Archive

Monthly Archives: február 2009

„Nincs mit keressen Szent László városában”

Nagyvárad – “Menjen az ővéi közé” – fejezték ki nemtetszésüket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és az Erdélyi Magyar Ifjak által Demszky Gábor magyarországi politikus látogatása alkalmából rögtönzött tiltakozó akció résztvevői.
„Nincs mit keressen Szent László városában”

Az SZDSZ-es politikus a Törzsasztal meghívására érkezett Nagyváradra. A tiltakozók a rendezvény előtt egy órával találkoztak a szinház előtt. Lokodi Ferenc Attila a HVIM országos alelnöke, és Lovassy Cseh Tamás, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének vezetője elmondta meglepő, hogy még Bíró Rozália alpolgármester is leüllt egy asztalhoz azzal, aki a csonkamagyarországi liberális szennyt hozta el Szent László városába, aki október 23.-án a saját embereivel lövetett a tüntetők közé, és aki következetesen azok ellen van, akik az értékek megőrzését hirdetik. A tiltakozók azt is elmondták, hogy minden eszközt bevetnek, annak érdekében, hogy méltón üdvözöljék a politikust, és a húsvét közeledtére való tekintettel akár a tojások is előkerülhetnek.

Mészáros Tímea

Együttműködés, de nem egy szervezetben – Interjú Izsák Balázzsal

A múlt héten a Székely Nemzeti Tanács kilépett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsból, mert annak elnöke, Izsák Balázs nem ért egyet a Tőkés László EMNT- és Markó Béla RMDSZ-elnök által aláírt megállapodás bizonyos pontjaival. Egyébként a két szervezet között sohasem volt felhőtlen a viszony. Ennek alapvető oka, hosszú távon, az az eltérő élethelyzet, amelyben a székelység és az erdélyi magyarság többi része él, állítja Izsák Balázs.

Szász: mondja a szemembe Gyergyó ha leváltana

A Magyar Polgári Párt mintegy harminc tagjával találkozott Szász Jenő elnök, miután a sajtóból értesült arról, hogy a múlt heti közgyűlésen felvetődött: más elnökre lenne szüksége az MPP-nek. Mint mondta, őt emberileg megrázta a hír, azért jött, hogy szemébe mondják, ha nem őt akarják, és félre is áll, ha olyan ember pályázik helyére, aki bizonyítottan többet tett a pártért.

Árus Zsolt mellett mások is elégedetlenek az országos elnök eddigi tevékenységével – derült ki a csütörtöki találkozón. Amint Szász Zoltán gyergyói MPP-s fogalmazott: „egyetlen szülő sem teheti meg, hogy gyermekét tönkretegye”, a változás a párt javára válhatna. „Nem egy személyen múlik egy párt” – mondta Árus Zsolt, Szász Jenő pedig kijelentette: „Akinek az MPP nem tetszik, jegyezzen be egy másik szervezetet”. Összegezve, nem mondható el a találkozóról, hogy a legbékésebb légkörben zajlott volna, nem hiányoztak a kölcsönös számonkérések sem.

Az országos pártelnök elmondta, a bejegyzést követő rövid időn belül sikerült elérni, hogy 11 polgármestere, 15 alpolgármestere és 508 tanácsosa legyen az MPP-nek. A pártépítést továbbra is folytatni akarja, s országos szinten nincs ebben nagyobb lemaradás, mint a helyi szervezetek szintjén.

„Ha számomra van fontos település, akkor Gyergyó azok közé tartozik. Itt tervezzük a kongresszust, itt ünnepeljük együtt március 15-ét. S erre azt hozza a sajtó, hogy Gyergyó változást, más elnököt akar. Nem látom, hogy bárki a Magyar Polgári Párton belül jobban végezte volna a dolgát, mint én. Attól elfogadnám a kritikát, de vajon Árus Zsolt, aki alelnök volt, nem tehetett volna többet? Sajtón keresztül azt szorgalmazni, hogy az elnököt le kell váltani, hát ez fájt.”

2012-ben az a párt fogja vezetni a megyét, amely egy polgármesterrel többet tud állítani a településeken, mint riválisa – véli Szász, hozzátéve, hogy ez a Polgári Párt kell legyen, s aki ezt a lendületet meg akarja törni az elnökváltással, az RMDSZ egyeduralmának visszaállításán dolgozik. „Tőkés megtehette, hogy vállalta az RMDSZ-listát, ez a mi szemünkben bocsánatos bűn, de ha mi beléptünk volna a negyedik helyre, az halálos bűnnek számítana. Mert mi az RMDSZ-en kívüli életnek vagyunk a megtestesítői. Csinta Samut, aki különben a napokban visszalépett, Toró Tibor biztatta, hogy induljon ellenem pártelnöknek. Azok az erők munkálkodnak, akik az MPP-t be akarják olvasztani az RMDSZ-be. Nem igaz, hogy ezt Árus Zsolt nem tudja!”

Az esti órákig elhúzodó találkozón Árus Zsolt kijelentette, kitart a véleménye mellett, szükségesnek látja az elnökváltást. Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere pedig – akinek Árus Zsolt személyi tanácsadója, Szász Jenő pedig azon párt elnöke, melynek színeiben választást nyert – elmondta: mindkét félnek jogos az elvárása, de megnyugtatta Szászt, nem kell meggyőzni Gyergyót, hogy a polgári pártra szükség van, és ennek Szász Jenő a legmegfelelőbb vezetője. „Továbbra is Szász Jenővel képzeljük el a tevékenységet” – fogalmazott Mezei.

Balázs Katalin
honline.ro

5

Európarlamenti jelöltek jelentkezését várja az RMDSZ

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség bízik abban, hogy a magyar összefogás listájával sikerül mozgósítani a romániai magyar választókat a júniusi európai parlamenti választásokra, és sikerül megismételni a 2007-es választások eredményeit – mondta csütörtökön Kolozsváron Kelemen Hunor, a szövetség ügyvezető elnöke.

Sajtóértekezletén a politikus arra a megállapodásra utalt, amelyet az RMDSZ vasárnap kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Ennek értelmében a két szervezet az RMDSZ nevére bejegyzendő listán együttesen indítja jelöltjeit 75:25 arányban. A lista első helyén Tőkés László, az EMNT elnöke áll majd, s ennek a szervezetnek az embere foglalja el a negyedik helyet is.

Az idei európai parlamenti választások új helyzetet teremtenek az RMDSZ számára, hiszen első alkalommal fordul elő, hogy egy olyan szervezettel készül a kampányra, amely nem a szövetség tagja vagy társult szervezete – mondta Kelemen Hunor, aki a szövetség választási kampányát is koordinálni fogja. Mint fogalmazott, bízik abban, hogy a magyar összefogás listájával sikerül mozgósítani a romániai magyar választókat, s sikerül megismételni a 2007-es EP-választások eredményeit.

Az RMDSZ-nek és az EMNT-nek egyaránt március 23-ig kell összeállítania jelöltjeinek névsorát, majd az április 4-én ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa, az RMDSZ “miniparlamentje” dönt a lista végleges összetételéről – mondta az ügyvezető elnök.

Az RMDSZ április 25-én Kolozsváron megtartja IX. kongresszusát is. A Szövetségi Állandó Tanács döntését Kovács Péter ügyvezető alelnök jelentette be. Elmondta: az 509 küldött egy része valamely RMDSZ-testület tagjaként lesz jelen a kongresszuson, másik részét a megyei szervezetek, a platformok, valamint a Magyar Ifjúsági Értekezlet delegálja. A kongresszusnak módosítania kell a szövetség alapszabályzatát és programját.

Duna TV

Kovács István: Elsietett megállapodás

Elhamarkodottnak tartja az RMDSZ és EMNT közötti megállapodást, az összefogás listájának létrehozatalát Kovács István unitárius lelkész, az MPP sepsiszentgyörgyi frakcióvezetője. Semmilyen szoros határidő nem indokolta a sietséget, az MPP márciusi kongresszusa után akár új helyzetben lehetett volna egy teljesebb összefogást kialakítani — vélekedett.

Kovács István úgy látja, Tőkés László, a jobboldal emblematikus figurája nem tudta elkerülni az RMDSZ által állított csapdát. Tőkés László a megállapodás megkötése után a sepsiszentgyörgyi tiltakozó nagygyűlésre hivatkozott, ha annak mintájára születik meg az egyezség, akkor nem lenne kifogásuk, hisz ott mindenki egyenlő félként vett részt, és találta meg azt a nemzeti minimumot, amelyben együtt, egyenlően munkálkodni kell — fejtette ki Kovács István.

Tőkés nyilatkozataira utalva pontosított: Sepsiszentgyörgyön a városi tanácsban nincs koalíció az RMDSZ- és az MPP-frakció között, együttműködés létezik a város érdekében, de anélkül, hogy egyik párt beleolvadna a másikba.

Sértőnek nevezte, hogy alig egy évvel az MPP létrejötte után az RMDSZ vezetője arról nyilatkozik, az új párt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Több mint ötszáz önkormányzati képviselőjük van, aki dolgozik, több településen nekik köszönhető, hogy elfogadták az autonómia-népszavazásról szóló határozatot.

„Másfél évvel ezelőtt, az EP-választásokon teljes mellszélességgel kiálltam Tőkés László mellett, most is ugyanilyen elkötelezettséggel támogatom, de meggyőződésem, hogy a teljes összefogást, a nyugvópontot az RMDSZ—MPP lista jelentette volna” — hangsúlyozta Kovács István. Csak remélik, hogy ebből a válsághelyzetből a jobboldal nem vesztesen kerül ki, másfél évvel ezelőtt Tőkés indulása megerősítette táborukat, a mostani lépés azonban gyengülésükhöz vezet. „Hisszük, hogy lesz kellő bölcsesség, összefogva, és az RMDSZ által felállított csapda miatt nem egymásra mutogatva megtaláljuk azt a közös hangot, amellyel a legfontosabb célt, az autonómiát és nemzeti közösségünk létét megfelelőképpen képviselhetjük” — emelte ki Kovács István.

Háromszék

1

Ne legyőzni, hanem megnyerni akarjuk egymást ! – Állásfoglalás

Az elmúlt napokban publicisztikák, elemzések sora vizionálta az erdélyi nemzeti-polgári oldal politikai kimúlását. Az „ellenérdekelt” újságírók majdhogynem ujjongva mutattak rá a polgári oldal gyengeségeire, barátaim és eszmetársaim egy része másfelől pedig egyenesen engem tett felelőssé mindezért, különböző belső levelezőlistákon igaztalan vádakkal illetve engem és közvetlen munkatársaimat.

Mélyen elgondolkodtatott a „szelektív logikák” ilyenforma megerősödése, az „egydimenziós” világlátás térnyerése. Merthogy hamis a kiindulópont.

Lássuk be: az egyik fél egyoldalú igazsága akkor is csak féligazság, ha tudója meg van győződve arról: csak az az igazság – sőt, éppen így, ebben a formában veszélyes, ráadásul monomániásan ismételgetve csak súlytalanodik.

Nincs két Erdély, mint ahogyan nincs két Anyaország, két Kárpát-medence sincsen. Nincs két magyarság (vagy hét), a be nem avatkozás átkos doktrínája – a kommunizmus egyik legsúlyosabb öröksége! – nem véd és nem biztosít egészséges jövőképet.

Csak ellehetetlenít.

„Minden magyar felelős minden magyarért” – idéztük Szabó Dezsőt február 21-én, a nagyváradi Csángó Nap alkalmából kiadott Nyilatkozatunkban. „…azoknak a társadalmaknak, amelyek elhanyagolják a múltat, nincs jövőjük…” – idéztük a 2008-as Prágai Nyilatkozatot a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, február 25-én.

Amennyiben nem nézünk őszintén szembe a múltunkkal, gyógyító módon nem számoljuk fel Trianon és a kommunista diktatúrák örökségét, akkor nemhogy jövőnk, hanem egészséges jelenünk sem lehetséges. Hamis és torz „mostjainkban” politikai programokat építhetnek hazugságbeszédekre, becsapott anyaországbéliek tagadhatják meg nemzettársaikat, felelőtlenül elfeledkezhetünk a már identitásukban is veszélyeztetett csángómagyarjainkról, magukra hagyhatjuk a káprátaljai, délvidéki tesvéreinket – a globális „háttérzaj” elfedi a „kiáltó szavakat”.

Amit egyen-egyenként erőnknek gondolunk, az európai optikával nem is látszik. A közel félmilliárd lakosú Európai Unióban csakis akkor van esélyünk kollektív jogaink érvényesítésére, ha nem romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai, horvátországi magyarokról beszélünk külön-külön, hanem a magyar ügyet mutatjuk fel.

Szűkebb hazánkra nézve Makkai Sándorral együtt vallom: Erdély ügye elsősorban nem politikai, hanem erkölcsi kérdés. És Kós Károly óta tudva tudjuk, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára a nemzeti autonómia az egyetlen elfogadható megoldás – az autonómia közös ügye legyen hát a „nemzeti minimum”.

Ehhez pedig az kell, hogy ne legyőzni, hanem megnyerni akarjuk egymást. Ezt jelenti az összefogás. Nem a szűkkeblű és kirekesztő egységet, és nem az elvtelen megalkuvást.

Így gondolom most, és így gondoltam az RMDSZ-szel kötött megegyezés aláírásakor is. Ennek tanúságaképpen mellékelten közzéteszem a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében elmondott beszédem szerkesztett változatát.

Zárásképp idézzük Kós Károly „egyszerű” igazságát: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.” Ezt ő már 1921-ben tudta.

Nagyvárad, 2009. február 27.

Tőkés László püspök, EP-képviselő,
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke

Elámult a Szent Anna tó szépségétől a miniszter

Elena Udrea turisztikai miniszter nem tudott betelni a Szent Anna tó és környéke szépségével. A Hargita megyébe látogató tárcavezető szerint annyi a teendő a turizmus fejlesztése terén, hogy azt sem tudja hol kezdje.

Léket kéne vágni – mondta Elena Udrea a tó befagyott jegén állva, miután ismertették vele a helyi hiedelmet miszerint, aki megmosakszik a tó vizében, megszabadul bűneitől. A viccesnek szánt megjegyzést követően a turisztikai tárca vezetője kifejtette, hogy a páratlanul szép vidék infrastruktúrája egyenesen lesújtó. Említette, hogy arról tájékoztatták, a csodaszép vidéket sok turista felkeresi, de se villany, se vezetékes ivóvíz nincs a környéken, ráadásul az út is teljesen tönkrement.

– Az elmúlt húsz évben egyáltalán nem történtek beruházások a turizmusban, teljesen elhanyagolták ezt az ágazatot. Rengeteg a tennivaló, de őszintén mondom, azt sem tudom, hol kezdjem – mondta a miniszter.

Elena Udrea csütörtökön Hargita megye déli részét, Tusnádfürdőt és a Szent Anna tavat látogatta meg. A tárcavezető két kollegájával együtt pénteken Sepsiszentgyörgyön találkozik a helyi elöljárókkal.

honline.ro

Közlemény

Értesítjük tagságunkat,  hogy a Magyar Polgári Párt sarmasági szervezetének ez évi első közgyűlésére kerül sor.

-időpont: 2oo9. február 26, 19.00 óra,

-helyszín: Állomás utca 89 (Prelasti-iroda).

Napirendi pontok:

1. elnökségi beszámoló

2. a beszámoló megvitatása

3. kűldöttek megválasztása a megyei kűldöttgyűlésre

4. javaslatok az MPP-alapszabályzathoz és programhoz

5. különfélék

Az  elnökség

Javítaná a polgárokkal a kapcsolattartást az MPP

Kihelyezett bővített frakcióülést tartottak hét végén Baróton a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselői.

Céljuk az volt, hogy a munkába bevonják a helyi tanácstagokat és települési vezetőket, s ezáltal megteremtsék a valós önkormányzati képviseletet. Mint Tulit Attila elmondta, az ilyen jellegű üléseket rendszeresíteni szeretnék, a székekben havonta, kéthavonta kerülne rájuk sor. Ez azért is szükséges — érvelt a frakcióvezető –, mert míg a megye határai változhatnak, a kisrégiók sajátos gondjai maradnak, azokra mindenképp megoldást kell találni.

Hogy a községek, települések igényei kiderüljenek, illetve az emberek ne érezzék, hogy csak négyesztendőnként figyelnek véleményükre, s kérdeznek rá mindennapos gondjaikra, javítani kell a kapcsolattartást. Ennek érdekében növelni kell a tanácstagok fogadóóráinak számát, a fontosabb kérdésekben pedig közmeghallgatást szervezni — állapították meg. A jelenlevők fontosnak tartották a közbiztonság növelését is. Mint fogalmaztak, egyre inkább meggondolandó, hogy szürkületkor elinduljanak-e otthonról, vagy merjenek-e ajtót nyitni az ismeretleneknek. Hogy minél hatásosabban és időben lehessen fellépni, a községeknek közös megoldást kell találniuk. Az MPP-nek és az RMDSZ-nek olyan kérdésekben kell együttműködnie, mint a munkanélküliség felszámolása vagy a falusi turizmus fejlesztése. ,,Ezek az emberek boldogulását határozhatják meg, így el kell tekinteni a politika azon részeitől, melyek elválasztanak, s mindenki számára elfogadható megoldást kell találni” — jelentette ki Tulit.

Az önkormányzati képviselők megfogalmazták, településükön mit tartanának a legsürgősebben megoldható feladatnak. Barót polgármestere, Nagy István ahhoz kért segítséget, hogy az elnyert pályázatok önrészéhez legalább 3,5 millió lejes kormánytámogatást szerezzenek, illetve a megyei tanács hasonló célra félretett alapjaiból is jusson a városnak. Továbbá közös lobbit kért olyan kérdésekben, mint az állami alapokból épülő tömbház, a felsőrákosi vízhálózat megépítése, a miklósvári kultúrház befejezése. A nagyajtaiak az apácai híd mihamarabbi befejezését és átadását, illetve a Középajtát a Tekse mentén Szárazajtával összekötő út javítását nevezték meg, a bölöniek a Bölöni Farkas Sándor Emlékház létrehozását, a vargyasiak sportterem és ravatalozóház építését, a baconiak az infrastrukturális beruházások növelését, a bardociak pedig sportcsarnok építését sürgetnék. Közös gondnak tartják, hogy a 131-es megyei úton nincs forgalomkorlátozás, s így éjjel-nappal közlekedhetnek a sokak nyugalmát zavaró teherautók.

A polgáriak legközelebb márciusban Kézdiszéken ülnek össze a régió kérdéseit megvitatni.

Hecser László, Háromszék

1

Megegyezés kérdőjelekkel

Durva túlzás lenne történelminek címkézni egy olyan megállapodást, melyen épphogy megszáradt a tinta, az viszont már ma látszik, hogy Tőkés László megállapodása Markó Bélával alaposan felforgatta az erdélyi magyar politikát.

A helyzet ugyanis eddig „magyarosan” egyszerű volt, az anyaországtól átvett merev szembenállásnak még fegyverei sem különböztek: a polgári párt részéről Szász Jenő, ahányszor tehette, gyurcsányozta az RMDSZ vezetőit, akik részükről szorgalmasan ismételgették azon jelzős szerkezeteket, melyekkel az MSZP szokta Orbán Viktorékat illetni. A mi és ti egyszerű, könnyen megtanulható felállását azonban igencsak megbontja Tőkés László lépése. Ennek a lépésnek az okait itt és most ne fejtegessük, az erdélyi magyar jobboldal vezéregyénisége lapunknak is elmondta, mi késztette erre a lépésre. Hagyjuk tehát az okokat, és próbáljuk előrelátni az egyesség következményeit.

Kezdjük az RMDSZ-szel, mely első olvasatban a megegyezés nagy nyertesének tűnik, s rövid távon kétségtelenül az is. Hiszen van magyar egység Szász Jenő nélkül, mondhatta el Markó Béla, az RMDSZ pedig egy olyan választási kampány előtt áll, melynek Tőkés László főszereplője lesz, de azt a filmet Markó Béla rendezi, s a cselekmény a magyarság egységéről szól majd. Igazolhatja valami jobban az RMDSZ politikáját? Hosszú távon azonban a Tőkés–Markó megállapodás súlyos kérdéseket vet fel: a szövetség által kinevelt karrierpolitikusok talán többet törődnek majd a magyarság problémáival, látva, hogy szolgalelkűség, a főnök kiszolgálása, makacs párthűség dacára bármikor jöhet egy valódi személyiség, s minden hízelgés, hajbókolás, csúszópénz nélkül megkapja minden eremdéeszes csicska álmát, a BEJUTÓ HELYET. S mi akadályozza meg a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy az EP-választás várható sikere után a következő megmérettetésen is kérje a bejutó helyek egy részét? De ezt nem is feszegetem tovább, tekintettel kell lennem RMDSZ-tisztségviselő olvasóink idegállapotára.

Folytassuk tehát az MPP-vel, melynek országos vezetősége számára ez a megállapodás akár személyes kudarcként is felfogható, nem véletlenül próbálta Szász Jenő az utolsó pillanatig ennek létrejöttét megakadályozni. Tény: 2007-ben Tőkés László független jelölt a polgári oldal támogatásának is köszönhette választási sikerét, tény az is, hogy a polgári pártnak sem akkor, sem most nem sikerült Temesvár hősét „besorozni”: Tőkés nem kívánta azt, hogy csak az egyik oldalt képviselje. S ha az RMDSZ által kötött megállapodást elemezzük, nézzük, mit tudott a maga részéről a polgári párt felajánlani Tőkés Lászlónak? Saját listája első helyét s a biztos kudarcot, még ha egyesek győzelemként is élték volna meg, hogy az erdélyi magyarság képviselet nélkül marad az Európai Parlamentben. Nehéz elítélni Tőkést, amiért nem ezt az utat választotta…

Kicsit tétován, bizonytalankodva, de hadd soroljuk fel harmadikként a Székely Nemzeti Tanácsot is, melynek vezetője látványosan kiléptette a szervezetet az EMNT-ből, többek között az RMDSZ-szel kötött megállapodás miatt. Ebből annyit érthetünk, hogy a Székely Nemzeti Tanács az RMDSZ ellen van, ami azért furcsa, mert elnöke, Izsák Balázs a tavalyi ágyúdörgés (értsd: önkormányzati választások) több, az RMDSZ-t támogató kijelentéssel, gesztussal vetette észre magát. A tanácsokról szólva azonban nagy igazat mondott az a politikus, aki kifakadt, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem is működik, létezését csak Tőkésnek köszönheti. Ez a kijelentés egy az egyben áll a székely tanácsra is, annyi különbséggel, hogy most elérték: nincs Tőkésük.

Végére hagytam a legfontosabbat: milyen következményekkel járhat ez a megállapodás a szavazók számára? Az egységes erdélyi magyar fellépés Brüsszelben csak jót hozhat – sok jót, vagy keveset, az elválik. Mindenesetre nem könnyű a dolga most azoknak a jóindulatú magyar embereknek, akik alig két éve az RMDSZ-szel szembefordulva kampányoltak, szavaztak Tőkésre, s most hősüket ott látják a tulipános listán… Ám ma Tőkés László az erdélyi magyarság leghitelesebb képviselője Brüsszelben – s ő aztán biztosan nem magánérdekeit nézve ment oda.

Szondy Zoltán
honline.ro

,,A nemzeti oldalt akarom helyzetbe hozni” – Interjú Tőkés Lászlóval

– Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ között olyan egyezség született, amely polgári oldalon kemény vitákat váltott ki. Az MPP elnöke, Szász Jenő szerint az RMDSZ semmit nem változott, amióta az ön tiszteletbeli elnöki tisztségét megszűntették, ugyanakkor Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke lapunknak adott interjújában úgy fogalmaz, hogy az egyezségnek nem volt alternatívája, mivel a romániai magyarság legfontosabb célkitűzései ügyében csak összefogással lehet továbblépni. Lát-e esélyt arra, hogy a polgári oldalon tartós békét teremtő kiegyezés történjen?
– Toró T. Tibor alternatívára vonatkozó kijelentéséhez kapcsolódva hadd mondjam azt, hogy a Magyar Polgári Párt által képviselt alternatívateremtés meggyengült. Az MPP nem tudott magának olyan politikai súlyt és rangot kivívni, amely az RMDSZ-t arra kényszeríthette volna, hogy partnerként fogadja el, és koalícióra lépjen vele. Megítélésem szerint ebben a helyzetben egy lehetőségem maradt, ezért jött létre a megegyezés. A hiányzó alternatívát próbáltam pótolni, kihasználva a lehetőséget arra, hogy azok a szervezetek, amelyek 2007-ben az európai parlamenti választáson támogattak, most megegyezés révén fogjanak össze az RMDSZ-szel, és minél szélesebb összefogást alakítsunk ki. Téves az a beállítás, hogy az EMNT külön békét kötött, külön utas politikát folytat. Végig egyeztettünk azokkal a szervezetekkel, amelyek 2007-ben részt vettek a megválasztásomon. Kétfordulós egyeztetést tartottunk: az egyikre nem jött el a Magyar Polgári Párt… Nem mentem volna bele a megegyezésbe, ha a támogató szervezetek elzárkóznak ettől.

– Nem merül fel a függetlenként való indulás lehetősége?
– Ez a lehetőség adva van, de megítélésem szerint a 2007-es eset, amikor egyéni indulásommal alternatívát nyújtottam, olyan egyedi eset volt, amely nem ismételhető meg, másrészt nem rendezkedhetünk be a külön utas politizálásra. Az autonómia, a nemzeti önrendelkezés ügye föltétlen összefogást igényel. Az Európai Parlamentben magam győződhettem meg arról, amit dél-tiroli vagy a katalán barátaink mindig hangoztattak: az autonómia ügyének hatékony képviseletére semmi esélyünk nincs, ha nem fogunk össze. Ha az RMDSZ-képviselők mást mondanak, mint amit képviselőként én mondok, már nem vesznek komolyan bennünket az Európai Parlamentben. Azt mondják, előbb tisztázzuk egymás között, hogy mit akarunk. A legfontosabb nemzeti létérdekeink teszik szükségessé az összefogást.

– Önt és az egész polgári oldalt többször megbántotta és megalázta az RMDSZ. Aki ellenzi ezt az összefogást, az éppenséggel az RMDSZ őszinteségében nem hisz…
– Érdekesnek tartom, hogy helyettem mások még mindig meg akarnak sértődni amiatt, hogy a tiszteletbeli elnökségből kidobtak, hogy ügynökséggel rágalmaztak meg. Nekem felül kellett emelkednem az RMDSZ-szel szembeni jogos ellenérzéseimen. Nem változott meg a véleményem az RMDSZ-ről, de ebből nem lehet megélni. Most új politikai helyzet teremtődött: megnyílt a lehetőség arra, hogy jól meghatározott formában és keretekben összefogjunk. Ez nyitott helyzet: miért félnek attól, hogy veszítünk a megegyezésen? Az EP-listán lévő arány jó: ha bejutunk hárman, akkor 2:1, ha bejutunk négyen, akkor 2:2 az arány az RMDSZ és a polgári oldal között. Nem lenne közömbös a Magyar Polgári Párt számára sem, ha elmondhatná, hogy van egy képviselője az Európai Parlamentben. Pályára kerül! Én azt a célt követtem, hogy hozzam helyzetbe a nemzeti oldalt, akiket kiszorított az RMDSZ. Nem elég mindig a pálya széléről bekiabálni, és szidni az RMDSZ csapatának a játékát. Be kell kerülni a közszereplők sorába: csak így rúghatunk labdába, csak így rúghatunk gólt. Ha adott helyzetben a legoptimálisabb lehetőséget kihasználom, miért volna bűn ezt elfogadni? Miért mérnek kettős mércével? Miért jó az, ha Sepsiszentgyörgyön együtt tiltakozik RMDSZ, MPP, mindenki, sőt négy éves szerződést kötnek önkormányzati szinten, és ugyanazt, ha mi csináljuk, az hiba, és megbotránkozást kelt? Amúgy a megegyezéstől való viszolygás azt az esetet juttatja eszembe, amikor egy édesanya féltve óvja gyermekét a vízbe fulladástól, és azt mondja, nem menj vízbe. A helyes megoldás az, hogy meg kell tanulni úszni, ahhoz pedig be kell menni a vízbe. Azt nem vitatja senki, hogy amiatt nem tudunk felmenni a pályára, mert az RMDSZ kiszorít, most azonban felenged a pályára.

– Meg tudná győzni az MPP-ét, hogy elfogadja az EP-lista negyedik helyét?
– Nemcsak a negyedik helyet, hanem a rendelkezésünkre álló mintegy tucatnyi helyet úgy osztanánk fel, hogy az tükrözze a nemzeti oldal összetételét. Egyedül a Magyar Polgári Párt pártérdeke sérül, azonban azáltal, hogy az MPP helyzetbe kerül, sokkal több lehetősége van arra, hogy pártérdekeit érvényesítse. Ha a PDL nem akar szövetkezni a PNL-vel, akkor azt tudomásul kell venni. Most álljon meg a világ, mert egyik párt nem akar szövetségre lépni a másikkal? Ha nem tudott bejönni a főbejáraton, ebben a helyzetben bejön a hátsó ajtón a Magyar Polgári Párt. Amúgy nagymértékben felelősség terheli az MPP-ét ennek a helyzetnek a kialakulásában: nem lehet minden felelősséget az RMDSZ-re hárítani. A Magyar Polgári Párt is követett el olyan hibákat, amelyek miatt olyan helyet foglal el a magyar politikai életben, amilyent elfoglal.

– Közel másfél éves mandátum áll ön mögött az Európai Parlamentben. Megvonta már ennek az időszaknak a mérlegét?
– Egyfelől tudomásul kell venni, hogy az Európai Parlament egy gyenge jogosítvánnyal rendelkező testület, amelynek ugyan egyre növekszik a szerepe, súlya, és ezzel együtt az európai képviseleti rendszer is egyre erősödik, mindazonáltal csupán egy vagyok a nyolcszáz képviselő közül, ráadásul egy kicsiny frakcióban. A formális demokratikus szabályoknak megfelelő érdekérvényesítő erőm ennek következtében gyenge. Ebben nem én vagyok az egyedüli. Ezt általában elmondhatjuk valamennyi képviselőről. Van azonban egy másik megközelítése a dolognak: az Európai Parlament által megvalósuló erdélyi magyar nemzetközi képviselet tág teret biztosít arra, hogy erdélyi ügyeinket nemzetköziesítsük. Páratlan lehetőség, hogy egy európai fórumon megnyilatkozhatunk. Hogy ezt mennyire használta ki az Európa Tanács közgyűlésén egyik vagy másik magyar politikus, azt hadd ne elemezzem. Ez a lehetőségek világa. Bekerül az ember a kisebbségi ügyek iránt érzéketlen, a nemzetállami eszme előítéleteitől terhelt európai, nemzetközi politikai életbe – azt is mondhatnánk, hogy egy bozótba –, meg kell keresni az utat, a megnyilatkozási lehetőségeket, meg kell próbálni nemzeti érdekeink artikulálását, hogy eljusson a tudatukig: létezik egy Erdély. Stilisztikai túlzással élve, ezt olyan politikusok előtt kell megtenni, akik összetévesztik Bukarestet Budapesttel – így nagyon nehéz eredményt elérni. Erdély kérdését fel kellett tornászni az Európai Parlament figyelmébe. Ebben a munkában nem voltunk egyedül. Az úttörő munkát már elvégezték a magyarországi képviselők, elsősorban a magyar néppárti delegáció, a fideszesek, a kereszténydemokraták, köztük is Gáll Kinga képviselőasszony, de meg kell említenem Tabajdi Csaba és Szentiványi István nevét is. Ők már megtették az első lépéseket, bennük szövetségesekre találtunk. Amit lehet, azt megtettem. A mediatizálás, a nemzetköziesítés bonyolult bel- és külpolitikai folyamat, mert adott esetben Bukarestben csapódik le a Brüsszelben elmondott nyilatkozat, és onnan gyűrűzik tovább nemzetközi hullámhosszon. Számomra inasévnek számít az eddig eltöltött egy év és két hónap: teljesen új pászmára léptem, új műfajt kezdtem el. Ítélje meg a média, a közvélemény, hogy ez mennyit ért.

– A Brüsszelből és Strasbourgból érkező hírek szerint a román politikusok megpróbálnak mindenféle magyar érvet lehengerelni a magyarság kollektív jogaival kapcsolatban. Ön szerint, ezekben a témákban ki lehet-e alakítani párbeszédet a román politikusokkal?
– A román politika beleragadt az 1989 előtti politizálás kátyújába. A román külpolitika ma is a Ceauşescu időkbeli szlogeneket eleveníti fel, miszerint megoldódott a kisebbségi kérdés, Románia példaértékűen teljesíti a kisebbségekkel szembeni elvárásokat, megfelel minden európai követelménynek, más szóval az a kirakatpolitika folytatódik, amely a kommunizmus korabeli román kisebbségpolitikát jellemezte. A napokban is Ceauşescu érabeli statisztikákat idézték a román EP-képviselők. Volt egy megemlékezés az Európai Parlamentben a Bolyai Egyetem megszűntetésének ötvenedik évfordulója alkalmából, de úgy írták ki a plakátra, hogy a Babeş–Bolyai Egyetem ötvenedik évfordulója. Jellemző, hogy népes vezetői küldöttség utazott ki Brüsszelbe a Babeş–Bolyai Egyetem részéről éppen azzal a céllal, hogy hatékonyan fenntartsák az egyetem multikulturalizmusának a látszatát. Tudomásom szerint nem is hívták meg őket erre az alkalomra. De ugyanez mondható el a szlovákokról is. Ők is a kisebbségpolitika bajnokaiként állítják be magukat, és állandóan piros pontokat akarnak gyűjteni Európában. Ameddig nem történik irányváltozás a román kisebbségpolitika terén, ameddig nem revideálják, nem vizsgálják felül a kisebbségek elsorvasztására irányuló kilencven éves kisebbségpolitikájukat, addig érdemi változás nem történhet. Addig nem tudunk szót érteni. Vannak humanista beállítottságú jótét lelkek a román értelmiség körében, akiknek néha lelkiismeret furdalásuk van, és másokban is lelkiismeret furdalást próbálnak kelteni, hogy mi magyarok miért nem működünk együtt a románokkal? Világosan kell látni, hogy mi együttműködnénk, de nincs politikai súllyal rendelkező partnerünk. Vannak kisebbségbarát, éppenséggel az autonómiát is elfogadni tudó román értelmiségiek, de ezek olyan ritkák, mint a fehér holló. Nincs politikai partnerünk a románok körében. Kifejezetten a román politikumon múlik az, hogy a magyarok párbeszédet tudnak-e folytatni velük, vagy sem. Ilyen szempontból érdekes Băsescu elnök magatartása: adott pillanatban úgy tűnt, hogy szakítani akar az elzárkózó román politikai attitűddel, és leereszkedik a néphez a Székelyföldre. Nyíltan megbeszéli a problémákat, az iskolakérdést, Székelyföld elmaradottságának okait. Félek, hogy ez is csak kirakatpolitikai bukfenc. Azt a látszatot kelti, hogy ő különbözik a többi román politikustól, amikor viszont tétre megy a játék, ő is besorol a többi nacionalista, posztkommunista vezető közé.

– Idehaza és külföldön is arról szól a történet, hogy az erdélyi magyarság különböző autonómiaformáit szabályozó törvényeket a bukaresti parlamentnek kell elfogadnia. Ilyen előzmények után lehet-e ilyesmiben reménykedni?
– Európai összefüggésben látom annak esélyét, hogy Románia teljes revízió alá vegye a Trianon utáni és kommunista időbeli kisebbségpolitikáját, és az európai demokratikus szabályoknak megfelelően leüljön tárgyalni a magyarság képviselőivel. Ezt kilencven óta javasolom: úgy képzelem el, mint a nyolcvanas évek végén létrejövő magyarországi rendszerváltó kerekasztalt. A románoknak előbb-utóbb le kell ülniük a magyarokkal. Ha mindig megtalálják maguknak a Magyar Népi Szövetségüket, az RMDSZ-szüket, a kedvükre való magyarokat, akkor soha nem fog ez sikerülni, de hogyha egységes magyar érdekképviseletet tudunk kialakítani, akkor megkerülhetetlen tényezővé válunk. Nem lehet rólunk, nélkülünk dönteni. Elsősorban mi vagyunk illetékesek abban, hogy megmondjuk, mi jó nekünk. A román képviselők arról nyilatkoztak Brüsszelben, hogy milyen jó nekünk. Mondtam is egyiküknek, hogy David úr, elsősorban minket kérdezzenek meg, hogy mi jó nekünk, és ne maguk magyarázzák el. Szerintem kellő összefogással és politikai következetességgel sikerülhet olyan helyzetbe hoznunk magunkat, hogy Románia ne seperhesse tovább szőnyeg alá ezt a kérdést. A demokrácia játékszabályai szerint kénytelen lesz ezen üggyel foglalkozni. Van még egy nagy esélyünk, a nemzetpolitikai eszköz. Hogyha a magyar ügyet a maga egészében tudnánk képviselni, egy erős anyaországgal és a többi határon túli nemzetrésszel összefogva – ebbe az irányba mutat a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács–, akkor tulajdonképpen két európai uniós nációról van szó: a magyarról és a románról. Itt már nem olyan nagyok a súlybeli eltolódások, mint belpolitikai téren a román többség, és a magyar kisebbség között. Egy húszmilliós nemzet egy tizennégy-tizenöt milliós nemzettel együtt tagja az Európai Uniónak, és az Unióban felmerül egy közös kérdés. Ezt a fajta Kárpát-medencei egységet kellene megvalósítani, mert akkor a számarányunknak megfelelően politikai súlyunk is hozzátársul a helyzetünkhöz, és ha jól is politizálunk, végre megszabadulhatnánk Trianon maradandó örökségétől.

Makkay József
Erdélyi Napló

Erdély, a magyar remény szigete ?

Mostani budapesti utam során, meglepetésemre, azok a középréteghez tartozó rokonok és ismerősök fogadtak a szokásos transzszilvániai gondok, bajok és aggodalmak sorolása helyett őszintén örvendezve és lelkendezve, akik a honi híreket úgy értelmezték, hogy végre az egymás pocskondiázása és lejáratása helyett megteremtődött az erdélyi összefogás, megszületett a Tőkés—Markó európai parlamenti választási paktum, amelyet — mi mást tehetne? — el kell fogadnia a most ellene kardoskodó MPP-nek, és utóbbiaknak a pártépítés érdekében lesz annyi józan eszük, hogy az általuk erre alkalmasnak vélt személyt jelöljék a negyedik befutó helyre.

Az erdélyi összefogás az uralkodó beszédtéma, és nekem nem volt sem akaratom, sem erőm ellentmondani, hogy a látszat csal, a hírek értelmezése egyoldalú, mert otthon bizony tovább folyik a Tőkés László és a Markó Béla szintje „alatti” — senkit meg ne sértsek, nem az alárendeltségi viszonyra gondolok — berzenkedés, a régi vélt és valós sérelmek felhánytorgatása, amiből viszont vala annyi, hogy ennek a tizedrésze is sok lett volna. Ehhez hadd fűzzem hozzá, hogy magam is jelen voltam például azon a szatmárnémeti „eseményen”, amikor Tőkés László püspököt szégyenletes módon eltávolították az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségéből, és a belső tiltakozás jeléül néhányan át is vonultunk a Láncos Templomba, amelynek óriási hajójába legalább másfél ezer ember, Tőkés László hívei zsúfolódtak össze.

Mégis, ha a Romániában élő magyar nemzetrész érdekei úgy kívánják, akkor az egykori apró vagy darabosabb sérelmeken felülemelkedve bizonyos alapvetően fontos kérdésekben, amilyen az európai parlamenti képviselet, vállat vállhoz vetve kell kiállni.

Természetesen, tudom, hogy az Erdéllyel kapcsolatos magyarországi hangulatváltásban mennyire meghatározó szerepe van az országvezetés politikai-erkölcsi és gazdasági csődjének, az ottani, sajnos, egyre elhatalmasodó apátiának és kiábrándultságnak. Ha már otthon nincs, akkor szükség van a remény szigetének határon kívüli megépítésére, amely — amint mi, itt élők, tudjuk és tapasztaljuk — nagyon mocsaras és ingoványos. Mert nézzünk csak szét magunk körül, mennyien hányják a politikai cigánykereket a nagy szavak körútján, felrónak, megrónak, kirónak, nyilatkoznak, ígérgetnek, egymás istápolása helyett egymásnak vermet ásnak, s majd ha maguk is beleesnek (elpuskázzák az EP-választásokat), máris tudják, kinek a kerítésén dobják át a döglött macskát.

Sylvester Lajos, Háromszék

1 2 3 6
>