Archive

Monthly Archives: május 2009

Tiltakozó nagygyűlést tart a református egyház Sepsiszentgyörgyön

illusztráció

Az Erdélyi Református Egyházkerület szervezésében vasárnap délben tiltakozó nagygyűlést tartanak Sepsiszentgyörgyön gróf Mikó Imre szobránál, amelyre meghívták a többi történelmi magyar egyház képviselőit és gyülekezeteit is. A megmozdulás üzenete: a református egyház megvédi jogos tulajdonát, és visszautasítja azokat a vádakat, miszerint a jelenlegi Székely Mikó Kollégium épülete soha nem lett volna a református egyház tulajdona.

A szervezők ugyanakkor hangsúlyozzák, ünnepelni is szeretnének annak okán, hogy százötven éves a Székely Mikó Református Kollégium, ezért a szónoklatok mellett a nagygyűlés helyszínén előadással is köszöntik a nagy múltú iskolát.

Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke általános vizitáció alkalmával tartózkodik hét elejétől Sepsiszentgyörgyön, ma részt vesz a fogyatékkal élő fiatalok és felnőttek számára épített Írisz Ház megnyitóján, vasárnap pedig a tiltakozó nagygyűlésen mondja el az egybegyűlteknek, hogy a református egyház nem valaki ellen, hanem saját vagyona érdekében emeli hangját. Az egyházfőt tegnap az indítóokokról kérdeztük.

Dr. Pap Géza: „Az épületet sürgősségi kormányrendelettel kaptuk vissza 1999-ben, de eltelt három év, amíg sikerült a telekkönyvbe is bevezettetni a tulajdonjogunkat. Ezt követően tetemes összeget fektettünk be az iskola felújításába. Az utóbbi években felerősödtek azok a hangok, amelyek azt állítják, hogy a Székely Mikó Református Kollégium épülete nem is volt a református egyházé. Többen megkérdőjelezték a mi tulajdonjogunkat, és ez a folyamat mostanra tetőzött. Nem csupán megkérdőjelezték, hanem perbe is hívtak minket, sőt, az országos korrupcióellenes bizottság is vizsgálódást folytat a visszaadás körülményeit illetően, és azzal vádolnak minket, hogy okirat-hamisítással és annak felhasználásával elloptuk az állam tulajdonát. Ez olyan vád, amely bennünket mélységesen felháborít. Úgy néz ki, a korrupcióellenes bizottság tagjait nem igazán érdeklik a tények, a bizonyítékok sem. Elsőrendű bizonyítékunk az, hogy az 1948-ban megtörtént államosítás során az államosítás tényének okiratában az áll: a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Fiúiskola a református egyház tulajdona. A visszaszolgáltatási törvény azt mondja ki, hogy annak kell visszaadni, akitől elvették. Az egykori tanári lakásokról sem mondunk le, amit egyszer tőlünk elvettek, azt nekünk mind vissza kell kérni.”

Kérdésünkre, hogy a tiltakozó nagygyűlés időpontjának megválasztása — tekintettel a Székely Mikó Kollégium által jövő hétre szervezett jubileumi ünnepségsorozatra — célzatos-e, az egyházfő elmondta, ezen a héten generális vizitáció alkalmával tartózkodik Sepsiszentgyörgyön, ennek befejezéseként vesz részt az egyházkerület által szervezett nagygyűlésen. „Nem akarjuk senkinek sem elvenni a kedvét az ünnepléstől, de a történelmi igazságot tisztázni kell. Nem a Székely Mikó Kollégium százötven éves, hanem a Székely Mikó Református Kollégium. Van egy világi Székely Mikó Kollégium, de az történelemhamisítás, ha valaki azt állítja, hogy az százötven éves.” Erdély református püspöke elmondta, az egyházkerület azt szeretné és azt szorgalmazza, hogy a két iskola (Székely Mikó Kollégium és Református Kollégium) egyesüljön, az új Református Székely Mikó Kollégium pedig olyan iskola legyen, ahol „a tanrend megegyezne a jelenlegivel, és a református értékek továbbadása képezné a nevelés alapszemléletét”.

Háromszék,erdely.ma

Májusfa állítás

A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A 15. századtól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régebbi eredetű. A májusi-pünkösdi ünnepkör történelmi kapcsolatai következtében egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus-praktikus elképzeléseket és a naptári év egyházi, vallási mozzanatait.

A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori legények, legénybandák feladata. A májusfának alapvetően két változata van: kivágott, sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, melynek csak a tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő gallyak, ágak. A magyar nyelvterületen a májusfák tájanként változó típusba sorolhatók. Erdélyben a májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, tele üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt azt a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Csíkban a fát ki is faragták, Háromszéken pedig a legény még a nevét is rávéste.

A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága stb. számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa stb.

Vitos Mózes írja, hogy ezen a napon a székelyföldi falvakban „minden jóravaló lánynak kapujába vagy házajtaja elé, akinek szeretője van, fehér vagy lucfenyő ágat vernek. Megtörténik, hogy annak a gazdag és szép lánynak, kinek több udvarlója van, négy-hat ágat is állítanak. Az ilyen sudár magas fa törzse kérgétől meg van hántva, majd veres és zöld cifrázatokkal, arabeszkekkel van kiékítve. Mivel ezt Jakab napján hajnalban és titokban állítják föl, vagy mivel az ébredező szerelem jelképe, azért jakabfa, jakabág, hajnalfa néven emlegetik. Az a leány, akinek ablaka vagy ajtaja elé ilyen díszfát nem vernek, elhagyatottnak, szegénynek, szerető nélkülinek érzi magát.

Egyes helyeken szokásban van az is, hogy Jakab napján a legények maguknak gazdát választanak, ki az egész év folyama alatt a mulatságokat rendezi. A gazdának kötelessége, hogy minden szombat és vasárnapra muzsikásokat fogadjon, a táncban rendet tartson és mindenre fölügyeljen… A jóravaló és figyelmes gazda kötelességének tartja, és nagyon figyel arra, hogy a szeretőtlen lányok is meghívassanak, vagy sok helyen nem lévén szokásban a meghívás, hívatlan leányok is megtáncoltassanak, és kellő tiszteletben tartassanak. Különben minden legény a maga szeretőjét szokta meghívni.”

A májusfa-állítás Csíkban még a két világháború között is eleven volt. Az ágakat a legények néhány nappal előbb elkészítik és Szent Jakab napjára virradólag szegzik fel kedveseik kapujára. A lányok ekkor behívják a legényt és megkínálják süteménnyel, pálinkával vagy meghívják ebédre, vacsorára püskösd másnapjára. Ajnádon ugyanekkor két zsebkendőt és egy díszes kendőt adnak. Ez az ágtisztelés. Csíkgöröcsfalván a jakabágat este elviszi a legény kedveséhez és megkérdezi, hogy elfogadja-e. Igenlés esetén a legényt megvendégelik. A jakabágat őrzik, mert különben ellopnák és máshelyt ütnék föl. Csíkszentkirályon a fiatalok egymásnak jakabágat tűznek. Aki jakabágat kapott, annak májusfát kell állítania helyette. Csíkszentimrén jakabágat a leányoknak és menyasszonyoknak ütnek. A lányoknak az ajtó elé egy kisebb ágat, a menyasszonyoknak egy nagyobbat és a kapu elé ütik jól odakötözve a kapufélfához, nehogy a haragosok kivágják és ellopják. Csíkcsekefalván a legények piros-fehér-zöld szalagos fenyőágat tűznek a lányok kapujára. Kászonújfaluban kisebbeknek is tűznek. Sepsiárkoson minden háznál kell zöld ágnak lennie, mert ahol nincs, oda az ördög tesz. Ez Pelbárt legendájára emlékeztet.

A múlt század derekán a legények a májusfák állítását ezzel a rigmussal kisérték:

Kedvesemnek háza előtt,
Az éjszaka magas fa nőtt,
S gyenge szellő lágy szárnyain,
Piros kendő leng ágain.

A május elsején állított fákat általában pünkösdkor bontják le. A bontás ceremóniáinak (fára mászás, májusfa-kitáncolás stb.) kapcsolata lehetett a pünkösdi király választásával is. Erre utal a magyar nyelvterület északnyugati részein a májusfa mellett vagy helyett állított máj-kerék, amely egy magas rúd végére tűzött, szalagokkal, borosüvegekkel, zsebkendőkkel díszített szekérkerék. A kerék díszeit versenyezve próbálták leszedni a máj-kerékre felmászó legények. Az ügyességi verseny győztese éppúgy lehetett pünkösdi király, mint legénybíró, vagy a bálokat, mulatságokat rendező első legény.

erdely.ma
1 5 6 7
>