az RMDSZ-szel: felajánlotta az RMDSZ-MPP belső koalíciójának (!) a lehetőségét, Tőkés László kihagyásával, azzal az egyedüli feltétellel, hogy ő, Szász Jenő szerepeljen a leendő EP-képviselői listán a második befutó helyen. Ha erősebben szeretnénk fogalmazni, akkor azt mondhatnánk: tálcán odakínálta Tőkés László fejét Markóéknak (azóta más, nem RMDSZ-es és számunkra hiteles forrás is megerősítette a szászjenői tervezett huszárvágást). Talán Lukács Csaba is belátja, ilyen körülmények között kissé nehéz a pártpolitikai egyezséget tető alá hozni. (Nem beszélve arról, hogy az MPP országos politikai súlya egyáltalán nem kényszerítette az RMDSZ-t erre a megegyezésre, de ez más kérdés.) 2. Mindezeken túlmenően Tőkés László továbbra is a nemzeti lista felállítását tartotta kívánatosnak, hiszen a Magyar Polgári Pártnak Szász Jenőtől függetlenül is ott a helye egy ilyen konstrukcióban – ha nem megy a pártok közötti egyezség, akkor az EMNT égisze alatt lehet bevinni MPP-s politikust, gondolta, és ezirányú tárgyalásokat kezdeményezett az őt 2007-ben támogató szervezetekkel (Magyar Polgári Párt, Székely Nemzeti Tanács, Magyar ifjúsági Tanács, Erdélyi Magyar Ifjak, a civil szféra), Szász Jenő azonban valamiért nem ért rá személyesen találkozni a püspökkel (teremfoci-csapatát kísérgette a nagyvilágban). Az EMNT ennek ellenére felajánlotta az MPP-nek a befutónak tekintett negyedik helyet – Szász Jenő ebből sem kért. Ennyit a kihagyásról. És higgye el Lukács Csaba, hogy most nem az MPP alapító elnökét „diabolizálom”, ahhoz félnünk kellene tőle – mi csak meg szeretnénk érteni néha tetteinek a mozgatórugóit, és ez nem mindig lehetséges.

Ugyanezen logika alapján írja a következőket Lukács: Tőkés László „nyíltan szembement a Magyar Polgári Párttal és annak elnökével, Szász Jenővel…” Itt azért leszögezném: hogy nem azért van súlya Tőkés Lászlónak, mert létrejött a Magyar Polgári Párt, hanem azért beszélhetünk egyáltalán polgári-nemzeti oldalról Erdélyben, mert van nekünk egy Tőkés Lászlónk. Szász Jenő nem azonos kaliberű Tőkés Lászlóval, még akkor sem, ha ezt ő és barátai így szeretnék. A Lukács Csaba által is citált számok mutatják, hogy Tőkés László egymagában több támogatóval rendelkezik (ha már politikusként beszélünk róla), mint a tényleges versenyhelyzetben egyszer megméretkezett MPP együttvéve (Szász Jenő támogatottságáról – igazi versenyhelyzetben, ugye – a Hargita megyeiek állítottak ki bizonyítványt, amikor vele szemben látványos különbséggel Borboly Csaba RMDSZ-es ifjú titánt választották a megye első emberének). Ugyanakkor azt is megjegyeznénk, hogy a Szász-doktrína, mely szerint „az MPP én vagyok” (lásd az első kongresszusuk előtti sajtónyilatkozatait) a kampányban nem működött, a helyi és megyei MPP-szervezetek cselekvően támogatták Tőkés László korteshadjáratát. Ennyit a szembemenésről.

Azt is írja Lukács Csaba: „a székelyek jelentős részének elege van az RMDSZ-ből, és ebből még Tőkés kedvéért sem engednek”.

Nem tudom, mennyi az a jelentős rész, de egyrészt nem a többség (lásd a helyhatósági választások eredményeit), másrészt, de igen, engednek Tőkés kedvéért (lásd Hargita és Kovászna megyék idei mutatóit az EP-választásokon).

Nehéz Lukács Csabának válaszolni úgy, hogy ne olvasnák ki belőle egyesek az RMDSZ „rehabilitációját”. Még csak szándékomban sem áll.

De lássuk tisztán, Tőkés Lászlónak választania kellett: vagy követi Szász Jenőt politikai ámokfutásában, és asszisztál a „a nyolc éve építgetett, az RMDSZ lehetséges alternatívájaként porondra lépő erdélyi nemzeti oldal” teljes lenullázásához (mert Szász Jenő elhibázott politikai döntései – amelyekben sokszor még saját elnökségének határozatait is felülírja – errefelé mutatnak), vagy vállalja a „kettős kiütés” kockázatát egyéni indulásával, és az erdélyi magyarság európai képviselet nélkül marad, hiszen Romániának 2009-től kettővel kevesebb EP-képviselői hely jutott (ez az adat is kimaradt Lukács érvkészletéből). Vagy felülemelkedik személyes sérelmein (erről Lukács Csaba is tudna beszélni), és a köz érdekében vállalja, hogy „ikonból politikussá” degradálják azok, akik tulajdonképpen azt szeretnék, hogy ikonikus magasságából lehetőleg ne szálljon alá kies erdélyi magyar politikánk bugyraiba.

Ellenszélben (és nem csak MPP-prominensek, de egyes RMDSZ-es helyi szervezetek is „behúzták a kéziféket”) sikerült megtartani a három helyet, és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretén belül el lehet kezdeni közösen dolgozni erdélyi magyar közösségünk érdekében.

Ez eredmény.

A többi mellébeszélés.

Demeter Szilárd
Tőkés László sajtófőnöke

Magyar Nemzet, 2009.06.19.

Élőláncos tüntetés Kolozsváron

Idén van ötven éve annak, hogy az akkori román hatalom a magyar tannyelvű Bolyai és a román Babes egyetemek összevonását elrendelte. Az évfordulón az egykori Ferenc József Tudományegyetem főépülete előtt élőlánccal demonstráltak hallgatók, tanárok és egykori bolyais öregdiákok.

A magyar ifjúsági szervezetek a romániai magyar felsőoktatás máig megoldatlan helyzete miatt tiltakoztak, az öregdiákok a beolvasztás emlékére jöttek egykori egyetemükhöz. Péter Albert Sepsiszentgyörgyről érkezett. 1955-ben végzett a Bolyain. A beolvasztás után két tanáruk öngyilkos lett.

A megemlékezést a romániai magyar ifjúsági és diákszervezetek közösen szervezték. Megközelítőleg 30 ezer magyar egyetemista van jelenleg az országban, ennek körülbelül 70 százaléka támogatja a magyar egyetem ügyét. Nagyon sok olyan diák van, aki olyan egyetemeken tanul, ahol nincs abszolút magyar oktatás és eléggé hátrányban részesül ez miatt. Vannak olyan szakok ahol tanítanak magyarul, de úgy gondolom, hogy ott sincs meg a megfelelő támogatás a román állam részéről – közölte Zsigmond József, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke.

Azért jöttem el, mert úgy érzem, hogy személyes felelősségem a részvétel. Ha egy politikus úgy gondolja, hogy képviselni kell a közösségi ügyet, akkor itt kell lennie. Lehet, hogy rosszul láttam, de én egyetlenegy aktív RMDSZ-politikust, sem a délelőtti konferencián, sem az élőláncnál nem láttam – közölte Bodó Barna, Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke, egyetemi oktató.

Duna TV, erdely.ma

13

Tőkés László lemondott püspöki tisztségéről

Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület mai, 2009. június 19-i rendes nyári Közgyűlésén benyújtotta lemondását püspöki tisztségéről.

Mint ismeretes, 2007-ben, az év végi közgyűlés határozata értelmében Tőkés László EP-képviselőségének csonka mandátuma idejére a püspöki jogkörét Csűry Istvánra ruházták át, aki helyettes püspökként irányította az Egyházkerületet. Tőkés László azóta a külügyi és ökumenikus képviselet látta el, valamint fenntartotta magának az igehirdetés jogát is.

Jelen helyzetben, amikor teljes értékű, ötéves mandátumot nyert el az erdélyi választók jóvoltából, Tőkés László megfogalmazásában „nem volna való, hogy továbbra is fenntartsuk a »felemás« helyzetet”. 2007-ben nem látszott, mi fog történni 2009-ben, ezért akkor ez a lépés szükségesnek mutatkozott, de ma már lezárult az első fejezet, és sem szükségesnek, sem indokoltnak, sem helyesnek nem tartja ezt a felállást. Külön kiemelte és megköszönte Csűry István helyettes püspök nehéz szolgálatát.

A leköszönő püspök az elismerés hangján szólt az Egyházkerület segítségéről, illetve a lelkipásztorok támogatásáról az erdélyi magyarság európai képviseletét biztosító korteshadjárat során; a lelkészek nem voltak kicsinyesek, szűkkeblűek, nem viselkedtek „szektás módra”, amikor az erdélyi magyar közösségünk nemzetközi képviseletéről volt szó − mondotta −, tudatosították, hogy az európai parlamenti képviselet mind nemzeti közösségünknek, mind pedig az Egyházkerületnek fontos.

A KRE Közgyűlése elfogadta Tőkés László lemondását. Ezután egy hónapos „felmondási” idő következik, amely alatt Tőkés László lezárja a rendszerváltástól tartó püspöksége időszakát. Majd időközi választáson egy teljes jogkörű püspököt választanak egy évre, utána 2010 októberében az egyházkerület kebelében általános tisztújításokra kerül sor, amely alkalmából megválasztják a teljes − hatéves − mandátumú új püspököt.

Nagyvárad, 2009. június 19.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

erdely.ma

1 2 3 4
>