""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Mutasd a desktopod, megmondom ki vagy !

A La Repubblica című országos olasz hetilap felhívást intézett az olvasóihoz kérvén, hogy küldjék be számítógépük képernyőjének elektronikus fotóját. „Az én desktopom ”, vagy némiképp magyarítva „Az én digitális asztalom” kezdeményezés hatalmas népszerűségre tett szert és tömegeket mozgatott meg: több mint 3600 olvasó tette közkincsé monitorának esztétikáját. Az összegyűlt anyagból végül kiállítást is rendeztek. Az önkéntes résztvevők hada után előállt és megszólalt a kritikusok és elemzők kórusa is.

Hagyományos értelemben a desktop az íróasztal munkafelülete, amelyen elhelyezzük a szellemi munkához szükséges kellékeket – írja Michele Smargiassi, és idézi a sokak által felhozott mentséget: „Igen, tudom, rumli van rajta, de én ebbe a kreatív káoszban ismerem ki magam.”

A virtuális íróasztal is azonban valamivel több ennél. Derrick De Kerchove, a virtuális világ guruja szerint egyfajta „külső retina”, virtuális protézis, melyre kivetítjük a világképünket. Lehet csodálatos ajtó, de sötét, fekete üreg is, amely elnyel. A komputerek gyártói felismerték ezt, ezért is ösztönöznek minket, hogy személyre szabjuk ezt az átmeneti teret.

A desktop nem sima, elegáns íróasztal-felület, hanem tárló, plakát, lobogó: véleményt és identitást fejez ki – írja Michele Smargiassi.

A jelenség a nagy olasz szemiológus-írót, Umberto Ecót is megihlette, ő is publikált a témában a La Repubblica hasábjain „Desktop art: színes forradalom a digitális korszak névtelensége ellen” címmel. A világhírű szerző előrebocsájtja, hogy vannak dolgok, melyeket nem művel ugyan, de elismeri a jelentőségüket és a társadalomra gyakorolt hatásukat. Mint írja, mobilját maximum arra használja, hogy taxit hívjon, ha éppen az utcán van rá szüksége. Üzeneteit nem sms-en juttatja el, hanem az újságok hasábjain vagy könyveinek lapjain. Desktopja puritánul egyszerű, ám komolyan elgondolkodott a Repubblicához beküldött képekből rendezett kiállításról.

Eco szerint az emberek azért szánnak időt és energiát a desktopjuk dekorálására, mert azt szeretnék, hogy amikor bekapcsolják a kompjútert, valami megnyugtató, ismerős, „hazai” képet lássanak. Ebben az értelemben a személyre szabott desktop nem más, mint válasz a Bill Gates álltal ránkerőszakolt névtelenségre. Ő azt szeretné, ha mind egyformák lennénk, ám erre mi az egyéni ízlésünk szerint kialakított képernyővel válaszolunk.

Donna Dawson viselkedéskutató a Windows Vista megbízásából kutatásokat végzett a desktop pszichológiájáról, és hat felhasználótípust különböztetett meg.

Az semleges desktopja szinte teljesen üres, az alap egyszínű, semleges, általában világoskék, első benyomásra személytelen munkakörnyezetre utal. Tulajdonosa rendszerető, utálja a káoszt, szereti a lehető legrövidebb úton elérni a céljait. Diszkrét, tanult, enyhén munkamániás. Munkahelyén fontosabbnak tartja a feladatok elvégzését, mint a barátkozást, magánéletét nem köti a kollégák orrára.

A kiegyensúlyozott desktopján az ikonok elhelyezése harmonizál a kiválasztott képpel, amely általában vagy valamely nyaralás, utazás fontos emlékét ábrázolja, vagy kulturális-történelmi hivatkozás. Tulajdonosa nyugodt, higgadt karakter, aki kihívásként kezeli a problémákat.

A trófeagyűjtő képernyőjén az ikonok elszórtan láthatók, a kép pedig életének valamely sikeres pillanatát ábrázolja. Ez a személyiség több teret szeretne engedni a kreativitásának, szívesen úszik az árral szemben. A kiválasztott kép a múltbeli sikerekre emlékezteti, növeli önbizalmát, és arra ösztönzi, hogy továbbra is jó eredményeket érjen el. Ambiciózus, versengő, kitűnő dolgozó.

Az álmodozó általában természeti képet választ háttérnek, tengerpartot, hegyet vagy távol-keleti egzotikus tájat, az ikonok pedig a képernyő szélén vagy az alján foglalnak helyet. Az álmodozó monitorja jól szervezett személyiségre utal, aki él a lehetőségekkel, de tudja, hogyan bújjon ki a stresszes munkatempóból: a valóságtól való menekülést ábrázoló képet nézeget. Tudja, hogy a kemény munka révén elérheti az álmait.

A művészlélek, akinek a képernyőjén egy hatalmas virág látható, melynek közepe pupillára vagy fényképezőgép lencséjére emlékeztet, kreatív és eredeti személyiség. Könnyen kijön a kollégáival, ám utálja, ha szabályokba préselik az életét, nem szereti túlságosan kiadni magát, és ismeri mások gyenge pontját.

A társas lény képernyőjén az ikonok véletlenszerűen helyezkednek el – az ilyen ember szeret mindent kézben tartani, ám néha enyhén szétszórtnak tűnik. Általában olyan képet választ, amelyen baráti körben látható, ezzel azt üzeni, hogy életében a barátai foglalják el a legfontosabb helyet. Szeret csapatban dolgozni, számára keskeny a határ a munka és a társasági élet között. Extrovertált, barátkozó, lojális.

168 óra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák