""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Már csak emlék a 15 milliós magyarság

A 15 milliós magyarság napjainkra puszta fikcióvá vált. Az anyaország tízmilliós lélekszámához a diaszpóra ötszázezer és egymillió fő közöttire becsült lélekszámát (pontos adat erről nem áll rendelkezésre), illetve a szomszédos országokban kisebbségiként élő kétmillió-háromszázezer magyart számolhatjuk hozzá. E közösségeket azonban gyorsuló asszimiláció, már-már riasztó arányú népességfogyás jellemzi.

A legutóbbi években az összes szomszédos országban csökkent a magyar kisebbségek lélekszáma – méghozzá általában gyorsuló ütemben. A MeH által most publikált kiadvány (Jelentés a külhoni magyarság helyzetéről) bizonyos magyar közösségek esetében egyenesen a drámai jelzőt használja. Az apadás éppen a legnagyobb lélekszámú magyar kisebbségeknél a legszembetűnőbb.

Aggasztóak a szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai, a magyarok részaránya a hatvanas évekbeli 12,5 százalékról 10 százalék alá süllyedt az ország teljes népességéhez viszonyítva. Egy évtized alatt csaknem 50 ezerrel apadt a magyar nemzetiségűek száma. Sokak szerint belátható időn belül félmillió alá süllyed az országban élő magyarok lélekszáma. Mivel az elvándorlás körükben nem számottevő, a népességfogyás két fő okra vezethető vissza. Egyrészt azok a fiatalok, akik az 1970-1980-as években szlovák tanítási nyelvű iskolába jártak, elveszítették kulturális kötődésüket, gyakran városi környezetben telepedtek le, és az új közegben asszimilálódtak.

A másik nagy csoportot az „identitászavaros” személyek teszik ki, akik az elmúlt másfél évtized magyarellenes propagandája hatására a népszámlálásokon már szlováknak vallják magukat (ez főleg a Bodrogközben és az Ung-vidéken figyelhető meg). Az asszimilációs veszélyek napjainkban semmit sem mérséklődnek – ennek egyik oka, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek ötöde szlovák tannyelvű iskolába jár.

Erdélyben mára összesen 175 olyan település maradt, amely magyar többségű; túlnyomó részük falu. A csökkenés a kilencvenes évektől folyamatos: az asszimiláció, az elöregedés, az elvándorlás és az alacsony születésszám tíz év alatt 200 ezer körüli fogyást eredményezett. Napjainkban a romániai magyarok több mint fele (hozzávetőleg 760 ezer fő) városban él. Az értelmiség el- és kivándorlása még a Ceausescu-érában tömegességé vált, a rendszerváltás óta e folyamat más rétegekre is kiterjedt. A magyar értelmiség hiánya az oktatás újjászervezésében komoly gondokat jelent.

A MeH által publikált jelentés ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a romániai magyarság helyzetének rendezésében az „elmúlt 12 évben óriási előrelépések történtek, ennek ellenére mindmáig több rendezetlen probléma él tovább”. Az ottani magyarok gazdasági helyzetének, valamint létbiztonságának lényeges javulását teszi lehetővé a föld- és erdőtulajdon viszszaszolgáltatását szabályozó, továbbá a jogtalanul elkobzott ingatlanok – köztük a közösségi ingatlanok – visszaadásáról szóló törvény. Ugyanakkor tavaly a nehézkes bírósági gyakorlat miatt még egyetlen kisebbségi közösségi ingatlan sem kerülhetett vissza korábbi gazdájához.

A súlyos gondok ellenére a jelentés rámutat: „a romániai magyarság (…) autonóm, fejlődésre képes magyar kultúra létrehozására alkalmas szellemi-szervezeti potenciállal és részben megfelelő intézményi háttérrel, tárgyi feltételekkel rendelkezik”. Szerbiában a legutóbbi népszámlálás szerint már csak 290 ezer magyar élt, s azóta ez a szám további 20 ezerrel csökkent. A fogyás a hatvanas évek óta folyamatos, a délszláv háború idején pedig katasztrofálisan felgyorsult – a Vajdaságon belül ma Bácskában lakik a legtöbb magyar.

Ami Ukrajnát illeti, az ottani magyarság mai lélekszámát 140-150 ezerre becsülik a kutatók. 84 százalékuk a magyar határ menti 20 kilométeres sávban él, főleg kis falvakban. Az anyanyelvű képzés nagy hiányai miatt az ottani magyar nemzetiségűek döntően alacsony társadalmi presztízsű szakmákban dolgoznak, nagy mértékben érinti őket a munkanélküliség. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a városok közül egyedül Beregszászon alkotnak a magyarok igen csekély többséget.

Ennél is meghökkentőbb a horvátországi magyarság fogyása. Sehol másutt a Kárpát-medencében nem annyira rohamos a magyar lélekszám csökkenése, mint déli szomszédunknál: 26 százalék egy évtized leforgás alatt. Számuk mára bőven 17 ezer fő alá zsugorodott. Becslések szerint a háború idején 8 ezren kivándoroltak, további 1000-1500 magyar pedig a harcok áldozatává vált. A legnagyobb veszteségek Karlovác megyében következtek be: ott ma feleannyi magyar sem él, mint 15 évvel ezelőtt. Szinte azonos a kép Szlovéniában is: 25 százalékos magyar demográfiai veszteség tíz év alatt; így számuk hivatalosan már csak hatezer körül mozog. Éppúgy, mint a burgenlandi magyaroké.

nol.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák