""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Mátyás király, aki beengedte a románokat Kolozsvárra

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közbeszerzési pályázatot írt ki az évek óta siralmas állapotban lévő Mátyás-szobor restaurálási munkálataira. A költségeket a román és a magyar állam fele-fele arányban állja. Az emlékmű több mint száz éves története során a határmódosításoknak köszönhetően többször gazdát és feliratot cserélt, beolvasztására, illetve elmozdítására is kísérletet tettek. Most reális esély van arra, hogy december 31-ére ismét eredeti állapotában álljon Kolozsvár főterén a város egykori büszkesége.

Amit az elmúlt évtizedek alatt a magyarellenes politikusok Kolozsváron nem tudtak véghezvinni, azt az idő szép lassan megoldja helyettük is: a kincses város legfőbb jelképeként ismert Mátyás király emlékművet a széthullás fenyegeti. Legerőteljesebben a talapzat rongálódott meg: különböző gombák, moszatok támadták meg a burkolatát, a mészkő felülete elszíneződött, a talajvíz felszívódása pedig repedéseket okozott. A szoborcsoport több darabja hiányzik – például egy kard, a zászlóvégek, láncszemek, sarkantyúk -, de állítólag ezeket az elemeket a városi Történelmi Múzeumban őrzik. Mindebből a helyiek és Kolozsvárra látogatók nem sokat érzékelhetnek, ugyanis az UNESCO védelme alatt álló emlékmű 2007 októbere óta állványok takarásában vár a felújításra. De nem az idő követte el az első merényletet Mátyás szobra ellen.

A kolozsvári Mátyás király emlékmű

Az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-díjat nyert Mátyás-szobrot Kolozsvár elöljárósága eredetileg a millenniumi ünnepségekre rendelte, de csak 1902-ben állították fel mai helyén, a főtéren. Készítője, Fadrusz János szobrászművész munkája elismeréseként a várostól díszpolgári, az egyetemtől doktori címet kapott. A bronzalkotás 17 darabból áll, a talapzattal együtt 6,5 méter magas és kb. 19 tonna súlyú, vonattal szállították Budapestről Kolozsvárra.

Sas a verebek között

Már az is csoda, hogy nem múlt időben kell beszélnünk Fadrusz János szobrászművész 1902-ben felavatott emlékművéről, ami az elmúlt száz évben a magyarok és románok közötti etnikai ellentét szimbolikus megtestesítője volt. A Mátyást mint hódító magyar királyt hangsúlyozó szoborcsoport és különösen az uralkodó lába előtt hódoló moldvai zászló elfogadhatatlanná tette eredeti formájában az alkotást a román nacionalista értelmiség számára. A trianoni döntést követően talapzatáról eltávolították a magyar címert és a „Mátyás király” feliratot, majd 1932-ben egy új táblát helyeztek el ugyanott, melynek szövege Mátyás etnikai eredetét és – utalva a hódoló moldvai zászlóra – Stefan cel Mare román vajda ellen vezetett sikertelen hadjáratát megszövegezve új kontextusba próbálta helyezni a műalkotást. A főtér 1902-ben

Fadrusz az emlékműről:

„A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között.” A román nyelvű idézet Nicolae Iorga történész és politikus tollából származott: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult”. A szöveg és a talapzaton továbbra is „hódoló” zászló ellentmondásának megszüntetésére 1940-ben, a magyar hadsereg bevonuláskor került sor a szobor eredeti állapotának visszaállításával. Öt évvel később a szovjet hatóságok végleg „rendezni” akarván a román-magyar konfliktust a „Mátyás király” feliratot az etnikailag semleges latin „Mathias Rex”-re cserélték. Ám a történelmi sérelmek elfeledéséhez ötven év sem volt elég, a román kommunista diktatúra leverése után ismét működésbe lépett a nacionalista reflex.

Kísérlet beolvasztásra

Kolozsvár magyarellenességét nyíltan vállaló volt polgármestere, Gheorghe Funar már megválasztásának évében, 1992. december 1-jén – Románia nemzeti ünnepe, Erdély 1918-as, Romániához való csatolásának emléknapja – a Mathias rex felirat alá, az Országos Műemlékvédő Bizottság tiltása ellenére ismét kifüggesztette az 1932-es táblát. A következő évben a közvélemény által őrültnek tartott városvezető népszavazással akarta elérni Mátyás szobrának beolvasztását.

Szintén Funar kezdeményezésére 1995-ben ásatások kezdődtek a műemlék közvetlen közelében, azzal az indokkal, hogy meg szeretnék találni a Kolozsvár helyén állt egykori római kori település, Napoca fórumát. A szakmai szervezetek által is megalapozatlannak minősített régészeti munkával az egykori polgármester célja tulajdonképpen az volt, hogy az ásatásokkal a szoborcsoportig haladva eltüntessék Fadrusz alkotását. Mindezek után okkal keltett gyanút többekben, hogy a szobor százéves évfordulóján, 2002-ben Funar a Mátyás-szobor restaurálását indítványozta. A városi tanácsosok nem bíztak abban, hogy a szobor túléli a nacionalista polgármester vezette munkálatokat, ezért megegyeztek egymás közt, hogy amíg Funar a városvezető, nem kezdik el a felújítást. Funar ámokfutása Kolozsvár élén 2004-ig tartott, a főteret elrondító gödröket azóta betemették, de az emlékmű még mindig nem nyerte vissza régi fényét.Az RMDSZ folyamatosan életben tartotta a témát, de a román városvezetés nem sokat tett a probléma megoldásáért.

Kitekintő,erdely.ma

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák