A ,,fekete márciusra” emlékezünk

Fekete március, így nevezik az 1990 márciusában lezajlott etnikai megmozdulásokat, amelyet a románok és magyarok közötti feszültség szült. Az összecsapásoknak 5 halottja (3 magyar, 2 román) és rengeteg sebesültje volt. Máig nem tisztázott, hogy pontosan mi robbantotta ki a zavargásokat.

A megemlékezés

Az RMDSZ ez évben is megemlékezik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozataira: Markó Béla, a Szövetség elnöke március 20-án, pénteken, Marosvásárhelyen, a Szövetségi Elnöki Irodában találkozik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunytak hozzátartozóival. A találkozó során az RMDSZ képviselői immár hagyományosan átnyújtják azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. Ez a gesztus ugyanakkor nem csak a jelenlévőknek, hanem a számtalan névtelen áldozatnak is szól, mindazoknak, akiket a marosvásárhelyi események során bántalmaztak.

A történtek felidézése

1990. március 15-én szélsőségesek tüntetéseken támadják a magyarságot, Tőkés László, Kincses Előd, Király Károly fejét követelik. Kincses akkor még Marosvásárhely polgármestere, Király pedig az egységkormány tagja.

Az első erőszakos megmozdulás március 16-án történt, amikor részeg, randalírozó románok kifogásolták egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Akkor tömegverekedés tör ki. Másnap Marosvásárhelyen tűntetők vonultak fel, akik magyar vért követeltek.

Március 19-én a román tömeg a magyarság ellen tűntetett, a környékbeli falvakból 13 busszal hoztak további tüntetőket, akik letéptek minden magyar feliratot, továbbá követelték, hogy a helyi rádió szüntesse be a magyar nyelvű adásait.

Később az összeverődött román tömeg a magyar nemzetiségűek ellen támadt, majd az RMDSZ székházat kezdték ostromolni. A házban bent rekedt közel hetven magyarnak a román katonaság garantálta a szabad elvonulást. Ehelyett a katonaság szavát megszegve tétlenül nézte ahogy a házból kijövő magyarokat a tűntetők súlyosan bántalmazták, botokkal ütlegelték. Ekkor sebesült meg többek között Sütő András erdélyi magyar író is, aki egyik szemére megvakult és több bordája eltörött.

„Nem idomításra, gondolkodásra születtem; embernek születtem, aki nem csupán tetteivel de a gondolataival is rendelkezni akar.” Sütő András

Március 20-án óriási magyar tömeg verődött össze a város főterének, Rózsák terének egyik oldalára később, pedig a románok a mások oldalra. A magyarok követelték az előző napokban eltávolított Kincses Előd visszahelyezését a polgármesteri tisztségbe, továbbá az anyanyelvi oktatást.

A felfegyverzett román tömeg áttörte a gyengén felállított rendőrségi kordont, és nekirontott a magyaroknak. Majdnem kiszorultak a magyarok a térről, de visszaverték a románokat. Ezután több órán át tartó állóháború kezdődött. Megérkezett a román hadsereg, a harckocsik, de a katonák bent maradtak a járművekben. A döntő fordulat éjjel következett be, amikor a magyarok kiverték a román tűntetőket a főtérről. Az összecsapások során igen sok roma származású a magyarok mellett kapcsolódott be a véres küzdelembe. Az összetűzésnek 5 halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt. Egy héttel később, feltűnő sietséggel bíróság elé állítottak hét magyar és egy roma származású személyt; számos magyar résztvevőt hónapokra, illetve évekre, évtizedekre küldtek börtönbe.

Frunda György és az RMDSZ többi vezető személyiségének kérelmei és bizonyítási folyamata következtében évekkel később Emil Constantinescu államfő jóváhagyta a kegyelmi kérvényét. Hat év után szabadult. Az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el támogatást az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak.

Kitekintő

admin
 

>