""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Autonómiát Székelyföldnek ! – Lakossági fórum és konferenciák

Tőkés László püspök, EP-képviselő hétvégi székelyföldi körútjának első állomásaként Gyergyószentmiklóson egy lakossági fórum keretében meghívottjaival – köztük egy baszk és egy flamand politikussal – az autonómiáról, illetve a magyar nemzetpolitika vonatkozó részeiről tartott nyílt vitát. A vendégeket Mezei János, a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben Tőkés László hathatós támogatásával mandátumot nyert polgármester fogadta, aki köszöntő beszédében az európai parlamenti választásokat mérföldkőnek nevezte az erdélyi magyar politika alakulása szempontjából, valamint megjegyezte, hogy az eredményesség érdekében mindannyiunknak kötelessége túllépni saját emberi gyarlóságain. Külön köszönetet mondott Tőkés László püspök megtisztelő jelenlétéért, aki – félretéve a negatív véleményeket – töretlenül nyitott marad a párbeszédre az MPP irányában is.

Toró T. Tibor EMNT-alelnök moderálásával a felszólalók sorát Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke a mindannyiunkat befolyásoló világméretű válság kapcsán a lengyel miniszterelnök szavait idézte: ahogy a rendszerváltás idején, úgy most is a szolidaritás az, ami erőt adhat. Ezen gondolatnak külön aktualitást kölcsönzött, hogy a bizottsági elnök reggel még Varsóban volt, ahol az Európai Néppárt (EPP) tartotta kongresszusát. A fideszes politikus beszédében az autonómia problematikáját járta körbe, és feltette azt az eddig még megválaszolatlanul maradt kérdést, mely szerint lábra tud-e állni az erdélyi magyar közösség, hisz a válságnak és a belpolitikai viszonyoknak manapság nem alakítója, sokkal inkább elszenvedője. Majd a román államelnök, Traian Băsescu „aggályaira” válaszolva, amelyek értelmlben az autonómiatörekvésekből a román államfő csakis annyit tud elfogadni, amennyi nem alkotmányellenes, Németh Zsolt kifejtette: egy működő demokráciában mindaz, amit tételesen nem tilt az alkotmány, az megengedett. Az már sokkal inkább alapszabályba ütköző, vélte az anyaországi politikus, ha egy akaratát egységesen kifejező tömeg véleményét – nevezetesen az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által az autonómia ügyében szervezett népszavazás eredményeként született 210 000-es igenlő szavazatot – veszik semmibe. Németh Zsolt hozzátette: ugyanakkor ahhoz, hogy külpolitikai szinten is erőteljes hangon szólalhassunk fel, meg kell találnunk a megfelelő eszközrendszert, és újra kell alakítanunk a párbeszéd intézményeit. Legvégül a választások aktualitását hangsúlyozta, és mindannyiunk felelősségét abban, hogy hatékony magyar képviselet mellett saját belső önrendelkezési jogunkat visszaszerezhessük.

Németh Zsolt után a baszk nemzetiségű Iria Bernadette De Epalza osztotta meg élményeit első erdélyi látogatása alkalmával. Első pillantásra több hasonlóságot is felfedezett Baszkföld és szűk hazánk között, nevezetesen a tájbéli hasonlóságok, a zászló színei és a koalíció létrejötte terén. Mint elmondta: Baszkföldön ugyanez a helyzet állt elő: az egymással versenyben lévő pártok (amelyek sokszor elégedetlenül viszonyulnak a másik politikai eszköztárához, céljaihoz) az európai parlamenti választásokra koalíciót kötöttek, hiszen a koalíció a legésszerűbb módja annak, hogy egységes képviseletünk lehessen az Európai Parlamentben.

Günther Dauwen, a belgiumi flamandok képviseletében, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatójaként külön kiemelte, mekkora megtiszteltetés volt Tőkés Lászlóval dolgoznia az elmúlt szűk másfél esztendőben, ezt követően pedig rövid bemutatást adott az EFA szervezetéről és működéséről. Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy ezen progresszív pártok kivétel nélkül pacifista irányultságúak, ideológiájuk pedig az önrendelkezés elvén alapszik. Az EFA küldetését a következőképp fogalmazta meg: hitet kell nyújtani azoknak a kisebbségeknek, akiknek nincs hangjuk – vagyis „hangjai vagyunk a némáknak”, mondotta. Az autonómia kapcsán felhívta a figyelmet, hogy az autonómia-törekvések nem csupán a nyelvünkért és kultúránkért való küzdelmet jelentik, de szociális és gazdasági harcok is egyben, amelyeket politikai porondon kell megvívni. Az európai parlamenti választások kapcsán jelezte: ez a választás (mint bármelyik választás) nincs lejátszva, az érdektelenség, az apátia és az ellenségeskedés gátolja az erső képviselet létrejöttét. Végezetül az EFA sokat idézett jelmondatát parafrazálva arra buzdította a jelenlévőket: legyen erős magyar identitásuk ahhoz, hogy valóban európaivá válhassunk.

Tőkés László záróbeszédében szigorú mérleget vont az elmúlt másfél év európai parlamenti képviselettel kapcsolatban, valamint Magyarország öt évvel ezelőtti, és Románia két évvel ezelőtti EU-csatlakozásával kapcsolatban is. Feltette a kérdést: mennyire érte meg csatlakozni? Válaszában kifejtette, hogy „nagyon mélyről, többszörösen hátrányos helyzetből indultunk”, jelenleg is egy mondhatni „demográfiai katasztrófa” következményeit viseljük – emellett az MPP és az RMDSZ közötti feszültségek másodrendűekké törpülnek. Jelzésértékű, hogy a magyar szigetvilág aprózódása egyre tovább folytatódik. A nemzeti kérdést kárpát-medencei dimenziókba áthelyezve visszautalt a De Epalza kisasszony által vázoltakra: a baszkok is több országban élnek, és az össznemzeti összefogás bizony még tőlünk nyugatabbra is kihívást jelent. Ennek fényében kellene tudatosítani a következő alapelvet: „nem legyőznünk, hanem megnyernünk kell egymást”. Minden afelé mutat, fogalmazta meg „erkölcsi imperatívuszát”, hogy nemzetstratégiai céljaink elérése érdekében össze kell fognunk, nem csupán Székelyföldön, Erdélyben, de az egész Kárpát-medencében is, hogy a magyar ügyet európai üggyé tegyük, hogy a tizenötmilliós magyar nemzet egységes hangon szólhasson a sokszínű Európában.

A hozzászólások és a nyilvános vita keretében Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is az összefogás mellett állt ki, mivel az elkövetkezendő választások során az erőt elsősorban a szavazatok számában mérik majd, és nem mindegy a világ és Románia szemében, hogy ezen mandátumok mögött hány szavazat áll valójában. Nem is érti, fogalmazott a nagykövet, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megegyezését miért kell még mindig magyarázni, hiszen az elkövetkező események minden személyes és pártérdeket felülírnak.

A továbbiakban elhangzó kérdések és az erre adott válaszok viszont ugyanezt a témát járták körbe. Bár a rendezvényt házigazdaként az MPP-s polgármesteri kabinet szervezte, a kérdezők többsége az RMDSZ képviseletében volt jelen. Talán a szűkebb körű jelenlét miatt, a felszólalók őszintén sorjáztatták érveiket a megegyezés mellett és fejezték ki megnyugvásukat, vagy épp keserű hangú hozzászólásban a helyi ellenséges viszonyokat tárták fel, múltbéli sérelmeket hánytorgattak, akár Tőkés László helyett is. Egységes válaszként fogalmazódott meg azonban: ne a harag, hanem sokkal inkább a felelősség vezessen bennünket a választások idején, hogy hosszú távon kárpát-medencei szinten foghassunk össze, és ne csak „a” balti ügy, vagy „a” lengyel ügy legyen európai ügy, hanem váljunk elég erőssé ahhoz, hogy „a” magyar ügyről is szó lehessen.

Másnap, május 1-én Tőkés László és vendégei a Makfalván szervezett Székely Majálison tették tiszteletüket. A késéssel kezdődött ünnepségen Tőkés László köszöntő beszédében értetlenkedésének adott hangot: míg Gyergyószentmiklóson a Magyar Polgári Párt tagjai, addig Makfalván az RMDSZ-esek maradtak tüntetően távol az SZNT által szervezett rendezvénytől. Ez a végletes megosztottság a betegségünk, fogalmazott az EMNT elnöke, képtelenek vagyunk felülemelkedni kicsinyes sérelmeinken. Az ő számára nincsenek MPP-s vagy RMDSZ-es választók, nem úgy dolgozott Brüsszelben, hogy most ő a rá szavazó 170.000 erdélyi magyart képviselte volna kizáróan – hiszen „egy a nemzet”, foglalta tömören össze, ebben kell gondolkodnunk, csak így van esélyünk elérni Székelyföld területi autonómiáját, valamint Erdély-szerte többszintű és többszínű autonómiát.

Az „nemzetközi autonomisták” csoportja még kora délután továbbutazott, hiszen 15 órai kezdettel Csíkszeredában tartották azt a nemzetközi autonómiakonferenciát, amely az Európában működő autonómiák közül mutatott fel kiemelkedő példákat, majd az erdélyi magyar autonómiatörekvésekről cseréltek eszmét.

A konferencia moderátori szerepét ellátó Toró T, Tibor, az EMNT alelnöke üdvözölte a meghívottakat: Tőkés László püspököt, Becsey Zsoltot, a Fidesz EP-képviselőjét és a Hét Határ Egyesület elnökét, valamint a rendezvény házigazdáját, Ráduly Róbertet, Csíkszerda polgármesterét, továbbá Tamás Sándort, a Kovászna Megyei Tanács elnökét, Németh Zsoltot, a magyar országgyűlés Külügyi és Határontúli Bizottságának elnökét, Iria Bernadette de Epalza kisasszonyt a baszk EP-képviselet részéről, Günther Dauwent, az EFA flamand pártigazgatóját, Szabó Béla főkonzult, és nem utolsó sorban a Magyar Összefogás Listáján az EMNT jelöltjeként szereplő László János vállalkozót, Bakk Miklós erdélyi autonómia-szakértőt, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszékének egyik vezetőjét, több autonómia-tervezet szerzőjét és Szilágyi Zsolt EMNT-alelnököt, Tőkés László brüsszeli kabinetvezetőjét, a magyar összefogás listájának 4. helyezettjét, aki egyben az erdélyi magyarság egyik legképzettebb külpolitikusa. Izsák Balázs SZNT-elnök a Székely Majális miatt előadását küldte el.

Nyitóbeszédében Ráduly Róbert a területi autonómia melletti kiállásra buzdított, mert ennek olyannak kell lennie számunkra, mint az Istenbe vetett hit, vallási hovatartozástól függetlenül.

Ráduly Róbertet a felszólalók sorában Tamás Sándor tanácselnök követte, aki összehasonlításként megemlítette a szovátai nemzetközi autonómia-konferenciát, amelyen a katalánok és dél-tiroliak is elmondották: a leglényegesebb kérdésekben össze kell fogni attól függetlenül, hogy a napi politikai csörtékben ki-ki a maga ügyét képviseli.

A székelyek, számolt be Tamás Sándor, létrehozták a Székelyföldi Megyék és Városok Szövetségét, amely egy informális testület. Hargita és Kovászna megye városainak polgármesterei alkotják a testületet, mely infrastrukturális gondokra is megoldást keres. Jelezte: nem volt könnyű túllépni a székekben való gondolkodáson, a megyehatárokon és a politikai meggyőződéseken, de sikerült végül a Székelyföldet egységesen megjeleníteni, és ez már igazi mérföldkő a magyar nemzeti kisebbségi összefogásban.

Megnyitó előadást tartott továbbá Becsey Zsolt, aki a Hét Határ Önkormányzati Szövetség elnökeként ismertette a szervezetüket. Vázolta: olyan, határon átnyúló területi csoportosulás az övék, amely az unió adta lehetőségek jobb kihasználása végett jött létre, és bár a testületet a pluralizmus jellemzi, ennek ellenére egységes fellépésre törekszenek.

A fideszes EP-képviselő különböző európai uniós alapelvek megközelítésében tárgyalta az autonómia kérdését. Elsőként a lisszaboni szerződésre hivatkozott, mely a kisebbségi jogokat kollektív jogként definiálja. A következő EU-s alapelv a szubszidiaritás elve, melynek értelmében a döntések végrehajtása azon a szinten valósul meg, ahol ez a leghatékonyabb. Állami szintre pedig csak azt szabad vinni, amit területi, önkormányzati szinten nem megvalósítható. Mindez véleménye szerint leginkább az autonómia kereteiben nyerne realitást. Ezt egészíti ki a kohézió alapelve: ennek értelmében a felzárkóztatásnak nemcsak szociális, de területi értelemben is meg kell valósulnia. Ezen területi egységeknek azonban mint homogén fejlesztési egységeknek kell megjelenniük, a régiók mesterséges létrehozása az EU hatékonyságát is gyöngítik. Ebben az értelemben kizárólagos fontosságot nyer Székelyföld területi egysége.

Becsey Zsolt szerint a Magyar Belső Piac koncepciója lehetne az, amely gyógyírt jelenthet a trianoni sebekre. Ezen megnevezés mögött egy előrehaladó gazdasági kooperáció áll, amelyet távlatokban gondolkodva segít a közös adórendszer, a közös elszámolási rendszer és nem utolsósorban a leendő közös pénz.

A 21. század egyik legnagyobb problémája az integrált munkaerő megtartása lesz, jelezte a délmagyarországi politikus, különösen az euró bevezetésével jelent majd nagy kihívást a munkaerő megtartása. Vagy sikerül itthon tartanunk a munkaerőt (és ebben játszana kiemelkedő szerepet az autonómia), vagy pedig Romániának is számolnia kell az iszlamizálódás veszélyével. Ráadásul az EP-képviselő azt is jelezte: az eurózónához való csatlakozás előtt a nyugati országok nem fognak tevőlegesen közbelépni a kárpát-medencei problémahalmazok megoldása érdekében, ellenben elvárják, hogy a posztkommunista országok megoldják azokat. Emiatt a civilizációs deficit miatt Romániát hátrány érheti az EU-ban, vonta le a következtetést Becsey, ezért a székely területi autonómia minden többségi tévhit ellenére nemhogy ellenkezne Románia alkotmányos rendszerével, hanem sokkal inkább erősíti azt.

A megnyitó előadások sorában utolsóként Tőkés László püspök, EP-képviselő demográfiai adatok sorával bizonyította az erdélyi magyarság erodálódását. Statisztikai adatokkal igazolta, hogy kilencven év óta folytatódik egy „vértelen, békés etnikai genocídium”, melynek eredményeként „siekeresen” megváltoztatták Erdély etnikai arányait. Például: míg 1920-ban Erdély valamennyi lakosságának 45%-a tartozott valamely kisebbséghez, addig jelen pillanatban a kisebbségek aránya kb. 20%-. Sajnos, ez a politika Székelyföldön is komoly eredményeket könyvelhet el, és a csángósodáshoz hasonló folyamat ment végbe a Székelyföldön kívüli területeken is.

Szemlélet- és módszerváltásra van szükség, jelentette ki az erdélyi magyarok európai képviselője. Hangsúlyozta: nem elég a részletjogok kivívása, sokkal inkább intézményesített és törvényben rögzített jogok szükségesek, amelyek alapozását a kollektív jogok nemzetközi elismertetése és kodifikációja jelentené.

„Ne essünk abba a szent egyoldalúságba – fejtette ki Tőkés László –, hogy csak a székely területi autonómiát hangsúlyozzuk, hiszen vannak még olyan régiók, kisrégiók, amelyek szintén autonómiát igényelnének, példának okáért Érmellék, Kalotaszeg vidéke, vagy Szatmár-Bihar megye – ezekre mind adekvát megoldást kell kidolgoznunk.”

Most, 2009-ben történelmi esélyünk van arra, egy olyan együttállást valósítsunk meg az összmagyar politikában, amely a határok feletti nemzetegyesítés gondolatát érvényesítheti. De ehhez egységes fellépésre van szükség, ezért is született meg az erdélyi magyar összefogás az európai parlamenti választásokra. Ennek nyitánya a közös kampánynyitó az RMDSZ-szel május 4-én Sepsiszentgyörgyön, aktualizált a Magyar Összefogás Listájának vezetője.

Kijelentette: nagyon fontos, hogy a kisebbségpolitikai áttörést első szinten itthon érjük el, mert ezt követően leszünk csak képesek egy átfogó változást előidézni az Európai Parlamentben, ahol a kisebbségi ügyek nemzetköziesítésében nagy segítségére van az Európai Szabad Szövetség, ugyanis a néppárt ezekben a kérdésekben sokkal óvatosabb. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy meg kell nyernünk magunknak a néppárti támogatást, és olyan szintű áttörést kell elérnünk a kisebbségi jogok rendezése terén, mint annak idején a Helsinki Nyilatkozat az emberi jogokkal kapcsolatosan.

Románia szempontjából is aktuálisnak tartja az időt az autonómia kibontakoztatására, utalt Tőkés László Traian Băsescu államelnöknek a IX. RMDSZ kongresszuson hangoztatott mérsékeltebb álláspontjára, hiszen a kulturális autonómia támogatása már felülírta a román államfő Budapesten tett „inverz nem, nem, soha” álláspontját. Zárásképp az EP-képviselő megjegyezte: ellentétben a közhiedelemmel, a gazdasági válság és az autonómia kérdése nem állnak egymással ellentétben, tehát ahogyan az erdélyi magyaroknak, ugyanúgy Romániának is érdeke egy erdélyi nagyrégió megjelenése európai szinten.

A szünetben a meghívottak sajtótájékoztatót tartottak, ezt követően Szilágyi Zsolt elemezte röviden az autonómia ügyét külpolitikai szinten. Szilágyi előadásában áttekintette azokat az intézményeket, amelyek az Unió keretében jogvédelmet nyújthatnak, mint például a strasbourgi emberjogi bíróság, és felsorolta azokat a nemzetközi dokumentumokat, mint például a Koppenhágai Egyezmény, amelyekben a kisebbségi és emberjogi célok mint „soft law”, azaz ajánlás szintjén érvényesülnek. Megjegyezte: egyáltalán nem mondható el az, hogy a csatlakozás után alapvető kérdéseink megoldódtak volna, hisz még a tőlünk nyugatabbra elhelyezkedő országokról sem jelenthetjük ki, hogy teljes értékben vállalnák a nemzetközi normák életbe léptetését.

Az autonómiához való jog nem csupán politikai érettség eredménye, hanem jogi érettségé is. Az Unió megpróbálta ugyan kiküszöbölni ezt a hiányosságot, és létrehozta az Európai Alapjogi Ügynökséget, ami azonban autonómia ügyben nem egyelőre nem bizonyult túl használható intézménynek, mondta Szilágyi Zsolt. Az uniós központi kormányzat létrejöttével az államok saját szuverenitásuk egy részéről lemondanak Brüsszel felé, mutatott rá az EMNT alelnöke, de sokkal nehezebben érvényesíthető az, hogy ugyanezen vertikális elv alapján a központi kormányzatok lefelé, a régiók felé is jogokat biztosítsanak. Az autonómia-problémának van egy stabilitás-faktora is, emelte ki a külpolitikus: a délszláv válság rádöbbentette az Uniót arra, hogy az etnikai problémák kezelése nem megoldható az autonómia ügye nélkül, hiszen gyakorlatilag az összes rendezési terv az önrendelkezés premisszájából indult ki. Kár lenne addig várni, amíg a fegyverek eldördülnek, zárta beszédét Szilágyi Zsolt, érdemesebb a jogállami keretek között békés eszközökkel küzdeni. Viszont nem lehet stabilitást elérni egy országban a kisebbségi ügyek rendezése nélkül, így azt is mondhatjuk, hogy az autonómia megelőzi a konflikust.

A magyar előadókat a külföldi mehívottak követték, közülük elsőként Iria Bernadette de Epalza a baszk kisebbség történelmét, illetve aktuális helyzetét mutatta be. Előadásában kifejtette: Baszkföld Franciaország és Spanyolország között van felosztva, hét provinciára tagozódik, amely három különböző adminisztratív régióhoz tartozik. Minden provinciának megvan a maga törvénykezése, ezek azonban szellemiségükben azonosak, a törvényeket összességében a baszk országgyűlés alkotja.

A baszk nyelv, az un. Euskara a baszk autonóm közösségben hivatalos nyelv a spanyollal közösen. Az adminisztráció ezért köteles kétnyelvű szolgáltatásokat biztosítani. Az északi részben a baszk politikai párt, az Iparralde majdnem minden kompetenciával rendelkezik, ugyanakkor egy kiterjedt mozgalom dolgozik az autonómia érvényesítése érdekében. A déli részben viszont minden autonóm közösségnek megvan a maga Statútuma, országgyűlése és kormánya. Sok kompetencia itt is az autonóm közösség hatáskörébe tartozik, mint például a környezetvédelem, szociális gondozás, egészségügy, kultúra, egyes területek ezzel szemben állami hatáskörbe tartoznak, mint például a büntetőjog, nemzetközi kapcsolatok – megint más kompetenciák pedig megosztottak.

A terrorizmus kapcsán az ETA-ról (Euskadi Ta Askatusana – Baszk Haza és Függetlenség) is sokszor szó esik – Iria Bernadette de Epalza jelezte, a baszkok túlnyomó többsége határozottan a békefolyamatok híve.Megemlítette még az adózási autonómiát, ez biztosítja a Baszk Autonóm Közösség számára az átlagos állami bevétel többségét, beleértve a jövedelmi adókat, cégadót és az ÁFÁ-t. Baszkföld azonban részesedést köteles fizetni a spanyol kincstárnak, a befizetendő összeg nagysága a nemzeti kiadások függvényében kerül meghatározásra.

Ezt követően Günther Dauwen tényfeltáró, és aktuális problémákra megoldást kereső előadással folytatta a konferenciát. Indításképp elmondta: a 2008. július 1–5. közötti erdélyi látogatása mély nyomot hagyott benne, azonosult az erdélyi magyar kisebbség problémáival, és ezért előadása első részében leginkább azt szeretné megkísérelni, hogy reális párhuzamot vonjon egyes flamand régiók jelene és múltja, valamint Erdély mai helyzete között. Beszámolt arról, mennyire megdöbbentette, hogy Erdélyben a rendőrök és tisztek majdnem mind románok, de az talán még inkább meglepte, hogy a bírák a bíróságokon többnyire csak románul folytatják le a tárgyalást, még akkor is, ha a bíróság előtt bemutatott ügy két magyar anyanyelvű polgár között zajlik magyar ügyvéddel és ügyésszel. Ez abszurdum, jelentette ki.

Szerinte az erdélyi régió erodálásához vezetett mindezeken túl a diktátor által annak idején elrendelt erőszakos iparosítás, amelynek fő célja a régió demográfiai összetételének megváltoztatása volt, de nem elhanyagolandó további komponens a Székelyföldön történő törvénytelen erdőkivágás, amely megbontja az ökológiai egyensúlyt és szegényebbé, Bukaresttől egyre függőbbé teszi a Székelyföldet. Ő ebből a megközelítésből tekint az autonómia szükségességére, ugyanakkor megjegyezte, hogy Flandria is ugyanezekkel a problémákkal küzdött a változások előtt. A nyelvi területen történő hátrányos megkülönböztetés az első világháború alatt elsősorban a hadseregben mutatkozott meg, ahol több katona meghalt amiatt, mert a felsőbb vezetés csupán vallonul avagy franciául beszélt. Jelenleg a belga hadsereg kétnyelvű. A rendőrség és az igazságszolgáltatás rendszere is meglepően hasonló volt a mai erdélyi helyzethez, de az autonómiatörekvéseknek köszönhetően flamand földön manapság a bírósági ügyek mind flamandul folynak, kivéve Brüsszelt, ahol az igazságszolgáltatásban és a kórházakban a nyelvi problémák mai napig is problémát jelentenek.

Következtetésként kihangsúlyozta, az autonómia szintjére vonatkozó döntés mögött elsősorban egy erős nemzeti akaratnak kell állnia, ezt a döntést sem az Unió, sem a központi kormányok nem hozhatják meg. Ugyanakkor az érem két oldalát megmutatva idézte számunkra Nelly Maes, az Európai Szabad Szövetség (EFA) elnökének szavait: „Amennyiben az EU intézményei és a centralista tagállamok nem adják meg azokat a kompetenciákat és azt a tiszteletet a régióknak, amelyet megérdemelnek, akkor valójában az Európai Unió az, amely ily módon támogatja a szeparatizmust.”

Németh Zsolt, a következő felszólaló az előbbi két előadásra reflektálva megjegyezte: igaz ugyan, hogy híres a belga autonómia-rendszer, de azt azért látnunk kell, hogy ez folyamatában valósult meg, és bár nehéz helyzetben vannak a flamand és baszk kisebbségek is, de bizony szeretne az erdélyi magyar kisebbség olyan nehéz helyzetben lenni, mint ők. A Külügyi Bizottság elnöke külön eredménynek tartja Băsescu elnök részéről az autonómia irányában megnyilvánuló nyitottságot, hiszen a legmagasabb közjogi méltóság is végre beszél róla, és ez bizony eredmény, szemben például Szlovákiával, ahol a tavaly ősszel Tőkés László és Csáky Pál találkozója után túlzottan vehemens politikai tiltakozás-hullám indult el, amelynek tartalma: még hallani sem akarnak az autonómiáról. A Fidesz-MPSZ alelnöke végezetül említést tett arról az SZNT által gyűjtött, Székelyföld területi autonómiáját igenlő 210 000 szavazatról, ami, véleménye szerint, már nemzetközi szintéren is komolyan figyelembe veendő jelzés az autonómiaigényről.

Utolsó előadóként Bakk Miklós politológus az integrált autonómia-koncepció három írásos formáját nevezte meg, ezek között elsőként a Székely Nemzeti Tanácsnak a Székelyföld statútumára, belső önrendelkezésre vonatkozó tervezetét említette, az EMNT autonómia-csomagjából kiemelte a regionális kerettörvényt, valamint ezek mellé felsorakoztatta az RMDSZ törvényjavaslatát a kisebbségi jogokról és a nemzetiségi autonómiáról. Ezek lassú összecsiszolása adhat egy távlati célt, vélte a szakember.

Második körben a Băsescu elnök által felállítatott szakmai bizottság által kezdeményezett négy alkotmánymódosító javaslatot vázolta – nevezetesen: az első Románia föderális átalakítása, a másik az asszimetrikus regionalizmus gondolata, amely a spanyol mintát alkalmazná, a következő a szimmetrikus regionalizmus, felülről végrehajtott azonos státusú régiók létrehozása, utolsó alternatíva maradna a megyerendszer. Erre vonatkozóan fontos, hogy magyar részről a regionális nyelvi jogok biztosítása iránt fellépjünk, jelentette ki Bakk Miklós, és felhívta a politikai szereplők figyelmét a megfelelő alternatívák kidolgozására bármely alkotmánymódosító indítvány esetére, egy egységes fellépés érdekében.

Zárásképpen Bakk Miklós arról beszélt, hogy az autonómiatörekvések során mozgalmi keretek között lehet és kell is folyamatosan provokálni a demokráciát.

Gyergyószentmiklós-Csíkszereda, 2009. április 30.- május 2.

Tőkés László, EP-képviselő sajtóirodája

Autonómiát Székelyföldnek ! – Lakossági fórum és konferenciák bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák