""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Lógok a neten

uj-kep
Hatvan felé – hazafelé! Ezt tanultuk-hallottuk évtizedek során, ehhez tartottuk magunk/ magam.

Na de béütõtt a ménkü: az utóbbi idõben megjelent mindenféle francos kütyü, amelyik nem hasonlít sem a papírra, sem a brigére, még csak a csapd-le-csacsira se. Persze, mint meggyõzõdéses hagyománytisztelõ, nagy ívben elkerültem minden olyan szerkentyût, amelyen több volt két mütyürnél, villogott vagy berregett.
A boldog együgyûségemnek egy másik ménkû vetett véget, ezúttal egy számítógépguru „jóbarát” képében, aki rámtukmálta kinõtt leptoppját. Kérdõjelt formázó pislogásomra, egy wesselényis vállveregetéssel megtoldva, baráti ajánlást is kiérdemeltem: ha ragad rád valami – amit enyhén szólva kétlek –, pár év múlva komoly számítógépvírus válhat belõled! Nem értettem tisztán, de bizonyos, hogy rendesebb helyeken ez felér egy igazi anyázással. Utóbbi mûfajban én is profi vagyok, könnyû helyen van a ritörn(!), de bizonyítandó, hogy ha nem is volt gyermekszobám, de párhuzamos-csoportos óvodába jártam, így hát nem ragoztam tovább, csak annyit szúrtam oda: majd meglátod! Ez be is talált, mert rögtön ígéretnek vette elhamarkodott kinyilatkozásomat a számítógépadakozó.
Tévedett. De én még nagyobbat. Mint a sündisznó… Elõször, gyerekeim visszavezettek – kézen fogva – az óvoda elõkészítõ-csoportjába, az angol nyelvbõl haladók asztalához. Jelem: olajbogyó. Piros pontot igaz még nem kaptam, de az óvónéni már írt a szülõknek: igyekvõ vagyok, de javasolja, hogy inkább otthon pótoljam a lemaradást. Azóta éjjelnappali gyakorlópálya a lakásunk. Help, fájl, world, szpész, szév és ehhez hasonlók tolakodnak az agyamba, kiradírozva Adyt, Wass Albertet, a Krónikát, az Árkádot, Ronáldót, Gyõzikét, Markó Bélát, Bergenbiert.
De van is ám haladás! Megtanultam két ujjal írni és egy szemmel olvasni (a másik a bamba bámulástól feszt könnyezik). Ha itthon van, és épp ráér valamelyik pallérozóm, a további nyaggatást elkerülendõ, felpakol a világhálóra és ottfelejt.
Én meg csak lógok a neten, még valaki le nem akaszt…

sarmasagi-pont-ro

Forrás: arkad.ro

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák