""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

A leváltáshullám haszna

Egyelőre nem tudni, a telhetetlenség, a hatalmi arrogancia vagy jól megfontolt stratégia áll a román kormánypártok székelyföldi tisztogatási hadjárata mögött. Tény: gátlástalanul, a jóérzés és együttélés minden szabályát felrúgva igyekeznek kezükbe kaparintani a hatalmat, bebizonyítani: itt, a többségében magyarok lakta Székelyföldön is ők az urak, rajtuk áll vagy bukik, ki maradhat vezető tisztségben, mire fordíthatóak a központi költségvetésből leosztott pénzek. Azt a gyarmatosító politikát folytatják, melyről hajlamosak voltunk azt hinni, elmúlt idők rossz emléke csupán.

A józan ész, a politikai logika, sőt, még a félszájú elnöki intelem is azt diktálta volna: hagyják békén régiónkat, ne bolygassák a kialakulni, stabilizálódni látszó helyzetet. Az eddig csak félgőzzel megfogalmazott autonómiakövetelések legnagyobb fékezője éppen a székelyföldi jóléti társadalom megteremtése, az egyszerű emberek elégedettsége lett volna. Nem így történt. A román prefektus már beiktatásakor jelezte, az államhatalom megerősítését tekinti egyik legfontosabb céljának, a román pártok vezetői telhetetlenül osztozkodnak pénzen és funkciókon, igyekeznek megkaparintani minden megfoghatót.

Egy dolgot máris sikerült elérniük, a székelyföldi magyarok ismét nem érzik biztonságban magukat szülőföldjükön, nem látják szavatolva megmaradásukat. Sokan emlékeznek még a mostanihoz hasonló időkre, következményeit saját bőrükön érezhették. Rövid történelmi visszatekintés elegendő felmérni, hogyan tűnt el néhány évtized alatt a magyarság Nagyváradról, Kolozsvárról, hogyan billent át a nemzetiségi arány Szatmáron, Marosvásárhelyen. Hiba tehát azt hinnünk, hogy itt, a Székelyföldön 70—80 százalékos többségünkkel biztonságban vagyunk.

A mostani tisztogatásnak lehet egy hatalmas hozadéka: ráébredünk, illúzió volt azt hinnünk, autonómia nélkül is biztosított megmaradásunk. Ennek eléréséért azonban cselekednünk kell, erőteljesen és tömegesen hallatnunk hangunkat. A stratégia kidolgozása, a szervezés politikusaink dolga, a mi feladatunk melléjük állni, nem ezren, tízezren, hanem akár százezres tömegekben. Ha ez megtörténik, bebizonyítjuk, hogy nem könnyen ide-oda terelhető nyáj vagyunk, hanem erős közösség, amely tudja, mit akar, és hajlandó ezért tenni is. Ez lehet megmaradásunk záloga.

Farkas Réka
Háromszék

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák