""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Pusztulunk, veszünk ?

Ha az ember jól odafigyel a híradásokra, szinte naponta hall-lát-olvas elszomorító és ugyancsak meggondolkodtató tényekről, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a magyarság az egész Kárpát-medencében fogy, erodálódik, föladja korábbi szállásterületeit, hagyja szétzülleni százados kompakt közösségeit, mintha mindegy lenne minden.

Az anyaországban a sok évtizedes kommunista és „internacionalista” agymosás tette meg romboló hatását, a határokon túl az önfeladás, a reményvesztettség, az elöregedés, az értékérzet és az identitástudat fokozatos elvesztése. Megdöbbentő például, hogy a Nagyvárad környékén lévő, nemrég még színmagyar településekre tucatjával költöznek be az idegen családok, s most már szemet vetettek a környékre is, a nagyváros és a határ között sokáig színmagyarnak megmaradt településekre, Újszántóra, Borsra, Szentjobbra, Szentjánosra… A két világháború között az akkori román hatalom úgy „lazította” fel az Érmellék tömbmagyarságát, hogy úgynevezett telepes falvakat hozott létre a határ közelében, s a kisajátított birtokokra, tanyákra és majorságokba ezrével verbuválta az ingyért földhöz juttatott mócokat, oltyánokat, más vidékekről származókat. Azt a látszatot akarták kelteni ezzel, hogy az erőszakosan megvont politikai határ egybeesik az etnikai határral, bár mindenki tudta, hogy a határtól bennebb, ötven-száz kilométeres szélességben kompakt magyarság él és reménykedik. Ez a pozitív reménykedés van most tűnőfélben, egyre többen kiárusítják ősi jussukat, s az idegenek kapva kapnak az alkalmon. Először egy utcasort vásárolnak fel, aztán kell egy kis kápolnácska, utána már impozáns tájidegen templom, iskola és óvoda, végül az egész település.

Valamikor így lehetett kikezdeni Székelyföld peremvidékeit is, s ez a folyamat soha nem szűnt meg igazán, erősödik inkább. Amit nem sikerült az erőltetett, ész nélküli iparosítással megvalósítani, az most a közigazgatás álságos manipulációival, az erőszakszervek felduzzasztásával, az ortodoxia nyomakodó, agresszív térhódításával valósul meg. A magyarság, a székelység önvédelmi reflexei pedig ellankadtak, elrenyhültek. Persze, a térhódításra nem erőszakkal lehet és kell válaszolni, hanem számbeli és közösségi gyarapodással, a nemzeti tudat szívós erősítésével, az értékek, az örökség megőrzésével, olyan tudatos és öntudatos magyarságmegvallással és vállalásával, mely átsegíthetné nemzetünket — az anyaországban és a határokon kívül is — az önfeladás e szomorú évein és évtizedein.

Magyari Lajos
Háromszék

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák