""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Ma locsolkodunk

Régen a húsvét hétfőjén a kútból, vödörrel frissen húzott vízzel öntözték meg a fiúk a lányokat. Ez a locsolkodási mód azonban sok-sok végzetes tragédiának volt a melegágya: a hideg víztől tüdőgyulladást kaptak a „szenvedő alanyok” s nemritkán tragédia lett a vége.

Talán ezért is szorult ki a gyakorlatból, s lett belőle a kultúrált módon történő kölnivízzel való locsolkodás.

Különösen a fiatalabb korosztály számára érdekes – és értékes – ez a locsolkodás. Kora reggel egyedül, párosan, vagy csoportosan keresik fel a fiatal fiúk a lányos házakat, s szebbnél-szebb üdvözlő-köszöntő verseiket elmondva, diszkréten meglocsolják a meglátogatott család hölgytagjait, akik „ellenszolgáltatásul” különböző ajándékokkal – csokoládétojás, pénz – honorálják a megtiszteltetést.

A XX. század első felében, különösen falvakon, ahol a kölnivíz, parfüm beszerzése – anyagilag is – lehetetlen volt, szagos szappanból készítettek a fiatalok locsolóvizet. Ezt beletöltötték egy kisebb – egy, vagy másfél decis – üvegbe, annak a száját ruhával lekötötték, majd a ruhát tűvel megszurkálták, hogy a víz a locsolásnál kijöhessen.

Egy-egy ilyen húsvét hétfőn jelentős „vagyont” szereztek maguknak a fiúk, s büszkén számoltak be déltájban, amikor az ő locsolkodási idejük lejárt, a keresettel szüleiknek, akik semmiképpen nem nyúltak a fiaik ezen „különvagyonához”.

A húsvéthétfő délutánja ugyanis az apukáké volt. Ekkor mentek el a felnőttek a rokonok, ismerősök meglocsolására. Őket már étellel, itallal látta vendégül a megtisztelt hölgy háza népe.

A legénysorban lévő fiúk néha már délelőtt is megkezdték a locsolkodást, s ők az „eladólánysorban” lévőket keresték fel, locsolták meg, s az ő jutalmuk már nem piros tojás, vagy pénz, hanem a kabátjukra tűzött egy-egy szál, vagy kisebb csokor virág volt. A legbüszkébb fiú az volt, akinek a mellén a zakó szinte virágbolt-kirakattá vált. Illett bizony ilyenkor, hogy az udvarló fiú elsőként a kiválasztottat keresse fel, s ő kapta az erre a napra előkészített virágok legszebbikét. A legényeket a lányos házaknál étellel, itallal is megkínálták és sajnos nem volt nagyon ritka eset egy-egy holtrészeg fiatalember bódult, ügyetlen támolygása a falvakban, városokban.

Ilyen alkalmakkor a leányok szinte negyedóránként voltak kénytelenek teljes ruhacserére a rájuk ömlesztett különböző szagos víz miatt.

A húsvét hétfőt a kedd, az asszonyok locsolkodási ideje követte. Nem volt ritka eset, hogy a „mozgékonyabb” nőszemélyek egy-egy, az előző napon igen aktív férfiembert, még házasembert is, alaposan meglocsoltak. Természetesen a locsolkodást ez esetekben is eszem-iszom követte nagyon vidám hangulatban.

Húsvéti bálokat is rendeztek ilyen alkalmakkor, s a tanyavilágban az ún. padkaporos bálok igen gyakran bicskázással, néha emberélet-kioltással jártak együtt.
Kár, hogy a locsolkodás, ez a szép szokás is nagyon-nagyon sokat veszített az értékéből a modernizálódás „eredményenként”. Napjainkban már nem lehet hallani olyan csodálatosan szép locsolóverseket a fiatal fiúk ajkáról mint régen. Nagyon értékes ilyen gyűjteményt lehetne összeállítani a ma idősebbjeinek meghallgatásával, akik még bizonyára emlékeznek szép húsvéti verseik némelyikére. Össze kellene gyűjteni ezeket a versikéket, még a leggyengébbnek ítélteket is az utókor számára mert elvesznek, elfelejtődnek, s ezzel pótolhatatlan kárt szenvedünk.

www.nyugatijelen.com

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák