""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Basescu március 15.- i ajándéka: magyar- magyar szolidaritás

Fotó: Kovács Csaba

Szánalmasan kisstílű és felháborítóan sunyi módon próbálta megalázni Sólyom László köztársasági elnököt és rajta keresztül Magyarországot a román vezetés. Olyan meglepetésszerűen érkezett a gátlástalanul pofátlan bukaresti lépés, hogy még három nappal a történtek után is csupán egyetlen épkézláb kérdés vetődik fel a külső szemlélőben: honnan veszik ehhez a bátorságot Románia kormányzói? A diplomáciában párbajra szólító pofonnal felérő román lépés mögötti motivációk halványan körvonalazhatóak ugyan, magyarázattal azonban semmiképpen sem szolgálhatnak. Bukarest egy évek óta kifejezetten jónak nevezhető kétoldalú államközi viszonyba rondított bele a köztársasági elnök megsértésével és a nemzeti ünnep megzavarásával, a dölyfös erőfitogtatás közép- és hosszútávú következményei ma még kiszámíthatatlanok.

Szaladjunk végig a ködösítések sora által kísért történet feltételezett alakulásán. A bizánci boszorkánykonyhában kotyvasztott forgatókönyv szerint a román vezetés levélben – diszkréten, de határozottan – jelzi Magyarország bukaresti nagykövetének, hogy Sólyom most inkább ne jöjjön Erdélybe. Az utóbbi esztendők magyar-román viszonyára jellemző nyitottságnak már egy ilyen gesztus is élesen ellentmond. Csakhogy a bizalmasnak szánt üzenet kiszivárog, a Traian Basescu iránti gyűlöletben élenjáró Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pedig véres kardként emeli magasba a vizittől való „állítólagos eltanácsolást”, egyben arra kéri Sólyom Lászlót, ne engedjen a nyilvánvaló nyomásnak. Az igazi diplomáciai hadüzenet akkor történik meg, amikor a román légügyi hatóság megvonja a marosvásárhelyi leszállási engedélyt a magyar köztársasági elnököt szállító repülőgéptől. Ha nem ért a szép szóból, majd bekeményítünk – okoskodtak a Securitate „hatékony” eszközeit vélhetően ma is csodáló kiötlők, akik egycsapásra Románia esküdt ellenségének képét vélték felfedezni a leginkább természetvédelmi elkötelezettsége miatt elhíresült Sólyom Lászlóban. A döntés nyomán autós utazást választó elnök a tervezettnél egy nappal korábban indult neki a Székelyföldnek.

A román határőrök aprólékos vizsgálgatása még ütött néhány szöget a kétoldalú jó viszony koporsójába, úgy, hogy ezzel párhuzamosan erkölcsi szempontból az egekbe emelte a nemzettársaival mindenáron együtt ünneplő magyar elnököt. Közben a témára ráharapó bukaresti médiában kezdetét veszik a bátor politikusi nyilatkozatok. A demokrata párti közlekedési miniszter érezhetően idegesen azt mondja, a gond azzal volt, hogy Sólyom katonai géppel érkezett volna, a parlament külügy bizottságának szociáldemokrata elnöke szerint a magyar elnöki hivatal autonóm területnek nevezte a látogatásról tájékoztató levelében a Székelyföldet. Traian Basescu államfőt is megkérdezik. Ő a legbátrabb: nem kommentál. Hivatalos bukaresti verzió nincs, a politikusok kijelentéseiből csak annyi derül ki a román közvélemény számára, hogy Budapest a hunyó. Mindez 2009 tavaszán történik az Európai Unió területén. Ott, ahol a szabad mozgás biztosítása minden polgár számára szent és sérthetetlen. Ahol Traian Basescu román elnök a világ természetesebb módján, zavartalanul megtehette, hogy az elnökválasztás előtt több napos kampányt folytasson Olaszországban és Spanyolországban az ott dolgozó románok körében.

De nézzük e bárdolatlan bukaresti lépés mozgatórugóit. Basescu az utóbbi években személyesen foglalkozik a Székelyfölddel. Előszeretettel fordul meg a székelyek körében, nemrég a kormány hat miniszterét küldte Hargita és Kovászna megyébe a helyzet felmérése céljából. Gazdasági fejlesztéseket ígér, a központosítás leépítésével oldaná meg az autonómia kérdését. Etnikai alapú területi önrendelkezésről szó sem lehet, a helyi önkormányzatok jogköreinek bővítése azonban létszükséglet, mondja Basescu, aki egyébként komoly népszerűségnek örvend a Székelyföldön (bár a mostani lépés után valószínűleg csak múlt időben büszkélkedhet ezzel). Az elnök a vezető román politikusok közül elsőként fedezte fel potenciális szavazóbázisként a két székely megyét, taktikája pedig felbőszítette a kényelmes semmittevésre berendezkedett RMDSZ-t, amely tulajdonháborításként élte meg Basescu ottani aktivitását. Az államfő e játszmában vélhetően számára hátrányos fejleményként könyvelte el, hogy a területi autonómiát támogató Sólyom László – az RMDSZ prominenseinek társaságában – együtt kíván ünnepelni a székelyekkel. Alighanem ez motiválta a mostani román diplomáciai garázdálkodást. Ha pedig így van, akkor az eset legnagyobb nyertese az RMDSZ. Markó Béla elnök – aki a szövetségi propaganda szerint megvalósította az egységet, hiszen a sikeres európai parlamenti megméretés érdekében összefogott Tőkés Lászlóval – most ott állhatott a Basescuék által meghurcolt Sólyom László mellett a nemzeti ünnepen. A klasszikus két legyet egy csapásra esete. A magyar elnök útjáért feltűrt ingujjal harcoló RMDSZ épülő szobra szemben a székelyek ünnepét elrontó, egész Magyarországot megsértő Basescu elsötétülő imázsával. Maga a megvalósult álom.

A romániai, erdélyi politikai játszmákon s Bukarest övön aluli diplomáciai ütésén túl érdemes egy jelzés értékű üzenetet is számításba venni a történtek kapcsán. Tudomásul kell venni, hogy Sólyom László – vagy olykor Szili Katalin – magánlátogatásai a határon túli magyarok körében egyre nyíltabban váltanak ki ellenkezést a szomszédos országokban (különösen Szlovákiában). Az utóbbi napok, hetek vajdasági és erdélyi tapasztalatai ugyanakkor egyértelművé tették: a kisebbségben élő magyar közösségek mindezek ellenére elvárják ezeket az utakat, hiszen elmaradásuk a meghátrálás egy újabb fájdalmas epizódja lenne. Arra kell tehát berendezkednie a magyar diplomáciának, hogy az esetleges konfliktusokat vállalva teljes mellszélességgel támogassa ezeket a viziteket, amelyek jogi és erkölcsi szempontból egyaránt támadhatatlanok. A külügyi tárca erőtlen reagálása a jelenlegi botrány kapcsán az eddigi, a problémákat szőnyeg alá söprő hozzáállást folytatja, ami – számtalanszor kiderült már – csak felerősíti a Budapest gyengeségét kihasználók önbizalmát.

Szokták mondani, minden rosszban van valami jó. Mélységesen csalódnunk kellett egy olyan román vezetésben, amely eddig nyíltan és bizalommal viszonyult Magyarországhoz, s úgy tűnt, hogy végérvényesen túllépett a kilencvenes éveket jellemző magyarfóbián. De ezzel egy időben a magyar államfő hajthatatlansága visszahozta a határon túliakkal őszintén törődő anyaország képét. A történtek miatt a csíki Nyergestetőn rendezett megemlékezés egy igazán felemelő érzést hozott magyarok millióinak az életébe, márpedig ilyenekből igencsak hiány mutatkozott az utóbbi években. Egy homályos hátterű román politikai boszorkánykonyha mesterkedése kellett ahhoz, hogy a székelyföldi ünnepség alatt egy rövid időre tapintható legyen a már régen eltűntnek hitt magyar szolidaritás.

Pataky István
Az írás Váratlan pofon Romániától címmel a Magyar Nemzetben jelent meg.

Basescu március 15.- i ajándéka: magyar- magyar szolidaritás bejegyzéshez 5 hozzászólás

  • Azertisanonim szerint:

    Talán azzal is kellene foglalkozni ahogy az a bizonyos hivatalos levél meg volt fogalmazva a magyar külügy részéről. Nem kell rögtön mártirt csinálni a Solyom Lászlóból….
    Ne haggyátok manipulálni magatokat….

  • antiAzertisanonim szerint:
  • Lúdas Matyi szerint:

    Hidd el, a magyar külügyisek tökéletesen fogalmaznak! Ez a dolguk, és nem először teszik.
    Az viszont kérdés, hogy a tolmács miért fordít kétértelmúen… ??? Biztos vagyok benne, hogy ő is profi -próbálnál hivatalos tolmács lenni a Sándor- vagy a Cotroceni palotában 🙂 – és biztos vagyok, nem először fordított ilyen, vagy hasonló levelet, volt már Sólyom a Hargitán (vagy fölötte 🙂 ), mióta elnök. Egyszerű copy – paste kombinációval megoldható lett volna. Mégis elrontotta, vajjon miért? Válasz: konspiráció.
    Sólyom elnök úr, az autonómia elkötelezett támogatója 2009. március 15.-én “persona non grata” volt a román hatóság szemszögéből, csak ezt senki nem merte kimondani. Azt gondolták, ha nem adnak leszállási engedélyt, akkor az elnök úr behúzza a … szárnyait 🙂 és el sem indul. A legmerészebb álmaiban sem remélte a titkosszolgálat, hogy annyira elkötelezett a határon túli magyarság felé, hogy veszi a fáradságot, és autómobillal 🙂 teszi meg ezt a fárasztó utat. Megtette! Jól tette! Erre már csak maximum annyit tehettek, hogy borsnál borsot törtek az orra alá, és várakoztatták, amíg a nagyfőnök Böszi-vel, vagy Boszi-val 🙂 letelefonálták, hogy asszonggya: ce facem sefu?
    Sólyom nem mártir, hanem hős. Aki az egészet kifundálta, az viszont alattomos nyuszi… (sorolhatnám a jelzőket, de admin rámszólna)
    Én is azt mondom: ne hagyd magad manipulálni, csak gondolkodj el, és magadtól is rájössz a ravaszságra.
    Tanuljátok meg: Döbrögi sosem alszik … 🙂

    P.S. Vajon ebben az esetben a mi Einstein , bocs Eckstein K. Péterünk mit tanácsolt a Boszinak? Merthogy tanácsadója, nem? Akire Őexcelenciája mindig hallgat…

  • Azertisanonim szerint:

    Hát kedves Lúdas Matyi, bármennyire is gondolkodom és arra próbálom terelni a gondolataim hogy itt konspiráció esete forog fent, csak arra az eredményre jutok hogy itt bizony a magyar résznek származott előnye a dologbol. Szólj ha nem igy gondolod…

    Tudod ez valami olyasmi, habár lehet komikus a hasonlat, hogy egy osztályterembe belesugom a padtársam fülébe hogy anyád hogy van ? Mire kapok egy monoklit… asztán szólók mindenkinek hogy nézzétek ez a szemét megütött !

  • Lúdas Matyi szerint:

    Kedves Azértisanonim!
    Ha megengeded, becézlek: Csakazértisanonim 🙂
    Sajnálattal állapítom meg, nem törted eleget a buksidat. 🙁 Javaslom, gondolkodj még.
    Azt, hogy honnan szeded, hogy a magyar félnek származott ebből előnye, végképp abszurdumnak tartom.
    Mert ugyebár (legalább) kétféle “magyarról” beszélhetünk, a magyarországiról és az erdélyiről. Namármost az odaáti magyarnak (nevezzük borsontúli magyarnak) semmiképp nem származott előnye, ugyanis a Gyurcsány által a béka feneke alá süllyesztett magyar nemzet- és önmegbecsülést, ha lehet ez a román külügyi pofon még lejjebb taszította. Senki nem veszi már komolyan a borsontúli államfőt vagy kormányfőt, sőt, ha lehet Bösz és Fico, meg a többiek is fikázza őket rendesen, szóval megtépdesték a Sólyomszárnyakat rendesen, más szóval böcsületibe gázoltak alaposan; nem tudom miért előnye ez az odaáti magyarnak.
    Aztán itt van ez a nép, az istenadta Erdélyi magyar. W.C. Tudor bukása után kell egy új nacionalista felhang és amióta Böszi kiböfögte a tutit: ninciodata autonomie, azóta ott rug belénk ahol csak tud. Most is ezt tette; miért is jó ez nekünk, nem értem.
    Bővebben itt:
    http://www.erdely.ma/kozeletunk.php?id=49615

    http://www.erdely.ma/kozeletunk.php?id=49500

    Ami pedig a példádat illeti, teljesen párhuzamos a témával.
    P.S. Jön még fogfájás Döbrögire, avagy kutyára Zetor…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák