Archive

Monthly Archives: január 2009
1

Az önálló székelyföldi régióért

Az idei év legsürgetőbb feladatainak egyike az autonómia-népszavazások megszervezése és a Székelyföld régió létrehozatalához szükséges feltételek megteremtése — fejtette ki Tulit Attila, az MPP megyei önkormányzati frakciójának vezetője.

Érvelésében kiemelte: Románia közigazgatási átszervezés előtt áll, és az új régiók határai egyelőre a politikum számára is ismeretlenek, „fontos gyorsan lépnünk és megelőznünk, hogy akaratunk ellenére egy mesterségesen kiagyalt régióba kényszerítsenek”. Az MPP több kezdeményezéssel szeretné felgyorsítani az önálló székelyföldi régió kialakításának folyamatát. Fontosnak tartja a széki, kisrégiós struktúrák létrehozását a megyehatárok eltűnésével, ezekre hárul majd az új, időközben kiépített intézményrendszer működtetése. Éppen ezért idéntől a polgáriak kihelyezett frakcióüléseket tartanak a négy történelmi székely megyében, és hasonlóak megszervezéséről egyeztettek Hargita megyei kollégáikkal is. A közös intézményrendszer kialakítása céljából javasolják a székely megyei önkormányzati képviselők munkacsoportjának létrehozatalát, bíznak benne, bár ők a kezdeményezők, mások is felkarolják és támogatják az elképzelést.

Az MPP megyei frakciója segíti az SZNT által javasolt Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezését, és részt vesz a helyi népszavazások koordinálásában is. Fontosnak tartaná egy Autonómia Alap létrehozatalát, a vállalkozások, egyének hozzájárulásából fedezni tudnák a referendumok költségeit.

Tulit Attila számba vette a háromszéki MPP-frakció bő féléves tevékenységét is. Konstruktív ellenzékként dolgoztak a megyei tanácsban — mondotta. Nemcsak szimbolikus értékű, hanem mentalitásváltást jelez, hogy végre az önkormányzat gyűléstermébe kitették a székely lobogót, bíznak benne, hamarosan a megyeháza homlokzatán is helyet kap — fejtette ki. Eredményként könyveli el, hogy a testület elfogadta az MPP-s Fülöp Csaba tervezetét, és részt vesznek az egészségügyi menedzsmenttel kapcsolatos INTERREG IVC pályázaton. A kudarcok között elsőként említette, hogy az autonómia-népszavazások ügyében nem sikerült állásfoglalásra késztetniük az RMDSZ-frakciót, és egyelőre a megyei tanács elnökét sem tudták meggyőzni arról, hogy a kérdést sürgősen meg kell vitatni.

Farkas Réka, Háromszék

Nemzeti listát! – Interjú Tőkés László püspökkel

Számos feltételtől tette függővé, hogy újabb brüsszeli mandátumért induljon az idén júniusban Tőkés László, az erdélyi magyarság független európai parlamenti képviselője. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nemzeti lista összeállítását szorgalmazza, s azt reméli, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség visszanyeri józan ítélőképességét.

– Nagy érdeklődésre számot tartó kérdés, hogy ön elindul-e a júniusi európai parlamenti választásokon újabb mandátumért, és ha igen, milyen színekben?
– Ezelőtt két évvel még nekem sem jutott eszembe, hogy indulnom kellene. Az RMDSZ-szel szemben – amely torz módon elhajlott a kormánypolitika irányába, és annak rendelte alá a saját döntéseit – azonban fontos lépésnek számított másfajta politizálást kínálni a választóknak. Most ismét helyzetfüggő a kérdés, mert számomra nem öncél az újabb mandátum. Inkább az foglalkoztat: megéri-e, szükség van-e annak a nehéz döntésnek a meghozatalára, hogy válasszak a püspöki szolgálat és a képviselőség között. Ha a helyzet úgy alakul, hajlok arra, hogy elvállaljam a jelöltséget.

– Mitől függ ez?
– Főleg attól, hogy sikerül-e Erdélyben megvalósítani a nemzeti összefogást, a közös nemzeti listát. Hangsúlyozom: nem az RMDSZ, nem a Magyar Polgári Párt, hanem az erdélyi magyarság listáját.

– Ez azt jelenti, hogy most az RMDSZ és az MPP térfelén pattog a labda?
– Azt jelenti, hogy mélypontra süllyedt az RMDSZ-nek – a romániai magyarság képviseletét kisajátító szervezetnek – a támogatottsága. Kipenderülve a kormányból története legnagyobb válságát éli meg az RMDSZ, s miután százezrek fordultak el tőle, várható, hogy tovább apad a támogatottsága. Félő tehát, hogy az EP-választáson, amelyet nem jellemez nagy érdeklődés, az RMDSZ nem is jutna be Brüsszelbe, mert nem érné el az öt százalékot. Méltó magyar EP-képviseletet csak összefogással tudunk elérni. Szinte kitapintható az alulról jövő igény az ellenségeskedés befejezésére.

– Viszont Markó Béla nem tekinti prioritásnak a tavaly elkezdődött párbeszéd folytatását.
– Markó Béla néhanapján elveszíti a józan ítélőképességét. Az RMDSZ elnöke azt a destruktív üzenetet küldte szét Erdélyben, hogy ő nem tartja prioritásnak a megegyezést. Ezzel szemben én ennek az ellenkezőjét hirdetem: hogy összefogás nélkül nem sokra megyünk – sem mi, sem az RMDSZ. Ezért hiszem, hogy Markó Béla időnként elveszíti ítélőképességét, sőt túlbecsüli az RMDSZ erejét. Úgy könyvelhetett el viszonylag jó eredményt az RMDSZ a legutóbbi választáson, hogy nem volt komoly ellenfele. Viszont ha most az MPP valóban elindít egy EP-listát, annak legalább az lesz a következménye, hogy egyik alakulat sem jut be Brüsszelbe. Az MPP-t is józanságra kell ösztönözni, mert úgy politizál, mintha időközben semmi sem történt volna. Pedig tudomásul kellene venni a tényeket s a legutóbbi választás gyenge eredményeit. Azt is be kell látnia, hogy legfeljebb becsületbeli kötelességét teljesíti, ha elindul az EP-választáson, de az öt százalék elérésére semmi esélye nincs – pláne az RMDSZ-szel szemben. 2007-ben hat szervezet és párt összefogásának köszönhetően jutottam be az Európai Parlamentbe. Nem kell tehát lebecsülni a civil szférát és az egyházakat, mert ha ezeket az erőket össze tudjuk gyűjteni, az által mindenki jól jár.

– Amikor ön az erdélyi politikai alakulatokat bírálja, akkor ez az EMNT elnökétől kijáró atyai intelmek sorozataként értelmezhető?
– Sajnos az EMNT nem tudja betölteni a hivatását, mert távol tartja magát tőle az RMDSZ. Márpedig az EMNT pártokon felül álló szervezet, amely a magyar nemzeti önkormányzatot szeretné megvalósítani Romániában. Így ahelyett, hogy az RMDSZ az összefogás kereteit látná az EMNT-ben – amelynek RMDSZ-es tagjai és vezetői is vannak – csőlátása miatt inkább vetekedik vele. Felül kellene végre emelkedni e pártos meggondolásokon.

– Hányféle variáció képzelhető el arra, hogy ön elinduljon vagy esetleg visszalépjen?
– Szó esett arról, hogy felajánlanak egy helyet az RMDSZ-listán, és az is elhangzott, hogy az MPP listáját vezessem. A harmadik lehetőség, hogy önállóan induljak el. Attól tartok, a mostani nem olyan előnyös lehetőség, mint a két évvel ezelőtti, amikor az RMDSZ-szel együtt jutottunk be. Azóta az emberek még jobban eltávolodtak a politikától és Európától. Nem is akarok a független indulás lehetőségében gondolkozni, mert eleve a nemzeti lista felállítását szorgalmazom. Azt remélem, hogy a kormányból kikerülve, és levonva ennek a következményeit, az RMDSZ jobb belátásra tér. A szövetségben már más szelek fújnak, s ha visszanyeri józan ítélőképességét, akkor sikerülni fog.

– Mint mondta, nem tudja még, hogy megéri-e újabb mandátumért indulni. De mi a véleménye az eddigi időszakról? Érdemes volt Brüsszelben dolgozni?
– Ez előzmény nélküli politizálási forma. Nagy lehetőségek rejlenek az európai politizálásban, de a magyar ügy nemzetköziesítése elsődleges. Markó Béla azt mondja ugyan, hogy neki nem prioritás ez a párbeszéd, én mégis annak tartom. Ennek érdekében érdemes minden mást félretenni, és alárendelni a magyar ügy nemzetközi szintre emelésének minden szempontot és pártérdeket.

Kristály Lehel, Magyar Hírlap

Nyárádszeredában kiírták a népszavazást

Szerdai rendes ülésén Nyárádszereda önkormányzati testülete egyhangúlag szavazta meg Csíki Sándor tanácsos azon előterjesztést, amelynek értelmében a városban népszavazást tartanak arról, hogy a település polgárai egyetértenek-e a központi piactér zöldövezet-jellegének megváltoztatásával. Amint arról már beszámoltunk, Nyárádszereda központjában, egy az ortodox egyház tulajdonában levő parkban 2008. december 26-án a hívők – mindennemű engedély hiányában – letették egy templom alapkövét.

1

Csép Sándor: Én sem értem

…Én sem értem, hogy némely politikai vezető mit nem ért és miért nem érti… Nem érti, hogy mivégre van a Magyar Pogári Párt, és ha már létrejött, de úgy van, ahogy van, vagyis pénz- és hatalomnélküli állapotában, „zsebpárt-”, avagy „fantompártként”, – mondják nem kevés gúnnyal – akkor miért nem tér „vissza” az ernyőszervezetbe? Ha ezt az ernyőt egy másik hasonlattal biztonságos anyahajóhoz hasonlítják, akkor az MPP egy kis ladik, amely el fog süllyedni a politikum viharzó tengerén a cirkálók és torpedórombolók harcában.

Pénz és hatalom birtokában, előnyös helyzetből nehéz megérteni, hogy az MPP miért nem „dobja be a törülközőt”, hiszen Székelyföldön kívül gyengén szerepelt a tavalyi helyhatósági választásokon, a parlamenti választásokon pedig – úgymond – egyenesen „leszerepelt”!?

Én tudnék erre magyarázatot adni, de nem teszem, mert a magyarázat úgysem mentség! Ehelyett, anélkül, hogy elégtétellel néznék vissza a megszületés pillanatára és pesszimizmusba merülnék az azóta eltelt, sikertörténetnek nem nevezhető tíz hónap szemlézése során, megjegyzem a következőket:

– ha a földtörténetet évmilliárdokkal mérjük, az emberiség történetét évezredekkel, nemzetek történetét évszázadokkal, akkor logikusan következik, hogy egy párt történetét évekkel, vagy évtizedekkel mérjük. Így tehát még „időn belül” vagyunk.

– az MPP politikája elsősorban nem a hatalomról és pénzről szól, hanem a SZOLGÁLATRÓL! A szolgálatról, amelyről ritkán hallani, arról, hogy adott párt mivel, hogyan szolgálja azt a közösséget, amelyből maga is vétetett, arról, hogy a hatalom gyakorlói helyi és legmagasabb szinten, miként tartják be ígéreteiket, amelyekkel bizalmat nyertek megbízóiktól. Mert ugye, a bizalom és a megbízás egytőről fakad és ha a megbízatás teljesítése körül hiányosságok tapasztalhatók, akkor elvész a bizalom és igazság szerint a megbízottnak vissza kell adnia megbízatását.

Ezt az aranyszabályt mindenki ismeri, de akire vonatkozik, önmagára nézve ritkán tartja be, – ez a szolgálat ellentéte annak a jelenségnek, amelyet (politikai-) Parkinson-kórnak neveznek, aminek az a lényege, hogy az önadminisztráció és egyéni haszon fontosabbá válik egy szerveződés életében, mint maga a kitűzött cél elérése,

– ez a szolgálat arról is szól, amiről addig nem szólott senki, vagy keveset szólott. Szeretett városunkról, Erdély kulturális fővárosáról szólva csak néhány példa:Mátyáson kívül itt még születtek királyok:Bocskai és a tudománytörténet világhírű királya, Bolyai János, hogy itt választották fejedelemmé a később királyi méltóságot nyert Bethlen Gábort. Van-e Mátyáson kívűl egyiknek is szobra ebben a városban? Kettőtől még az utca- és térnevet is elvették.

– Aztán szólhatok arról, hogy a szólamokon kívül ki tett valamit kézzelfoghatóan, bizalomerősítő célzattal a román-magyar kölcsönös megértés és tisztelet érdekében? Kezdeményezte-e valaki a magyarvédő Costa-Foru és a románvédő Mocsáry Lajos egymásra tekintő szobrának felállítását?

– Jutott-e valakinek eszébe, hogy egy félmilliós városnak, ahol két opera, három színház, köztük egy 220 éves rendkívüli hagyományokkal büszkélkedő teátrum is él – illene, hogy legyen egy szabadtéri színpada?!

– Nem utolsó szempont, hogy az RMDSZ-nek is szüksége van egy polgári ellenzék működésére, mint közösségen belüli korrekciós mechanizmusra. És ez fordítva is igaz!

Számos teendő van még, amit a „nem-megfelelő helyzetre” hivatkozva a hatalmi kompromisszumok miatt évizedek óta elodáznak, elhallgatnak. Az egészséges társadalmi élet viszont megköveteli ezek napirenden tartását.

A kérdések felvetését, megoldásuk lehetőségét tartja szem előtt az MPP. Társakat keres a közös célok megvalósításához, együttműködni kíván az RMDSZ-szel, helyi tanáccsal, civil szervezetekkel, csoportokkal, egyénekkel, akik „nem restek a jóra”…

Szeretném megértetni, hogy a hatalomnélküliség nem a hasznosság és fontosság hiányának a szinonímája.

Ezek után világos jegyzetem címe is: én sem értem azokat, akik nem értik…

Annak reményében írom alá a fenti sorokat, hogy a Tisztelt Olvasókkal mi kevés szóból is értjük egymást.

Csép Sándor, a Magyar Polgári Párt Kolozs Megyei Szervezetének elnöke

  • admin
  • 2009. január 29. csütörtök
  • MPP

Tőkés- Markó találkozó lesz pénteken

Közleményben tudósított Markó Béla RMDSZ-elnök irodája arról, hogy sikerült időpontot és helyszínt egyeztetni Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével a két politikus és kisérődelegációik találkozásához. A Tőkés László püspök, EP-képviselő által kezdeményezett megbeszélésre pénteken, január 30-án, 15 órától kerül sor Marosvásárhelyen, a Bernády-Házban.

Gergely Balázst indítja az MPP Kolozsvár polgármesteri székéért

A kolozsvári időközi polgármesterválasztás ügyében tartott vasárnapi ülésén a Magyar Polgári Párt városi szervezetének közgyűlése Gergely Balázst, az MPP helyi elnökét javasolta a Kolozs megyei elnökségnek arra, hogy a február 15-én esedékes polgármester-választáson jelöltként indítsa a tisztségre.

Korábban az RMDSZ úgy határozott, hogy nem indít saját jelöltet a polgármesteri székért Kolozsváron. A döntés feltételeként azt szabták a Demokrata-Liberális Pártnak, hogy az meghagyja állásukban azokat az RMDSZ-es tisztségviselőket, akik ma a városi közigazgatásában dolgoznak. Ha a két politikai alakulat nem jut ebben egyezségre, akkor az RMDSZ hétfőn leteszi László Attila, jelenlegi alpolgármester jelölését a polgármesteri tisztségre.

Az MPP-sek tegnap esti döntése azt is magában foglalja, hogy ez utóbbi esetben Gergely Balázs visszaléphet a jelöléstől.

Akié a föld, azé az ország

Molnár Dezső borsi gazda tizenöt esztendeje földművelésből él. Búzát termel a falu határában levő három hektáron, ami szerinte az övé, de papíron mégsem az. Ugyanis több mint egy éve harcol azért, hogy jogszerűen, a papírforma szerint is megkapja azt a területet, ami jár neki, ám úgy tűnik, elég szövevényes dolog manapság Borson az ilyesmi. (Tegyük hozzá: Erdély- és Partium-szerte az, mesélik azok a kollégák, romániai magyar újságírók, akik folyamatosan szembesülnek ilyen esetekkel 1990 óta, amikor megindult a végeláthatatlannak tűnő újkori „földreform”.)

„Mikor a faluban visszakaptuk a földeket, nekünk is jutott 68 árnyi terület – magyarázza Molnár. – Már akkor eldöntöttük, művelni fogjuk ezt a földet, ahogy apáink, nagyapáink tették. A nekünk járó földrész a 120-as parcella, a telekkönyv szerint a 665/2-es darab volt, ám hamar kiderült, hogy úgymond „véletlen tévedésből” a nekünk kiosztott földdarabot más nevére írták. Azonnal mentem reklamálni, mire mondták, hogy nyugodjak meg, tényleg valami hiba történt, amit a tanácsiak néztek el, s nem veszi el azt a földet tőlünk senki. S mindent megtesznek, hogy mihamarabb papíron is tisztázódjanak a birtokviszonyok. Bátori Géza polgármester ezt megígérte nekem, igaz, ez szóbeli ígéret volt, de én bíztam benne. Az idő azonban egyre múlt, s hiába reklamáltam, nem akaródzott helyrehozni az úgymond hibás bejegyzést. De aztán már előálltak olyan javaslatokkal, hogy adnak valahol máshol földet ahelyett, amin gazdálkodom, persze egytől egyig gyenge minőségű parlagföldeket, szóval olyan rossz ajánlatokat kaptam, amilyeneket egy búzatermelő gazda nem fogadhat el, ha van egy csepp esze. Amikor elkezdődött Borson a földek eladása, ha jól emlékszem, nyolcvan helyi lakos adta el a visszaszerzett parcelláját. Egy külföldi vállalkozó megbízásából vásárolták fel valakik a földterületeket, s hát bizony áron alul. Négy eurót kínáltak egy négyzetméter földért, ami testvérek között is megér nyolc eurót. Azt hiszem, sokféle módon befolyásolták itt a gazdákat, hogy adják el a földjüket. Ne menjünk bele, mert csúnya történet… De ez mindenkinek a saját dolga, mint ahogy az meg az én dolgom, hogy nem adom el azt a földet, amit művelek, amiből élek az egész családommal, s főleg nem áron alul. A földemnek a nevemre írása még most sem történt meg, sok mese, hintáztatás után már azt is mondták, elkallódtak az okmányaim, de ha mégis eladnám a földet, akkor ingyen megcsinálnak nekem minden átíratási dolgot. Számtalanszor voltam a polgármesternél, az önkormányzatnál, de soha nem kaptam se konkrét megoldást, se megfelelő ajánlatot. Manapság, amikor annyit mondják, hogy a helyi gazdákat rá kell venni a földművelésre, nem értem, kinek is játszanak azok, akik nem nekünk adják jogosan vissza, hanem külföldi üzletembernek játsszák át a földjeinket?”

A tíz éve halott gazda csodálatos feltámadása

Nem mindennapi csoda történt a borsi önkormányzat okmányokkal foglalkozó részlegén, állapíthattuk meg. Ezt bonyolultabban akár csodálatos feltámadásnak, racionálisabban viszont egyszerűen okirat-hamisításnak vagy hivatali mulasztásnak nevezhetjük. Történik ugyanis, hogy Rácz Dezső borsi gazdálkodó (Molnár nagyapja) 2006-ban bead egy kézzel kitöltött kérelmet a családi parcella kapcsán a borsi önkormányzatnak, amit a hivatal kivizsgált s még aznap választ is adott rá. A dolog szépséghibája „mindössze” annyi, hogy Rácz tizennégy esztendővel azelőtt, hogy beadta kézzel írott kérelmét, meghalt. S nem valószínű, hogy a túlvilágról visszatérve bármit is írt volna. Az viszont hihetőbb, hogy a borsi önkormányzat hivatalnokai figyelmetlenséget vagy mulasztást követtek el. Mikor a szóban forgó halotti bizonyítványnak s a kérelmeknek a másolatát megmutattuk Bátorinak, csak annyit válaszolt, nem tud ellenőrizni minden olyan okmányt, amit aláír. Hány kérelem zúdul naponta egy 3400 lelket számláló község hivatalnokaira, persze mi sem tudjuk, de nem valószínű, hogy kérelmek százaival kell itt megharcoljanak nap mint nap az illetékesek. Az viszont furcsa, hogy a 2006. augusztus 18-án beadott kérvényre (a tizennégy éve halott gazda „saját kezűleg” írt és aláírt beadványára) még aznap megérkezett az önkormányzat válasza, tehát a hivatalnokoknak emlékezniük kellett volna, ki adta ezt le, de az is lehet, nem jártak utána, mit is hagynak jóvá. Tehát vagy elhitték, hogy Rácz Dezső mégsem halt meg, vagy valakik egyszerűen – akár hanyagságból, akár tudatosan – elnéztek, esetleg támogattak egy okirat-hamisítást.

Úrhatnám kiskirály vagy előrelátó üzletember?

A közel két évtizede hivatalban lévő borsi polgármester, Bátori Géza, noha volt már arra is eset, hogy nem fogadta szívesen a Reggeli Újság jelenlétét az ottani eseményeken, ezúttal nem volt elutasító. Viszont nem is titkolta, hogy haragszik Molnárra, hiszen mint mondta, szerinte a hadakozó gazdát nem is a földhöz való ragaszkodás vezérli, hanem egyszerűen több, azaz sok pénzt akar szerezni „cirkuszolásával”. Arra kérdésre, mit szól az elöljáró ahhoz, hogy többen is állítják, hogy zsarnokoskodik, embereket félemlít meg, azt a választ kaptuk, ezek csak nevetséges vádak, hiszen ha ő ilyen erőszakos maffiavezér lenne, valószínűleg nem választották volna újra polgármesterré. Azt is hozzáfűzte, a közösség érdekeit védve szólt bele, ha beleszólt egyáltalán a parcellák adás-vételébe, ugyanis szerinte az ipari park létrejötte sokkal nagyobb hasznot hoz Borsnak, mint a kisgazdálkodás. Nem bántott soha senkit, hangsúlyozta többször, és semmiféle bosszúálló szándék nincs benne.

Ezek után talán véletlen, hogy Molnár Dezső látogatásunk után pár nappal kapott egy felszólítást a borsi önkormányzattól, hogy azonnal bontsa le évek óta meglévő garázsát, mert az elvesz egy méternyit a község, amúgy parlagon levő, árok menti területéből. Lehet, hogy véletlen ez a hirtelen intézkedés, s nem is Bátori akart ily módon az orrára koppintani a fenekedő gazdának, mint ez utóbbi gondolja? Molnár elmondta, le fogja bontani a kérdéses garázst, ne mondják, nem tiszteli a törvényeket. Azonban már csak ezért is elvárja, ha ő figyelembe vesz egy félméternyit az önkormányzat területéből, úgy az ő parcelláját is vegyék végre figyelembe, s adják vissza neki, ahogy azt a restitúciós törvények előírják.

Akik önhibájukon kívül pereskedni kényszerülnek

A borsi polgármesternek, mióta csak tart ez a Molnár Dezső-féle telekbotrány, az volt az elsődleges érve, hogy mindez „egyetlen, különc” ember cirkuszolása. Az elöljáró azonban igencsak csodálkozott volna (vagy nem?), ha ott lett volna, amikor pár nappal ezelőtt több borsi panaszos kereste fel szerkesztőségünket azzal, hogy elégedetlenek azokkal az eljárásokkal, amelyek a Bátori-éra óta dívnak a határ menti községben. A hozzánk fordult emberek egytől egyig kifogásolták az egész borsi önkormányzatnak a emberekhez, a polgárokhoz való viszonyulását. Többen elmondták, hogy Bátori Géza afféle kiskirályként, tulipános mindenhatóként fenyegeti és félemlíti meg az embereket a községben. Varga Zoltán idős borsi gazda, akinek szintén több földügyben gyűlt meg a baja a borsi önkormányzattal, azt állította, hogy az RMDSZ színeiben uralkodó polgármester feudális kényúri modorban ígérte meg neki, hogy „kiveri a fogát”, mikor kifogásolni merte a földterületével kapcsolatos ügyintézést. Fazekas András szentjánosi vállalkozó viszont nem földügyben panaszkodott Bátorira. Mint elmondta, az ő szállítási vállalata akarta felvállalni azt a szolgáltatást, mely révén naponta több járat közlekedett volna a Borshoz tartozó falvak és Nagyvárad között. Fazekas szerint Bátori azért is indított ellene bosszúhadjáratot, mert azt hiszi, ő nyilatkozott a polgármester viselt dolgairól, állítólagos visszaéléseiről egy román lapnak. Márpedig ez nem igaz, állítja a dühös vállalkozó, ő soha nem nyilatkozott román lapoknak. Első eset, hogy tehetetlenségében felkereste a Bihar megyei független magyar napilapot, a Reggeli Újságot, bízva abban, hogy ez a sajtóorgánum a kisemberek érveit, véleményét is közzé meri tenni, nemcsak a fejesekét. Bátori állítólag nem is titkolja az emberek előtt, hogy a másik magyar napilap, a Bihari Napló egyes munkatársaihoz régi, „haveri” viszony, cimboraság fűzi, s ez egyfajta védettséget ad neki a magyar közvélemény előtt, amely közvélemény nagyon is tisztában van az említett lap politikai elkötelezettségével. Summa summarum, a szokott panaszok hangzanak el kórusban: hivatali pozícióval való visszaélés, fenyegetőzés, a buszjáratra kiírt pályázat megbundázása. „Mikor pedig védtem az igazamat – magyarázza Fazekas, – Bátori csak rám ordított, hogy mars innen! Hát nem vagyok én az ő kutyája, becsületes, törvénytisztelő ember vagyok, honnan veszi magának a jogot s a bátorságot, hogy így beszéljen velem? Ő, akinek az lenne a dolga, hogy a községének a tősgyökeres lakóit védje, s ne idegeneknek játsszon át mindent, földet, vállalkozásokat!?”

Ami Bors község buszjáratait illeti, mint utánanéztünk, pillanatnyilag nem éppen az EU-szabványok szerint működnek. Fazekas szerint őt megakadályozták abban, hogy kiépítsen egy olyan közlekedési hálózatot, mely fokozatosan fejlődve biztosította volna a munkások, iskolások városba jutását. Szentjánoson pillanatnyilag sincs például kijelölt, biztonságos buszmegálló. A buszra várók a forgalmas országút szélén ácsorognak, ami főleg az iskolások esetében igencsak veszélyes.

Másik panaszosunk, Kiss Irma elmondja az ő családja 46 ár földre jogosult, azonban hiába van rendben minden ezt igazoló okmánya, a földterületét egyszerűen nem adják ki, bár annyit „megengednek” neki, hogy fizesse utána az adót (?!). Lassan egy éve tart ez a hercehurca. Bostor Eleonóra családja 60 ár földet nem kap vissza. Az iratok, a tulajdonosok állítása szerint, itt is rendben vannak, ám a borsi agrártársulás elnöke, Bőr Kálmán egyszerűen nem hajlandó átengedni a tulajdonosoknak a szóban forgó parcellákat. Hogy miért is, azt magától Bőrtől kérdeztük meg, akinek kicsit ingerült és eléggé zavaros feleletéből csak az vált világossá, hogy igenis tisztában van azzal, a két családnak jár a szóban forgó földterület, majd meg is kapják, de hogy mikor és hogyan, arra a kérdezett nem akart vagy nem tudott válaszolni. Szentmiklósi Zoltán agrármérnök, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Bihar megyei elnöke a két fenti eset kapcsán azt javasolta a Kiss és a Bostor családnak, hogy fogadjanak egy topográfust s méressék ki a kért területeket, s ennek a bizonylatával keressék meg ismét a borsi társulást – vagy akár a rendőrséget, amennyiben nem engedik át nekik ezt a területet. Mint a gazdaegyesület néhány tagjától megtudtuk, az érvényben levő törvények szerint Romániában az kap EU-támogatást, hektáronként általában 97 eurót, aki éppen műveli az adott földterületet és nem az, akié papíron a föld. A tulajdonosok persze perelhetnek és topográfust is fogadhatnak, ami egyáltalán nem olcsó mulatság manapság, ugyanis egy telekkönyvi kivonat kiállításának költsége 500 lejbe kerül, s ha erre még rátesszük a felfogadott ügyvéd honoráriumát, nem nehéz kiszámítani, hogy esetenként többe kerülne a leves, mint a hús. Ilyen helyzetben pedig eléggé cinikusnak tűnik a pereskedésre biztatás és az, hogy a jogos tulajdonukat követelőket abba a helyzetbe hozták, hogy vagy lemondanak birtokaikról, vagy tetemes summákat pengetnek le.

Molnár Dezső is felkereste az RMGE-t, azonban hosszas magyarázgatás és vitatkozás után körülbelül annyi derült ki, hogy valójában senki nem látja át a kialakult borsi parcella-zűrzavart, s bár Molnárnak lehet, hogy igaza van, de semmit nem ér ezzel. Mint ahogy azzal sem sokat ért, bár kétségtelenül keltett némi zavart és feszültséget, hogy az RMDSZ váradi székházában irodát kapó és a szövetség szekerét toló gazdaegyesület vezetőinek is elmondta, egyáltalán nem így képzelte el a tulipános párt képviselőinek viszonyulását az istenadta magyar szavazópolgárokhoz.

Fel kell jelenteni a kisisteneket!

A hozzánk forduló panaszosok zöme azt állította, hogy mikor látták: az önkormányzatnál semmire sem mennek, sorra megkeresték a prefektúrát, ahol a legtöbben Tódor Alberthez fordultak tanácsért. Nos, a legtöbben úgy vélik, a magyar alprefektus nem igazán vette komolyan panaszaikat. Akadt, aki azt állította, azért nem tudott bejutni a prefektushoz, mert kérelme elakadt „alacsonyabb szinten”. Márpedig kinél reklamáljanak a polgárok, ha elégedetlenek egy polgármesterrel, ha nem a kormánybiztosi hivatalnál? Így történt, hogy a panaszosok egy csoportjával megkerestük Tódort, aki egy rögtönzött audiencia keretében fogadta is a csapatot. Visszahallgatva ennek a találkozónak a hangfelvételét, több olyan dolog hangzik el, amely nem igazán egyeztethető a demokrácia alapelveivel. Az emberek tehetetlennek, sarokba szorítottnak érzik magukat, nem bíznak már (vagy még? vagy még ma sem?) a közigazgatás és rendfenntartás szerveiben, sőt félnek ezektől, arról nem is beszélve, hogy az RMDSZ nevű „érdekképviseletben” hatalmasat csalódtak. A hangos panaszáradatról azonban nem tudni, nem volt-e pusztába kiáltott szó. Tódor ugyanis csak azt tanácsolta a háborgó embereknek, hogy jelentsék fel a rendőrségen a hatalmukkal visszaélő „kisisteneket” s fogadjanak ügyvédet a parcellák közti viták megoldásához.

Egy szó mint száz, az derült ki, hogy a törvények ellen mit sem vétő polgárok olyan helyzetbe sodródtak, amelyben vagy eleve vesztesek maradnak, vagy rákényszerülnek egy hosszú pereskedés hercehurcájára.

Legenda vagy valóság a hamis birtoklevelek története?

A borsi parcellák botránya lassan, de biztosan – és nem csak a sajtón keresztül, de már szájhagyomány útján is – terjed a megyében. Sőt már a magyarországi média is felfigyelt rá, több magyar tévéállomás is kiküldte riporterét Borsra, ugyanis az is felmerült már, hogy a közös Bihar–Hajdú-Bihar projektek kapcsán magyarországi szálak is belefonódnak a telkek-földek adás-vételébe. Több bihari gazdálkodó és földtulajdonos is hökkenten figyeli a borsi földek körül zajló vitákat, a kialakult káoszt. Bódán Jenő, régi olvasónk nemrég egy levelet juttatott el az eset kapcsán a Reggeli Újságnak, melyben ez is olvasható: „Tudott dolog, hogy a káosz és zűrzavar csak az emberek egy csoportjának átok, a másik csoport számára kész áldás és nagy lehetőség a meggazdagodás felé! (…) Azon már nincs is mit csodálkozni, hogy a kataszteri hivatal alkalmazottai együttműködve bizonyos ügyvédekkel és közjegyzőkkel a jelenben történő tulajdonviszony-változásokat már egy közigazgatásilag nem létező település birtoklapjain jegyzik be. Sőt bizonyos tulajdonosok kérésére olyan földterületre készítenek új térképeket a régi kataszteri számok használatával, amely területekre az új kataszteri beírások szerint már hiteles és hivatalos tulajdonlapokat adtak ki más tulajdonosok részére. Így fordulhat elő az a lehetetlen helyzet, hogy ugyanannak a földdarabnak egyszerre két tulajdonosa is van. Tehát, hogy ezt a lehetetlen helyzetet megoldják, ahhoz mindenféleképpen az egyik tulajdonost ki kell semmizni. Biztos vagyok benne, hogy tudják, melyik tulajdonost!Ilyen módszerek alkalmazásával semmizték ki a Borsi út menti földjeikről azokat, akiknek a kimért földjeire Klepp Ilona, az akkori földosztó bizottság topográfusa bizonyos tulajdonosok kérésére új térképet készített a régi kataszteri számok beírásával (1999.03.18./583). A térkép hitelesítése után Marcel Dragoşnak, a polgármesteri hivatal kataszteri osztálya főnökének a közbenjárásával az újdonsült tulajdonosok ténylegesen is tulajdonukba vették új birtokaikat, és annak rendje és módja szerint hamar túl is adtak rajtuk. A 1991/18-as törvény alapján kiadott tulajdonlapok tulajdonosai így kisemmizetté váltak. Természetesen ezekről a módszerekről minden hivatalban tudnak, és egyszerűen a hivatalos román nyelven csak „efecte juridice”-nek nevezik, ami szabad magyar fordításban nem jelent mást, mint „hitelesített rablás”.

Akié a föld, azé az ország!

Bódán Jenővel személyesen is elbeszélgettünk, s megtudtuk, neki is van egy évek óta folyó parcellabotránya. Meg sem lepődünk azon, hogy épp a borsi határban! S ennek kapcsán kezdett alapos, remélhetően hathatós nyomozásba, mely során – legalábbis ő így véli – több visszaélésre, sőt bűncselekményre bukkant. Bódán szerint ugyanis Bihar megyében több száz olyan birtoklevél van, mely nem felel meg a Hivatalos Közlönyben kiadott mintának, tehát magyarán: hamisítvány. A gazda eldöntötte, a legfelsőbb szintig megpróbál eljutni panaszával, jelezve a bukaresti hatóságoknak, hogy igencsak furcsa okmányokra alapozzák a földpanamákat megyénkben. Ehhez kért segítséget Tőkés László független EP-képviselő váradi irodájától. Szilágyi Zsolttól, a képviselő kabinetfőnökétől megtudtuk, valóban felvállalták, hogy továbbítják Bódán észrevételeit a román kormány felé, mint ahogy Molnár Dezső esetét is ki fogják vizsgálni. S hogy addig mi lesz? Valószínűleg maradnak a viták, pereskedések, a törvény erejét megkérdőjelező, a magyar érdekképviseletbe csalódott emberek szélmalomharcai. Vagy – valami csoda folytán – mégis mozdul valami, s remélhetően egy olyan irányba, amivel mindenki jobban megtud békülni, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzettel.

Szőke Mária, Reggeli Újság

Székelyföldi Termék- Közös Ügy

Közös székely ügy a Székelyföldi Termék márkanév bejegyzése, és ennek nem csupán érzelmi töltete, hanem gazdaságserkentő hatása van — hangzott el szerda este Sepsiszentgyörgyön a Magyar Polgári Párt által szervezett közmeghallgatáson.

A Székelyföldi Termék márkanév ügyében rendezett fórumon több tucat érdeklődő jelent meg, számos vállalkozó mondta el véleményét, a résztvevők pedig megállapodtak abban, hogy mielőbb elindítják a márkanév bejegyzésének folyamatát, hamarosan pedig a régió más vidékein is hasonló fórumokat szerveznek, hiszen a kezdeményezés egész Székelyföldet átfogná. A vita során megoszlottak a vélemények arról, hogy a márkanevet csak bizonyos minőségi szintet elérő termékek kapják meg, vagy pedig minden helyi készítményre kerüljön fel a címke.

A fórum megnyitásaként Gazda Zoltán, az MPP háromszéki szervezetének alelnöke beszámolt az eddigi lépésekről. Elmondta, levédték a www.szekelyfolditermek.eu internetes címet, ahol nemsokára lehetségessé válik a levelezés is, így többen is hozzászólhatnak, elmondhatják ötleteiket. Hangsúlyozta a márkanév levédésének gazdaságserkentő hatását, és hogy ilyenformán a térség fejlődését szolgálja. Bagoly Miklós, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozások Szövetségének (Asimcov) elnöke hangoztatta: örömmel fogadták az MPP részéről érkező felkérést, és támogatják a kezdeményezést. Beszámolt az Asimcov korábbi, hasonló próbálkozásáról, és elmondta: kapcsolatban állnak azzal az alapítvánnyal, amely a magyar termékek védelmében bonyolít le hasonló akciót, az ő tapasztalataik is hasznosak lehetnek. Szerinte fontos lenne egy kezdeményező mag alakítása, hogy Székelyföldön több helyen szervezzenek hasonló fórumokat, így minél többen mondják el ötleteiket, és csatlakozzanak. A széles körű támogatottság érdekében fontos, hogy a sajtó is támogassa a kezdeményezést — mutatott rá. Felhívta a figyelmet arra is, hogy bizonyos régiókban a Székelyföldi Termék márkanév gátolhatja is a termék eladását, hiszen ellenérzést válthat ki az emberekből.

Szatmári György vállalkozó szerint nem szabad hagyni, hogy a kezdeményezés elsikkadjon, fontosnak tartja a minőségi kritériumrendszer mielőbbi kidolgozását, hogy ennek alapján döntsenek a márkanév használatáról némely termé­kek esetében. Fazakas Tibor vállalkozó jónak tartja az időpontot, hiszen a gazdasági válság miatt az Európai Unió több országában figyelnek a helyi termékek védelmére. Hangsúlyozta azonban: a román köztudatba is be kell vinni a kezdeményezést, hogy ne váltson ki ellenérzést a Székelyföldi Termék márkanév. Tulit Attila az önkormányzatok felelősségét emelte ki. Szerinte a sikerhez a helyi és a megyei önkormányzatok is hozzájárulhatnak azzal, hogy bizonyos kedvezményeket biztosítanak azon vállalkozóknak, akik felvállalják, hogy termékeiken szerepeljen a Székelyföldi Termék márkanév. Mint mondta, a cégvezetők ezt a közösség részéről érkező bizalomként értékelnék.

Kalamár György a márkanév levédésének gyakorlati vonatkozásairól beszélt, Kató Béla vállalkozó az önkormányzati támogatás szükségessége mellett érvelt, Bakó Zoltán szerint első lépésként az is jó lenne, ha az emberek tudatosan elkezdenének helyi termékeket vásárolni. Ennek az lenne az üzenete, hogy a székelyföldi terméket nem csak előállítjuk, hanem meg is vásároljuk — mondta. Csinta Samu, a háromszéki MPP ügyvezető elnöke az intézményesítés mielőbbi beindítását szorgalmazta. Szerinte fontos, hogy mielőbb rögzítsék azokat a minőségi kritériumokat, amelyek alapján a márkanév használatára feljogosítják a vállalkozót.

A minőségi elbírálás ügyében egyébként megoszlottak a jelenlevők véleményei. Többen ugyanis felvetették, hogy minden olyan terméken fel kellene tüntetni a márkanevet, amelyet itt állítanak elő, az ár-minőség viszonyt úgyis a piac alakítja, a vásárló viszont tudná, hogy bizonyos árkategóriában melyek a helyi vállalkozóktól származó készítmények. Mások viszont azzal érveltek, hogy könnyen kompromittálhatóvá válna a márkanév, ha rossz minőségű termékre kerülne fel a Székelyföldi Termék címke. A résztvevők végül megállapodtak abban, hogy mielőbb levédik a márkanevet, és Székelyföld más vidékein is hasonló fórumokat kezdeményeznek. További javaslatokat, ötleteket a www.szekelyfolditermek.eu honlapon várnak.

Farcádi Botond, Háromszék

Székelyföldi naggyűlést!

Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezését szorgalmazza Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a székelyföldi magyarságot érintő kérdések megtárgyalására. Tegnap nyilvánosságra hozott közleményében többek között a Székelyföld autonómiájának ügyében szólította fel együttműködésre a székelyföldi önkormányzatokat, az RMDSZ és az MPP vezetőit. Egyre több székely önkormányzat írja ki a Szé­kelyföld autonómiastatútumának megfelelő megyehatár-módosításra vonatkozó népszavazást — mutatott rá, majd hozzátette, a hatóságok nem nézik jó szemmel a kezdeményezést, ugyanis huszonhárom székely önkormányzat kapta meg a bírósági idézést a helyi népszavazások tervezése miatt. „Tizenkét év után először nincs a magyarságnak képviselete a végrehajtó hatalomban, és pont ebben az időszakban kezdődhet meg a Románia közigazgatási térképét átrajzoló reform. A Székelyföld kihívások előtt áll, amelyekre közösen kell jól átgondolt válaszokat adnunk, és egységesen kell felkészülnünk” — írja az SZNT elnöke. Demeter J. Ildikó, Háromszék

Székelyföld Fejlesztési Régió- téma amiről nem tárgyalnak

Higgadt, jó hangulatban zajlott a Magyar Polgári Párt és a Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei vezetőinek tárgyalása, bíznak benne, hogy gyümölcsöző együtt-
működés alapjait sikerült megteremteniük — nyilatkozta Csinta Samu, az MPP háromszéki ügyvezetője a DL-P-s vezetőkkel folytatott egyeztetés után. Az egyetlen témakör, amiről az utóbbiak nem voltak hajlandók tárgyalni, az a fejlesztési régiók etnikai alapon történő újragondolása volt.

A találkozót a polgáriak kezdeményezték, a megye második legnagyobb politikai alakulataként fontosnak tartották a véleménycserét a román kormánypártokkal.

Az MPP-s küldöttség pontszerűen ismertette azokat a megye számára kiemelkedő témaköröket, melyekben számítanak a kormánypártok támogatására. Fontosnak tartják az infrastruktúra fejlesztésének folytatását, a fejlesztési régiók átalakításának szorgalmazását és megvalósítását, a megyei intézmények decentralizálását. Oktatási kérdésekben két témát vetettek fel: a román nyelvet a magyar gyerekeknek ne anyanyelvként tanítsák, illetve ne román nyelven oktassák Románia földrajzát és történelmét. Véleményük szerint kiemelt helyet kell kapnia a turizmus, elsősorban a gyógyturizmus, illetve a térség adottságainak megfelelő mezőgazdaság fejlesztésének. Támogatást kértek a Fogolyán Kristóf-kórház rehabilitálásának felgyorsításához és lobbit a központi pénzek lehívásánál, a pályázati anyagok célba juttatásánál — derült ki Csinta Samu beszámolójából. A két küldöttség végigtárgyalt minden kérdést, a D-LP-sek egyetértettek a megyefejlesztési javaslatokkal, és hajlandóak támogatni az oktatásra vonatkozó elképzeléseket is. Egyetlen témakört utasítottak el: nem akarnak tárgyalni a fejlesztési régiók etnikai alapon történő újragondolásáról. Csinta Samu elmondta, a jövőben törekednek ezt a kérdést is jobban megértetni, az elmúlt két évtizedben számos tabut sikerült lebontani, remélhetőleg ebben az esetben is elfogadják majd, hogy a hagyományokat, a gazdasági összefonódásokat figyelembe véve is átalakíthatóak ezek a régiók.

Körvonalazódott az is, hogy elsősorban az önkormányzatokban nyílnak együttműködési lehetőségek, megegyeztek, a megyei és a sepsiszentgyörgyi tanács ülései előtt az MPP- és a D-LP-frakció egyeztet az egységes fellépésről. Az MPP érdeklődött az intézményvezetők cseréjének kritériumrendszeréről is. „Egyértelmű választ nem kaptunk, de kiderült, hogy a demokrata-liberálisoknak a szakmai munka mellett a politikai megbízhatóság is fontos” — ismertette az elhangzottakat Csinta.

Az MPP hamarosan tárgyalóasztalhoz ül a másik kormánypárt, az SZDP vezetőivel is, Horia Grama elnökkel már egyeztettek, elvi kifogása nincs, keresik a mindkét fél számára megfelelő időpontot — tudtuk meg Gazda Zoltán alelnöktől.

Farkas Réka, Háromszék

2

„Markó Béla elnök mondjon le”

news-20090122-09040240-imageAzt kérem Markó Bélától, az RMDSZ országos elnökétől, hogy mondjon le, mivel eljátszotta az érdekvédelmi szövetség becsületét, nyilatkozta , az erdon internetes portálnak Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.

– Az országos választások után, a kormánykoalíció megalakulása előtt Markó Béla elnök úr személyesen tárgyalt Traian Basescu államfővel, és úgy jött ki tõle, hogy az RMDSZ a demokratákkal tart, ezzel én nem értettem egyet, mivel elõtte a liberálisokkal voltunk, közölte a Bihari Naplóval Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke. Ezzel a húzásával eljátszotta a saját becsületét, s eljátszotta az én becsületemet is. Mivel én mindig Markó Béla mellett álltam, ezt a cselekedetét megbocsátom neki, de ő elherdálta az RMDSZ becsületét is, amit viszont nem tudok neki elnézni. Azt mondtam neki, hogy mondjon le. Ez esetben ez volna a legkorrektebb.

Azt ki lehet magyarázni, hogy hány ember megy el szavazni egy választáson, de egy rossz stratégiának meg kell legyen a felelõse. Az RMDSZ elvesztette azt az imázsát, hogy egy megbízható partner, aki odaáll valaki mellé, és nem kell állandóan azt nézni, hogy ott van-e még a szövetségese mellett. Én RMDSZ-tag vagyok, bízom az RMDSZ-ben, hiszek abban, hogy ez a szervezet képviseli a magyar érdekeket. Azt gondolom, hogy egy ilyen esetben elég, ha azt mondják, ha nem sikerült valami, akkor menj el! Nem hiszem, hogy ennél többet kellene tennem.

„Elrontottad, menned kell”

– Azt gondolom, hogy ebben a demokratikus szervezetben el lehet mondani, akár a Markó Béla elnök úrra is, hogy elrontotta, rossz döntést hozott, tehát ezért most lépjen hátrébb! , jelentette ki Kiss Sándor az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.

–Elvesztettük egy bizonyos fokig a becsületünket, ezért valakinek el kell vinnie a balhét, közölte Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke , a Bihari Naplónak adott inerjújában. Az, aki hibázott, annak fel kell állnia, a szervezet viszont marad. Ha ezért engem kirúgnak, akkor nem is akarok egy ilyen szervezetben lenni, ahol nem mondhatod el a saját véleményedet. Nem azt mondom, hogy Markó lépjen ki a szövetségbõl. Én Markó-párti vagyok, mert egy nagyformátumú, okos, ügyes ember, aki becsületes, de ell kell ismerni, ezt most elszúrta. És itt nincs másfajta büntetés. Elrontottad, menned kell. Kell legyen valaki, aki ezt elmondja. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel a véleménnyel. Ha igen, akkor engem fognak elküldeni emiatt, és akkor ezt én el fogom fogadni. Nem akarok a helyébe kerülni, eszem ágában sincs. Nem ilyen szándék vezérel engem, hanem az, ha az RMDSZ valamely politikusa elveszíti a bizalmat, akkor azt leváltjuk, és jön egy másik helyette. Mindig a vezetõt kell leváltani. Ha például rosszul szerepel Bihar megyében az RMDSZ, az nem Szabó Ödön hibája, hanem a Kiss Sándoré, mert õ az elnök. És nem azé a választó vétke, aki nem jött el voksolni.

„Egy árulóban senki sem bízik”

–Miért volt szükséges a koalicíós megállapodást kötni az Nemzeti Liberális Párt megyei szervezetével, amikor eddig is együttmûködtek?

–Az RMDSZ megyei szervezetének ki kell jelentenie – függetlenül attól, hogy mi fog történni bizonyos igazgatóinkkal –, hogy mi ahhoz a koalíciós partnerhez –a liberálisokhoz– tartozunk megyei szinten, akivel májusban megkötöttük a koalíciós szerzõdést. Nem tökéletes ez a koalíció, de mi ehhez ragaszkodunk. Most, a kormány megalakulása után mindenféle mende-monda keringett, hogy ezzel, vagy azzal „állunk össze” el kell mondanunk, nem fogunk alkudni ebben a kérdésben, mert akkor késõbb, hogyan bíznak majd meg bennünk. Egy árulóban senki sem bízhat.

Ugyanakkor ha valaki figyelmesen elolvasta a az RMDSZ és a PNL megyei szervezet vezetõinek nyilatkozatát, abban volt egy olyan mondat, amelyre nem sokan figyeltek fel: a két alakulat közösen fog dönteni minden kérdésben. Ezt mi eddig nem mondtuk el. Ennek alapján akár Nagyvárad polgármestere, vagy a Megyei Tanács elnöke nem hozhat olyan határozatot, amit nem vitatott meg az RMDSZ-szel.

„Ne érzze egyetlen magyar se, hogy esélytelen”

–Az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt a két legerősebb alakulat a megyében, logikus, hogy õk vezessék ezt a megyét, jelentette ki Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.

–Az a véleményünk, ha azt akarjuk, hogy a megye és Nagyvárad jól menjen, ehhez kell egy bukaresti lobbi is, hangsulyozta Kiss Sándor. Felkértük erre a többi párt megyei szervezetét is. Ugyanis úgy tûnik, hogy a PSD és a PD-L itteni vezetői nem Bukarestet figyelik, hanem itt kezdik elosztani a posztokat. Lassan már oda jutnak, hogy még a portás tisztségeket is osztogatják egymás között, miközben oda kellene figyeljenek, hogy a fõvárosban szerezzenek maguknak helyeket. A másik kormányzat idején több államtitkára is volt Bihar megyének. Tudni kell, hogy nem a miniszterelnök a legdöntõbb, még nem is a miniszterek, hanem azok az államtitkárok és igazgatók, akikkel a bizonyos kérdéseket, információkat meg lehet tárgyalni. Egy bihari személy helyi érzelmû, nem pedig olyan ember mint, aki kijelenti: mostantól aztán Olténiát fogják fejleszteni. Eddig is azt fejlesztették, de először történt meg az utóbbi négy évben, hogy Bihar megye elsõ lett a fejlesztések finanszírozásában. Hiába erdélyi a miniszterelnök, ha az igazgatók és államtitkárok szintjén nem lesznek bihariak, akkor nem lesz kihez Bukarestbe menni, s elmagyarázni, hogy melyek az itteni elvárások. Ne itt tülekedjenek a másodvonalbeli politikusok, hanem Bukarestben is.

–Miért fontos, hogy bihariak is kapjanak kormányzati tisztségeket?

–Nekünk bihariaknak nagyon fontos, hogy a megyében és Nagyváradon is vezetõ szinten legyen jelen a magyarság. Ez adott esetben fontosabb mint a bukaresti jelenlét. Az utóbbi egy globális bihari fejlesztéshez kell, de a legtöbb problémánk helyiek, itt keletkeznek.

Nagyon sok találkozó volt régebben a mostani kormánypártok megyei képviselõivel, de most, amikor ki akarják rúgni a mi embereinket úgy eltûntek, mintha nem is léteznének. Most õk a nyerõk. Elmúlik majd ez az állapot, aztán jönnek majd a hétköznapok, amikor mûködnie kell a megyei és a helyi önkormányzatnak is.

–Milyen a kapcsolatuk a liberálisokkal?

–Nem tökéletesen stimmel a kapcsolatunk a liberálisokkal. Főleg a Megyei Tanács elnökével. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, mivel próbálkozzak, hogy javuljon vele a kapcsolat. Sok polgármesterünk van a megyében, s nem mindegy, hogy milyen képviseletet kapnak. Bízzunk benne, hogy az RMDSZ–PNL megyei protokollum aláírása után ez az együttmûködés is jobban fog mûködni, hiszen a döntéseket már közösen fogjuk meghozni.

Ha csak azt vesszük, hogy sikerült elérni, hogy a váradi stadion egy magyar labdarugó nevét viselje, tíz évvel ezelõtt el sem lehetett volna ezt képzelni. Egy magyar vezetõje lett, a Helyi Közszállítási Vállalatnak is, ami azt jelenti, hogy már magyarul is szídhatjuk a közszállítást…

Annak vagyok a híve, hogy lehetõleg mindenhol ott legyünk, hogy ne érezze egyetlen magyar sem azt, hogy nincsen esélye. Persze jó lett volna kormányon maradni, ha megmaradnak ott az igazgatóink, de az ellenzéki sorsnak is megvan a maga jó oldala. Legalább el lehet mondani, hogy milyen rosszul kormányoznak.

Forrás:  http://www.erdon.ro/hirek/romania/cikk/marko-bela-elnok-mondjon-le/cn/news-20090122-09040240

Közlemény

regiuni12009. január 19-én került sor Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Párt Országos Elnökségi ülésére, amelyen a testület több, az erdélyi magyar közösséget és az egész román társadalmat, ugyanakkor pártpolitikai stratégiát is érintő kérdéseket vitatott meg.

Az idén sorra kerülő Európai Parlamenti választásokkal kapcsolatban a Magyar Polgári Párt nem mond le az önálló indulás lehetőségéről, hiszen Székelyföld és az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek érdekében kiemelt fontossággal bír az europarlamenti képviselet. Éppen ezért a Magyar Polgári Párt reményét fejezi ki, hogy Ft. Tőkés László püspök úr vállal még egy mandátumot Brüsszelben, hiszen az ő személye a garancia arra, hogy az erdélyi magyarság hatékony és tisztességes európai képviselettel rendelkezzen továbbra is. Ennek érdekében a Magyar Polgári Párt felkéri Ft. Tőkés László püspök urat az MPP lista vezetésére. A további helyeket ugyanakkor felkínáljuk egy széleskörű támogatásnak örvendő ún. “nemzeti lista” számára, amelyben nem pártpolitikai megfontolások szerinti, hanem az erdélyi magyarság érdekeit szem előtt tartó, konszenzusos alapon kiválasztott jelöltek szerepelnének.

A kolozsvári időközi polgármesteri választásokkal kapcsolatban az elnökség arra kérte fel a Kolozs megyei, illetve a kolozsvári MPP szervezetet, hogy kezdeményezzenek párbeszédet az RMDSZ-el annak érdekében, hogy közösen találják meg azt a jelöltet, aki nemcsak a kolozsvári magyarság, de a románság támogatását is élvezhetné.

Traian Băsescu államelnök úr alkotmánymódosító javaslataival kapcsolatban az elnökség arról határozott, hogy támogatja az alkotmányos reformot és a régiókra alapuló közigazgatási átszervezést, amint azt a tavaly áprilisban közzétett politikai keretprogramjában a Magyar Polgári Párt már megfogalmazta. A 2006 március 15-i Székely Naggyűlést követő találkozón az akkor még Magyar
Polgári Szövetség már Traian Băsescu államelnök úr tudomására hozta, hogy túlhaladottnak tartja az alkotmányban megfogalmazott nemzetállam koncepciót. Amíg az RMDSZ csak véleményeket formál, és sajtónyilatkozatok szintjén nyilvánul meg, addig a Magyar Polgári Pártnak már konkrét programja van minderről, amelynek a közeljövőben történő, szélesebb körű és részletesebb ismertetéséről is döntés született.

A megyei és állami intézményvezetők leváltásával kapcsolatban a Magyar Polgári Párt  álláspontja szerint az RMDSZ ismételten a saját csapdájába esett, hiszen tizenkét éven át, amíg kormányon, illetve kormányközelben volt, a politikai széljárás szerinti pártpolitikai alapon szerezte meg ezeket a tisztségeket. Nem törekedett arra, hogy akár organikus törvény formájában a megyei, de a központi állami intézmények élére is a megye, illetve az ország nemzetiségi arányai alapján nevezzenek ki arra alkalmas személyeket, és most, amikor kikerült a hatalomból és veszíti el a tisztségeket, akkor etnikai alapú leszámolásként értékeli a magyar nemzetiségű intézményvezetők leváltását. A Magyar Polgári Párt álláspontja szerint a megyei, illetve az országos állami intézmények élére, illetve munkaközösségébe normatív alapon, a helyhatósági választásokon elért eredmények arányában kellene tisztségviselőket kinevezni, és ennek érdekében szorgalmazni is fogjuk a román kormánypártokkal való párbeszédet, amelyen kérni fogjuk majd az MPP-t megillető helyeket is.

A Magyar Polgári Párt elnökségi ülésének napirendjén szerepeltek még a 2009 március 14-én, Gyergyószentmiklóson tartandó Országos Tanács szervezésével kapcsolatos teendők is. Az elnökség három bizottság, egy szervezőbizottság, egy alapszabályzatot kiegészítő, illetve módosító bizottság, valamint a politikai programot véglegesítő bizottság felállítása mellett döntött, valamint elfogadta a párt kongresszusának előkészítési és felkészülési menetrendjét.

Székelyudvarhely,  2009. január 20.

a Magyar Polgári Párt sajtóirodája

  • admin
  • 2009. január 22. csütörtök
  • MPP
1 2 3
>