""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Leválthatatlan elnökséggel nehéz választásokat nyerni

A 2008-as parlamenti választások eredményeinek kihirdetése után és az új kormány megalakítása előtt, a Magyar Polgári Párt szervezetének alelnökét faggattuk az eredmények alakulásának hátteréről, és nem utolsósorban a polgáriak távolmaradásának, független jelölteket támogató taktikájának okairól. Szondy Zoltánt MPP-s szerepvállalása mellett, újságírói és önkormányzati tanácsosi minőségében elsőként arról kérdeztük, hogy miért neki kellett benyújtania a múlt héten, a jövő év március tizenötödikére kitűzött, a székelyföldi autonómiára vonatkozó népszavazási határozattervezetet a csíkszeredai tanácsban. – Annak ellenére, hogy ez a határozattervezet az én nevem alatt fut, leszögezném, hogy a kezdeményezés nem a Szondy Zoltáné, hanem a Székely Nemzeti Tanácsé, amit az MPP helyi szervezetének képviselői természetesen felvállaltak. Ami a csíkszeredai RMDSZ hozzáállását illeti ehhez a kérdéshez, már többször elmondtam: még a kommunizmus idején sem volt olyan képmutató vezetősége a városnak, mint amilyen most van. Habár az autonómiát szóban felvállalták, az első határozattervezetemet elutasították, a mostanit is csak azzal a felkiáltással fogadták el, hogy jól van, aztán majd a prefektus úgyis visszautasítja. Ezt a hozzáállást nagyon furcsállom.

– Ezek szerint a korábbi javaslat korábbi dátumra szólt. – Igen, november harmincadikára. Ezt is a SZNT tűzte ki, de általam nem ismert okok miatt márciusra tolták ki, ami egyébként szintén jó dátum, de csak akkor tartható, ha minden székelyföldi önkormányzat elfogadja azt december végéig. Az indoklásban az szerepel, hogy legyen idő a prefektúrák részéről várható jogi támadások kivédéséhez. Ha viszont a vidéki önkormányzatok ismét későn, február–március tájékán kezdenek eszmélni, akkor ez az elképzelés is a hamvába hullik. Tény az, hogy a vidéki önkormányzatok zöme RMDSZ-es vezetés alatt áll, így komoly szakítópróba előtt állunk: kiderül az, hogy ki gondolta komolyan az autonómiát, és ki nem. Aki addig Csíkszentsimontól Csíkszentdomokosig képtelen benyújtani egy épkézláb tervezetet önkormányzatában, az eddig nyilvánvalóan képmutatóan szónokolt az autonómiáról….

– Kanyarodjunk vissza az éppen véget ért parlamenti választásokra. Miért nem indult az MPP, és ha már nem indult, Csíkban miért nem támogatott független jelöltet? – A csíki MPP munkáját nem befolyásolják a parlamenti választások. Ha viccesen fogalmaznék, azt mondanám, hogy én a székely parlamentben szeretnék mandátumot szerezni. A polgári párt országos vezetőségének tehetetlensége miatt, sajnos semmilyen eszközünk nem volt arra, hogy eredményesen részt vegyünk a választásokon. Ezt annak a néhány független jelöltnek az esete is bizonyítja, akik mögül a polgári párt fokozatosan kihátrált. Mégis bölcs döntésnek tartom, hogy a polgári párt nem indult a választásokon: az MPP az önkormányzatokban akar erős autonómiára törekvő képviseletet, amit Bukarestben nem lehet kiharcolni. Másrészt olyan embereket igazolt volna a parlamentben, akik nem oda valók. A statisztikai adatok is mintha minket igazolnának, hiszen az idén Csíkban feleannyian mentek el választani, mint 2004-ben.

– Az MPP éppen nem azzal törvényesítette az RMDSZ-t, hogy nem vett részt a versenyben? – Én akkor igazolnám az RMDSZ-t, ha az arra méltatlan jelöltjeik a lej milliárdjaikkal le tudtak volna győzni egy polgári ellenfelet. Jelen esetben ellenfél nélkül nyertek, és a közösség a távolmaradásával jelezte, hogy nem tartja méltónak őket erre a szerepre. Ha kell, lebonthatom személyekre: Csíkszeredában szenátorként bejuthat az a Gyerkó László, aki a tavaszi RMDSZ-előválasztásokon az utolsó helyen végzett? Sorolhatnám, de maradjunk a lényegnél: nem lehet versenyhelyzetről beszélni, amikor van egy párt, amelyik a minisztériumoktól elkezdve a vidéki kultúrházakig monopóliumot élvez.

– Ettől függetlenül, miért nem indított jelöltet Csíkszéken az MPP? – Ha bárki jelentkezett volna független jelöltként, és vállalja az általunk képviselt értékeket, és Gyerkó, Korodi vagy Kelemen ellen indult volna, akkor azt a meglévő logisztikánkkal támogatjuk, de ilyen ember nem volt. Azt pedig nem szerettük volna eljátszani, hogy szóban felbiztatunk valakit, aztán cserbenhagyjuk. Ismétlem, ezzel legitimáltuk volna az RMDSZ-t, másrészt becsaptunk volna egy jó szándékú magyar érzelmű embert. Nekünk elsősorban saját pártunk erősítése a célunk, nem a függetlenek támogatása.

– A függetlenek csúnyán elvéreztek a megmérettetésen. Ez végül is az MPP veresége… – Tőkés püspök úr szavaival élve, az RMDSZ túlnyerte magát, de egyúttal fegyelmi szavazatot is kapott a távolmaradóktól. Ez közös gondunk: annak ellenére, hogy az RMDSZ hazugságpropagandája nem tudta megmozgatni az erdélyi magyarságot, jelen pillanatban az MPP sem képes erre. Bár a hatalmi pozíciókat 80 százalékban a szövetség tartja, a polgáriaknak sincs bekötve a szája. Nagy a baj, ha a szavazók többsége közönyös a két erdélyi magyar politikai tömörülés jelzéseire. Ha az autonómiáért folyó retorikai küzdelmet gyakorlati szintre lehetne áthelyezni, akkor szerintem az erdélyi magyarságot vissza tudnánk csalogatni a politikai életbe. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor tovább növekszik a kiábrándultság, az elvándorlás. Nem az a megoldás, hogy RMDSZ-es tárcavezetők ünnepélyesen átadnak néhány pallót. Ugyanakkor mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál…

– A választási eredmények tükrében hogyan látja az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának lehetőségét? – Lássunk tisztán: 1990 óta a román politikai elit legnagyobb győzelme nem a NATO csatlakozás, és nem az EU-s felzárkózás, hanem az, hogy paktumot tudtak kötni az RMDSZ-szel, és ez által az erdélyi magyarság teljesen jogos követeléseit bürokratikus szintre süllyesztették. Amíg Markó Béláék azt hiszik, hogy Trianon traumáját öt kilométer aszfalttal be lehet forrasztani, addig a helyzetünk nem sokat változhat.

– Bizonyos jogok kicsikarásával élhetett volna az RMDSZ az EU-s csatlakozás előtt, most viszont már semmi aduja nincsen a diplomáciailag büntethetetlen zsarolásra. – Valami akkor vész el, ha létezik. Az RMDSZ-nél ez sosem létezett. A megfogalmazással, a zsarolással nem értek ugyan egyet, de egyezzünk meg abban, hogy a román politika nem az ország külhoni megítélése miatt fél a magyaroktól. Azt jobban rontják a külföldön garázdálkodó román állampolgárok. A románok inkább attól rettegnek, hogy az erdélyi magyarok magukra találnak, és autonómiatörekvésekkel állnak elő.

– Több MPP-s tisztségviselő – hogy csak a háromszéki Csinta Samut és Gazda Zoltánt említsem – már a választások előtt azt mondta, amit utána is: pártként kellett volna indulni. Miért nem indultak? – Ezzel az országos vezetőséggel nem lehetett indulni a parlamenti választásokon. Egyszemélyes, autoriter, eredményeket fel nem mutató, a döntéseket az utolsó pillanatig elhúzó elnökséggel, és ráadásul anyagiak hiányában ez képtelenség lett volna. Ha megtesszük, úgy kikapunk, hogy talán meg is szűnik a párt. Igazat adok Csinta Samunak, hiszen én is elégedetlen vagyok a fennálló helyzettel, én is aláírtam a kongresszus összehívására vonatkozó okmányt, de ez nem változtatott volna a helyzeten.

– Az elnökségben látja a hibát, vagy itt is leválthatatlan a vezetőség, akárcsak az RMDSZ-ben? – Természetesen ők hibáztak, és persze hogy leválthatatlanok: az MPP beíratásakor két éves ideiglenes mandátumot adtak saját maguknak, ami 2010-ben jár le. Ezen talán tudnánk változtatni, de ennél is fontosabb lenne a mentalitásváltás. Nekem a polgári párt egyszemélyes vezetésével sem volt semmi bajom addig, amíg ki nem derült, hogy a zsarnok nem eredményes, nem a rátermett ember.

– Ne kerülgessük a forró kását: Szász Jenőről beszélünk, akit kegyvesztettként emleget a Fideszhez közel álló jobboldali sajtó, ugyanakkor a megyei szervezetek sem támogatják már… – Nem akarom ezeket az állításokat elemezni, de annyit elmondanék, hogy a tavaszi választások csíki kudarcát az MPP országos vezetősége idézte elő, amikor a párt bejegyzését az utolsó pillanatra halasztotta. Ha mindez korábban megtörténik, akkor a jelenlegi polgármesterek egyharmada a polgári párt színeiben indul, a helyi tanácsosokról nem is beszélve. A beíratás tologatásával nemcsak a vezetők betonozták be magukat tisztségeikbe, hanem újra helyzetbe hozták az RMDSZ képviselőit. 2007-ben meg lehetett volna kérdőjelezni azt, hogy ki is a vezető az MPP-ben, 2008-ban már elkéstünk vele. A választások eredményei pedig azt igazolták, hogy a Székelyföldön nem lehet RMDSZ-ellenességgel, vagy Verestóy szívatásával voksokat nyerni.

Jakab Lőrinc, Erdélyi Napló

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák